Fővárosi Ítélőtábla 9.Pf.20.904/2014/4/II. A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Varsányi Gabriella ügyvéd (felperesi jogi képviselő címe) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek - a Péteri Ügyvédi Iroda (fél címe 1, levelezési cím: alperes jogi képviselő levelezési címe., ügyintéző: dr. Bíró Csaba ügyvéd) által képviselt I.rendű alperes neve (I.rendű alperes címe) I. rendű és II.rendű alperes neve (II. rendű alperes címe) II. rendű alperesek ellen szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt indult perében a Fővárosi Törvényszék
- szeptember
- napján meghozott 74.P.25.791/2012/
- számú ítélete ellen az I. és II. rendű alperesek
- és
- sorszámon előterjesztett fellebbezése folytán meghozta a következő ítéletet: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, fellebbezett rendelkezéseit helybenhagyja. Kötelezi az I. és II. rendű alpereseket, hogy fizessenek meg 15 napon belül a felperesnek egyetemlegesen 200.000 (kétszázezer) forint + áfa ügyvédi munkadíjból álló másodfokú perköltséget. Kötelezi a II. rendű alperest, hogy fizessen meg az államnak külön felhívásra 2.500.000 (kétmillióötszázezer) forint fellebbezési illetéket. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás A felperes a keresetében elsődlegesen azt kérte, hogy a bíróság kötelezze az alpereseket annak tűrésére, hogy a perbeli ingatlanok vonatkozásában a II. rendű alperes tulajdonjoga az ingatlannyilvántartásból törlésre, míg az I. rendű alperes 1/1 arányú tulajdonjoga eredeti állapot helyreállítása jogcímén visszajegyzésre kerüljön. Keresetét arra alapította, hogy az alperesek között az ingatlanok tulajdonjogának átruházására létrejött adásvételi szerződés semmis. A szerződés színlelt, az alperesek azt kizárólag azért kötötték, hogy a követelésének fedezetét elvonják. Másodlagosan azt kérte, hogy a bíróság állapítsa meg, hogy az alperesek között létrejött adásvételi szerződés vele szemben hatálytalan, és kötelezze a II. rendű alperest annak tűrésére, hogy a 0168.V.9002/
- számú végrehajtási eljárás tárgyát képező teljes követelését a perbeli ingatlanokból kielégítse. Az alperesek ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy az I. rendű alperes mint eladó és a II. rendű alperes mint vevő között
- április
- napján létrejött, a ... helyrajzi számú és a ... helyrajzi számú ingatlanok 1/1 tulajdoni hányadára vonatkozó adásvételi szerződés a felperes irányában hatálytalan. Az elsőfokú bíróság annak tűrésére kötelezte a II. rendű alperest, hogy a felperes a ... helyrajzi számú és a ... helyrajzi számú ingatlanok 1/1 tulajdoni hányadából a felperes mint végrehajtást kérő által ... önálló bírósági végrehajtó előtt 0168.V.902/
- szám alatt megindított végrehajtási eljárásban érvényesített teljes követelése erejéig magát kielégítse. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította. Kötelezte az alpereseket, hogy 15 napon belül egyetemlegesen fizessenek meg a felperesnek 4.106.690 forint perköltséget. Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában rögzítette, hogy az Ftv.
- §-ának
(3)bekezdése és a Ptk. 219. §-ának
(2)bekezdése szerint a felperes fióktelepe által kötött szerződésből eredő követelések jogosultja a per felperese volt. Rámutatott, hogy az 1/
- (VI. 15.) PK vélemény alapján a felperesnek a szerződés semmisségére alapított elsődleges kereseti kérelmét el kellett utasítania. Ennek ellenére vizsgálta, hogy a szerződő felek akarata valóban az ingatlan tulajdonjogának átruházására irányult-e. A rendelkezésre álló okirati bizonyítékok és az alperesek személyes előadása alapján arra a következtetésre jutott, hogy a perbeli szerződések nem színleltek, ezért a felperes elsődleges kereseti kérelmét elutasította. Az elsőfokú bíróság rámutatott, hogy a Ptk.
