Bf.448/2015/12 – Debreceni Ítélőtábla

(1)bekezdése értelmében az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését indítványozta megalapozatlanság okából. Végül arra az álláspontra helyezkedett, hogy a vádlott cselekménye életveszélyt okozó testi sértés bűntettének minősülhet csak. Az ügyész tudomásul vette az elsőfokú bíróság döntését. A fellebbviteli főügyészség az átiratában vádlott és a védő fellebbezését nem tartotta megalapozottnak, ezért a törvényszék ítéletének helybenhagyására tett indítványt, fenntartva ezt a másodfokú eljárásban is. Az ítélőtábla a törvényszék fellebbezésekkel megtámadott határozatát a Be. 348. §-ának

(1)bekezdése alapján az azt megelőző bírósági eljárással együtt nyilvános ülésen bírálta felül, figyelemmel a Be. 361. §-ának

(1)bekezdésében írtakra. Megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a büntetőeljárási szabályokat betartva az ügyet megfelelő részletességgel, valamennyi releváns bizonyítékot feltárva felderítette, pótolva ezzel a nyomozás hiányosságait. A tényállást a rendelkezésére álló bizonyítékok okszerű mérlegelésével állapította meg. Törekedett a cselekmény lehetséges motívumának megismerésére. Ennek érdekében a sértetten kívül nagyszámú közvetett tanút is kihallgatott. A sérülések keletkezési mechanizmusának tisztázása érdekében a tárgyaláson szakértői bizonyítást folytatott. A bizonyítékokat egyenként és összességében értékelte, ezen tevékenységéről indokolási kötelezettségének eleget téve számot adott. Az ítélőtábla megalapozatlansági okot nem észlelt, az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésére nem volt törvényes indok. A tényállás megalapozott, a másodfokú eljárásban irányadó, figyelemmel a Be. 352. §-ának

(2)bekezdésére. A vádlott előéleti adatai - részben az ítélőtábla által beszerzett iratok tartalma alapján pontosítandók: A Miskolci Járásbíróság

1. pontban írt 21.B.1207/2012/
2. számú ítéletében elkövetési idő volt még
3. június 21., továbbá a
4. július
5. -
6. július
7. közötti elkövetési időszak a helyes. A nem jogerősként feltüntetet összbüntetési ítéleteket a Miskolci Törvényszék, mint másodfokú bíróság hatályon kívül helyezte (2.Beüf.543/2015/
8. és 2.Beüf.535/2015/2.). A törvényszék okszerűen következtetett vádlott bűnösségére, részletesen megindokolta, hogy miért kizárólag a vádlott követhette el a terhére rótt élet elleni bűncselekmény kísérletét. Törvényes az elkövetett bűncselekmény jogi minősítése is. Az e körben kifejtett indokok helyesek. A vádlott két ízben, első alkalommal közepes, nagy erővel szúrta meg a sértettet. Az első szúrás a hasán érte a sértettet, és olyan - az elsőfokú ítéletben részletezett - belső sérüléseket okozott, amelyek közvetlen életveszélyes állapotot idéztek elő. A vádlott ezen szúrást követően - bár már kisebb erővel, de ismételten megszúrta a sértettet a jobb váll tájékán. A többszöri szúrás, az eszköz paramétereinek igazságügyi orvosszakértői megállapítása, az erőbehatás mértéke és nem utolsó sorban a hasra irányzott szúrás alapján helytálló az élet elleni bűncselekmény kísérletének a megállapítása. Helyes az eshetőleges szándékra levont következtetés is, hiszen a vádlott az esetleg bekövetkezendő eredmény iránt teljesen közömbös maradt, abba belenyugodva hajtotta végre cselekedetét. A másodfokú bíróság az ítélet
9. oldal teljes
10. bekezdésében írtakat az indokolás részének tekinti, ahogy a
11. bekezdés
12. mondatrészét is. Az ítélet
13. oldal
14. bekezdésében a sértett teljeskörű személyi adatait, továbbá a
15. oldal
16. bekezdését mellőzi az ítélőtábla, hiszen ezen adatok nem tartoznak a történeti tényállásba és a jogi indokoláshoz sem, feltüntetésük feleslegesen történt, ahogy erre a fellebbviteli főügyészség az átiratában helyesen hivatkozott. Az ítélet
17. oldal
18. bekezdésében a jobb válltájék kapcsán írt fejtegetést szintén mellőzni szükséges, mivel az elsőfokú bíróság feltételezésből indult ki és feltételezésből ténybeli következtetés nem vonható le. Az eddig írtakra figyelemmel nem helytálló a védőnek a bűncselekmény jogi minősítését is vitató indítványa, ahogy a felmentést célzó fellebbezés sem foghatott helyt, ugyanis a bizonyítékok eltérő értékelésére megalapozott tényállás esetén nincs törvényes lehetőség, a bizonyítás továbbfejlesztésére másodfokon pedig nem volt semmilyen indok. A törvényszék feltárta a vádlott javára és terhére értékelhető bűnösségi körülményeket, amelyekre figyelemmel 8 év szabadságvesztést szabott ki. Ez arányban van az elkövetett bűncselekmény tárgyi súlyával, a bűnösségi körülményekkel, és a többszörösen büntetett vádlott személyében rejlő társadalomra veszélyesség fokával. Mindezekre tekintettel az ítélőtábla nem talált indokot a kiszabott joghátrány lényeges enyhítésére. Törvényes a mellékbüntetés alkalmazása, ahogy a mértéke is. A kifejtettek értelmében a másodfokú bíróság a törvényszék ítéletét a Be.
19. §-ának

(1)bekezdését alkalmazva helybenhagyta. Debrecen,

1. augusztus
2. Dr. Ficsór Gabriella sk. a tanács elnöke, Dr. Diószegi Attila sk. a tanács tagja, előadó, Dr. Szabó József sk. a tanács tagja Záradék: A Miskolci Törvényszék 4.B.2628/2014/
3. számú ítélete a másodfokú végzéssel jogerős és végrehajtható. Debrecen,
4. augusztus
5. . Ficsór Gabriella sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: - kiadó -