Fővárosi Ítélőtábla 9.Pf.21.271/2007/
- A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Fővárosi Ítélőtábla, a pártfogó ügyvéd által képviselt felperes neve felperesnek a dr. Goricsán Tamás kiemelt főelőadó által képviselt Budapesti Rendőr-főkapitányság ( 1139 Budapest, Teve u. 4-
- ) alperes ellen kártérítés iránt indított perében a Fővárosi Bíróság
- június
- napján kelt P/P.IV/19.P.21.814/2006/
- számú ítélete ellen a felperes
- július
- napján
- sorszámon előterjesztett fellebbezése folytán - tárgyaláson - meghozta a következő Ítéletet: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. A pártfogó ügyvédi díját 7.200 ( hétezer-kétszáz ) forintban állapítja meg, melyből 6.000 ( hatezer ) forint a munkadíj és 1.200 ( ezerkétszáz ) forint az áfa. Megkeresi a Fővárosi Ítélőtábla Gazdasági Hivatalát, hogy a fenti összegű pártfogó ügyvédi díjat fizesse ki. A pártfogó ügyvédi díjat és a le nem rótt fellebbezési eljárási illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. Indokolás: A felperes eredetileg
- november
- napján a Budapesti XX., XXI. és XXIII. Kerületi Bíróságnál terjesztett elő keresetlevelet a „rendőrség" ellen, melyben előadta, hogy
- április
- napján őrizetbe vették, és ekkor a cipőjét elvették azzal, hogy az lopott. Emiatt - bár kérte, hogy vigyék haza, ezt elutasították -, zokniban és nylonban járt még akkor is, amikor a bírósági meghallgatásra vitték, jóllehet esett az eső. Kérése ellenére még papucsot sem kapott. Őrizetbe vétele napján reggel vitték el, és sem ebédet, sem vacsorát nem kapott. A felperes álláspontja szerint az alperes ezzel emberi jogát sértette meg, embertelen bánásmódot gyakorolt vele szemben. Fizikai és lelki betegséget szenvedett el. Nem vagyoni kárát 600.000 Ft-ban jelölte meg. Kára keletkezett azáltal, hogy egy bőrkabátra vonatkozó zálogcédula - kiadásának elmaradása miatt - lejárt, és további kára keletkezett abból, hogy három mobiltelefonja tönkrement, mert az akkumulátort nem vették ki belőle. Vagyoni kárát mindösszesen 200.000 Ft-ban határozta meg. Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte, mert azt megalapozatlannak minősítette. A tényállást hiányosnak találta és hivatkozott arra, hogy az államigazgatási jogkörben okozott kár megtérítésének törvényi feltételei fennállta ( panasz jogorvoslat igénybevétele ) nem állapítható meg. A vagyoni kárt illetően előadta, hogy a mobiltelefonok a felperesnek nem voltak kiadhatók, hiszen sem a rendőrségi fogdán, sem a büntetés-végrehajtási intézetben ilyet nem tarthat magánál. A felperes nem bizonyította a telefonkészülékek tönkremenetelének okát, vagyis hogy az az akkumulátorok bennmaradására vezethető vissza. A zálogcédula a lefoglalás idején már másfél hónapja lejárt. Vitatta az erre alapozott összegszerűséget. Állította, hogy a nem vagyoni kár tekintetében nem tisztázottak az annak alapjául előadott körülmények. Nincs adat arra, hogy a felperes a 19/
- ( XII.
- ) BM rendelet
- §
(1)bekezdés g) pontja szerinti panaszt előterjesztett volna, ami a Ptk. 349. §
(1)bekezdése szerinti felelősséget kizárja. A lábbeli biztosításának hiánya miatti nem vagyoni kár körében előadta, hogy az iratok szerint a felperest ellátták papuccsal. A felperesnek egyébként a BM rendelet 8. §
(3)bekezdése alapján lehetősége lett volna vásárlásra, mely lehetősséggel élt, de sem papucsot, sem cipőt nem igényelt. A Fővárosi Bíróság
- június
- napján meghozott P/P.IV/19.P.21.814/2006/
- számú ítéletével a felperes keresetét elutasította és kötelezte, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 10.000 Ft perköltséget. A felperes képviseletét ellátó pártfogó ügyvéd munkadíját 15.000 Ft-ban állapította meg azzal, hogy azt és a le nem rótt illetéket az állam viseli. A felperes keresetét a Ptk.
- §-a, a telefonok meghibásodása körében a Ptk.
- § és
- §-a keretében vizsgálta. A cipő lefoglalását jogszerűnek minősítette, mert annak márkája, típusa és egyedi jelzései megegyeztek a felperes terhére rótt bűncselekmény során eltulajdonított cipővel, a bolt alkalmazottja azt a boltból származóként felismerte. A felperes nem tudta azt az állítását igazolni, hogy a lábbelit ő vásárolta. Megállapította az elsőfokú bíróság, hogy az őrizetbe vett személy a fogdában saját ruházatát viseli. Ennek hiányosságát a rendőrség amennyiben abból van a raktáron - pótolja, azonban erre jogszabályi kötelezettsége nincs. A fogdaszabályzat
- §
(3)bekezdése értelmében van lehetőség vásárlásra is, azonban a felperes
- április 21-i kérelmében ezzel nem élt, bár állítása szerint a szükséges anyagi eszközökkel rendelkezett. Az elsőfokú bíróság szerint a fogvatartás körülményei jogszerűek voltak, a felperes nem vagyoni kár megtérítésére irányuló keresete nem volt megalapozott. A zálogjegy elvesztésére alapított igény tekintetében kifejtette, hogy a bőrkabát elzálogosítása
- január
- napján 45 napra történt, a zálogszelvény
- március 3-án, vagyis a lefoglaláskor már másfél hónapja lejárt. A mobiltelefonok kiadása illetve tárgyi letétbe helyezése a lefoglalás
- április 22-i megszüntetéséhez képest késedelmesen
- november
- napján történt meg. A felperes ezt követően próbálta ki az egyik készüléket, és mert az nem működött, úgy gondolta, hogy a másik kettő is meghibásodott, mégpedig azért, mert az akkumulátorok kivétele nem történt meg. Az alperes védekezése szerint ezen ingóságok tárolása a bűnjelekre vonatkozó szabályok betartásával történt. Az elsőfokú ítélet szerint nem nyert bizonyítást, hogy a három készülék a lefoglaláskor működőképes volt, és az sem, hogyha meghibásodtak, az miért következett be, illetve, hogy a lefoglalás alatt következett-e be. E körben a felperesnek állításai bizonyítására nem volt indítványa. Az elsőfokú bíróság tehát a felperes vagyoni kár megtérítésére irányuló kérelmét is megalapozatlannak minősítette. A perköltségről a Pp.
- §
(1)bekezdése, a pártfogó ügyvéd munkadíjáról a 44/
- ( XII.
- ) IM-BM-PM együttes rendelet, míg a le nem rótt illetékről figyelemmel a felperes költségmentességére - a 6/
- ( VI.
- ) IM rendelet alapján határozott. A felperes fellebbezésében az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását, és az alperes kereset szerinti kártérítés továbbá a perköltség megfizetésére kötelezését kérte. Indokolásul azt adta elő, hogy a felperes a rendelkezésére álló bizonyítékokat tudta szolgáltatni különös tekintettel arra, hogy a perbeli időszakban és azt követően is fogva volt. A meghallgatott tanú emlékezett, hogy a felperes kérte, cipőt is küldjenek részére a szabadságvesztés időszakában. A mobiltelefonokat az alperes nem megfelelően tárolta, a gondatlan őrzés miatt váltak használhatatlanná. A felperes a zálogjegyet sem tudta időben kiváltani, és az nem vitatottan az alperes őrzésében volt. Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú helybenhagyását kérte. Perköltség igényt nem érvényesített. bíróság ítéletének A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet teljes terjedelmében felülbírálta, mivel annak a felperes fellebbezése folytán nem volt jogerőre emelkedett rendelkezése ( Pp.
- §
(4)bekezdés ). A felperes fellebbezése a következők szerint nem alapos. Az elsőfokú bíróság a releváns tényállást helyesen állapította meg, és abból a jogszabályok helyes értelmezésével vonta le azt a következtetést, hogy az alperest a felperessel szemben a Ptk. 349. §
(1)bekezdésén alapuló kártérítési felelősség nem terheli. A felperes keresetében írt tényállítások tekintetében a Pp. 164. §
(1)bekezdése értelmében a bizonyítás a felperest terhelte, és ez részéről nem volt eredményes. Az alperes vitán felül jogszerűen foglalta le a felperes által viselt cipőt, mert az a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 151. §
(1)bekezdése és
(2)bekezdés a) pontja értelmében bizonyítási eszköznek minősült. Ettől független körülmény, hogy a felperes számára a lábbeliről gondoskodni kellett. Ez a kötelezettség elsősorban a felperes feladata volt és erre módja volt azáltal, hogy őrizetbevételekor kérhette, hogy a nyomozó hatóság hozzátartozóját értesítse és ekkor kérhette volna azt is, hogy részére hozzanak be cipőt. Nincs adat arra, hogy ezt a felperes megtette volna, de a felperes előadásán kívül semmi sem támasztja alá, hogy napokig zokniban kellett volna lennie. A másodfokú bíróság nem látta bizonyítottnak a felperes személyhez fűződő joga megsértését, ezért a nem vagyoni kár megtérítése iránti kérelem tekintetében osztotta az elsőfokú bíróság álláspontját. A vagyoni kár tekintetében is a felperest terhelte a bizonyítás. Így, hogy a zálogjegy kiváltása csak és kizárólag azért nem volt lehetséges, mert azt az alperes lefoglalta és türelmi időn belül nem adta ki. Az tény, hogy a zálogjegy a
- április 18-i lefoglaláshoz viszonyítva
- március
- napján már lejárt. A felperest terhelte volna annak bizonyítása, hogy az adott zálogfióknál a lejárati időponthoz képest milyen türelmi időt biztosítanak a zálogtárgy kiváltására. Ez a felperes részéről nem történt meg. Ugyanígy a felperes részéről előadás szintjén maradt a három darab mobiltelefon meghibásodása, ezt semmilyen módon nem bizonyította. A felperes tehát a vagyoni kárát illetve annak az alperes bármely magatartásával fennálló okozati összefüggését nem bizonyította. Az elsőfokú bíróság megalapozottan utasította el teljes körűen a felperes keresetét, ítéletét a másodfokú bíróság a Pp.
- §
(2)bekezdése alapján helybenhagyta. Az alperes másodfokú perköltség megállapítását nem kérte, e tárgyban a másodfokú bíróság a rendelkezést a Pp. 78. §
(2)bekezdése alapján mellőzte. A felperes számára engedélyezett költségmentesség ( Pp. 84. §
(1)bekezdés a) pont ) folytán a le nem rótt fellebbezési eljárási illetéket a 6/1986. ( VI. 26. ) IM rendelet 13. §
(1)bekezdése és
- §-a értelmében az állam viseli. A másodfokú eljárásra a felperes képviseletére kirendelt pártfogó ügyvéd díjának megállapítása a 7/
- ( III.
- ) IM rendelet
- §
(3)és
(4)bekezdésein, 5. §
(1)bekezdés b) pontján és
(2)bekezdésén alapult. Budapest,
- november
- Dr. Tölg-Molnár László sk. a tanács elnöke Dr. Madarász Anna sk. előadó bíró A kiadmány hiteléül: Dr. Hőbl Katalin sk. bíró