← Magyarország

Pf.20217/2007/4 – Győri Ítélőtábla

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Győri Ítélőtábla a dr. Szenthe Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Szenthe Zsolt ügyvéd) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek a dr. Bősze Ferenc ügyvéd által képviselt I.rendű alperes neve (I.rendű alperes címe) I.r. és dr. Hajba Csaba ügyvéd által képviselt II.rendű alperes neve (I.rendű alperes címe) II.r. alperesek ellen kölcsöntartozás megfizetése iránt indított perében a Veszprém Megyei Bíróság előtt

  1. április
  2. napján kelt 4.P.21.276/2006/
  3. számú ítélete ellen az I.r. alperes által 18.,
  4. sorszám alatt, a II.r. alperes által
  5. sorszám alatt előterjesztett fellebbezései folytán,
  6. február 13-án megtartott tárgyalás alapján meghozta az alábbi ÍTÉLETET: Az ítélőtábla az elsőfokú ítéletet helybenhagyja. Kötelezi az I.r. alperest, hogy 15 nap alatt fizessen 60.000.- /Hatvanezer/ Ft másodfokú perköltséget a felperesnek. Kötelezi a II.r. alperest, hogy 15 nap alatt fizessen a felperesnek 144.000./Egyszáznegyvennégyezer/ Ft másodfokú perköltséget. Ez ellen az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. INDOKOLÁS: Az irányadó tényállás szerint a felperes
  7. június 18-án, majd
  8. július 9-én két egyenlő részletben egy éves futamidőre 10 millió Ft összegű kölcsönt nyújtott az I.r. alperesnek, havi 200.000.- Ft ügyleti kamat fizetése mellett. Az I.r. alperes lejáratkor a kölcsönt nem fizette vissza, az ügyleti kamatot
  9. októberéig fizette, de
  10. október 19én 200.000.- Ft helyett csak 100.000.- Ft-ot fizetett. A felek a szerződésüket
  11. augusztus hónapig szóban meghosszabbították. A felperes a
  12. július 4-én kelt okiratban 10 millió Ft tőke és 4.450.000.- Ft összegű ügyleti kamattartozását elismerte és tartozásának kiegyenlítésére részletfizetést vállalt. Az I.r. alperes részletfizetési kötelezettségének nem tett eleget, elismert tartozásából a per során
  13. február 26-án mindösszesen 3 millió Ft-ot törlesztett. Az alperesek
  14. május
  15. napján kötöttek házasságot, majd házastársi vagyonközösségüket
  16. január 23-án megszüntették. A felperes a
  17. február 26-i részteljesítésre figyelemmel pontosított kereseti kérelmében az alperesek egyetemleges kötelezését kérte 10 millió Ft tőke és 1.150.000.- Ft ügyleti kamat, továbbá a tőke és az ügyleti kamat után
  18. október
  19. napjától a kifizetés napjáig járó törvényes mértékű késedelmi kamatának megfizetésére. Keresetének jogcímét a Ptk.523.§. /1/ bekezdésében, a Ptk.
  20. és 300.§-ában, a késedelmi kamat körében pedig a Ptk.301.§-ában jelölte meg. A II.r. alperesnek - mint az I.r. alperes házastársának marasztalását a Csjt.30.§. /2/ bekezdése szerint kérte. Az I.r. alperes ellenkérelmében a felperes tőkekövetelését 7 millió Ft összegéig elismerte, és a tőketartozás megfizetésére havi 100.000.- Ft részletfizetést kért azzal, hogy a havi 100.000.- Ft-os részleteken túl minden év december 31-éig további 1 millió Ft-ot tartozásából megfizet. Ezt meghaladóan a kereset elutasítását, illetőleg az álláspontja szerint eltúlzott mértékű ügyleti kamatnak a mindenkori jegybanki alapkamat mértére történő leszállítását kérte. A II.r. alperes a kereset elutasítását kérte. Azzal védekezett, hogy az I.r. alperes a kölcsönt üzleti célra kapta, így a Csjt-nek a közös vagyon vélelmével kapcsolatos rendelkezése nem alkalmazható. A házastársak a házastársi vagyonközösséget megszüntették, közös vagyon hiányában így nem marasztalható. Az elsőfokú bíróság az I.r. alperessel szemben részítéletet hozott, ez pedig a II.r. alperessel szemben ítélt dolgot jelent. Az elsőfokú bíróság a
  21. november 30-án tartott tárgyaláson az I.r. alperessel szemben előterjesztett 7 millió Ft marasztalási összeg erejéig a tárgyalást a többi kereseti kérelem tárgyalásától elkülönítette, s az ezen a napon kelt,
  22. december 30-án jogerős 4.P.21.276/2006/
  23. sorszámú és előzetesen végrehajtható részítéletében kötelezte az I.r. alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 7 millió Ft-ot. Majd a
  24. április
