Pf.20025/2015/4 – Debreceni Ítélőtábla

DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA Pf.I.20.025/2015/

1. szám A Debreceni Ítélőtábla a dr. Vidéki László ügyvéd ügyintézése mellett a dr. Vidéki László Ügyvédi Iroda (címe) által képviselt felperes neve (címe) felperesnek, a dr. Görömbei Zoltán (címe) ügyvéd által képviselt Megyei Büntetés-végrehajtási Intézet (címe) alperessel szemben kártérítés iránti perében a Nyíregyházi Törvényszék 6.P.21.443/2013/
2. számú ítélete ellen a felperes részéről
3. sorszám alatt előterjesztett és
4. sorszám alatt indokolt fellebbezés folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő ítéletet: Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg 15 napon belül az alperesnek 50 000 (ötvenezer) Ft másodfokú perköltséget Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek. Indokolás: A felperesnek
5. év óta ismert gerincbetegsége van, amely az ágyéki V. (LV) csigolya 5 mm-es (enyhe fokú) elcsúszásából és az LV csigolya íveinek kétoldali megszakadásából,
6. és
7. években igazolt LII-III és LVSI porckorong kopásából, illetőleg csontjai ásványi anyag csökkenéséből áll.
8. és
9. évek között a gerincének állapotában csak minimális változás történt,
10. után orvosi dokumentáció nem áll rendelkezésre. A felperes
11. augusztus hó
12. napjától szeptember hó
13. napjáig a
14. számú zárkában,
15. január hó
16. napjától január hó
17. napjáig a
18. számú zárkában, míg
19. január hó
20. napjától február hó
21. napjáig a
22. számú zárkában volt elhelyezve az alperesnél. A felperes
23. augusztus hó
24. napján a T. Országos BV Intézetből körszállítással a B. Fegyház és Börtönt érintően került az alpereshez. A felperes a körszállítás elrendelését megelőzően nem jelezte a T. Országos BV Intézet felé, hogy mozgáskorlátozottsága és gerincbetegsége miatt speciális szállítási körülményeket igényel, erre hivatkozással semmilyen nyilatkozatot vagy kérelmet nem terjesztett elő. A körszállítás során a felperest a T. Országos BV Intézetből a B. Fegyház és Börtönbe a T. Országos BV Intézet gépjárművével, míg a B. BV Intézetből az alpereshez az alperes gépjárművével szállították. A szállítási tervet és ülésrendet a járművet üzemeltető BV intézet határozta meg, amelyet az útba indító BV intézet biztonsági tisztje hagyott jóvá. A B-ről Ny-re történő szállítási renden nem változtatott a szállítást végző alperes, és ezt az útba indító B. Fegyház és Börtön biztonsági tisztje jóváhagyta. A szállítás során a felperes a szállító jármű elkülönített, rácsokkal védett részében harmadmagával került elhelyezésre oly módon, hogy a fogva tartottakon a kézbilincs fennmaradt. A szállítás során a felperes felállni, végtagjait átmozgatni nem tudta, a hosszú ülés során gerince elfáradt, átmeneti fájdalomérzés alakult ki. A felperest
25. augusztus hó
26. napján az alperes I. emelet
27. számú zárkájába helyezték el, amely 4 fős zárka volt. A zárkában nem volt biztosítva a jogszabályban személyenként lehetőség szerint előírt nagyságú négyzetméter és légköbméter, a WC elkülönítése függönnyel történt. A zárka szurokpadlós volt, amelyet a fogva tartottaknak kellett az alperes részéről rendelkezésre bocsátott padlótisztító kenőccsel tisztán tartani. A felperes a fogva tartásának 8 napos időtartama alatt nem vett részt az egy órás szabad levegőn történő sétán. A zárkában poloskairtás 3 alkalommal történt meg poloskairtó szer szétszórásával. A felperes
28. január hó
29. napjától február hó
30. napjáig az alperes I. emelet 29 és 14 számú zárkáiban tartózkodott. Ebben az időszakban már poloskacsípést nem szenvedett el, viszont a korábbi időszakhoz hasonlóan a zárkában nem volt biztosítva a jogszabályban lehetőségként előírt nagyságú négyzetméter és légköbméter. Az illemhely itt is függönnyel került elhatárolásra, a padlózat burkolata a korábbival azonos anyagból készült, és a felperes ebben az időszakban sem vett részt a szabad levegőn történő sétákon. A zárka ajtaja a nap túlnyomó részében zárva volt. A felperes
31. szeptember hó
32. napján 5 000 000 Ft kártérítési igényt jelentett be az alperesnél a szállítás körülményei, az első emeleti elhelyezés, a szurokpadló, a zárka alapterületének, légköbméterének jogszabályba ütköző módon való szűkössége, az illemhely kialakítása, az elszenvedett poloskacsípések és a szabad levegőn való tartózkodás lehetőségének elvétele miatti személyhez fűződő jogsértésre alapítottan. Az alperes a
33. október hó
34. napján kelt 173/
35. számú határozatával a felperes kártérítési igényét elutasította. Indokolásában arra hivatkozott, hogy felperes szállítása körszállítás keretében zajlott a büntetés-végrehajtásban rendszeresített szállító járművön, melynek kialakítása a jogszabályoknak megfelelt. A felperes nem kérte orvosi vizsgálatra történő célszállítását. Az intézetben történő földszinti elhelyezésre nem volt lehetőség, mert a fogvatartottak zárkái az I., a II. és a III. emeleten találhatóak, a földszinten csak szabaduló zárka és fogdarész található, másfelől az egészségügyi zárkába fertőző betegek kerültek elhelyezésre. A zárka kialakítása mind az illemhely, mind a padló burkolata vonatkozásában megfelelő. A zárkában lévő WC függönnyel történő elválasztása a jogszabályi rendelkezéseknek megfelelt, az teljes mértékben biztosítja az intimitást, jogszabály nem írja elő az elkülönítés konkrét módját, azonban a bírói gyakorlat a függönnyel történő elválasztást elegendőnek tartja. A zárkák túlzsúfoltsága az alperesen kívülálló objektív okra vezethető vissza, a BV intézetnek nincs lehetősége a fogva tartottak létszámát befolyásolni, amely miatt a túltelítettség neki nem róható fel. A szabad levegőn tartózkodással kapcsolatosan úgy foglalt állást, hogy az alperesi BV intézetben a belső udvar területén berendezési tárgy nem került elhelyezésre, és a 24/
36. számú parancsnoki intézkedés szabja meg a szabad levegőn tartózkodás szabályait. A poloskacsípésekkel kapcsolatos kifogás vonatkozásában arra hivatkozott, hogy a nevelő naponta felkeresi a zárkákat és a fogvatartottakat, így részére szóban is és írásban is a problémák bejelenthetőek, továbbá a fogvatartott kérheti a szervezeti egység vezetőjétől vagy parancsnokától a személyes meghallgatását, illetve közvetlenül írásban is fordulhat problémáival hozzájuk. A felperes azonban az alperesnél történt tartózkodásának ideje alatt a zárkában lévő poloskák miatt panasszal nem fordult sem a nevelőjéhez, sem az intézet a felé nem jelezte, ezért egészségügyi ellátást sem kaphatott. Ugyanakkor az alperes rendszeresen végez a zárkákban és a körletekben frissítő meszelést és rovarirtást, rendszeresen kihelyez ágyi poloskacsapdát is. Mindezekre tekintettel vitatta azt, hogy a felperes nála poloskacsípést szenvedett el, és hogy emiatt az intézet felé panasszal élt. Vitatta azt is, hogy a felperes a személyhez fűződő jogának sérelmével okozati összefüggésben kompenzálásra okot adó hátrányt szenvedett el. A felperes módosított keresetében 1 800 000 Ft nem vagyoni kártérítés megfizetésére kérte kötelezni az alperest kérte a
37. augusztus hó
38. napjától szeptember hó
39. napjáig terjedő időszakban elszenvedett szállítási és fogva tartási körülmények, valamint a poloskacsípések miatt. Utóbb az időközben történt szabadulására tekintettel 3 000 000 Ft nem vagyoni kártérítés megfizetésére kérte kötelezni az alperest, immár a
40. január hó
41. napjától február hó
42. napjáig terjedő időszakban elszenvedett fogva tartási körülmények - nem megfelelő alapterület és légköbméter, a koszos és káros anyagból készült padlózat, az illemhelynél hiányzó függöny okozta intimitás sérülése, a zárkaajtók zárva tartásával megvalósuló szigorított fogva tartás, a szabad levegőn tartózkodás akadályozása - miatt is. Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Az elsőfokú bíróság az
43. sorszám alatt meghozott ítéletében a felperes keresetét elutasította és kötelezte őt, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 100 000 Ft perköltséget. Megállapította, hogy az állam által előlegezett 376 729 Ft szakértői díj és le nem rótt 300 000 Ft kereseti illeték az állam terhén marad. Határozatának indokolása szerint - amelyben felhívta a vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket és az irányadó bírói gyakorlatot szemléltető eseti döntéseket - a Büntetés Végrehajtás Országos Parancsnoksága által meghatározott büntetés-végrehajtási szervezet biztonsági szabályzatának
44. pontja értelmében a szállítás az előállítás olyan formája, ahol a fogva tartottak mozgatása valamilyen járművel történik. A szabályzat
45. és
46. pontja határozza meg a szállítás formáit, így a célszállítás és a körszállítás fogalmát. A
47. pontban az országos körszállítás tekintetében meghatározza, hogy az heti egy alkalommal a B. Fegyház és Börtönben kerül lebonyolításra. A 430-
48. pontok szerint a szállítás végrehajtásának megszervezése a szállítást végző BV Intézet biztonsági osztályvezetőjének feladata, aki áttekinti a büntetés-végrehajtási iratokat, a letéti csomagokat, majd javaslatot tesz a szállító jármű típusára, a szállító biztonsági felügyelők létszámára, összetételére, fegyverzetére, felszerelésére, egyéni mozgáskorlátozó eszközök mennyiségére, alkalmazására. A szállítási tervet az útba indító BV szerv biztonsági tisztje szükség szerint módosítja. A szállítást végző BV intézet szállításvezetője készíti el az ülésrendet, és az útba indító BV intézet biztonsági tisztje hagyja azt jóvá. Miután a felperest az alperes gépjárművével szállították Bről Ny-re, az alperesi BV szerv szállításvezetője készítette el az ülésrendet, amit a B. Fegyház és Börtön biztonsági tisztje hagyott jóvá. Azonban a T. Országos BV Intézet igazolása szerint a felperes a szállítást megelőzően semmilyen nyilatkozatot, illetve kérelmet nem terjesztett elő egészségi állapotára tekintettel, nem jelölt meg olyan egészségügyi okot vagy problémát, amely indokolta volna a szállítási körülmények módosítását. A felperes bejelentésének hiányában a szállítás tekintetében az alperes a jogszabályi előírásokat nem szegte meg, a szállító gépjármű vezetőjének, illetőleg a kísérő őröknek nem volt jogosultsága a szállító gépjárműben a felperes által jelzett kifogásokat orvosolni és az ülésrendet megváltoztatni. Az nem alkalmas önmagában az emberi méltóság megsértésére, hogy a szállító gépjárműben egy ráccsal elzárt részben történt a felperes szállítása. A felperes egészségének romlásához az ilyen módon történt szállítás nem járult hozzá dr. P. R. reumatológus igazságügyi orvos-szakértő véleménye alapján. Eszerint a szállítás körülményei ugyan okozhatták a panaszok fokozódását, azonban az egészségromláshoz nem vezetett. A felperes gerincbetegségének gyógyulási folyamatát igen rövid időre, elhanyagolható mértékben akaszthatta meg, amivel okozati összefüggésben szövődmény nem keletkezett, össz-szervezeti egészségkárosodást nem okozott. H. J. tanú vallomása alapján az volt megállapítható, hogy a felperes tűvel szurkálta meg a bőrét és azt elvakarta, ám a zárkában poloska nem volt, a felperes poloskacsípést nem szenvedett el. A tanú vallomása szerint a felperes kártérítési igényt kívánt érvényesíteni alperessel szemben, ezért szurkálta meg magát tűvel. A tanú által elmondottakat erősíti meg az a tény is, hogy a felperes az alperesnél eltöltött 8 nap alatt egyszer sem tett bejelentést írásban vagy szóban a poloskacsípések miatt, nem kért orvosi vizsgálatot, csupán a T. Országos BV Intézetbe történt visszaszállítása után jelezte azt, hogy poloskák csípték meg, de kenőcsöt nem kapott rá.