- §-ának
(1)bekezdése alapján a perbeli adásvételi szerződések vonatkozásában a rosszhiszeműséget és az ingyenességet vélelmezni kellett, mert a II. rendű alperesi jogi személy vezető tisztségviselője az I. rendű alperes hozzátartozója. A vélelemmel szemben az alperesek nem bizonyították a szerződés visszterhességét és a jóhiszeműséget. A fél személyes előadás ugyanis a Pp. 166. §-ának
(1)bekezdése és a 206. §-ának
(1)bekezdése alapján nem bizonyítási eszköz, a szerződés pedig a Pp. 196. §-ának
(1)bekezdése szerint ugyancsak személyes nyilatkozatuk megtételét bizonyítja. A becsatolt végrehajtási záradékkal ellátott közokirattal bizonyítottan a perbeli szerződés megkötésének időpontjában a felperesnek az I. rendű alperessel szemben igénye állt fenn. Annak a perben nem volt jelentősége, hogy a főkötelezett tulajdonában álló jelzáloggal terhelt ingatlanból a felperes kielégíthetné-e az igényét. Az I. rendű alperes ugyanis közjegyzői okirattal bizonyítottan a Ptk. 274. §-ának
(2)bekezdése szerint készfizető kezességet vállalt. Az sem volt kétséges a per adatai alapján, hogy az I. rendű alperesnek a perbeli ingatlanokon kívül vagyona nem volt, így az ingatlanok átruházásával az I. rendű alperessel szembeni követelés teljesítése lehetetlenné vált. Mivel a Ptk. 203. §-ának
(1)bekezdésében írt valamennyi feltétel fennállt, a bíróság a perbeli szerződés felperessel szembeni hatálytalanságát megállapította, és a II. rendű alperest a felperesi igény összegét pontosan tartalmazó végrehajtási záradékkal ellátott iratra utalással kötelezte a felperesi követelés kielégítésének tűrésére. A pertárgy értékét 61.750.440 forintban megjelölve kötelezte az alpereseket a perköltség megfizetésére. Az elsőfokú ítélet ellen az I. és II. rendű alperes fellebbezett. Fellebbezésükben kérték, hogy a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét változtassa meg és a felperes keresetét utasítsa el. Kérték továbbá, hogy a Fővárosi Ítélőtábla a pertárgy értékét 1.500.000 forintban állapítsa meg. Az alperesek a fellebbezésükben hangsúlyozták, hogy az adásvétel időpontjában a főkötelezett tulajdonában egy, a jogosult követelését jelentősen meghaladó értékű ingatlan állt és áll jelenleg is, sőt, az ingatlant a felperes javára bejegyzett jelzálogjog is terheli. A felperes követelése ebből az ingatlanból az adásvétel időpontjában minden további nélkül kielégíthető lett volna, és jelenleg is kielégíthető. Utaltak az 1/
- (VI. 15.) PK véleményre és a 10/
- számú polgári elvi határozatra, amelyekből álláspontjuk szerint az következik, hogy az I. rendű alperes készfizető kezesként a jogosulttal szemben hivatkozhat arra, hogy a követelésének kielégítése nem vált lehetetlenné, mert annak biztosítására megfelelő fedezet, a főkötelezett tulajdonában álló, zálogul lekötött ingatlan rendelkezésre áll. Állították, hogy a törvényi vélelemmel szemben sikerrel bizonyították a perbeli szerződés visszterhességét, valamint a II. rendű alperes jóhiszeműségét. E körben kiemelték, hogy a Pp. Kommentár szerint a bíróság a jogi személy törvényes képviselőjét tanúként hallgatja ki, így az elsőfokú bíróság által rögzítettekkel szemben mind okiratokkal, mind pedig tanúvallomással alátámasztották a szerződés visszterhes voltát. A II. rendű alperes és a tanú teljes mértékben egybevágó és egyező nyilatkozatot tett az adásvétel indokoltsága, a vételár átadásának ténye, időpontja, helyszíne és egyéb körülményei vonatkozásában. Irrelevánsnak tartották, hogy a vételár átadására nem az okiratban foglaltak szerint került sor, mert a jogvita eldöntése szempontjából csak az ügylet visszterhességének volt jelentősége. Az 1/
- (VI. 15.) PK vélemény
- pontja szerint nem tekinthető a II. rendű alperes rosszhiszeműnek sem. A szerződés megkötése során mind a II. rendű alperes tanúként kihallgatott törvényes képviselője, mind az I. rendű alperes mindvégig bizonyított módon tudomással bírt a kölcsönügylet részleteiről, ezáltal arról is, hogy a felperes követelését olyan fedezet biztosítja, amelyből a követelését teljes mértékben kielégítheti. Álláspontjuk szerint a pertárgy értéke a Pp.
