← Magyarország

Pf.20055/2015/6 – Pécsi Ítélőtábla

... Ítélőtábla Pf.V.20.055/2015/

  1. szám A ... Ítélőtábla a dr. Éva Orsolya ügyvéd által képviselt felperes (címe) felperesnek a dr. Zugfil Tamás ügyvéd által képviselt I.rendű alperes neve (I.rendű alperes címe) I. rendű és az III.rendű alperes neve (III.rendű alperes címe.) III. rendű alperesek ellen szerződések érvénytelenségének megállapítása és egyéb iránt indított perében a ... Törvényszék
  2. április
  3. napján kelt .... számú ítélete ellen a felperes által
  4. és Pf.
  5. sorszámon, az I. rendű alperes által
  6. sorszámon előterjesztett fellebbezések folytán meghozta a következő ítéletet: A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatja, és a keresetet teljes egészében elutasítja. A felperest terhelő, az állam javára fizetendő le nem rótt elsőfokú eljárási illeték összegét 1.366.100 (egymillió-háromszázhatvanhatezer-száz) forintra felemeli. Mellőzi az I. rendű alperesnek le nem rótt elsőfokú eljárási illetékben való marasztalását. A felperest terhelő, az I. rendű alperesnek fizetendő elsőfokú perköltség összegét 883.100 (nyolcszáznyolcvanháromezer-száz) forintra felemeli. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - az illetékes adóhatóság felhívására - 1.543.900 (egymillió-ötszáznegyvenháromezer-kilencszáz) forint le nem rótt fellebbezési eljárási illetéket. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az I. rendű alperesnek 15 napon belül 719.100 (hétszáztizenkilencezer-száz) forint másodfokú eljárásban felmerült perköltséget.Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. Indokolás Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes Kft-t az I. rendű alperes 1994-ben alapította, az I. rendű alperes „tulajdonát képezte továbbá a Sz. Kft. is". A felperes és a Sz. Kft. között gazdasági kapcsolat állt fenn, illetve a felperes és a Sz. Kft. is szállítási szerződéses kapcsolatban állt a G. Kft-vel. A Sz. Kft-nek a szállításból eredően 20.000.000 forint tartozása erejéig a felperes
  7. december 9-én készfizető kezességet vállalt a G. Kft. felé. A Sz. Kft. és a V. Takarékszövetkezet között folyószámla-hitel szerződés jött létre, amelynek dologi biztosítékát a felperes tulajdonát képező .... szám alatti ingatlanra alapított keretbiztosítéki jelzálogjog jelentette. Az I. rendű alperes 2002-től 2008-ig 38.000.000 forint körüli összegben tagi kölcsönt nyújtott a felperesnek. A felperesnek a G. Kft. felé 2010 decemberétől, a Sz. Kft-nek 2010 szeptemberétől álltak fenn tartozásai. A felperesnek a G. Kft. felé fennálló tartozása tekintetében a felperes és a G. Kft.
  8. április 11-én részletfizetési megállapodást kötöttek, amelyben a felperes vállalta, hogy
  9. június 30-áig a tartozásból 4.500.000 forintot, majd
  10. július 31-éig további 4.886.260 forintot megfizet. A Sz. Kft. és a Z. Zrt. között vállalkozási szerződéses jogviszony állt fenn, amelynek teljesítését a Sz. Kft. 2011 januárjában befejezte. A Z. Zrt. 2011 májusában a teljesítésigazolásokat kiadta, ezekben 11.402.189 forint összegű teljesítést ismert el. A Sz. Kft.
