A határozat elvi tartalma: A közigazgatási eljárásban beszerzett kétfokú orvosi bizottsági (NRSZH) szakvélemények, illetve ezen alapuló szakhatósági állásfoglalások és igazságügyi orvosszakértő szakvéleménye, ha egybehangzó a rokkantsági ellátást igénylő össz-szervezeti egészségkárosodása mértékének megállapításában, akkor egy magánszakértői vélemény - ahol a szakorvosi minősítés, képzettség nem ismert - azt nem teszi kétségessé. Ezért a bíróság nem követ el alapvető eljárási szabálysértést, ha csak írásban egészítteti ki az igazságügyi orvosszakértői véleményt és nem idézi személyes meghallgatásra a magánvéleményt készítő orvost és igazságügyi orvosszakértői csoport tagjait. A KÚRIA mint felülvizsgálati bíróság Mfv.III.10.006/2013/4.szám A Kúria a dr. Szabó Enikő ügyvéd által képviselt felperesnek a jogtanácsos által képviselt Kormányhivatal Nyugdíjbiztosítási Igazgatósága alperes ellen társadalombiztosítási határozat bírósági felülvizsgálata iránt a Fővárosi Munkaügyi Bíróságon 2.M.5922/
- szám alatt indított és a Fővárosi Munkaügyi Bíróság
- október 17-én kelt 2.M.5922/2011/
- számú ítéletével befejezett perében a jogerős ítélet ellen a felperes részéről előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán a
- június
- napján tartott tárgyaláson meghozta a következő í t é l e t e t: A Kúria a Fővárosi Munkaügyi ítéletét hatályában fenntartja. A felmerült viseli. felülvizsgálati Bíróság eljárás 2.M.5922/2011/
- illetékét a magyar számú állam I n d o k o l á s A Budapest Főváros Kormányhivatala Nyugdíjbiztosítási Igazgatósága az igénylő
- február 4-én benyújtott rokkantsági nyugdíj megállapítása iránti kérelmét határozatával elutasította, utalva a Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatal (NRSZH) szakvéleményén alapuló szakhatósági állásfoglalásra, miszerint össz-szervezeti egészségkárosodása 32 %-osra véleményezhető, az nem éri el a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló
- évi LXXXI. törvény (Tny.) 36/A. §-ában írt mértéket. Az igénylő fellebbezése folytán eljárt Országos Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság másodfokú határozatával az elsőfokú döntést helybenhagyta és a fellebbezést elutasította annak megállapítása mellett, hogy az NRSZH másodfokú szakértői bizottságának szakvéleményén alapuló szakhatósági állásfoglalás szerint az igénylő össz-szervezeti egészségkárosodása 41 %-os, amely szintén nem éri el a törvény által meghatározott 50 %-os mértéket. Az igénylő a határozatot keresettel támadta meg a munkaügyi bíróság előtt és annak megváltoztatását, a rokkantsági nyugdíjra való jogosultságának, illetve egészségkárosodásának magasabb mértékben való megállapítását, míg az alperes a kereset elutasítását kérte. A Fővárosi Munkaügyi Bíróság 2.M.5922/2011/
- számú ítéletével a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában utalt az igazságügyi orvosszakértői véleményben; a felperes által beszerzett szakértői véleményben - amelyet a felperes előadásának minősített ; az arra adott igazságügyi szakértői kiegészítő véleményben foglaltakra és megállapította, hogy a felperes keresete nem megalapozott. Az igazságügyi orvosszakértői vélemény alapvetően megegyezett az NRSZH első- és másodfokú szakértői bizottságának álláspontjával. Az egészségkárosodás számítási módjában fennálló látszólagos eltérést az okozta, hogy a felperes betegségeit eltérő mértékben vették figyelembe. Pszichés állapotát illetően az orvosszakértői vélemény és a másodfokú NRSZH szakvélemény közötti eltérés oka az volt, hogy az ott figyelembe vett dipoláris affektív zavar kritériumai az orvosszakértői vélemény szerint nem teljesültek, annak feltétele