- §
(2)bekezdés f) pontja alapján a perbeli ingatlanoknak az adásvételi szerződésben meghatározott értéke (BH
- 508). A felperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyást kérte annak helyes indokai alapján. Az elsőfokú ítéletnek a felperes elsődleges kereseti kérelmét elutasító rendelkezése az
- évi III. törvény (Pp.)
- §-ának
(4)bekezdése alapján - fellebbezés hiányában - jogerőre emelkedett, ezért a másodfokú bíróság kizárólag az elsőfokú ítélet fellebbezéssel támadott rendelkezéseit bírálta felül. A fellebbezés alaptalan. Az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást a per eldöntéséhez szükséges mértékben lefolytatta, a tényállást helyesen állapította meg. Érdemi döntésével a másodfokú bíróság teljes egészében, annak indokolásával pedig nagyobb részben egyetértett. Helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy az 1997. évi CXXXII. törvény (Ftv.) 24. §-ának
(3)bekezdése és az
- évi IV. törvény (Ptk.)
- §-ának
(2)bekezdése alapján, hogy a felperes fióktelepe által kötött szerződésből eredő követelések jogosultja a per felperese volt, és helytállóan jutott arra a következtetésre is, hogy az alperesek által kötött adásvételi szerződés a Ptk. 203. §-ának
(1)bekezdése alapján a felperessel szemben hatálytalan. Az I. rendű alperes készfizető kezesként nem követelhette, hogy a felperes a követelését először a főkötelezettől hajtsa be (Ptk. 274. §
(2)bekezdés
- a)pont). Ugyanúgy azt sem, hogy a felperes a követelését a zálogtárgyból elégítse ki. Ezzel ellentétes következtetés az alperesek által hivatkozott 1/2011. (VI. 15.) PK véleményből és az EBH2012. P.10. számú határozatból nem vonható le. A felperes a kölcsönszerződést felmondta, az I. rendű alperest és a II. rendű alperes ügyvezetőjét a fizetésre felszólította (1/F/6. sorszám alatt csatolt közjegyzői okirat). Az I. rendű alperes fizetési kötelezettsége tehát a Ptk. 298. §
- a)pontja alapján esedékessé vált (1/F/5. sorszám alatt csatolt közjegyzői okirat 3.3. pont), és mind az I. rendű, mind a II. rendű alperes tudomást szerzett arról, hogy a felperes a követelését az I. rendű alperessel szemben is érvényesíteni kívánja. Az I. rendű alperesnek bizonyítottan nem volt a perbeli ingatlanokon kívül végrehajtás alá vonható vagyona, a II. rendű alperes pedig az ügyvezetője útján erről tudomással bírt. Mindezek alapján kétséget kizáróan megállapítható volt, hogy a felperes I. rendű alperessel szembeni igényének kielégítési alapját - a perbeli ingatlanokat - az alperesek az adásvételi szerződéssel teljes egészében elvonták, és mert a II. rendű alperes mindezekről tudomással bírt, a szerződés megkötésekor rosszhiszemű volt. Az, hogy a felperes követelése mástól még megtérülhet, nem érinti azt a tényt, hogy az alperesek az I. rendű alperessel szembeni sikeres végrehajtást hiúsították meg az I. rendű alperes egyetlen végrehajtás alá vonható vagyontárgyának átruházásával. Ez pedig a fedezet elvonását és a II. rendű alperes rosszhiszeműségét jelenti. A fedezet elvonása akkor eredményezi a szerződés hatálytalanságát, ha a Ptk. 203. §-ának
