Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.20.139/2015/7/II. A Fővárosi Ítélőtábla a személyesen eljárt felperes neve (felperes címe) felperesnek, a Kozma és Fáy Ügyvédi Iroda (fél címe 1, ügyintéző: dr. Kozma Péter ügyvéd) által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen, sajtóhelyreigazítás iránt indított perében, a Fővárosi Törvényszék
- december
- napján meghozott, 19.P.25.284/2014/
- számú ítélete ellen az alperes részéről
- sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán, meghozta a következő í t é l e t e t: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, fellebbezett rendelkezését helybenhagyja. Kötelezi az alperes által szerkesztett lapot kiadó ...-t (címe), hogy tizenöt napon belül fizessen meg a felperesnek 10.000 (Tízezer) forint fellebbezési költséget, továbbá a Magyar Államnak külön felhívásra 48.000 (Negyvennyolcezer) forint fellebbezési illetéket. Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek. I n d o k o l á s: Az elsőfokú bíróság kötelezte az alperest, hogy az általa szerkesztett ... című napilapban, az ítélet jogőre emelkedését követő szombati számban, a sérelmezett cikkel azonos helyen, az eredeti szöveggel azonos betűméretben hozza nyilvánosságra az alábbi közleményt: „Helyreigazítás: „..." című, ... napján megjelent közleményünkben a felperes neve ügyvéd által indított perrel kapcsolatosan valótlanul állítottuk, hogy a bíróság azt állapította meg, hogy a Kehi által kért iratok nem esnek az ügyvédi titok körébe. Ebben a kérdésben ugyanis a bíróság nem foglalt állást." A felperes keresetét ezt meghaladóan elutasította. Úgy határozott, hogy a felek a perrel felmerült költségeiket maguk kötelesek viselni. Kötelezte az alperes kiadóját, a ...-t, hogy fizessen meg a Magyar Államnak külön felhívásra 36.000 forint kereseti illetéket. Ítéletében ismertette az Alaptörvény IX. cikk
(1)-
(3)bekezdéseit, a sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló 2010. évi CIV. törvény (Smtv.) 4. §
(1)-
(1),
(2)bekezdéseit, a Polgári perrendtartásról szóló
- évi III. törvény (Pp.)
- §
(3)bekezdését, a Legfelsőbb Bíróság PK 12.,
- számú állásfoglalásait. Az elsőfokú bíróság azt vizsgálta, hogy a sajtóközlemény felperes által sérelmezett állítása a hír alapját képező bírói ítélet indokolásának mennyiben felel meg. Amennyiben nem, akkor pedig van-e olyan mértékű különbség, ami sajtóhelyreigazításra alapot ad. Az elsőfokú bíróság értékelte a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 5.K.30.417/2013/
- számú ítéletét, melyet összevetett az alperesi sajtóközleményben foglaltakkal. Arra a következtetésre jutott, hogy a sajtóközlemény valótlan állítást tartalmaz azon közléssel kapcsolatban, miszerint „a bíróság azt állapította meg, hogy a (felperes által) kért iratok nem esnek az ügyvédi titok körébe". A felperes azért lett pervesztes a kérdéses jogvitában, mert a bíróság nem fogadta azt az érvet, mely szerint azt kell vizsgálni, hogy a KEHI által igényelt iratok kiadása az ügyvédi titok körébe esik vagy sem. A bíróság úgy érvelt, hogy a közigazgatási pernek csak a bírságra vonatkozó határozat felülvizsgálata a tárgya, ezért az ügyvédi titok tartalmáról és terjedelméről nem foglalt állást. Ehhez képest a sajtóközleményben foglaltak, mely szerint a bíróság azt állapította meg, hogy a kért iratok nem esnek az ügyvédi titok körébe, nem felel meg a valóságnak, mert ilyen megállapítást a bíróság nem tett. Megítélése szerint ez nem minősül lényegtelen különbségnek, mivel a felperes pervesztesnek minősült a KEHI elnökével szemben, de nem az alperesi közleményben írt okból. Megítélése szerint a felperesi helyreigazító szöveg szükségtelenül tartalmazza a hamis látszat keltésére való utalást, másrészt a szöveg megfogalmazása nem volt kellően tömör, illetve nem volt egyértelműen megállapítható, hogy mi az eredeti közlés sérelmes része. A perköltséggel kapcsolatos döntés mellőzését a Pp.
- §
(2)bekezdésére alapította. Az elsőfokú bíróság ítéletével szemben az alperes nyújtott be fellebbezést, melyben kérte az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását, és a kereset teljes elutasítását. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a tényállást megfelelően feltárta, azonban abból helytelen következtetéseket vont le. Téves az a megállapítás, hogy a sajtóközleményben sérelmezett állítás és a vizsgált bírósági ítélet indokolásának lényege olyan különbséget vet fel, amely sajtó-helyreigazítás alapjául szolgálhat. Az alperes a hiteles tájékoztatás kötelezettségét betartotta, közlésében egy mondat pontatlanul jelent meg. Összességében azonban a felperes helyzetének megítélése szempontjából ez közömbös, mivel a hír alapját képező ügy végkimenetelében nincs jelentősége annak, hogy a KEHI nem is kívánt ügyvédi titok körébe eső adatokat beszerezni, vagy pedig a kért iratok nem esnek ügyvédi titok körébe. A KEHI nem kívánt ügyvédi titkot képező iratot beszerezni, ez pedig szükségképpen jelenti azt is, hogy azok nem eshetnek az ügyvédi titok besorolás alá. A felperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását indítványozta. A közigazgatási perben az volt a következetes álláspontja, hogy döntésnek érintenie kell az ügyvédi titok kérdését is, a jogvita eldöntésének ez sarkalatos pontját kellett volna képeznie. A bíróság azonban ezt az álláspontot nem osztotta, és az ügyvédi titokkal kapcsolatos érdemi megállapítást nem tett. Az alperesi írás azonban azt közölte, hogy a bíróság állást foglalt az ügyvédi titok tekintetében. A fellebbezés nem alapos. A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság döntésével teljes egészében egyetértett, ezért határozatát a Pp. 253.§
(2)bekezdése szerint helybenhagyta. A jogvita elbírálására irányadó Smtv. 12. §
(1)bekezdése szerint, ha valakiről bármely médiatartalomban valótlan tényt állítanak, híresztelnek vagy vele kapcsolatban való tényeket hamis színben tüntetnek fel, követelheti olyan helyreigazító közlemény közzétételét, amelyből kitűnik, hogy a közlés mely tényállítása valótlan, illetve megalapozatlan, mely tényeket tüntet fel hamis színben és ehhez képest melyek a való tények. Helyesen járt el az elsőfokú bíróság, amikor a felperes által sérelmezett teljes írás szövegösszefüggését értékelve, azt összevetette az érintett bírósági ítéletben foglaltakkal. A bizonyítékok összevetése alapján megfelelően következtetett arra, hogy a felperes által sérelmezettek szerint valótlan állításnak minősült, hogy a KEHI által kért iratokkal kapcsolatosan a bíróság azt állapította meg, hogy ezek nem esnek ügyvédi titok körébe, mivel ilyen megállapítás nem szerepelt a határozatban. A felperesnek az iratkiadással kapcsolatosan és közigazgatási perben elfoglalt álláspontja határozottan az volt, hogy a dokumentumok kiadását azért tagadta meg, mert azok üzleti titok körébe esnek. Ebből következőleg pedig nem lényegtelen tévedés a felperes szempontjából az alperesi közlés. Az alperesi fellebbezés nem vezetett eredményre, ezért az alperes által szerkesztett napilapot kiadó ... köteles viselni a felperes perköltségét a Pp. 239. §-ának utaló szabálya és a Pp. 78. §
(1)bekezdése szerint. A felperesi perköltséget a másodfokú bíróság, a saját ügyében eljáró ügyvéd költségeként állapította meg, utalva a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §
(2)bekezdésének a) pontjára és
(5)bekezdésére. Köteles továbbá külön felhívásra megfizetni az alperes által szerkesztett napilapot kiadó ... a le nem rótt fellebbezési illetéket, a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. §
(2)bekezdése szerint. Budapest,
- június
- Kizmanné dr. Oszkó Marianne s.k. a tanács elnöke . Kisbán Tamás s.k.. Hercsik Zita s.k. előadó bíró bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő