Gf.IV.30.294/2015/
- A Debreceni Ítélőtábla a Nemzeti Adó- és Vámhivatal Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Adóigazgatóság (FÉL CÍME, ügyintéző: Dr. Papp László jogtanácsos) által képviselt FELPERES NEVE (FELPERES CÍME) felperesnek, a dr. Magyari Ákos ügyvéd (FÉL CÍME) által képviselt ALPERES NEVE (ALPERES CÍME) alperes ellen tagi felelősség megállapítása iránt indított perében a Nyíregyházi Törvényszék
- március
- napján meghozott 9.G.15-13-040126/
- számú ítélete ellen az alperes részéről
- sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán indult másodfokú eljárásban - a
- június
- napján megtartott nyilvános fellebbezési tárgyaláson - meghozta a következő í t é l e t e t: Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét részben és akként változtatja meg, hogy mellőzi az alperes felelősségének a rendelkező részben történt kimondását, és a marasztalási összeg vonatkozásában a teljesítési határidőt 15 napban állapítja meg. Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 10 000 (Tízezer) Ft másodfokú perköltséget. Ez ellen az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek. Indokolás Az elsőfokú bíróság a
- sorszámú ítéletében megállapította, hogy alperes mint a Cg.... cégjegyzékszámon bejegyzett ADÓS NEVE kta. (a továbbiakban: adós) többségi befolyással rendelkező tagja korlátlanul felel az adós ki nem elégített tartozásaiért. Kötelezte az alperest 1 235 431 Ft-nak a felperes végrehajtói letéti számlájára, valamint a felperes perköltségének a megfizetésére. A döntését azzal indokolta, hogy az alperes
- május
- napjától az adós többségi befolyással rendelkező tagja volt, ezért őt terhelte annak a bizonyítása, hogy a kényszertörlési eljárás miatt megszűnt adóssal szemben hozott speciális törvényességi felügyeleti intézkedés nem az ő mulasztásának a következménye. Megállapította, hogy az alperes „A cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról" szóló
- évi V. törvény (Ctv.) 118/A. §-ának
(1)bekezdésében foglaltak szerint korlátlanul felel a cég hitelezőjének kielégítetlen követelése erejéig, mert „A polgári perrendtartásról" szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) 3. §-ának
(3)bekezdésén alapuló bírói felhívásra sem igazolta, hogy az adóssal szemben megindított kényszertörlési eljárás miatt nem terheli mulasztás. Megállapítása szerint ugyanis az alperes elmulasztotta „A gazdasági társaságokról" szóló 2006. évi IV. törvény (Gt.) 27. §-ának
(2)bekezdésében, 141. §-a
(1)bekezdésének
- o)és
- j)pontjaiban és a 33. §-ának
(1)bekezdésében foglalt kötelezettségeit, tagként nem jelent meg a mérleget elfogadó taggyűlésen, nem kezdeményezte annak az összehívását a kényszertörlési eljárás megindításáról való tudomásszerzését követően sem. Utalt arra is, hogy a kényszertörlési eljárás megindítása előtt a Nyíregyházi Törvényszék Cégbírósága - eredménytelenül - több törvényességi felügyeleti intézkedést is alkalmazott az adóssal szemben. Többek között a Cgt..... sorszámú végzésével a társaság székhelyére
- június
- napjának 9 órájára összehívta a társaság legfőbb szervét a 2008-
- évi éves beszámolók elfogadása, valamint a valós székhely bejelentéséhez szükséges határozatok meghozatala céljából, valamint az adós felfüggesztett adószámának a rendezése érdekében. A cég törvénysértő állapota - e törvényességi felügyeleti intézkedések ellenére - nem került megszüntetésre, ezért a cégbíróság az adóst pénzbírsággal is sújtotta és ismételten felhívta a törvényes működése helyreállítására. Utóbb a cégbíróság e felhívások eredménytelensége miatt nyilvánította a
- sorszámú végzésével az adóst megszűntnek és kezdeményezte a kényszertörlését. A kényszertörlési eljárás alatt további mulasztások is történtek, mivel az adós
- és a
- évi éves beszámolóinak letétbe helyezése sem történt meg. Az elsőfokú bíróság kiemelte, hogy e mulasztások az alperes tagsági jogviszonyával összefüggésben állnak, ezért a korlátolt tagi felelősség áttöréséhez szükséges feltételek megállapíthatóak. Emiatt kötelezte az alperest a felperes által a kényszertörlési eljárásban bejelentett hitelezői igény megfizetésére a Ctv. 118/A. §-ának
(1)bekezdése alapján. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alperes nyújtott be fellebbezést, amelyben a sérelmezett határozat megváltoztatását, a felperes keresetének elutasítását és az első- és másodfokú perköltségében való marasztalását kérte. Arra hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság a bizonyítékok okszerűtlen mérlegelésével iratellenesen állapította meg azt, hogy fennállnak a korlátolt tagi felelőssége áttörésének a jogszabályi feltételei. A fellebbezésében is fenntartotta azt az állítását, hogy a felsőfokú tanulmányai, illetve a külföldi távolléte miatt nem tudott, illetve nem is volt lehetősége részt venni az adós működésében, az édesapja felkérésére „szinte gyerekként névlegesen" létesített tagsági jogviszonyt. Az adós családi cégként működött, az édesapja mint a társaság ügyvezetője és tényleges tulajdonosa intézte az adós ügyeit. Ezt az állítását az édesapja, K.CS. a tanúkénti kihallgatásakor megerősítette, az ügyvezetői tevékenységéért fennálló felelősségvállalására is kiterjedően. Hangsúlyozta továbbá, hogy őt az ügyvezető arról tájékoztatta, hogy a társaság működésével összefüggésben minden rendben van, ezért az adós törvényes működése érdekében elmulasztott további intézkedések hiányát - a megjelölt körülményei miatt jogszabálysértően rótta terhére az elsőfokú bíróság. Sérelmezte, hogy az elsőfokú eljárásban - a személyes jelenléte ellenére - nem került sor a meghallgatására, melynek indokát az elsőfokú bíróság ítélete nem tartalmazza. A felperes a fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását és az alperes perköltségében történő marasztalását kérte. Arra hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg és helytállóan jutott arra a következtetésre - az eljárási jogszabályok megsértése nélkül -, hogy az alperes felelősségének a Ctv. 118/A. §-a
(1)bekezdésében meghatározott feltételei fennállnak. Kiemelte, hogy az alperes írásban tett nyilatkozatai kiváltják a személyes meghallgatását. Az alperes fellebbezése megalapozatlan. Az ítélőtábla kiemeli, hogy a Ctv. jelen perben még alkalmazandó 118/A. §-ának
(1)bekezdését a
- évi CXCVII. törvény
- március 1-jétől iktatta be. (A
- évi CCLII. törvénnyel módosított Ctv. 118/A. §-a az adott ügyben nem irányadó, ugyanis az csak a
- július
- napjától indult kényszertörlési eljárásokban alkalmazható.) Az ítélőtábla szükségesnek tartja hangsúlyozni a következőket: A társasági jogban alapelv, hogy a korlátolt felelősségű társaság tagja főszabályként a társaság tartozásaiért nem felel, azonban vannak olyan esetek, amikor - elsősorban a hitelezők védelme érdekében - a tagot felelőssé lehet tenni a tőle elkülönült jogi személyiségű társaság tartozásaiért. A jogalkotó ilyen kivételes szabályként, kifejezetten szankciós jelleggel szabályozza a Ctv.-ben a 118/A. §-ának
(1)bekezdése szerinti többségi tag felelőssége áttörését megalapozó tényállást, melynek célja a gazdasági társaság elkülönült jogi személyisége mögött megbújó, valamilyen jogellenes és vétkes magatartást tanúsító tag hitelezőkkel szembeni felelősségének a megteremtése. A Ctv. 118/A. §-a tehát a tag önálló felelősségét teremti meg a kényszertörlési eljárással törölt céggel szembeni követelések kielégítésére vonatkozóan. Az ítélőtábla megállapítása szerint az elsőfokú bíróság helytállóan jutott arra a következtetésre, hogy a felperes bizonyította az alperes felelősségének megállapítása alapjául szolgáló, a Ctv. 118/A. §-a
(1)bekezdése szerinti tényállási elemeket. A nyilvános cégadatokból ugyanis megállapítható, hogy az alperes az adósban többségi befolyással rendelkezett, a cég
- rovatának adatai szerint az adós törlésére kényszertörlési eljárást követően került sor. A felperes a keresetleveléhez 1/F/
- alatt csatolta a
- május
- napján keltezett levelében tett hitelezői igénybejelentését, a per megindítására pedig a kényszertörlési eljárás jogerős lezárását követő 90 napos jogvesztő határidőn belül került sor. A felperes mindezek bizonyításával a korlátozott tagi felelősség korlátlanná válása megállapításához szükséges feltételeket igazolta, ezért a továbbiakban azt kellett vizsgálni, hogy az alperesnek sikerült-e kimentenie magát a felelősség alól. A Ctv. 118/A. §-ának
(1)bekezdése alapján az alperest - a kimentés körében - annak bizonyítása terhelte, hogy az adós kényszertörlésének a Ctv. 116. §-a
(1)bekezdésének a) pontja szerinti megindítása nem az ő mulasztásának következménye. Ennek körében azt kellett tehát vizsgálni, hogy amennyiben a kényszertörlési eljárás megindításának az alapjául szolgáló ok és az alperes magatartása (mulasztása) okozati összefüggésben is áll, az alperes megakadályozhatta volna-e a kényszertörlés jogszabályban meghatározott feltételeinek a bekövetkezését, vagy elmulasztotta-e az ehhez szükséges intézkedések megtételét. Az ítélőtábla megállapítása szerint az alperes nem tudott eleget tenni ezen bizonyítási kötelezettségének. Az a hivatkozása ugyanis, hogy csak „névleges" tagja volt az adósnak, illetve, hogy K.CS. volt vezető tisztségviselő mindent magára vállal, nem alkalmas a felelőssége alól mentesülésére. Az adós kényszertörlési eljárásának elrendelésére ugyanis a cégbíróság Cgt..... számú végzésével a Ctv. 81. §-a
(1)bekezdésének c) pontja, valamint a 87. §-ának
(2)bekezdése alapján - az éves beszámolók letétbe helyezési kötelezettségének az elmulasztása, valamint a székhely törvénysértő volta (az adós a székhelyén nem volt található, az épületet lebontották) miatt törvényességi felügyeleti intézkedésként került sor. A felperes 12/F/
- alatt csatolta a Nyíregyházi Törvényszék Cégbírósága Cgt..... számú végzését, amelyből megállapítható, hogy a cégbíróság a 2008., illetve
- évi éves beszámoló letétbe helyezési és közzétételi kötelezettségének az elmulasztása, valamint az adós új székhelyének a bejelentése miatt az adós törvényes működésének a helyreállítása érdekében már
- június
- napjára összehívta az adós legfőbb szervét. Az alperes e taggyűlésen nem jelent meg, a tagsági jogait nem gyakorolta, holott a 30/A/
- alatt csatolt,
- május 9-én keltezett levele alapján megállapítható, hogy tudott a cégbíróság által küldött felszólításokról. Önmagában az a hivatkozása, hogy külföldön tartózkodott, a kimentése alapjául nem szolgálhat, a tagsági jogai gyakorlására ugyanis más személyt is meghatalmazhatott volna. „A számvitelről" szóló
- évi C. törvény
- §-ában és
- §-ában előírt a beszámoló letétbe helyezésére és közzétételére vonatkozó kötelezettség teljesítésének a feltétele, hogy a döntéshozó szerv határozzon annak elfogadásáról a Gt.
- §-a
(2)bekezdésének a) pontja alapján. Ez a tagi kötelezettség független attól, hogy az ügyvezetőt terheli-e a jogszabályi kötelezettség teljesítésében mulasztás. utal arra is az ítélőtábla, hogy a 2007. évi LXI. törvény 35. §-ának
(8)bekezdésével módosított Gt. 147. §-ának
(1)bekezdése alapján
- szeptember 1-jétől, ha a társasági szerződés így rendelkezik, a taggyűlés hatáskörébe tartozó bármely ügyben - így a számviteli beszámoló elfogadása tárgyában is - lehetőség van a tagoknak az ülés tartása nélküli határozathozatalokra. A cégbíróság a kényszertörlési eljárás alatt is a Ctv.
- §-ának
(3)
(4)bekezdései szerinti felhívásait külön intézi a tag és a vezető tisztségviselő felé, részben eltérő tartalommal. Ezért nincs jelentősége a tagi felelősség áttörésénél annak sem, hogy az elsőfokú eljárásban K.CS. tanú a kihallgatása során vezető tisztségviselőként a mulasztásával összefüggésben felelősségvállaló nyilatkozatot tett (33. jegyzőkönyv 2-3. oldal). A Ctv. 118/A. §-ának
(1)-
(3)bekezdései ugyanis a tagok és vezető tisztségviselők felelősségét külön szabályozzák részben eltérő tényállás és mulasztás esetén. Mindezekre figyelemmel az elsőfokú bíróság helytállóan döntött a felperes keresetének jogalapját illetően, a felperes pedig a kereseti kérelme összegszerűségét az 1/F/
- alatt csatolt okirattal igazolta. A kényszertörölt társaság által meg nem fizetett tartozásokért ugyanis a legalább többségi befolyással rendelkező tag - ha a felelősségét nem tudja kimenteni - helytállni tartozik, vétkes magatartásának jogkövetkezménye a kártérítési szabályoktól eltérően nem külön számszerűsíthető, az a cég ki nem elégített tartozásaiért áll fenn a jogszabály alapján. Ugyanakkor az ítélőtábla megállapítása szerint a Ctv. 118/A. §-ának beiktatásával elérni kívánt jogalkotói akarat szem előtt tartásával - a törvény megtévesztő szóhasználata ellenére - a hitelezőnek valójában marasztalásra irányuló keresetet kell előterjesztenie, semmi indoka nincs - a hatályos szabályozás mellett - előbb megállapítási, majd később marasztalási kereset előterjesztésének. Amennyiben a jogalkotó szándéka ugyanis ez lett volna, úgy „A csődeljárásról és a felszámolási eljárásról" szóló
- évi XLIX. törvény (Cstv.) 33/A. §-ának megfelelő kétlépcsős szabályozási rendszert írt volna elő. Ilyen szabályozás hiányában azonban a különböző hitelezők által indított perekben a bíróságoknak egymástól függetlenül kell vizsgálniuk a felelősség áttörését eredményező vétkes magatartást. A Ctv. 118/A. §-a
(1)bekezdésének a korlátlan tagi felelősség megállapítására, valamint a ki nem elégített tartozásért való felelősségre vonatkozó szabályaiból az a következtetés vonható le, hogy ez a per eljárásjogilag egylépcsős marasztalási per. Erre tekintettel mellőzte az ítélőtábla az elsőfokú ítélet rendelkező részéből a felelősség megállapítására vonatkozó rendelkezéseket, figyelemmel a Pp.
- §-ában foglaltakra is. Észlelte az ítélőtábla, hogy az elsőfokú határozat nem tartalmaz a Pp.
- §-a szerinti teljesítési határidőt, ezért arról a határozat végrehajthatóságának a biztosítása érdekében rendelkezett. Mindezekre tekintettel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp.
- §-a
(2)bekezdése alapján részben megváltoztatta. A fellebbezés eredménytelen maradt, ezért az ítélőtábla a Pp. 78. §-ának
(1)bekezdése alapján a pervesztes alperest kötelezte a felperes számára a másodfokú eljárásban felmerült jogtanácsosi munkadíjból eredő perköltségének a megfizetésére, amelynek összegét hivatalból a Pp. 79. §-a alapján a Pp. 67. §-ának
(2)bekezdése folytán irányadó „A bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről" szóló, többször módosított 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. §-a
(2)bekezdésének a) pontjában és
(5)bekezdésében foglaltak figyelembevételével határozta meg. A másodfokú eljárásban személyes költségmentességben részesült az alperes, ezért „Az illetékekről" szóló, többször módosított 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 46. §-ának
(1)bekezdése alapján megállapított illetéket az Itv. 74. §-ának
(3)bekezdése szerint alkalmazott 6/
- (VI.26.) IM rendelet
- §-ának
(1)bekezdése és
- §-a alapján az állam viseli. Debrecen,
- június
- Dr. Drexlerné dr. Karcub Edit sk. a tanács elnöke, Dr. Dzsula Marianna sk. előadó bíró, Dr. Szűcs Lajos sk.bíró A kiadmány hiteléül: - kiadó -