  25. napján kelt 4.P.21.276/2006/
  26. számú ítéletében kötelezte az I.r. alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 4.450.000.-Ft-ot, továbbá 11.450.000.- Ft után
  27. október 1-től december 31-ig évi 7 %,
  28. január 1-től június 30-ig évi 6 %,
  29. július 1-től december 31-ig évi 6,25 %,
  30. január 1-től a kifizetés napjáig járó a késedelemmel érintett naptári félévre irányadó jegybanki alapkamattal egyező mértékű késedelmi kamatot. Kötelezte a II.r. alperest, hogy az I.r. alperessel egyetemlegesen 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 11.450.000.- Ft-ot és ezen összeg után
  31. október 1-től december 31-ig évi 7 %,
  32. január 1-től június 30-ig évi 6 %,
  33. július 1-től december 31-ig évi 6,25 %,
  34. január 1-től a kifizetésig a késedelemmel érintett naptári félévre irányadó jegybanki alapkamattal egyező késedelmi kamatot azzal, hogy a II.r. alperes felelőssége a közös vagyonból rá eső rész erejéig áll fenn. Az I.r. alperest 1.774.000.-, míg a II.r. alperest 200.000.- Ft perköltség 15 napon belüli megfizetésére is kötelezte. Határozata indokolásában kifejtette, hogy a felperes a kölcsönnyújtás tényét és a kölcsön összegét okiratokkal bizonyította, így a kölcsönfelvevő I.r. alperes a Ptk.523.§. /1/ bekezdése szerint annak visszafizetésére köteles. Megállapította, hogy a kölcsönösszeg nagyságához viszonyítva a szerződésben kikötött ügyleti kamat nem volt eltúlzott, így annak mérséklésére lehetőség nem volt. A kölcsön lejártától számított mintegy 4 évben az I.r. alperes a felperes részére mindösszesen egy alkalommal fizetett meg 3 millió Ft-ot, így a kölcsönadó méltányos érdekére figyelemmel az I.r. alperes részletfizetési kérelme is alaptalan. Hivatkozott arra, hogy a Csjt.30.§. /2/ bekezdése szerint bármelyik házastársnak a vagyonközösség fennállása alatt kötött visszterhes ügyletét a másik házastárs hozzájárulásával kötött ügyletnek kell tekinteni, kivéve, ha az ügyletkötő harmadik tudott, vagy a körülményekből tudnia kellett arról, hogy a másik házastárs az ügylethez nem járult hozzá. A /3/ bekezdés értelmében a másik házastárs felelőssége a házastársa által kötött ügyletért harmadik személlyel szemben a közös vagyonból reá eső rész erejéig áll fenn. Az I.r. alperes a kölcsönt a házastársi vagyonközösség fennállása idején vette fel, a felperes arról nem tudott, hogy a II.r. alperes a kölcsönügylethez nem járult hozzá, ennek ellenkezőjét a II.r. alperes nem bizonyította, így az elsőfokú bíróság kötelezte a II.r. alperest az I.r. alperessel egyetemlegesen a kölcsön és ügyleti kamatának megfizetésére azzal, hogy a II.r. alperes felelőssége a közös vagyonból reá eső rész erejéig áll fenn. Ez ellen az ítélet ellen az alperesek fellebbeztek. Az I.r. alperes fellebbezésében az elsőfokú ítélet megváltoztatásával - a részítéletben már jogerősen megítélt 7 millió Ft marasztalási összeget meghaladóan - a kereset elutasítását kérte. Azzal érvelt, hogy a keresetlevél benyújtása előtt tartozásából a felperes által sem vitatottan 3 millió Ft-ot, majd a per során további 3 millió Ft-ot, azaz 6 millió Ft-ot megfizetett, de ezt a tényt az elsőfokú bíróság a marasztalási összeg meghatározásakor figyelmen kívül hagyta. A havi 200.000.- Ft-os ügyleti kamat évi 25 %-os kamatkikötésnek felel meg, ez nyilvánvalóan eltúlzott, és a Ptk.232.§. /3/ bekezdése szerint annak mérséklését kérte. A II.r. alperes fellebbezésében az elsőfokú ítélet megváltoztatását és a vele szemben előterjesztett kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a tényállást kellően nem tárta fel, az így feltárt tényállásból pedig megalapozatlan következtetésekre jutott. Azzal érvelt, hogy az I.r. alperes a kölcsönt üzleti célra vette fel, a kölcsön felvételéről nem tudott. Az elsőfokú bíróság eljárása során 7 millió Ft megfizetésére részítéletet hozott, ez pedig vele szemben „ítélt dolognak" minősül. Az elsőfokú ítéletben foglalt marasztalási összeg számszakilag is helytelen. Az ítélet szerint felelőssége a kölcsön visszafizetésére a közös vagyonból reá eső rész erejéig áll fenn, ennek ellenére az elsőfokú bíróság a BH.