(1)bekezdése által szabott két, vagylagos feltétel közül bármelyik fennáll. A szerződés ingyenessége vagy a másik szerződő fél rosszhiszeműsége egyaránt a szerződés hatálytalanságát és a követelésnek az elvont fedezetből való kielégíthetőségét eredményezi. A II. rendű alperes rosszhiszeműsége ezért önmagában elegendő volt a felperes másodlagos kereseti kérelmének teljesítéséhez. Mindezek alapján a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának
(2)bekezdése szerint helybenhagyta. Az alperesek az általuk fizetendő perköltség összegét nem fellebbezték. Fellebbezésükben a pertárgy értékének 1.500.000 forint összegben történő megállapítását kérték. A másodfokú bíróságnak ezért a másodfokú perköltség összegének meghatározásához kellett vizsgálnia az alperesek ezirányú kérelmét. A pertárgy értékének a megjelölésére az elsőfokú eljárásban kerül sor, arra a Pp.
- §-a szerint a felperes köteles a keresetlevelében. Abban az esetben, ha ez az érték a köztudomással, vagy a bíróság hivatalos tudomásával ellenkezik, vagy egyébként valószínűtlen, úgyszintén, ha azt az alperes vitássá teszi, a per tárgyának értékét a bíróság határozza meg. A keresetlevél benyújtásakor a bíróságnak nem volt hivatalos tudomása az elvont fedezet értékéről, az nem volt köztudomású sem, és az átruházott, összesen 12.000 m² területű ingatlanokra tekintettel, annak valószínűtlenségére sem lehetett következtetni. A fedezetelvonó szerződésben meghatározott vételár önmagában a pertárgy értékét nem tette valószínűtlenné. Az alperesek voltak tehát kizárólag abban a helyzetben, hogy a fedezet valós értékét meghatározzák, a felperes által megjelölt pertárgyértéket vitássá tegyék. Ezt azonban az elsőfokú eljárásban nem tették meg. A Pp.
- § -a alapján ezért nem az elsőfokú bíróságnak kellett a pertárgy értékét meghatároznia, hanem a felperes által megjelölt összeget kellett a pertárgy értékének tekinteni. Mindezek alapján a másodfokú bíróság a másodfokú perköltség meghatározásának alapjául a felperes által megjelölt és az elsőfokú eljárásban az alperesek által vitássá nem tett pertárgyértéket fogadta el. Az alperesek fellebbezése eredménytelen volt, ezért a másodfokú bíróság a Pp.
- §-a, a
- §
(1)és a 82. §
(1)bekezdése alapján kötelezte őket a felperes jogi képviseletével felmerült másodfokú perköltség megfizetésére. A felperest képviselő ügyvéd munkadíját a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §
(2)és
(5)bekezdése szerint - a
(6)bekezdésre figyelemmel az elvégzett munkával arányban álló összegben - állapította meg. Az I. rendű alperes teljes személyes költségmentessége és a II. rendű alperes illetékfeljegyzési joga folytán le nem rótt illeték megfizetéséről a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. §-ának
(2)bekezdése alapján rendelkezett. ,
- június
- . Hőbl Katalin s.k. a tanács elnöke Egriné dr. Salamon Emma s.k.. Bleier Judit s.k. előadó bíró bíró A kiadmány hiteléül: