← Magyarország

Gfv.30218/2007/2 – Kúria

Gfv.X.30.218/2007/2.szám A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság felperesnek, dr. ügyvéd által képviselt alperes ellen, közgyűlési határozat érténytelenségének megállapítása iránt a Pesti Központi Kerületi Bíróságon 16.P.53.400/

  1. számon indult, és a Fővárosi Bíróság mint másodfokú bíróság
  2. december 7-én kelt, 47.Pf.633.875/2006/
  3. számú ítéletével jogerősen befejezett perében, a jogerős ítélet ellen a felperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi í t é l e t e t: A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a Fővárosi Bíróság mint másodfokú bíróság, 47.Pf.633.875/2006/
  4. számú ítéletét hatályában fenntartja. A felperes teljes személyes költségmentessége folytán le nem rótt, 36.000 (harminchatezer) Ft felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli. Ez ellen az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye. I n d o k o l á s: A felperes keresetet nyújtott be, a 2005 február 16-án tartott közgyűlésen hozott 3/
  5. számú határozat érvénytelenségének megállapítása iránt. Előadta, hogy a társasházakról szóló
  6. évi CXXXIII. törvény (továbbiakban. Ttv.) 34.§ /2/ bekezdése értelmében, erre vonatkozó napirendi pontként feltüntetés hiányában, a Szervezeti-Működési Szabályzat (a továbbiakban: SZMSZ), illetve a házirend közgyűlésen megjelölt módosításokkal történő elfogadása mellett az általa támadott határozat, az alapító okirat D) fejezetének hatálytalanításáról érvényesen nem rendelkezhetett. Hivatkozott arra is, hogy
  7. január 1-ét követően, a Ttv. 62.§ /2/ bekezdése már nem volt alkalmazandó. A SZMSZ elfogadásához, mivel az egyúttal az alapító okirat módosítását is jelentette, a tulajdontársak egyszerű szótöbbsége helyett, azok legalább 4/5-ével hozott, és a kisebbség által meg nem támadott határozat meghozatala lett volna szükséges. A felperes ezen túlmenően támadta a SZMSZ IV/A/1., a IV/A/
  8. a IV/B/8., a V/B/6., a V/B/8., a V/B/
  9. pontját is. Előadta továbbá, hogy a SZMSZ nem tartalmazza a rendkívüli közgyűlés összehívásának szabályait, helytelenül határozza meg a közgyűlés, illetve a megismételt közgyűlés időpontját. A SZMSZ-t hiányosnak tartotta amiatt, hogy abban a közgyűlés tartása nélküli írásbeli szavazás szabályai nem kerültek rögzítésre. Támadta továbbá a tűzvédelmi és balesetvédelmi előírásokat nem tartalmazó, „kaszárnyaszellemű" Házirendet is. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Vitatta, hogy a felperes által megjelölt érvénytelenségi okok fennállanak. Az elsőfokú bíróság a felperes keresetének részben helyt adott. A SZMSZ IV/A/12., V/B/3.,
  10. és
  11. pontjait érvénytelennek nyilvánította, a felperes ezt meghaladó keresetét elutasította. Kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 10.000 Ft perköltséget. Kimondta, hogy a felperes teljes személyes költségmentessége folytán le nem rótt kereseti illetékből, 2.000 Ft-ot az alperes köteles megfizetni a Magyar Államnak, külön felhívásra, míg a fennmaradó kereseti illetéket az állam viseli. Az elsőfokú bíróság határozatának indokolásában kifejtette, hogy a Ttv.62.§ /1/ bekezdése értelmében alkalmazandó Ttv.14.§ /1/ bekezdése alapján, a felperes által támadott határozat elfogadásához, az alperesi társasház összes tulajdoni hányada szerint számított egyszerű szótöbbségre volt szükség. A becsatolt közgyűlési jegyzőkönyv szerint, a
  12. február 16-i közgyűlésen az összes tulajdoni hányad 64,45 %-ának tulajdonosai szavazatával az SZMSZ érvényesen elfogadásra került. Az elsőfokú bíróság hangsúlyozta, hogy a Ttv.62.§ /2/ bekezdésében előírt,
  13. december
  14. napjáig meg nem hozott, de utóbb elfogadott perbeli határozatra is a Ttv.14.§ /1/ bekezdésében foglalt szabályok és nem a Ttv.10.§ /2/ bekezdésében foglaltak voltak az irányadók. Az elsőfokú bíróság ezt követően, az SZMSZ felperes által támadott pontjait vizsgálta. A felperes érvelését kizárólag az ítélet rendelkező megjelölt SZMSZ rendelkezések tekintetében osztotta. részében A felperes fellebbezése folytán indult másodfokú eljárás során, a megyei bíróság, az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, fellebbezett részét helyben hagyta. Kimondta, hogy a felperes személyes költségmentessége folytán le nem rótt 12.000 Ft fellebbezési illetéket, az állam viseli. A másodfokú bíróság határozatának indokolásában kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság által megállapított tényállással egyetértett. Osztotta az általa levont jogi következtetéseket is. A támadott ítéletet, a Pp.253.§ /2/ bekezdése alapján - utalással a Pp.254.§ /3/ bekezdésére - helyes indokai alapján helybenhagyta. A fellebbezésben foglaltakra figyelemmel rámutatott arra, hogy téves a felperesnek az az álláspontja, amely szerint a
  15. december
  16. napját követően megalkotott SZMSZ elfogadásának rendjére - amennyiben az, az alapító okirat egyes rendelkezéseit hatálytalanítja az alapító okirat módosítására vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. A másodfokú bíróság hangsúlyozta, hogy a Ttv.62.§ /2/ bekezdése kifejezetten kimondja, hogy a SZMSZ megállapítása során a Ttv.14.§ának rendelkezései az irányadók. Ez azt jelenti, hogy a határozat egyszerű szavazat többséggel meghozható. A Ttv.62.§ /2/ bekezdésében írt, a
  17. december 31-i határidő eltelte nem eredményezi, az érintett határozathozatal során, a Ttv.14.§ rendelkezései alkalmazhatóságának kizártságát. A felperes a jogerős ítélettel szemben benyújtott felülvizsgálati kérelmében kérte annak hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság ítéletének részbeni megváltoztatását, és az általa támadott 3/
  18. számú határozat érvénytelenségének megállapítását. Jogszabálysértésként, a Ttv.10.§ /2/ és /3/ bekezdésére, a Ptk.234.§ /1/ bekezdésére hivatkozott. Hangsúlyozta, hogy az SZMSZ elfogadásával egyidejűleg, a társasházi tulajdonosok az alapító okiratot is módosították, annak D) fejezetét hatálytalanították. Tévedtek ezért az eljárt bíróságok, amikor azt állapították meg, hogy a határozathozatalhoz egyszerű szótöbbség elegendő volt. A felperes vitatta, hogy a Ttv.62.§ /2/ bekezdésében írt,
  19. december 31-i határidőre tekintettel, a Ttv.62.§ /1/ bekezdése, a
  20. január 1-ét követően hozott határozat tekintetében irányadó volt. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő. A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság, határozatot a felülvizsgálati kérelem keretei között a jogerős vizsgálta. Megállapította, hogy a felülvizsgálati kérelemmel támadott jogerős határozat nem jogszabálysértő. A Ttv.62.§ /1/ bekezdése értelmében, a Ttv. hatálybalépéséig már bejegyzett társasház közgyűlése határozatával, az alapító okirat erre vonatkozó rendelkezéseinek hatálytalanításával egyidejűleg, a Szervezeti-Működési Szabályzatát megállapítja, a meglevő Szervezeti-Működési Szabályzatát, e törvény rendelkezéseinek megfelelően módosítja. A Ttv.62.§ /2/ bekezdése szerint, e határozathozatalra, a Ttv.14.§ rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni; a határozatot a közösség
  21. december
  22. napjáig hozza meg. Az ismertetett rendelkezésekből kitűnik, hogy a jogalkotó egyrészt a SZMSZ elfogadásának rendjét szabályozta, másrészt kifejezte azt az akaratát, hogy a Ttv. hatálybalépéséig már bejegyzett társasházak a szükséges intézkedést,
  23. december
  24. napjáig tegyék meg. E határidő elmulasztásához azonban szankció nem fűződik. A Ttv. rendelkezései között nem található olyan előírás, amelynek értelmében, annak elteltét követően a Ttv.62.§ /2/ bekezdésének rendelkezései ne lennének alkalmazhatók. A peres iratok között fellelhető alapító okirat D) fejezete lényegében, a
  25. február 16-án tartott közgyűlésen a 3/
  26. számú határozattal elfogadott SZMSZ-ben foglalt kérdésekre vonatkozóan tartalmaz előírásokat. A Ttv.13.§-ban foglaltaknak megfelelően a társasházi közösség szerveiről, hatásköréről, jogairól, kötelezettségeiről, a közös költség viselésének szabályairól, a tulajdonostárs külön tulajdonának használatáról, hasznosításáról, a külön tulajdonon belül nem mérhető közüzemi és más szolgáltatások díjának elszámolásáról és megfizetéséről, a közös tulajdon fenntartásáról, a közös költség viseléséről, a költség hátralékok megfizetéséről, a házirendről rendelkezik. Értelemszerűen, annak elfogadásával, a Ttv.62.§ /1/ bekezdésének megfelelően, az alapító okiratnak, a D) fejezetben írott, e tárgykörökre vonatkozó szabályai egyidejűleg hatályukat vesztették. E speciális alapító okirat módosításra, a jogalkotó a Ttv. 62.§ /2/ bekezdésében a tulajdonhányad szerinti egyszerű szótöbbséggel hozandó határozathozatalt tette lehetővé. A Ttv.10.§ /2/ és /3/ bekezdésében írt határozathozatali rend az egyéb alapító okirat módosítások esetén irányadó. Mindezekre tekintettel a felperes által megjelölt jogszabálysértéseket a Legfelsőbb Bíróság megállapítani nem tudta. A felülvizsgálni kért, a jogszabályoknak megfelelő határozatot, a Pp.275.§ /3/ bekezdése alapján hatályában fenntartotta. Az alperesnek felülvizsgálati eljárási költsége nem merült fel, ezért e tárgyban rendelkezni nem kellett. A felperes teljes személyes költségmentessége folytán le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket, a 6/1986.(VI.26.) IM rendelet, 13.§ /1/ bekezdése, illetve 14.§-a alapján az állam viseli. Budapest,
  27. július
  28. Dr.Bodor Mária sk. a tanács elnöke Dr.Pethőné dr.Kovács Ágnes sk.előadó bíró Dr.Vezekényi Ursula sk.bíró PG. Kiadmány hiteléül: Piller Gizella (bírósági írnok)

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.