Bhar.40/2015/6 – Pécsi Ítélőtábla

(1)bekezdése alapján - az azt megelőző első- és másodfokú bírósági eljárással együtt bírálta felül, vizsgálva a perrendi szabályok megtartását, valamint a másodfokú ítélet megalapozottságát. Ennek során az ügy érdemi elbírálását akadályozó eljárási szabálysértést nem észlelt, Helyesen járt el a másodfokú bíróság, amikor a tényállás II. pontjában írt cselekmény tekintetében a számvitel rendjét sértő magatartásokat, illetve azok hatásait eldöntendő ténybeli kérdésekként kezelte, végső soron olyan múltban létezett és lezajlott történésekként, melyek rögzítéséhez, majd a megállapított és valónak elfogadott események következményeinek a megítéléséhez különleges szakértelem szükséges. A tényállás II. pontjában vád tárgyává tett - keretdiszpozícióként szabályozott számvitel rendjének megsértése ún. vegyes törvényi tényállású bűncselekmény, melynek megvalósulásához az elkövetési magatartás tanúsítása mellett, azzal okozati összefüggésben, elengedhetetlen a törvényhozó által meghatározott eredmény bekövetkezése is. A szóban forgó bűncselekmény törvényi tényállásának mindkét tárgyi elemére igaz azonban, hogy azok megnyugtató tisztázása különleges szaktudást, könyvszakértői ismereteket igényel. Ennek megfelelően a beszámoló-készítési, könyvvezetési és könyvvizsgálati kötelezettséget megszegő, vagy a bizonylati rendet sértő magatartások büntetőjogi vizsgálatakor nem pusztán az egyes tevékenységek, illetve mulasztások nevesítése és csoportosítása képezi a szakértő feladatát, hanem az is, hogy állást foglaljon a felróható cselekmények gazdálkodó szervezetre gyakorolt hatásának kérdésében. Így abban, hogy a kifogásolt szabályszegések együttjártak-e a vagyoni helyzet áttekintésének, illetve az ellenőrzésnek a meghiúsításával, vagy azzal, hogy az adott üzleti évet érintően a megbízható és valós képet lényegesen befolyásoló hibát idéztek elő. Áttekintve az ügyben rendelkezésre álló igazságügyi könyvszakértői véleményeket, megállapítható, hogy azok egyike sem utalt ilyen következményekre. Éppen ellenkezőleg, a nyomozó hatóság által kirendelt szakértő1 a 2008. szeptember 10én elkészült írásbeli jelentésében mindössze a vagyoni helyzet áttekintését megnehezítő szabályszegésekről tett említést, melyet a tárgyaláson történő meghallgatásakor határozottan fenntartott. Nem hozott más eredményt - a védő által kezdeményezett - szakértő2 könyv- és adószakértő bevonása sem, noha az üggyel némileg más megközelítésben foglalkozott és hangsúlyosan inkább a fizetésképtelenséghez vezető körülményekre koncentrált. Hasonló megállapítás tehető a Be.111.§

(5)bekezdésében írt rendelkezés alkalmazásával kirendelt - az ügyben harmadik könyvszakértőként eljáró -szakértő3 szakmai állásfoglalását érintően is. Ilyen előzmények után nyilvánvalóan nem jelentett meglepetést, hogy az ügy - más okból tárgyalásra kitűzött - másodfokú elbírálásakor a megidézett szakértők egybehangzóan kijelentették, hogy a kft1 gazdálkodásának az átvilágítását lehetetlenné tevő következményekről sohasem beszéltek. Itt szükséges megjegyezni, hogy a nyomozó hatóság a rendkívül szövevényes és szerteágazó ügy felderítésekor szakértő1 feladatait tizenkét pontban határozta meg, esetenként önmagában is olyan jellegű kérdések feltevésével, melyek megválaszolása, részletes kifejtése a számviteli szabályok súlyos és helyrehozhatatlan hiányosságai mellett bizonyosan nem lett volna lehetséges. Márpedig a szakvélemény érdemi része, a csatolt táblázatok és kimutatások nélkül, mintegy 52 oldalt tett ki, többnyire a kft1 két esztendőt felölelő üzleti tevékenységének - pénzforgalmi adatokkal kellően alátámasztott - leírásával. Szó sem volt tehát arról, hogy a cég gazdálkodásának legfontosabb jellemzőit ne lehetett volna rekonstruálni. Ezért helyesen járt el a másodfokú bíróság, amikor a releváns múltbeli történések részeként azt rögzítette, hogy a vádlott magatartásával összefüggésben a Kft1. vagyoni helyzetének az áttekintése mindössze megnehezült. Mindez ugyanis három szakértő egybehangzó, ellentmondástól mentes véleményén, ténybeli előadásán alapult. Ennek megfelelően a tényállás szóban forgó részét semmilyen körülmények között nem lehetett helytelen ténybeli következtetésként értelmezni, megalapozatlansága esetén is csak legfeljebb úgy, hogy - a Be.351.§

(2)bekezdés a) pontjában írtak szerint - felderítetlen maradt. Ez okból az esetleges megalapozatlanság kiküszöbölésére sem a helyes ténybeli következtetés lett volna a járható út, hanem az, hogy az ügyben eljáró bíróságok a felderítetlenséget további bizonyítás felvételével szüntessék meg. (Ez a megoldás a harmadfokú bíróság számára ugyanakkor már nem volt adott, miután a Be.388.§

(2)bekezdése értelmében a harmadfokú eljárásban nincs helye bizonyításnak. Amennyiben tehát a megállapított tényállás megalapozatlan lett volna, úgy a másodfokú bíróság ítéletét hatályon kívül kellett volna helyezni.) A harmadfokú bíróság megítélése szerint azonban a másodfokú bíróság a tényállást - mindkét cselekmény tekintetében - alaposan és hiánytalanul, a valósággal összhangban állóan tisztázta. Az ügyész a hozzávetőlegesen négy éven keresztül folyó bírósági eljárásban nem indítványozta további szakértő igénybevételét, ezért az álláspontjának igazolására szolgáló, végső soron a vádat alátámasztó bizonyítási eszköz beszerzésére és megvizsgálására - figyelemmel a Be.75.§

(1)bekezdésében írtakra - a bíróság nem is volt köteles. A másodfokú bíróság által megállapított - más részében fellebbezéssel egyébként sem támadott - tényállás tehát megalapozottnak bizonyult, így az a Be.388.§

(1)bekezdésében írtak szerint irányadó volt a harmadfokú eljárásban is. -----------------------E tényállás I. pontját illetően a másodfokú bíróság helytállóan következtetett a vádlottbüntetőjogi felelősségére, illetve törvényesen járt el, amikor a tényállás II. pontjával összefüggésben felmentő rendelkezést hozott. Az irányadó tényállás II. pontja szerint a vádlott a számviteli bizonylatok kiállítására és megőrzésére vonatkozó kötelezettségek elmulasztásával, illetve a valódiság elvét sértő gyakorlat kialakításával megnehezítette az általa képviselt kft1 gazdasági helyzetének a feltérképezését. Így olyan helyzetet teremtett, hogy a cég pénzügyi mutatóit, gazdálkodásának főbb mozzanatait és adatait az általában elvárhatónál nagyobb időbeli ráfordítással, illetve körültekintőbb szakmai munkával lehetett csak áttekinteni. Mindez azonban - ahogyan arra a másodfokú bíróság helyes jogi érveléssel rámutatott - a 2012. évi január hó 1. napjától kezdődően már nem bűncselekmény. Ez okból nem tévedett, amikor a vádlottat az 1978. évi IV. törvény 289.§

(1)bekezdés

1. a)és
2. b)pontjában meghatározott számvitel rendjének megsértése vétségének a vádja alól a Be.6.§

(3)bekezdés a) pontjának I. fordulata alapján felmentette. Következésképpen az ezt sérelmező ügyészi fellebbezés eredménytelennek bizonyult. A büntetőjogi felelősség körének szűkebbé válása folytán a vádlott terhére értékelt körülmények felsorolásából mellőzni kellett a folytatólagos elkövetésre utalást. Ez viszont azzal az eredménnyel járt, hogy a hasonló jellegű csődbűncselekmények gyakoriságával, valamint a hitelezők elől elvont vagyon jelentős összegével szemben felhozott enyhítő körülmények nyomatéka lényegesen nagyobb lett. Mintegy nyolc esztendővel a bűncselekmény elkövetése után a büntetési tétel alsó határához közelítő tartamban kiszabott és végrehajtásában próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés alkalmas az

1. évi IV. törvény 37.§-ában megfogalmazott célok elérésére, azok lényeges megváltoztatására - különösen végrehajtandó börtönbüntetés kiszabására - nincs törvényes indok és lehetőség. A vádlott által tagi kölcsön visszafizetése céljából felvett 91,5 millió forint elvonására a felszámoló már kísérletet tett, amikor a szóban forgó összeg erejéig fizetési meghagyás kibocsátását kérte. Ez jogerőre is emelkedett, ugyanakkor a pénz behajtása - a végrehajtás eredménytelenségére visszavezethetően - sikertelen maradt. Mindez azonban nem változtat annak megítélésén, hogy a szóban forgó tartozás a vádlott vagyonának részét képezi, így a végrehajtás az elévülési időn belül bármikor megismételhető. Az irányadó tényállás szerint a csődbűncselekmény elkövetése kapcsán a kft
2. és a kft3 együttesen 1.460.291 forinttal, a Kft.1 18.899.800 forinttal, míg a kft
3. 6.811.194 forinttal gazdagodott, melynek elvonására az
4. évi IV. törvény 77/B.§

(1)bekezdés a) pontjában, illetve a 77/B.§

(2)bekezdésében írt rendelkezés lehetőséget nyújtott. Nem lehetett azonban figyelmen kívül hagyni, hogy a Kft1.-t

1. április 20-án, a kft4.-t
2. június 6-án, a kft3-t
3. november 22-én, a kft2.-t
4. május 18-án - felszámolási eljárást követően - törölték a cégnyilvántartásból. Ezen okból a harmadfokú bíróság álláspontja szerint nem volt lehetőség a vagyonelkobzás elrendelésére sem. Így tehát az ügyész büntetőjogi jogkövetkezményeket sérelmező jogorvoslati kérelme is megalapozatlannak mutatkozott. Mindezekre tekintettel a harmadfokú bíróság a Be.397.§-ában írtak szerint a másodfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. P é c s,
5. szeptember
6. Dr.Krémer László s.k. a tanács elnöke, Dr.Túri Tamás s.k. előadó bíró, Dr.Tóth Sándor s.k. bíró A Kaposvári Törvényszék 2.Bf.481/2013/
7. számú ítélete a Pécsi Ítélőtábla Bhar.II.40/2015/
8. számú végzése folytán a
9. évi szeptember hó
10. napján jogerőre emelkedett és fel nem függesztett részében végrehajthatóvá vált. Dr.Krémer László s.k. a tanács elnöke