ugyanis a felhangolt ún. mániás vagy hipomániás állapot, amely sem felperes elmondása szerint nem fordult elő, sem az orvosi dokumentációk nem utaltak rá. Ugyanígy a súlyos depressziós epízód kritériumai sem álltak fenn. Az igazságügyi orvosszakértői vélemény és az NRSZH első- és másodfokú szakértői bizottságának álláspontja egyértelmű és egyező volt abban, hogy a felperes egészségkárosodásának mértéke az alperes által hozott határozat időpontjában nem érte el az 50 %-ot. Az igazságügyi orvosszakértő a felperes által készíttetett magánszakvéleményre vonatkozóan szakértői véleményében tett megállapításait változatlan formában fenntartotta, azon indokolással, hogy abban pszichiátriai szempontból új adat, információ nem volt. A felperes első pszichiátriai kezelése a gerincműtét utáni lábadozás időszakában történt. A korábban tapasztalt munkahelyi stresszekkel összefüggő alkalmazkodási zavar részeként jelentkező szorongásos tünetek pihenésre, nyugtatók szedésére, munkahely váltásra rendeződtek. Az igazságügyi orvosszakértői véleményben az orvosszakértő továbbra is azt hangsúlyozta, hogy a felperes tünetei nem merítették ki a depressziós epizódok kritériumait, ezért a munkaügyi bíróság úgy foglalt állást, hogy az igazságügyi orvosszakértő kellő alapozottsággal és okszerűen indokolta meg, hogy a szakértői véleményében miért foglalt el olyan álláspontot, amelynek eredményeként a felperes össz-szervezeti egészségkárosodása az 50 %-os mérték alatt maradt, ami egyébként megegyezett az NRSZH elsőés másodfokú szakhatósági állásfoglalásában foglaltakkal is. A bíróság mindezek után a felperes további bizonyítási indítványát szükségtelennek tartotta és mellőzte mind az igazságügyi orvosszakértő, mind a szakvéleményt készítő orvosok személyes meghallgatását. A munkaügyi bíróság ítélete ellen a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel a Pp.
- §
(3)bekezdése és a Pp.
- § megsértése okán, a munkaügyi bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését - a Pp.
- §-a szerint - és a munkaügyi bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára való utasítását kérte. A felülvizsgálati kérelmének indokolásában a felperes idézte a Pp.
- és
- §-ában írt rendelkezéseket és több legfelsőbb bírósági eseti döntést, utalva a kialakult bírói gyakorlatra a szakértői vélemények értékelése körében. Hivatkozott arra, hogy lényeges eljárási szabálysértésnek minősül, ha a bíróság nem biztosít lehetőséget a szakvéleménnyel kapcsolatos kérdések felvetésére és azoknak a szakértő által történő megválaszolására, az érdekelt fél szakvéleménnyel kapcsolatos észrevételeinek a szakértővel történő megvitatására. Amennyiben a szakvélemény aggályosságát az okozza, hogy az adott perben két ellentétes szakvélemény - akár lehet az egyik magánszakvélemény is - áll rendelkezésre, a szakértők együttes meghallgatása indokolt. A bíróság kellő szakmai ismeretek hiányában az ellentétes szakmai megállapításokat tartalmazó vélemények mérlegelésére a szakvéleményeket előterjesztő szakértők személyes meghallgatása nélkül nem jogosult. Ezért lényeges eljárási szabálysértés, ha a bíróság a perben felmerülő szakkérdést az ellentétes tartalmú szakvéleményt előterjesztő két egymástól független szakértő személyes meghallgatása útján nem kísérli meg tisztázni. Lényeges eljárási szabályt sért a bíróság, ha a szakértői vélemények közötti lényeges ellentmondások ellenére azok tisztázása nélkül hozza meg érdemi határozatát. Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében az ítélet hatályában való fenntartását kérte annak jogszerűségére figyelemmel. A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp.
- §
(1)bekezdése alapján tárgyaláson bírálta el. A felülvizsgálati kérelem nem alapos. A Pp. 3. §
(6)bekezdése alapján a bíróság köteles gondoskodni arról, hogy a felek minden, az eljárás során előterjesztett kérelmet, jognyilatkozatot, valamint a bírósághoz benyújtott okiratot megismerhessenek és azokra - törvényben előírt időn belül - nyilatkozhassanak. A Pp. 182. §
(3)bekezdése alapján, amennyiben a szakvélemény hiányos, homályos, önmagával vagy a bizonyított tényekkel ellentétben állónak látszik, vagy helyességéhez egyébként nyomatékos kétség fér, a bíróság a fél indítványa esetén más szakértőt rendelhet ki. A Kúria a per adatai alapján a következőket emeli ki. A munkaügyi bíróság a felperesi indítványra a csatolt magánszakértői véleményre figyelemmel kiegészíttette az igazságügyi orvosszakértői véleményt. A felperes által felkért szakértő az össz-szervezeti egészségkárosodás mértékét 50 %-ra véleményezte akként, hogy a mozgásszervi károsodást 30 %-ra, a pszichés megbetegedést 20 %-osra, a belgyógyászati károsodást 15 %-osra értékelte. Az igazságügyi orvosszakértői csoport merthogy ortopédtraumatológiai és pszichiátriai szakértők végezték a felperes összszervezeti egészségkárosodásának felmérését - a mozgásszervi károsodást a magánszakértővel azonos mértékben 30 %-osra, a belgyógyászati károsodást - osztva a magasvérnyomás betegség (6 %) és emésztőszervrendszer betegségeket (5 %) - összesen 11 %-osra véleményezte, alig eltérően a felperes által csatolt szakvéleményben megállapított értéktől. A pszichiátriai károsodást azonban csak 10 %-osra értékelték az igazságügyi szakértők és ennek részletes indokát is adták. Nevezetesen hogy sem a rendelkezésre álló orvosi iratok tartalma, gyógyszerek, illetve azok hiánya minthogy a kezeléshez nem volt szükséges gyógyszerek alkalmazására -, arra a következtetésre vezetett, hogy a felperes tünetei nem merítették ki a depresszió kritériumait. Mindezek részletes indokát a munkaügyi bíróság is döntésében kifejtette. A felperes által hivatkozott elvi iránymutatást adó legfelsőbb bírósági döntések mind utaltak a szakértői vélemények közötti ellentétek feloldására, a szakértők meghallgatásának szükségességére, illetve arra, hogy az ennek elmulasztása lényeges eljárásjogi szabálysértésnek minősül. A jelen eljárásban azonban az igazságügyi orvosszakértői vélemény kiegészítés tárgyában tett felperesi indítványra a szakértő a kiegészítő szakvéleményében reagált, választ adott a felperes által feltett kérdésekre, illetve a magánszakértői véleményben foglaltak ismeretében azt véleményezte, fenntartva a korábban előadottakat. Az igazságügyi egészségkárosodás orvosszakértői vélemény az össz-szervezeti mértékét illetően az NRSZH bizottságainak véleményétől ugyan némileg eltér, azonban ennek az eltérésnek figyelemmel a végkövetkeztetésre - perdöntő jelentősége nincs. Ezért megállapítható, hogy a munkaügyi bíróság három egybehangzó orvosszakértői vélemény alapján állapította meg azt, hogy a felperes egészségkárosodásának mértéke nem éri el a felperes által megállapítani kért 50 % feletti mértéket. A szakvélemények ütköztetése, illetve másik szakértő vagy szakértői testület kirendelése abban az esetben válhat szükségessé a Pp. 182183. §-ai alapján, amennyiben a szakvélemények egymásnak ellentmondanak. Az a körülmény, hogy a felperes álláspontja szerint az orvosi iratok, a magánszakértő által megállapított egészségkárosodás mértéke, és az igazságügyi szakértő által meghatározottak között eltérés van, nem teszi lehetővé további bizonyítás elrendelését, újabb szakértő bevonását, további szakvélemény kiegészítését, mert nem minősül hiányosnak a szakvélemény. Önmagában az NRSZH másodfokú orvosi bizottságának véleményét és az igazságügyi orvosszakértői véleményt nem teszi aggályossá az, hogy a felperes saját egészségkárosodását magasabb mértékűnek értékeli, és az sem, hogy nem pszichiátriai szakorvosi képzettséggel rendelkező legalábbis ez nem igazolt magánszakértői vélemény pont ezen tárgyban eltérő megállapításra jutott. Ezért további bizonyítás lefolyatása, a szakértők meghallgatása szükségtelen lett volna. A felperes nem megalapozottan sérelmezte az össz-szervezeti egészségkárosodás meghatározásának módját. A Legfelsőbb Bíróság több eseti döntésében, így az Mfv.III.10.256/2010/4. számú ítéletében is kifejtette, hogy az egészségkárosodás meghatározása egyezően az igazságügyi szakértők által előadottakkal - szigorú szakmai irányelvek alapján és nem az egyes betegségekhez társítható egészségkárosodások matematikai összeadásával határozható meg. A munkaügyi bíróság a tényállás megállapításához szükséges bizonyítás lefolytatásával aggálytalan szakvélemény alapján hozta meg döntését, ezért a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. §
(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. A pernyertes alperes felülvizsgálati eljárási költséget nem igényelt, ezért a Kúria e körben a határozathozatalt mellőzte a Pp. 78. §
(2)bekezdése szerint. A felülvizsgálati eljárás illetékét a magyar állam viseli a Tny.
- §-a alapján. Budapest,
- június
- Dr. Zanathy János s.k. a tanács elnöke, Dr. Patassyné dr. Dualszky Katalin s.k. előadó bíró, Dr. Magyarfalvi Katalin s.k. bíró A kiadmány hiteléül: kúriai tisztviselő