  11. július közepére további 3.796.692 forint kifizetésre számíthatott a Z. Zrt-től, valamint garanciális visszatartás címén további 8.824.930 forint összegű követelése állt fenn, amelyhez a bankgarancia biztosítása ellenében juthatott volna a garanciális időszak lejárta előtt. Bankgaranciát azonban a Sz. Kft. nem kapott, illetve a Z. Zrt. a teljesítésigazolások ellenére az az alapján kiállított végszámlában foglalt összegeket a Sz. Kft. részére 2011 nyarán nem fizette meg. A Sz. Kft. és a M. Kft. között
  12. február 25-én létrejött vállalkozási szerződés alapján a Sz. Kft-nek 2011 nyarán 3.560.105 forint összegű vállalkozási díj követelése volt a M. Kft-vel szemben. A felperes társaság tagjai 2011 tavaszán elhatározták, hogy a társaság tartozásainak rendezése érdekében értékesítik a társaság vagyontárgyainak egy részét, ezért a
  13. május 26-án tartott taggyűlésen az 1/2011.(05.26.) taggyűlési határozatban döntöttek arról a tagok, hogy a felperes tulajdonát képező ... hrsz.-ú .... szám alatt lévő ingatlanokat 12.500.000 forintért, a ... hrsz.-ú ingatlant 1.150.000 forintért, a ... hrsz.-ú ingatlant 1.145.000 forintért az I. rendű alperes részére értékesítik azzal, hogy az ingatlanok vételárába beszámítanak az I. rendű alperes tagi kölcsönéből 15.100.000 forintot. A 2/2011.(05.26.) számú taggyűlési határozattal a felperes kft. tagjai határoztak arról, hogy a ... típusú ... forgalmi rendszámú gépjárművet 440.000 forintért, a ... típusú ... forgalmi rendszámú gépjárművet 700.000 forintért és az ... forgalmi rendszámú utánfutót 15.000 forintért az I. rendű alperes részére értékesítik oly módon, hogy a vételárba az I. rendű alperes 1.150.000 forint összegű tagi kölcsönét számítják be. A taggyűlési határozatok alapján az adásvételi szerződések megkötésére
  14. május 26-án, június 10-én és június 29-én került sor.
  15. május 30-án a felperes 5.000.000 forintot a G. Kft. részére átutalt, a fennmaradó 4.386.260 forintot azonban nem teljesítette, a további fizetésre haladékot kért, illetőleg teljesítésként a tulajdonában lévő ... szám alatti ingatlant ajánlotta fel, amelyre a G. Kft. nem tartott igényt. A felperesi társaság
  16. június 10-én további gépjárműveit értékesítette a felperesi társaság egyik tagja részére. Az ebből befolyt 3.470.000 forint vételárat
  17. július
  18. napján a felperes az I. rendű alperes részére tagi kölcsön visszafizetése jogcímén fizette ki.
  19. augusztus
  20. napján a M. Kft-től a felpereshez befolyt 2.193.951 forintból ugyanezen a napon 2.000.000 forintot a felperes az I. rendű alperesnek tagi kölcsön visszafizetése jogcímén fizetett ki.
  21. szeptember
  22. napján a Sz. Kft-től befolyt 1.000.000 forint összeget a felperes az I. rendű alperes részére tagi kölcsön visszafizetése jogcímén fizette ki.
  23. nyarán a Sz. Kft-nek a B. Kft. felé fennálló tartozásáért vállalt készfizető kezessége alapján a felperesnek 16.073.327 forint lejárt tartozása volt. A G. Kft.
  24. szeptember 11-én kezdeményezte a felperes és a Sz. Kft. felszámolását. A felperes az 1/2011.(10.14.) számú taggyűlési határozatával arról döntött, hogy a felperes eladja az I. rendű alperesnek a ... hrsz. alatti ingatlan 10/44 tulajdoni hányadát 44.000 forint vételárért azzal, hogy a vételárba beszámítottak az I. rendű alperes tagi kölcsönéből 44.000 forintot. A határozat alapján az adásvételi szerződés ugyanezen a napon létrejött. A felperesnek
  25. november
  26. napján 5.550.069 forint követelésállománya volt, amely a T. Kft-vel szemben fennálló 450.000 forintos, illetve a Sz. Kft-vel szemben fennálló 5.100.069 forintos követelésből állt. A Sz. Kft. a felperestől bérelt gépjárművek, ingatlan, szerszámok és egyéb igénybe vett szolgáltatások ellenértékét nem tudta mindig maradéktalanul megfizetni, ebből a felperesi társaságnak a Sz. Kft. felé 6.313.400 forint számla nélküli követelésállománya keletkezett. A felszámoló által 2012 májusában készíttetett értékbecslés szerint a ... szám alatti ingatlan forgalmi értéke 18.500.000 forint volt. A felszámolási eljárásban bejelentett hitelezői igény összesen 36.734.893 forint, ebből a G. Kft. követelése 21.884.286 forint volt.
