A határozat elvi tartalma: A jogszerű felhasználó fogalmának értelmezése és alkalmazása mezőgazdasági támogatási ügyekben. A KÚRIA mint felülvizsgálati bíróság Kfv.III.35.318/2014/5.szám A Kúria a dr. Bacskai Edina Ügyvédi Iroda által képviselt felperes nevefelperesnek az Ivanovits Ügyvédi Iroda által képviselt alperes nevealperes elleni mezőgazdasági támogatási ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indult perében a Kecskeméti Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság
- január
- napján kelt 7.K.27.632/2013/
- számú jogerős ítélete ellen a felperes részéről
- sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott napon - tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi í t é l e t e t : A Kúria a Kecskeméti Közigazgatási és Munkaügyi 7.K.27.632/2013/
- számú ítéletét hatályában fenntartja. Bíróság Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 70.000.- (hetvenezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket. Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye. I n d o k o l á s A felperesi családi gazdaság
- március
- napján került nyilvántartásba vételre, a gazdaság vezetője a felperes, tagjai a felperes felesége, édesapja és édesanyja. A felperes
- május
- napján kedvezőtlen adottságú területeken történő gazdálkodáshoz, valamint Natura 2000 gyepterületen történő gazdálkodáshoz nyújtandó kompenzációs támogatás iránt nyújtott be támogatási kérelmet. Az elsőfokú hatóság a
- március
- napján kelt határozatával a felperes Natura 2000 gyepterülethez kapcsolódó támogatás igénybevétele iránti kérelmét elutasította, egyben 386.649,- forint levonást állapított meg a következő három támogatási évre vonatkozó kérelmeire ezen támogatás terhére. Az indokolás szerint a felperes több parcella vonatkozásában a támogatás igénybevételére vonatkozó követelményeknek nem felelt meg, mivel a
- szeptember 1.-
- augusztus
- közötti időszakra nem minősült jogszerű földhasználónak, ezért az igényelt terület, valamint az ellenőrzéseket követően megállapított terület közötti különbség meghaladta a megállapított terület 50 %-át. A felperes fellebbezése folytán eljáró alperesi jogelőd (a továbbiakban: alperes) a
- június
- napján kelt 269/0301/21 356/31/
- számú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Kiemelte, hogy a vitatott ingatlanok tekintetében földhasználóként a felperes édesapja ..., illetve a Nemzeti Földalapkezelő Szervezet volt bejegyezve a gazdálkodási évben. Ezekre a táblákra vonatkozóan a felperes nem minősül jogszerű földhasználónak, ezért a területeltérés miatt a 65/2011/EU bizottsági rendelet (a továbbiakban: EUR)
- cikk
(5)bekezdésére figyelemmel nem jogosult támogatásra és szükséges a megállapított összeg erejéig való támogatásból történő kizárása is. Az elsőfokú hatóság a
- április
- napján kelt határozatával a felperes kedvezőtlen adottságú területen történő gazdálkodáshoz nyújtandó kompenzációs támogatás iránti kérelmét elutasította, egyben 876.113,- forint levonást állapított meg a következő három támogatási évre vonatkozó támogatások terhére. A határozattal szemben a felperes fellebbezést terjesztett elő, az alperes a
- július
- napján kelt 269/0301/21 356/32/
- számú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. A jogerős alperesi döntés indoka ugyanaz mint a másik határozaté, vagyis több tábla tekintetében a felperes nem minősül jogszerű földhasználónak, így a területi eltérés meghaladta az 50%-ot, erre tekintettel kellett a rendelkező részben foglaltak szerint dönteni. A felperes mindkét alperesi határozatot keresettel támadta, kérve azok bírósági felülvizsgálatát. Álláspontja szerint a Natura 2000 előírásoknak megfelelően a földhasználata igazolt, csakúgy, mint a családi gazdaságok létrehozásáról nyilvántartásba vételéről, működtetéséről, valamint kiemelt támogatásukról szóló 326/
- (XII.30.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. rendelet) 3.§ a) pontjára figyelemmel. Az alperes jogszerűtlenül követelte meg a támogatás feltételeként a földhasználati nyilvántartásba bejegyzett földhasználatot, ugyanis ilyen feltételt a termőföldről szóló
- évi LV. törvény (a továbbiakban: Tft.) 11/A.§-a nem ír elő, a fentieket támasztja alá az a
- május
- napjától hatályos jogszabályváltozás, amely alapján az is jogszerű földhasználó, akinek vonatkozásában a gazdálkodó családja került bejegyzésre földhasználóként a családi gazdaságba bevont területek tekintetében. Ezt meghaladóan a határozat sérti a 1122/2009/EK bizottsági rendelet (a továbbiakban: EKR1)
- cikk
(1)bekezdését és a 73/2009/EK tanácsi rendelet (a továbbiakban: EKR2) 39. cikk
(1)bekezdését. A közigazgatási és munkaügyi bíróság a két pert egyesítette, majd jogerős ítéletével a kereseteket elutasította. Az indokolásban hivatkozott az Európai Mezőgazdasági Garancia Alapból az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból, valamint a központi költségvetésből finanszírozott egyes támogatások 2012. évi igénybevételével kapcsolatos egységes eljárási szabályokról szóló 29/2012. (III.24.) VM rendelet (a továbbiakban: Rendelet) 1.§ 8) pontjára, 2.§ 1), 2) pontjára, 4.§
(1)bekezdésére, az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból a kedvezőtlen adottságú területeken való gazdálkodáshoz nyújtandó kompenzációs támogatások részletes szabályairól szóló 25/2007. (IV.17.) FVM rendelet (a továbbiakban: Jogcímrendelet1) 9.§
(1)bekezdés aa) pontjára, az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból a Natura 2000 gyepterületeken történő gazdálkodáshoz nyújtandó kompenzációs támogatás részletes szabályairól szóló 128/2007. (X.31.) FVM rendelet (a továbbiakban: Jogcímrendelet2) 9.§
(2)bekezdés a) pontjára, a Korm. rendeletre, az Európai Mezőgazdasági Garancia Alapból, az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból, valamint a központi költségvetésből finanszírozott egyes támogatások
- évi igénybevételével kapcsolatos egységes eljárási szabályokról szóló 22/
- (IV.8.) VM rendelet (a továbbiakban: VM rendelet) 1.§ 9) pontjára, valamint az EUR
- cikk
(5)bekezdésére. Érvelése szerint az alperesnek a Jogcímrendeletek alapján kellett a felperes támogatás iránti kérelmeiben foglalt adatait ellenőriznie, és mivel a felperes csak részben rendelkezett bejegyzett földhasználati joggal az általa, illetve a családi gazdaság által művelt területek vonatkozásában, ezért jogszerűen került elutasításra a földhasználati nyilvántartáson kívüli területekre benyújtott két kérelem. A jogvita eldöntése tekintetében nem a Tft., illetve a felperes részéről felhívott kormányrendeletek az irányadók, hanem a Jogcímrendeletek. Ezt meghaladóan alaptalanul hivatkozott a felperes a VM rendelet módosult jogszerű földhasználó fogalmára, mivel ezt a jogszabályhelyet visszamenőlegesen nem lehet alkalmazni, jelen perre nem irányadó. A felperes a perbeli területek egy részét a tulajdonos tudtával és hozzájárulásával művelte, azonban ebben a körben megfelelő okiratot nem tudott felmutatni. Az alperes helyesen alkalmazta az EUR 16. cikk
(5)bekezdését, figyelemmel a túligénylés mértékére. A jogerős ítélettel szemben a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, annak az alperesi és elsőfokú határozatokra kiterjedő hatályon kívül helyezése és az elsőfokú hatóság új eljárásra kötelezése iránt. Okfejtése szerint nem mulasztott, földhasználata a hatályos előírásokra tekintettel bejegyzésre került. Ezen az sem változtat, hogy a földhasználat meghatározott ingatlanok tekintetében az édesapja földhasználati lapjára került, ez a „technikai dolog” a földhasználat tényét, és a földhasználó személyét nem befolyásolja. A Korm. rendelet 3.§
- a)pontjára figyelemmel a családi gazdaság jogilag szétválaszthatatlan egységet képez, az ahhoz tartozó területek használója a gazdaságot vezető gazdálkodó, akinek bejegyzésre került a földhasználati joga. Ezt meghaladóan az alperes jogszerűtlenül követelte meg a támogatás feltételeként a földhasználati nyilvántartásba bejegyzett földhasználatot, ez az álláspont ugyanis ellentétes a Tft. 11/A.§ában, valamint EKR2 2. cikk
- a)pontjában, és 35. cikk
(1)bekezdésében foglaltakkal. Ezt támasztja alá a Jogcímrendeletek
- február
- napjától történő módosítása is. A felperes fenntartotta az EKR1
- cikk
(1)bekezdésének sérelmére vonatkozó kereseti hivatkozását is. Ugyanis a hatósággal mindvégig együttműködve, tényszerűen pontos információt szolgáltatva nyújtotta be kérelmét, ezért a kizárás büntetés vele szemben a közösségi előírásokra figyelemmel nem alkalmazható. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő. A Kúria a felülvizsgálati eljárás során megállapította, hogy jogszabályváltozás folytán az alperes jogutódja a alperes neve. Az egyes törvényeknek a kormányzati szerkezetátalakítással összefüggő módosításáról szóló 2014. évi XXXV. törvény 51.§-a alapján, 2014. július 16. napjától az MVH Központi Szerv alperesi jogelőd helyébe a alperes nevelépett. Ezért jelen perben a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 328.§
(1)bekezdésére figyelemmel
- július
- napjától az utóbbi hatóság jár el az alperes jogutódjaként. A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alaptalan. A Kúria a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a Pp. 275.§
(1)bekezdésére figyelemmel a rendelkezésre álló iratok alapján dönt. A felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok felülmérlegelésének, további bizonyítás felvételének nincs helye. A jogerős ítélet csak a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálható felül. A legfelsőbb bírói fórum elsődlegesen rögzíti, az elsőfokú bíróság vizsgálta a közigazgatási eljárás teljes anyagát, a felek perbeli nyilatkozatait, beadványait, ily módon a bizonyítékokat a Pp. 206.§
(1)bekezdésére figyelemmel a maguk összességében értékelte, és meggyőződése szerint helyesen állapította meg, hogy a kereset nem alapos. Jogszabálysértést a rögzített tényállás iratellenessége, a bizonyítékok kirívóan okszerűtlen, vagy a logika szabályaival ellentétes mérlegelése alapozhat meg, ilyen jogsértést azonban a Kúria nem tárt fel. A felülvizsgálati bíróság osztja a jogerős ítéletben foglaltakat, a felülvizsgálati kérelemben írtakra figyelemmel az alábbiakat fejti ki. A Kúriának egyéb más jogkérdések mellett abban kellett döntenie, hogy a felperes a vitás területek tekintetében jogszerű földhasználónak minősül-e, avagy nem. A Rendelet 4.§
(1)bekezdése szerint egységes kérelmet az a mezőgazdasági termelő nyújthat be, aki a támogatás alapjául szolgáló terület vonatkozásában jogszerű földhasználónak minősül. Az ügyfél földhasználati jogosultságát az MVH jogosult vizsgálni. Az 1.§ 8) pontja értelmében jogszerű földhasználó: a földhasználati nyilvántartás részletes szabályairól szóló kormányrendelet szerinti földhasználati nyilvántartásba - amennyiben a 2.§
(1)bekezdése szerinti, az egyes támogatási jogcímekre vonatkozó jogszabályok másképp nem rendelkeznek az e pontban megadott dátumról - a tárgyév június 9-ei dátum szerinti állapotnak megfelelően földhasználóként bejegyzett ügyfél, vagy az az ügyfél, akinek földhasználati joga önhibáján kívüli okból nem került a földhasználati nyilvántartásba bejegyzésre és a földhasználati jogosultságát igazoló egyéb okirattal rendelkezik. A fenti definíciót úgy kell értelmezni, hogy jogszerű földhasználó egyrészt az, aki adott ingatlan tekintetében a tárgyév - jelen esetben
- - június 9-én a földhasználati nyilvántartásban földhasználóként van bejegyezve, ennek hiányában, akinek földhasználati joga önhibáján kívüli okból nem került földhasználati nyilvántartásba bejegyzésre és a földhasználati jogosultságát igazoló egyéb okirattal rendelkezik. Nem vitatott, miszerint a felperes
- július 9-én földhasználóként nem volt bejegyezve a földhasználati nyilvántartásba a vitatott ingatlanok vonatkozásában, vagyis a hatóságnak vizsgálnia kellett az 1.§ 8) pont második fordulatának megvalósulását. Ebben a körben amellett, hogy a felperesnek a földhasználati jogosultságát igazoló egyéb okirattal kell rendelkeznie, további konjunktív feltétel az, miszerint a bejegyzés önhibáján kívüli okból maradt el. Az alperes arra alapozta döntéseit, hogy a felperesnek felróható, önhibán kívüli okból nem történt meg a földhasználati nyilvántartásba történő bejegyzés, míg a felperes ezzel ellentétes álláspontot foglalt el. A Kúria elvi éllel leszögezi, hogy mezőgazdasági támogatási ügyekben az adott jogviszonyra vonatkozó közösségi és nemzeti jogszabályok az irányadók, a támogatásra illetve kifizetésre az az ügyfél jogosult, aki az irányadó jogszabályokban előírt feltételeknek mindenben megfelel. Ezekben az ügyekben más jogágak jogszabályai csak konkrét jogszabályi felhatalmazás esetén alkalmazhatók. A Kúria álláspontja szerint egyrészt jelen ügy megítélése szempontjából nem releváns a Tft. 11/A.§-a, másrészt ezen jogszabályhellyel nem ellentétes a Rendelet hivatkozott 4.§
(1)bekezdése és 1.§ 8) pontja. Az EKR2 a
- cikk a) pontjában határozza meg a mezőgazdasági termelő fogalmát, míg a
- cikk
(1)bekezdésében rögzíti, hogy a támogatási jogosultsághoz tartozó támogatható parcelláknak a tagállamban megállapított időpontban a mezőgazdasági termelő rendelkezésére kell állniuk. Ezekkel a rendelkezésekkel nem ellentétesek a Rendelet felhívott jogszabályhelyei, mivel azok a rendelkezésre állás bizonyítására tartalmaznak rendelkezéseket. A Korm. rendelet. 3.§ a) pontja értelmében a gazdálkodó család tagjai vagyoni, elszámolási viszonyukat szerződésben szabályozzák, a szerződésben a családtagok rendelkeznek a tulajdonukban és a használatukban lévő termőföldterületnek és az annak megművelésére szükséges vagyontárgyaknak legalább öt évre a családi gazdálkodó részére történő átadásáról. A Kúria hangsúlyozza, a támogatási kérelmeket nem a családi gazdaság, hanem a felperes nyújtotta be, ezért az ő vonatkozásában kellett vizsgálni a hatóságnak a jogszerű földhasználói minőség fennállását a perbeli területek tekintetében. Így a jogvita eldöntése körében nem releváns a Korm. rendelet felperes által hivatkozott rendelkezése. Az EKR1 73. cikk
(1)bekezdése szerint az I. és II. fejezetben előírt támogatáscsökkentéseket és támogatás köréből való kizárásokat nem kell alkalmazni, ha a mezőgazdasági termelő tényszerűen pontos információt nyújtott be, vagy másképpen bizonyítja, hogy nem vétkes. A legfelsőbb bírói fórum kiemeli, a felperes olyan területekre nyújtott be támogatási kérelmeket, melyekről tudta, hogy nem ő a földhasználati nyilvántartás szerinti földhasználója, ezért a kérelmekben előadott információi részben valótlanok voltak. Erre tekintettel az EKR1 73. cikk
(1)bekezdése szerinti kimentés a felperesre nem alkalmazható. Az alperes és az elsőfokú bíróság jogszerűen foglalt állást abban a kérdésben, hogy a felperes a perbeli területek tekintetében nem minősül jogszerű földhasználónak, ezért a túligénylés mértékére is figyelemmel a kérelmeit el kellett utasítani és szükséges volt vele szemben szankciót alkalmazni. A fentiekre tekintettel a Kúria a Pp. 275.§
(3)alkalmazva a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. bekezdését Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő, erre tekintettel részére felülvizsgálati perköltség nem jár. A pervesztes felperes a feljegyzett felülvizsgálati eljárási illetéket az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 50.§
(1)bekezdése, és a költségmentesség alkalmazásáról szóló 6/
- (VI.26.) IM rendelet alapulvételével köteles megfizetni. Budapest,
- május
- Dr. Sperka Kálmán s.k. a tanács elnöke, Dr. Sugár Tamás s.k. előadó bíró, Dr. Huber Gábor s.k. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő