Bf.453/2013/5 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)és

(3)bekezdés a./ pont aa./ alpontja. A vádlott a felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtásának elrendelése esetén a büntetés 2/3-ad részének letöltése után bocsátható feltételes szabadságra. Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyja azzal, hogy az elsőfokú ítélet ügyszáma helyesen 16.B.262/2011/

1. A vádlottat kötelezi a másodfokú eljárás során felmerült 5.530 (ötezerötszázharminc) forint bűnügyi költség megfizetésére. Indokolás: A Fővárosi Törvényszék a
2. október
3. napján kihirdetett 16.B.262/2011/
4. számú ítéletével vádlottat a Btk.
5. §

(1)bekezdésébe ütköző a

(3)bekezdés I. tétele szerint minősülő vesztegetés bűntette miatt 1 év 6 hónapi, végrehajtásában 3 évi próbaidőre felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte, 5.000 forint vagyonelkobzást rendelt el vele szemben, és kötelezte az eljárás során felmerült bűnügyi költség megfizetésére. Az elsőfokú tárgyaláson jelenlévő ügyész az ítéletet tudomásul vette. A vádlott és védője elsősorban a tényállás téves megállapítása miatt felmentés, másodlagosan a kiszabott büntetés enyhítése érdekében jelentettek be fellebbezést. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség aBF.1118/2013/

1. számú átiratában az elsőfokú ítélet helybenhagyására tett indítványt. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság ügyfelderítési kötelezettségének eleget tett, a bizonyítékokat a logika szabályainak megfelelően mérlegelve helyes tényállást állapított meg, és törvényesen minősítette a vádlott cselekményét és indokolási kötelezettségét kellő terjedelemben teljesítette. Egyetértett a cselekmény jogi minősítésével, és a vádlottal szemben kiszabott büntetés enyhítésére nem látott törvényes lehetőséget. A másodfokú nyilvános ülésen a vádlott védője elsődlegesen felmentés, másodlagosan enyhítés érdekében bejelentett fellebbezését továbbra is fenntartotta. Álláspontja szerint az ítélet nem ad magyarázatot arra, hogy a bíróság miért nem fogadta el a vádlott védekezését, illetve a védelem álláspontját. Felhívta a figyelmet arra, hogy a sértett vallomásán kívül csak közvetett bizonyítékok állnak rendelkezésre, azoknak a tanúknak a vallomásai, akik a sértettől szereztek tudomást a történtekről. A vádlott járőrtársa ugyanakkor nem észlelte a vádban írt cselekményt, nem támasztotta alá a sértett vallomását, mely szerint pénz átadásra került volna sor. Mindezek alapján védence bizonyítékok hiányában történő felmentésére tett indítványt. Amennyiben erre a másodfokú bíróság nem látna lehetőséget, a nagyszámú enyhítő körülményre figyelemmel a kiszabott büntetés enyhítését kérte. Indoklásként előadta, hogy védencének két kiskorú gyermek eltartásáról kell gondoskodnia, volt felesége gyermektartást nem fizet. Ezért a börtönbüntetés enyhítését indítványozta védence előzetes bírósági mentesítése mellett, hogy rendőri szolgálatát továbbra is folytathassa. A vádlott utolsó szó jogán tett nyilatkozatában továbbra is tagadta a terhére rótt bűncselekmény elkövetését, és előadta továbbra is szeretne rendőr maradni. A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú ítéletet az azt megelőző bírósági eljárással együtt a Be.
2. §

(1)bekezdése alapján teljes terjedelmében felülbírálta. Ennek során megállapította, hogy az elsőfokú tárgyalás kitűzésére az eljárási törvényben írt határidőt jóval meghaladóan került sor, amely nem felel meg a Be. 278. §

(1)bekezdésében írtaknak. Egyebekben az elsőfokú bíróság az eljárási szabályokat maradéktalanul betartotta. Az elsőfokú bíróság bizonyítási eljárása keretében a vádlottat kihallgatta, aki érdemi vallomást tett, és tagadta a terhére rótt bűncselekmény elkövetését. Az elsőfokú bíróság a vádlott védekezését ellenőrizte, a tárgyaláson kihallgatta tanú1-t és azokat a személyeket, akiknek tanú1 a vele történtekről beszámolt, valamint kihallgatásra került a vádlott járőrtársa, tanú2-t is. Az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékokat - a vádlott vallomását, tanú vallomásokat, az ismertetett bűnügyi iratokat - a logika szabályainak megfelelően értékelte, és mérlegelési jogkörében állapította meg ítéletének tényállását. Nem fogadta el a vádlott védekezését, hanem azt tanú1 tanú vallomása szerint rögzítette, amit az általa megvizsgált egyéb bizonyítékok is alátámasztottak Álláspontját ítéletében megindokolta, indokolási kötelezettségének teljes körűen eleget tett. Az elsőfokú bíróság ítéletét a Be. 352. §

(1)bekezdés a./ pontja alapján a vádlott által megszegett jogszabályhely felhívásával szükséges kiegészíteni. E szerint a vádlott azzal a magatartásával, hogy az észlelt szabálysértést követően a szükséges intézkedések megtételét elmulasztotta, megszegte az elkövetéskor hatályos Rendőrség Szolgálati Szabályzatáról szóló IRM rendelet 3. §

(1)bekezdésében írt kötelezettségeit. Az elsőfokú ítélet személyi részét pedig a Fővárosi Ítélőtábla azzal tartja szükségesnek kiegészíteni, hogy a vádlott szolgálatából