  35. számában
  36. szám alatt megjelent eseti döntésben foglaltak ellenére nem tisztázta sem a kölcsön felvételének időpontjában, sem az ítélet meghozatalakor fennálló vagyoni helyzetet, így azt, hogy van-e közös vagyon, és mennyi annak reá jutó értéke. Az I.r. alperessel a házastársi vagyonközösségüket
  37. évben megszüntették, így közös vagyon hiányában álláspontja szerint marasztaló határozat vele szemben nem hozható. A felperes ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. A fellebbezés nem alapos. Az elsőfokú bíróság a megalapozott döntés meghozatalához szükséges mértékben a tényállást felderíttette, döntésének indokolásával az ítélőtábla is egyetért. Az alperesek fellebbezésükben nem hivatkoztak olyan újabb tényre, vagy körülményre, amely az érdemben helyes elsőfokú ítélet megváltoztatására alapot adna. A fellebbezésekkel kapcsolatban az ítélőtábla az alábbiak kiemelését tartja szükségesnek: A Ptk.523.§. /1/ bekezdése szerint kölcsönszerződés alapján a pénzintézet, vagy más hitelező köteles meghatározott pénzösszeget az adós rendelkezésére bocsátani, az adós pedig köteles a kölcsön összegét a szerződés szerint visszafizetni. A felperes a per során igazolta a kölcsönadás tényét, a kölcsön összegét, így az alpereseket terhelte annak bizonyítása, hogy a kölcsönből mikor és milyen összeget törlesztettek (Pp.164.§. /1/ bekezdés). A felperes nem ismerte el, hogy a keresetlevél benyújtását megelőzően az I.r. alperes tartozásából 3 millió Ft-ot megfizetett, csak a per alatti részteljesítésre figyelemmel módosította kereseti kérelmének összegszerűségét. Az I.r. alperes a
  38. február 26-i teljesítésen túl további törlesztést nem bizonyított, így az elsőfokú bíróság marasztalása összegszerűségében is helyes. A Ptk.200.§. /1/ bekezdése értelmében a felek a szerződés tartalmát szabadon állapíthatják meg. Eltérő rendelkezés hiányában a kölcsönszerződés megkötésekor a felek a kamat mértékében szabadon állapodhatnak meg azzal, hogy a Ptk.232.§. /3/ bekezdése lehetővé teszi a túlzott mértékben megállapított kamat mérséklését. A konkrét esetben a felek évi 24 %-os ügyleti kamatban állapodtak meg. A kölcsön felvételének időpontjában a pénzintézetek nagyjából azonos összegű kamatfizetés mellett nyújtottak hitelt azzal, hogy a banki hitelt az ügyleti kamaton túl köztudomásúan egyéb költségek (kezelési költség, zárlati, hitelbírálati díj, stb.) terheli, illetve a pénzintézetek további biztosíték adásához (kezesség, zálogjog) kötik a hitel folyósítását. Erre figyelemmel egyetért az ítélőtábla az elsőfokú bírósággal abban, hogy a felek által kikötött ügyleti kamat nyilvánvalóan eltúlzott nem volt, így annak mérséklésére az ítélőtábla sem látott lehetőséget. Az elsőfokú bíróság részítéletében az I.r. alperes részbeni elismerésére figyelemmel a felperesnek kizárólag az I.r. alperessel szemben 7 millió Ft összeg erejéig előterjesztett kereseti kérelmét bírálta el. A II.r. alperessel szemben a részítélet döntést nem tartalmaz, így a II.r. alperes az ítélt dologra (Pp.229.§. /1/ bekezdés) alappal nem hivatkozhat. A kölcsönt az I.r. alperes nem vitásan a házastársi vagyonközösségének fennállása alatt vette fel. A házasságról, a családról és a gyámságról szóló