49. szeptember hó
50. napján a T Országos BV Intézetbe történt egészségügyi visszafogadás során csupán az került rögzítésre, hogy a felperes mindkét oldalon bokáján, hátán, valamint mindkét oldalon karján, homlokán pontszerű csípések láthatóak, a poloskacsípés megkérdőjelezve került diagnózisként rögzítésre. Másnap az orvos azt rögzítette, hogy az alkaron, lábszáron, háton elszórtan bevérzések, pörkkel fedett szúrt sebek láthatóak, azaz a rendelkezésre álló orvosi dokumentumok sem támasztják alá egyértelműen azt, hogy a felperes bőrén poloskacsípések nyomai voltak láthatóak. A rendelkezésre álló okiratok szerint ebben az időszakban alperes több zárkájában ágyi poloska volt, ezért az alperes számos alkalommal poloskairtást végzett, amit maga a felperes is három alkalommal tapasztalt a saját zárkájában. Önmagában a poloskák jelenléte nem jelenti azt, hogy azok a felperest meg is csípték. A poloska csípések elszenvedését nem erősítette meg dr.F. B. igazságügyi bőrgyógyász szakértő szakvéleménye sem. A szakértői véleményből megállapítható, hogy a felperesnél sem a törzsön, sem a karon hegek nem láthatóak, a bőrén lévő fehér foltok csak színeltérések. Ezek az alkaron látható fehéres foltok lehetnek rovarcsípés helyén kialakult bőrszíneltérések, de származhatnak krónikus napfénykárosodásból is. A szakértő szerint a bőr elvakarása miatt nem alakult ki heg a felperes testén, de nem is kell kialakulnia rovarcsípések után sem, mert a poloskacsípés heg nélkül gyógyul. Amennyiben voltak poloskacsípések, azok mindenkinek erősen viszketnek, és a nem kiegyensúlyozott pszichés állapot ezt a szubjektív tünetet fokozhatja. A felperesnél egészségkárosodás a rovarcsípések következtében nem következett be. T. L. igazságügyi pszichológus szakértő szakvéleménye szerint a hivatkozott poloskacsípések lelki traumát nem okoztak a felperes számára annak ellenére, hogy nyilvánvalóan nagyon kellemetlenek lehettek. Fokozott szorongásra, PTSD-re a vizsgálatok eredményei nem utalnak. Átmenetileg kialakulhattak bizonyos pszichés tünetek, például alvászavar, belső feszültség, idegesség vagy bogaraktól való irtózás, amelyek adekvát átmeneti reakciók. A felperes korábban 5-6 évig drogot használt - kokaint -, amelynek mellékhatása a bogarakra vonatkozó téveszme kialakulása. A felperes a droghasználattal kapcsolatos élményeiről ugyan nem tett említést, azonban a kokainhasználat éveiben nagy valószínűséggel számos alkalommal ezt megtapasztalta, amit valószínűsít az, hogy az elmondása szerint a fogvatartás kezdetén elvonási tünetei voltak. A bogarasság érzése ha el is múlik, de az élményemlék megmarad, és annak újraéledését bármilyen provokáló hatás kiválthatja. A felperesnél nagy valószínűséggel kevert típusú személyiségzavar áll fenn, nárcisztikus-hisztrionikus, teátrális, hipochondriás vonásokkal; a személyiségzavarok általában nem minősülnek betegségnek, hanem állapotnak. A felperesnél az elszenvedett poloskacsípések előidézhettek általános alkalmazkodási zavart, nehézséget, azonban nem állapítható meg olyan mértékű lelki trauma, amely pszichés károsodást okozott volna. Erre utal az is, hogy semmilyen pszichiátriai, pszichológiai kezelést nem keresett szabadlábra helyezését követően eltelt mintegy fél évben sem. A felperes szakirányú pszichés kezelése szükséges és indokolt, azonban nem az elszenvedett poloskacsípések, hanem a személyiségzavara miatt. A fentiek alapján a bíróság megállapította, hogy a felperes által hivatkozott - de nem bizonyított - poloskacsípések a testi egészségkárosodáson túlmenően lelki egészségkárosodást sem okoztak, így ezzel összefüggésben felperest érintő hátrány nem állapítható meg. A zárka zsúfoltsága miatti igényérvényesítéssel kapcsolatosan az elsőfokú bíróság rámutatott, hogy egyfelől az akkor még hatályos, a szabadságvesztés és az előzetes letartóztatás végrehajtásának szabályairól szóló 6/
51. (VII. 12.) IM rendelet
52. §-ának