  27. augusztus
  28. napján a Sz. Kft. is felszámolás alá került. A felperes keresetében kérte, hogy a bíróság állapítsa meg, hogy a
  29. május 26ai, valamint a
  30. október 14-ei taggyűlési határozatok alapján megkötött adásvételi szerződések érvénytelenek, és a szerződéskötést megelőző állapotot állítsa helyre. Ennek keretében kötelezze a gépjárművek kiadására az I. rendű alperest, amennyiben pedig azok már nincsenek a birtokába, a gépjárművek vételárának megfizetésére. Kérte továbbá az e határozatok alapján megkötött szerződések szerint tulajdonába került ingatlanok birtokba adására kötelezni az alperest, és kérte a földhivatal megkeresését az I. rendű alperes tulajdonjogának törlése és a felperes tulajdonjogának visszajegyzése iránt azzal, hogy amennyiben az ingatlanok már nincsenek az I. rendű alperes tulajdonában, úgy a vételár megfizetésére kérte az I. rendű alperes kötelezését. Kérte továbbá az I. rendű alperes kötelezését az általa tagi kölcsön visszafizetése címén felvett 3.470.000 forint megfizetésére is. Keresetét a gépjárművek és az ingatlanok vonatkozásában elsődlegesen a Csődtörvény 40.§

(1)bekezdés a) pontjára, másodlagosan a Ptk.200.§
(2)bekezdésére alapította, a tagi kölcsön visszafizetése iránti igény jogcímét a Cstv.40.§
(2)bekezdésében határozta meg. A
  1. február 25-én érkezett keresetmódosításban a felperes kérte továbbá az I. rendű alperes kötelezését a
  2. augusztus
  3. napján felvett 2.000.000 forint, valamint a
  4. szeptember
  5. napján felvett 1.000.000 forint tagi kölcsön visszafizetés megfizetésére is. Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét az ingó és ingatlan adásvételi szerződések Cstv.40.§
(1)bekezdés a) pontjára alapított megtámadása tekintetében alaptalannak találta, megállapítva, hogy az I. rendű alperes a perben bizonyította, hogy a szerződések megkötésekor nem volt rosszhiszemű, a szándéka nem irányult a felperes hitelezőinek kijátszására. Azt állapította meg, hogy 2011 nyarán a Sz. Kftnek a közte és a Z. Zrt. között fennállott vállalkozási szerződés alapján, illetve a M. Kft-től mindösszesen 18.759.587 forint összegű követelése állt fenn. Ez az összeg fedezetet jelentett volna a Sz. Kft-nek a B. Kft. felé fennálló 16.073.327 forint lejárt tartozására, így a felperesnek nem kellett számolnia azzal, hogy készfizető kezességvállalása alapján a B. Kft. felé a Sz. Kft. tartozásáért helytállni lesz köteles. Megállapította azt is, hogy a Sz. Kft-nek a V. Takarékszövetkezet felé fennálló 13.495.326 forintos hiteltartozására a felperes tulajdonát képező ... szám alatti 14.060.000 forint könyv szerinti értékű ingatlan fedezetet jelentett volna. A keresettel megtámadott adásvételi szerződések megkötése időpontjában a felperesnek a G. Kft. felé fennálló 4.145.911 forint tartozással kellett számolnia, ezt a tartozást azonban a felperes a Sz. Kft-vel szemben fennálló 5.100.069 forint összegű vételár követelésből ki tudta volna egyenlíteni, amelyre a Sz. Kft-nek a Z. Zrt-vel szemben fennálló 8.824.930 forintos garanciális visszatartás összege fedezetet jelentett volna. A másodlagosan előterjesztett jogcím tekintetében utalt arra, hogy a felperes olyan többlet tényállási elemet nem jelölt meg, amely alapján a szerződések jó erkölcsbe ütközése megállapítható lett volna, a rendelkezésre álló peradatok az erre vonatkozó felperesi tényállítást nem támasztották alá. A Cstv.40.§
(2)bekezdése alapján ugyanakkor megalapozottnak találta a 3.470.000 forint tagi kölcsön visszafizetésének megfizetésére irányuló kereseti kérelmet azzal, hogy 2011. július 1-jén a felperesi kifizetés időpontjában a felperesnek a G. Kft. felé a részletfizetési megállapodás értelmében 4.145.911 forint tartozása áll fenn. E tartozás kiegyenlítése helyett azonban a felperes az I. rendű alperes tagi kölcsön követelését elégítette ki részben, a 3.470.000 forint pénztári kifizetéssel, amivel az I. rendű alperes a G. Kft-vel szemben előnyben részesítette, és e kifizetés nem tekinthető a rendes gazdálkodás körében eszközölt kifizetésnek. A további 2.000.000, illetve 1.000.000 forint tagi kölcsön visszafizetés megfizetésére irányuló kereseti kérelmet elutasította arra figyelemmel, hogy e tekintetben a felperes a Ctv.40.§
(1)bekezdésében rögzített anyagi jogi keresetindítási határidőt elmulasztotta. Az ítélet ellen, annak részbeni megváltoztatása iránt a felperes és az I. rendű alperes is fellebbezett. A felperes fellebbezésében kérte, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részben változtassa meg és a kereseti kérelemnek teljes egészében adjon helyt, továbbá marasztalja az I. rendű alperest első- és másodfokú perköltségben. Fellebbezésében arra hivatkozott, hogy a felperesnek 2011 nyarán nem csak az elsőfokú ítéletben írt 4.145.911 forint, hanem a Sz. Kft. tartozásáért vállalt készfizető kezessége folytán további 16.073.327 forint, azaz összesen 20.219.238 forint tartozása állt fenn a G. Kft. hitelező felé. Vitatta, hogy a felperesnek
  1. elején 15.000.000 forint nagyságú követelésállománya lett volna. Előadta, hogy
  2. január
  3. napján a főkönyvi karton szerint 1.092.225 forint követelése állt fenn a felperesnek,
  4. november
  5. napjára ez 5.550.069 forintra emelkedett,
  6. február
  7. napjára, azaz a felszámolás kezdő időpontjára 5.100.000 forint összegű követelésállománnyal rendelkezett a felperes, ami a Sz. Kft. fennálló 1 db
  8. november 5-én kibocsátott átutalásos számlakövetelésből állt. Vitatta az elsőfokú bíróságnak azt a megállapítását, hogy a Sz. Kft-nek garanciális visszatartás jogcímén 8.824.930 forint összegű követelése állt volna fenn, hivatkozva a Sz. Kft-nek a Z. Zrt-vel kötött szerződése mellékletét képező általános szerződési feltétele C/IX/
  9. pontjára, utalva arra, hogy a Sz. Kft. 8.824.930 forint összegű garanciális visszatartás iránti követelését a Z. Zrt. a felszámolási eljárás kezdeményezését követően magához vonta. Előadta, hogy ezzel a ténnyel az I. rendű alperesnek is tisztában kellett lennie, már a szerződések megkötésének időpontjában. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság a felperes által érvényesített 2.000.000, illetve 1.000.000 forint tagi kölcsön visszafizetés megfizetésére irányuló kereseti kérelme tekintetében csak a Cstv.40.§
(2)bekezdésében írt jogcím alapján indokolta a kereset megalapozatlanságát, és nem bírálta el a módosított kereseti kérelem másodlagos jogcímét, a Ptk.200.§
(2)bekezdést, így álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a Pp.221.§
(1)bekezdésében foglalt indokolási kötelezettségének nem tett eleget. Fellebbezésében hivatkozott arra is, hogy az I. rendű alperes alaptalanul állította, hogy a ... szám alatti tulajdonát képező ingatlan forgalmi értéke 56.546.000 forint. Hivatkozott arra, hogy a
  1. évi mérlegben 14.060.000 forint értékkel szerepelt ez az ingatlan, és a felszámolási eljárás során,
  2. május
  3. napján készített értékbecslés az ingatlan forgalmi értékét 18.500.000 forintban határozta meg. Előadta azt is, hogy az ingatlant a felszámolási eljárásban 5.700.000 forint összegben sikerült értékesíteni. Végül kitért arra is, hogy a .... szám alatti ingatlanokat korábban a felperes bérbeadás útján hasznosította. Az ingatlanok értékesítésével biztos bevételi forrástól esett el a felperes, amely bevétel a hitelezői igények kielégítését szolgálhatta volna. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság ítéletében nem tért ki erre a tényre és nem minősítette azt, hogy az I. rendű alperes állandó bevételi forrást vont el a társaságtól, saját magát részesítve előnyben azzal, hogy az általa megvásárolt ingatlanokat maga is bérbeadás útján hasznosítja. Az I. rendű alperes fellebbezésében az elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatását és a kereset teljes egészében történő elutasítását, valamint a felperes perköltségben való marasztalását kérte. Fellebbezésében hivatkozott arra, hogy az I. rendű alperes a Sz. Kft-nek nem volt tulajdonosa. A Sz. Kft-ben
  4. szeptember
  5. napjától tagsági viszonnyal nem rendelkezett, kizárólag alkalmazottja volt a cégnek. Hivatkozott arra, hogy az elsőfokú eljárásban becsatolt okiratok szerint az I. rendű alperes tagi kölcsönkövetelése a felperessel szemben
  6. évben 38.842.250 forint volt, amelyet a felperes felhívás ellenére nem vont kétségbe. Változatlanul állította, hogy a perbeli ügyeletek időpontjában a felperes tulajdonát képezte a ... szám alatti ingatlan, amelynek forgalmi értéke a K Bt. értékbecslő által készített
  7. május
  8. napján kelt ingatlanforgalmi értékbecslés szerint nettó 54.546.000 forintban állapítható meg. Sérelmezte, hogy ezt a tényt az elsőfokú bíróság nem állapította meg. Hivatkozott továbbá arra, hogy pontatlan az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás annyiban is, hogy a G. Kft. nem
  9. szeptember 11., hanem
  10. szeptember
  11. napján nyújtotta be a felszámolás iránti kérelmet a felperessel szemben. Vitatta az elsőfokú ítélet helyességét a 3.470.000 forint tagi kölcsön visszafizetés megfizetése iránti kereseti kérelem teljesítése tekintetében a Cstv.40.§
(2)bekezdése alapján. Hivatkozott arra, hogy a felperes e követeléssel kapcsolatban erre a jogszabályhelyre alapított kereseti kérelmet nem terjesztett elő, ezért az elsőfokú bíróság a felperesi kereseten túlterjeszkedve állapította meg a hivatkozott ügylet érvénytelenségét a Cstv.40.§
(2)bekezdése alapján. Előadta, hogy a marasztaló ítéleti rendelkezés azért is téves, mert a Cstv.40.§
(2)bekezdésében foglalt visszakövetelési jog a felperest csak olyan ügyletek vonatkozásában illeti meg, amelyre a felszámolási eljárás lefolytatására irányuló kérelem bíróságra történő beérkezése napját megelőző 60 napon belül vagy ezt követően került sor. A periratok alapján azonban megállapítható, hogy a felszámolási eljárás lefolytatására irányuló kérelem bíróságra érkezése
  1. szeptember
  2. napja volt, az ítéleti marasztalással érintett 3.470.000 forint kifizetésére
  3. július
  4. napján, azaz a kérelem bíróságra történő beérkezése napját megelőző 60 nap előtt került sor. Megalapozatlannak tartotta az elsőfokú bíróságnak azt a megállapítását, hogy az I. rendű alperes részére történt tagi kölcsön visszafizetése a felperes az I. rendű alperest a G. Kft-vel szemben előnyben részesítette volna, figyelemmel arra, hogy a visszafizetések arányára tekintettel a G. Kft. követelésének megtérülése a perbeli időszakban közel 66%-os, az I. rendű alperes követelésének megtérülése pedig 51%-os volt. Végül kifejtette azt az álláspontját, hogy a tagi kölcsön visszafizetés az I. rendű alperes, mint a társaság hitelezőjének lejárt és esedékes követelése volt, amely a rendes gazdálkodás körében értékelendő kifizetésnek minősül. Az I. rendű alperes fellebbezési ellenkérelmében a felperesi fellebbezéssel érintett részében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását és a felperes perköltségben való marasztalását kérte. A felperes az I. rendű alperes fellebbezési ellenkérelmére tett észrevételében hivatkozott arra, hogy a kereseti kérelemhez kötöttség nem jelent egyben jogcímhez kötöttséget. A követelés jogcímének hiányos vagy helytelen megjelölése a bíróságot nem köti, a felhozott és bizonyított tényekre a jogszabályt a bíróságnak kell alkalmaznia. Előadta továbbá, hogy a Cstv.40.§
(1)bekezdés c) pontja szerinti határidőben kötött szerződés során az I. rendű alperes előnyben részesült minden más hitelezővel szemben, ami alapján szintén meg kellett volna állapítania az elsőfokú bíróságnak a szerződés érvénytelenségét a tagi kölcsön visszafizetésével kapcsolatban. A felperesi fellebbezés megalapozatlan, az I. rendű alperesi fellebbezés megalapozott. Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást a másodfokú bíróság annyiban pontosítja, hogy a Sz. Kft-nek I.rendű alperes neve
  1. szeptember
  2. napjáig volt tagja, a keresettel támadott adásvételi szerződések megkötésének időpontjában már nem. A G. Kft. hitelező
  3. szeptember
  4. napján terjesztett elő felszámolás elrendelése iránti kérelmet a felperes gazdálkodó szervezettel szemben. Mellőzi a tényállásból annak megállapítását, hogy a felszámoló által 2012 májusában készíttetett értékbecslés a ... szám alatti ingatlan forgalmi értékét 18.500.000 forintban határozta meg. Az így kiegészített és pontosított, egyebekben helyesen megállapított tényállás alapján a felperes fellebbezésével érintett körben az elsőfokú bíróság ítéleti döntése és annak indokai is helytállóak. Helyesen rögzítette az elsőfokú bíróság ítélete indokolásában, hogy a felperes tartozása a keresettel támadott adásvételi szerződések megkötésének időpontjában a G. Kft. felé 4.145.911 forint volt, maga a hitelező G. Kft. is ezt a tartozást tartotta nyilván a felperessel szemben. A készfizető kezességvállalás alapján a Sz. Kft. tartozásáért fennálló készfizető kezesi tartozást a G. Kft. egészen a felszámolási eljárásban bejelentett hitelezői igény érvényesítéséig a felperessel szemben nem érvényesítette. A rendelkezésre álló bizonyítékok helyes és okszerű mérlegelésével állapította meg az elsőfokú bíróság a keresettel támadott adásvételi szerződések megkötése időpontjában fennállott felperesi követelések összegszerűségét is. Helytálló az elsőfokú bíróság ítéletének indokolása a 8.824.930 forintos garanciális visszatartás összegével kapcsolatban. A felszámolási kérelmet ugyanis a G. Kft. a pontosított tényállás szerint
  5. szeptember
  6. napján terjesztette elő a felperessel szemben, tehát több hónappal a perbeli keresettel támadott adásvételi szerződések megkötését követően, így a garanciális visszatartás felszámolási eljárásra tekintettel való elvonása is csak ezt követően történhetett, azaz erre az elvonásra a perbeli szerződések megkötésekor a felperesnek, illetőleg az I. rendű alperesnek nem kellett számítania. Nem tévedett az elsőfokú bíróság, a Cstv.40.§
(2)bekezdésére alapított tagi kölcsön visszafizetése iránti kereseti kérelem tekintetében sem, amikor alaposnak találta az I. rendű alperes elévülési kifogását és megállapította, hogy a 2.000.000, illetve 1.000.000 forint tagi kölcsön visszafizetések megtérítése iránti kereseti kérelem a Cstv.40.§
(1)bekezdésében rögzített anyagi jogi keresetindítási határidő elmulasztásával történt. A felperes másodlagosan megjelölt jogcíme, a Ptk.200.§
(2)bekezdés alapján sem követelhető vissza ez az összeg, mert a kölcsönszerződés (tagi hitel) alapján a kölcsön visszafizetése, vagy más szerződés alapján a pénzszolgáltatás megfizetése nem szerződés, ezért a szerződésekre, azok érvénytelenségére vonatkozó szabályok nem alkalmazhatóak. (BDT 2011.2499.). A ... szám alatti ingatlan forgalmi értékével kapcsolatos elsőfokú ítéleti ténymegállapítást a másodfokú bíróság a tényállásból azért mellőzte, mert a felperes jogi képviselője útján a perben csak állította, de bizonyítékkal nem támasztotta alá a felszámolási eljárásban beszerzett értékbecslés szerinti forgalmi értéket. Rámutat ugyanakkor a másodfokú bíróság, hogy az I. rendű alperes 2011. május elején szerzett be az ingatlanra vonatkozó forgalmi értékbecslést, amely 54.546.000 forintban rögzítette az ingatlan forgalmi értékét. A keresettel támadott adásvételi szerződések megkötése időpontjában nem merült fel adat arra vonatkozóan, hogy az ebben az értékbecslésben szereplő forgalmi érték ne felelne meg a valóságnak, nem állapítható meg, hogy az ingatlan értékesítése a hitelezők kijátszására irányult volna. A felperes által hivatkozott ... szám alatti ingatlanok bérbeadása, illetőleg a bérbeadásból származó bevétel elmaradás nem tartozik a per tárgyához. Ebben a körben a felperes elmaradt haszonra hivatkozik, amelyet a Ptk. 355.§
(4)bekezdése a kártérítés körébe sorol, ilyen jogcímen azonban a felperes követelést a perben nem terjesztett elő. Az I. rendű alperes fellebbezésével érintett körben a másodfokú bíróság nem értett egyet az elsőfokú bíróság jogi következtetéseivel és érdemi döntésével sem. A 2/210.(VI.28.) PK vélemény 5.b.) pontja szerint a szerződés megtámadása esetén a kereseti kérelemhez kötöttség még a jogcímet illetően is érvényesül, a bíróság ugyanis hivatalból nem vizsgálhatja olyan megtámadási ok fennállását, amelyre a fél nem hivatkozott. A Cstv.40.§
(2)bekezdése szerint a felszámoló az adós nevében az
(1)bekezdés szerinti határidőn belül visszakövetelheti az adós által a felszámolási eljárás lefolytatására irányuló kérelem bíróságra történő beérkezése napját megelőző 60 napon belül, és azt követően nyújtott szolgáltatást, ha annak eredménye egy hitelező előnyben részesítése és a szolgáltatás nem minősül a rendes gazdálkodás körébe tartozó szolgáltatásnak. A Cstv.40.§
(2)bekezdése tehát visszakövetelési, nem pedig megtámadási jogcím, ezért erre a PK véleményben ismertetett jogcímhez kötöttség nem vonatkozik. Erre tekintettel nem terjeszkedett túl az elsőfokú bíróság a kereseti kérelemben, amikor ezen a jogcímen is vizsgálta a felperes keresetének megalapozottságát. Ugyanakkor az elsőfokú bíróság tévesen állapította meg a Cstv.40.§
(2)bekezdésében írt feltételek fennállását, figyelemmel arra, hogy a tagi kölcsön visszafizetés a felszámolási eljárás lefolytatására irányuló kérelem bíróságra történő beérkezése napját (2011. szeptember 21.) megelőző 60 napon túl történt, ezért ezen a jogcímen a követelést a felperes nem érvényesítheti. A felperes észrevételében rögzített Cstv.40.§
(1)bekezdés c) pontja ugyanakkor olyan megtámadási ok, amelyre a 2/2010.(VI.28.) PK vélemény 5.b.) pontjában írt jogcímhez kötöttség vonatkozik, így ezen a jogcímen az elsőfokú bíróság nem is vizsgálhatta volna a kereset megalapozottságát. A fentiekre tekintettel az I. rendű alperes sikeres fellebbezése folytán a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp.253.§
(2)bekezdése alapján részben megváltoztatta és a keresetet teljes egészében elutasította. A sikertelen felperesi és sikeres I. rendű alperesi fellebbezés folytán a felperes teljes egészében pervesztes lett, ezért a Pp.78.§
(1)bekezdése alapján köteles az első- és másodfokú perköltség viselésére, amely a felperes illeték-feljegyzési joga folytán feljegyzett elsőfokú és fellebbezési eljárási illetékből, valamint az alperes első- és másodfokú eljárásban felmerült ügyvédi munkadíjából áll, amelynek mértékét a másodfokú bíróság a 32/2002.(VIII.22.) IM rendelet 3.§
(2)és
(5)bekezdése alapján állapította meg. A másodfokú bíróság a fentiekre tekintettel az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp.253.§
(2)bekezdése alapján részben, a rendelkező részben írtak szerint változtatta meg. Pécs,
  1. szeptember
  2. Dr. Zóka Ferenc s.k. a tanács elnöke, Dr. Hrubi Adrienn s.k. előadó bíró, Dr. Kutasi Tünde s.k. bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.