1. március 05-én került felfüggesztésre. Az előzőekben írt kiegészítéssel az elsőfokú bíróság ítélete már mindenben mentes a Be.
2. §

(2)bekezdésében írt hiányosságoktól és azt a Fővárosi Ítélőtábla elfogadta felülbírálata alapjául. A vádlott bizonyítékok hiányában történő felmentésére irányuló indítvány a következő miatt nem foghatott helyt. A Be. 351. §

(1)és Be. 352. §

(3)bekezdésében írtak alapján a másodfokú bíróság a törvényben írt feltételek teljesülésének hiányában kötve van az elsőfokú bíróság által megállapított tényálláshoz. A vádlott és védője a fellebbviteli eljárásban nem hivatkoztak olyan új tényre, vagy új bizonyítékra, amely alapján további bizonyítási eljárás lefolytatása vált volna szükségessé, és a másodfokú bíróság szintén nem tartotta szükségesnek további bizonyítékok beszerzését, mivel álláspontja szerint az elsőfokú ítélet megalapozott. A vádlott és védőjének indítványa lényegében a bizonyítékok eltérő mérlegelésére irányult, ezen keresztül a vádlott felmentésére, amely az előbb idézett felülmérlegelés tilalmára figyelemmel eredményre nem vezethetett. Az elsőfokú bíróság az általa megállapított tényállásból okszerűen következtetett a vádlott bűnösségére, és helyesen minősítette cselekményét is, azonban tévedett amikor a vád tárgyává tett cselekmény elkövetése idején hatályos büntető törvényeket alkalmazta. A Btk.

1. §-ára figyelemmel ugyanis a cselekmény elbírálásakor hatályos büntető törvénykönyv a vádlott cselekményének kedvezőbb elbírálását teszi lehetővé. Bár az összevetett büntető törvénykönyvek ugyanolyan büntetési tétellel fenyegetik a vádlott cselekményét, a vádlottal szemben kiszabott felfüggesztett szabadságvesztés elrendelése esetén az
2. évi IV. törvény rendelkezése szerint a büntetés kitöltését követő ¾, míg a Btk. vonatkozó rendelkezése szerint 2/3 részének letöltését követően bocsátható feltételes szabadságra. Ezért a másodfokú bíróság a vádlott cselekményének elbírálásakor a hatályos büntető törvénykönyv rendelkezéseit vette figyelembe. A vádlott tényállásban írt cselekményével megvalósította a Btk.
3. §

(3)bekezdésébe ütköző a/ aa. pontja szerint minősülő vesztegetés bűntettének valamennyi tényállási elemét. Kötelességét megszegve hivatalos személyként eljárva nem intézkedett az általa észlelt szabálysértés miatt, tevékenységéért anyagi ellenszolgáltatást fogadott el. A vádlott büntetésének enyhítése érdekében bejelentett fellebbezést sem tartotta alaposnak a másodfokú bíróság. Az elsőfokú bíróság helyesen vette figyelembe a bűnösségi körülményeket, melyek közül különös nyomatékkal kell értékelni a jelentős időmúlást. A vádlottal szemben az enyhítő szakasz alkalmazásával kiszabott 1 év 6 hónapi, végrehajtásában 3 évi próbaidőre felfüggesztett börtönbüntetés inkább enyhének, mint eltúlzottnak tekinthető, figyelemmel arra is, hogy az irányadó bírói gyakorlattal ellenétben, az elsőfokú bíróság a szabadságvesztés végrehajtását felfüggesztette és nem alkalmazott a vádlottal szemben lefokozás katonai büntetést. Az ítélet hiányosságainak pótlására azonban a súlyosítási tilalomra figyelemmel a másodfokú bíróságnak nem volt lehetősége. Az előzőekre figyelemmel a másodfokú bíróság a kiszabott büntetés enyhítésére nem látott lehetőséget. Ugyanígy a bírói gyakorlattal ellentétesnek ítélte azon védői indítványt, hogy a korrupciós bűncselekmény miatt elítélt vádlottat előzetesen mentesítse a büntetett előélethez fűződő hátrányos jogkövetkezmények alól. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a terhére rótt bűncselekmény miatt a vádlott az előzetes mentesítésre nem méltó. Figyelemmel arra, hogy a másodfokú bíróság az új büntető törvénykönyv rendelkezéseit alkalmazta, a Btk. 38.§

(2)bekezdés a/ pontja alapján megállapította, hogy a vádlottal szemben kiszabott felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtása esetén abból a szabadságvesztés büntetés letöltésének 2/3-ad részét követően bocsátható feltételes szabadságra. Az elsőfokú bíróság ítéletének egyéb rendelkezései törvényesek, ezért azokat a másodfokú bíróság helyes indokainál fogva helybenhagyta azzal, hogy az elírt ügyszámot helyesbítette. A másodfokú eljárásban a vádlott kirendelt védőjének működésével kapcsolatban felmerült bűnügyi költség megfizetésére a Be. 338. §

(1)bekezdése alapján a Fővárosi Ítélőtábla a vádlottat kötelezte. A másodfokú bíróság által alkalmazott jogszabályok a Be. 372. §

(1)-

(2)bekezdése. Budapest,

1. szeptember
2. napján Dr. Ruzsás Róbert s.k. a tanács elnöke . Török Zsolt s.k. előadó bíró . Mészáros László s.k. szavazó bíró A Fővárosi Törvényszék ítélete a rendelkező részben írt változtatással jogerős és a szabadságvesztés kivételével végrehajtható. ,
3. szeptember
4. napján Dr. Ruzsás Róbert s.k. a tanács elnöke