  39. évi IV. törvény (Cstv.) 30.§. /2/ bekezdése vélelmet állít fel arra nézve, hogy bármelyik házastársnak a vagyonközösség fennállása alatt kötött visszterhes ügyletét a másik házastárs hozzájárulásával kötött ügyletnek kell tekinteni, kivéve, ha az ügyletkötő harmadik tudott, vagy a körülményekből tudnia kellett arról, hogy a másik házastárs az ügylethez nem járult hozzá. A felelősség alóli mentesüléshez ezért nem elegendő annak bizonyítása, hogy az ügyletről nem is tudott, hanem annak kétséget kizáró bizonyítása kell, hogy a harmadik személy (az ügyletkötő fél) tudott, vagy a körülményekből tudnia kellett arról, hogy a szerződést kötő fél házastársa az ügylethez nem járult hozzá, vagy ellene kifejezetten tiltakozott. Ennek tényét az alperesek nem tudták bizonyítani. Az a tény, hogy az I.r. alperes a kölcsönt üzleti céljaira vette igénybe, hozzájárulás hiányára utaló körülménynek nem minősül, ezen túl a II.r. alperes semmivel nem bizonyította, hogy a felperesnek tudnia kellett volna arról, hogy az ügylethez - amiről egyébként ő maga nem is tudott - nem járult hozzá. A II.r. alperes fellebbezésben elfoglalt álláspontjával szemben nem feltétele a házastárs marasztalásának a közös vagyon körének és értékének feltárása, és a bíróság - ha annak feltételei egyébként fennállnak - attól függetlenül, és annak vizsgálata nélkül marasztalja a házastárs a tartozás teljes összegében, hogy rendelkeznek-e a házastársak közös vagyonnal és annak reá eső része fedezi-e a tartozást, vagy sem. Csak a hitelezői igény érvényesítését követően, azaz a végrehajtási eljárásban lehet állást foglalni abban, hogy a házastárs mely konkrét vagyontárgyakkal köteles a hitelezővel szemben helytállni. Annak pedig nincs akadálya, hogy a házastárs végrehajtási igényperrel kérje a végrehajtás során esetleg lefoglalt különvagyon tárgyának a foglalás alóli feloldását (Pp.371.§. /1/ bekezdése). Az ítélet rendelkező részében ezért csak azt kell megállapítani, hogy a házastárs felelőssége egyrészt az ügyletkötő házastárssal egyetemleges, másrészt azt csak a közös vagyonból reá eső rész erejéig áll fenn. (Csűri Éva Katalin: A házassági vagyonjog gyakorlati kérdései. KJKKerszöv Jogi és Üzleti Kiadó Kft.
  40. évi kiadás, 218-
  41. oldal) A kifejtettekre figyelemmel - az indokolás részbeni kiegészítésével - a Győri Ítélőtábla az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott ítéletét a Pp.253.§. /2/ bekezdése alapján helybenhagyta. A sikertelenül fellebbező alperesek a Pp.239.§-a folytán alkalmazandó Pp.78.§. /1/ bekezdése szerint kötelesek a jogi képviselővel eljáró felperes képviseleti költségének a megfizetésére. A képviseleti költség összegét a Győri Ítélőtábla az I.r. alperessel szemben a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/
  42. (VIII.22.) IM rendelet 3.§. /2/, /5/ és /6/ bekezdései alapján a fellebbezett értékre figyelemmel, továbbá a kifejtett ügyvédi munka mérlegelésével áfával együtt 60.000.- Ft-ban, a II.r. alperes esetében pedig áfával együtt 144.000.- Ft-ban állapította meg. őr,
  43. február
  44. Dr. Szalai György sk. Dr. Hammer Sándor sk. Dr. Farkas Attila sk. a tanács elnöke előadó bíró bíró A kiadmány hiteléül kiadó:

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.