A határozat elvi tartalma: A záróvonalra nemcsak ráhaladni és azt átlépni tilos, hanem attól balra haladni is. A záróvonal esetén haladéktalanul vissza kell térni a jobboldali sávba, illetve az előzés nem kezdhető meg akkor, ha annak befejezéséig a visszatérés nem lehetséges. KÚRIA Bfv.II.1789/2014/7.szám A Kúria Budapesten, a
- június
- napján tartott tanácsülésen meghozta a következő v é g z é s t: A közúti baleset gondatlan okozásának vétsége miatt indult büntetőügyben a terhelt védője által előterjesztett felülvizsgálati indítványt elbírálva a Szolnoki Járásbíróság 4.B.850/2011/
- számú ítéletét és a Szolnoki Törvényszék 1.Bf.527/2013/
- számú ítéletét hatályában fenntartja. A végzés ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye, és ebben az ügyben sem az indítvány előterjesztője, sem azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be. I n d o k o l á s A Szolnoki Járásbíróság a
- március 25-én kihirdetett, 4.B.850/2011/
- számú ítéletével az I. rendű terheltet az
- évi IV. törvény 187.§
(1)bekezdésébe ütköző és a
(2)bekezdés a) pontja szerint minősülő közúti baleset okozásának vétsége miatt 425 000.- forint pénzbüntetésre és 2 év közúti járművezetéstől eltiltásra ítélte. A pénzbüntetés napi tételeinek számát 170 napban, az egy napi tétel összegét 2500.- forintban állapította meg. Rendelkezett a pénzbüntetés meg nem fizetése esetére annak szabadságvesztésre történő átváltoztatása, valamint az eljárás során felmerült bűnügyi költség viselése felől. A Szolnoki Törvényszék, mint másodfokú bíróság 1.Bf.527/2013/5. számú, 2014. február 19. napján jogerős ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta az I. rendű terhelt cselekményét a Btk. 235.§
(1)bekezdése és a
(2)bekezdés a) pontjának I. fordulata szerint minősítette, a pénzbüntetés egy napi tétele összegének 1500.- forintra történő mérséklésével a pénzbüntetés mértékét 255.000.- forintban állapította meg. A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a terhelt védője tartalma szerint a Be. 416.§
(1)bekezdés a) pontjára alapított felülvizsgálati indítványt terjesztett elő, melyben azt sérelmezte, hogy a terhelt büntetőjogi felelősségének megállapítására a büntetőjog szabályainak megsértése miatt került sor. Az indítvány szerint a másodfokú bíróság helytelenül vont következtetést arra, hogy a terhelt által megszegett közlekedési szabálysértések és a bekövetkezett baleset között közvetlen okokozati összefüggés állt fenn. A védő által kifejtettek értelmében sem a záróvonal átlépése, sem a megengedett sebesség túllépése, sem pedig a közvetlenül a kijelölt gyalogátkelőhely előtti előzés nem hozható ok-okozati összefüggésbe a balesettel. Érvelése szerint a terhelt olyan időpontban és olyan távolságból kezdte meg a járműve fékezését, amikor számára még nem volt észlelhető az úttesten felfestett záróvonal és ebben a helyzetben az adott távolságból lassító fékezéssel sem volt meg a reális lehetősége, még 50 km/h óra sebesség esetén sem, hogy a megkezdett előzést félbeszakítsa, és a jobb oldali forgalmi sávba visszatérjen ahogyan arra sem, hogy az ütközési pont előtt megálljon. A főútvonalon, elsőbbségi helyzetben haladó terhelt az előzést még szabályosan kezdte meg, amikor objektíve észlelhetővé vált számára a záróvonal, azt megelőzően a veszélyhelyzet már kialakult, arra az I. rendű terhelt késedelem nélkül reagált, fékezéssel és kormányzással próbálta az ütközést elkerülni, ez azonban nem vezetett eredményre. Előzni tilos jelzésű tábla nem került kihelyezésre, a záróvonal pedig önmagában nem jelent előzési tilalmat. Az I. rendű terhelt amennyiben 50 km/h-ás sebességgel haladt volna ugyanakkor és ugyanott, vészfékezéssel még megállíthatta volna járművét az ütközési pont előtt, lassító fékezéssel azonban már nem. Az I. rendű terhelt néhány méterrel túlhaladt a kijelölt gyalogos átkelőhelyen, az ütközés pedig olyan ponton következett be, ahol előzési tilalom nem volt. Mindezek alapján az I. rendű terheltet büntetőjogi felelősség nem terheli, a baleset bekövetkezéséért kizárólag a II. rendű terhelt tehető felelőssé, aki nem adta meg az elsőbbséget az I. rendű terheltnek. A Legfőbb Ügyészség BF.2053/2014. számú átiratában arra tett indítványt, hogy a Kúria a felülvizsgálati indítványnak ne adjon helyt, és a megtámadott határozatot hatályában tartsa fenn. A Legfőbb Ügyészség álláspontja szerint a KRESZ 34.§
(8)bekezdés a) pontjában és a 26.§
(1)bekezdés ad) pontjában foglalt szabályok megszegése nem állt okozati összefüggésben a baleset eredményével. A kijelölt gyalogos átkelőhelyen és közvetlenül a kijelölt gyalogos átkelőhely előtti előzés tilalmát előíró rendelkezés az ott áthaladó gyalogosok életének, testi épségének megóvását, az úttesten történő áthaladását biztosítja, ezért annak nem célja a gyalogos átkelőhely után kialakított útkereszteződésben közlekedő járművek biztonságos forgalmának szolgálata. A Legfőbb Ügyészség helyesnek ítélte meg a védő azon okfejtését is, miszerint a sebesség túllépés sem áll okozati összefüggésben a bekövetkezett balesettel. Indokai szerint ugyanis az I. rendű terhelt abban az esetben sem tudta volna lassító fékezéssel megállítani járművét a későbbi ütközési pont előtt, amikor a II. rendű terhelt megkezdte a T. útra történő behaladását, ha nem lépte volna túl az 50 km/h-ás megengedett sebességet. Másfelől azonban a Legfőbb Ügyészség tévesnek ítélte meg a védő záróvonal észlelhetőségével kapcsolatos észrevételeit, illetve azon okfejtését, miszerint a záróvonal önmagában, „előzni tilos" jelzőtábla kihelyezése hiányában, nem jelent előzési tilalmat. E körben kifejtett álláspontja szerint a gyalogos átkelőhely útburkolati jele, valamint a záróvonal olyan távolságból volt észlelhető az I. rendű terhelt haladási iránya szerinti bal oldali forgalmi sávban haladva, hogy mind az 50 km/h, mind pedig a tényleges 95-97 km/h haladási sebesség alkalmazása esetén az I. rendű terheltnek lehetősége lett volna a későbbi ütközési pont előtt az előzés folytatásáról lemondani, és lassító fékezéssel visszatérni az úttest menetiránya szerinti jobb oldali forgalmi sávjába, a B. Cs. által vezetett kistehergépkocsi mögé. A védő az iratok tanúsága szerint a Legfőbb Ügyészség indítványát és az észrevételezés lehetőségére szóló felhívást 2015. április 13. napján vette kézhez. Arra azonban a Be. 422.§
(4)bekezdésében írt határidő - április
- napján történő - lejártát követően,
- április 29-én adta postára észrevételét, ami elkésett. A felülvizsgálati indítvány az alábbiak szerint alaptalan. Az elsőfokú bíróság ítéletének tényállását a másodfokú lényegét tekintve az alábbiakkal egészítette ki: bíróság · Az I. rendű terhelt haladási irányából az ütközés pontjáig a
- számú másodrendű főútvonal szolnoki szakasza a T. úti felüljáró tetejétől mind az ütközési pontig, mind azt követően egyenes vonalvezetésű és akadálytalanul belátható. · Az I. rendű terhelt, a B. Cs. által vezetett kistehergépkocsi előzését a kereszteződés előtt a későbbi ütközési ponttól minimum 122,7 m-re, egyenes útszakaszon kezdte meg. Amennyiben az I. rendű terhelt által vezetett személygépkocsi haladási sebessége az útvonalra megengedett 50 km/h sebességű, akkor az előtte 45 km/h folyamatos sebességgel haladó Mitsubishi típusú terepjáró előzéséhez 40,2 másodperc és 558 m hosszú út lett volna szükséges. · A záróvonal a gyalogos átkelőhely után, a V. utca torkolatától Ú. utca irányába is folytatódik. · Az ütközési pont előtt felfestett gyalogos átkelőhely az I. rendű terhelt haladási irányából minimálisan 136,4-211,3 méter távolságból észlelhető, míg a gyalogos átkelőhely előtt felfestett záróvonal dinamikus körülmények között, minimálisan 23,5-84,8 méter közötti távolságból észlelhető. · Amikor az I. rendű terhelt felismerte a veszélyhelyzetet és elhatározta járműve fékezését (reakciópont) akkor a számára megengedett 50 km/h -ás haladási sebességről vészfékezéssel még megállíthatta volna a járművet az ütközési pont előtt, lassító fékezéssel azonban már nem. · Az I. rendű terhelt szabályszegéseire nézve mellőzte a KRESZ 3.§
(1)bekezdés c) pontjának megszegésére vonatkozó megállapítást, helyette megállapította, hogy az I. rendű terhelt a balesettel közvetlen okozati összefüggésben megszegte a KRESZ 18.§
(1)bekezdés c) pontját, a 26.§
(1)bekezdés ad) pontját és a 34.§
(8)bekezdés a) pontját. A Kúria is osztotta azon védői és legfőbb ügyészi álláspontot, miszerint a KRESZ 34.§
(8)bekezdés a) pontjában foglalt szabály megsértése nem állt még csak közvetetten sem ok-okozati összefüggésben a bekövetkezett ütközéssel. A gyalogosok életének, testi épségének megóvását, az úttesten történő biztonságos áthaladását biztosító rendelkezésnek nincs kihatása az útkereszteződésben közlekedő járművek biztonságos forgalmára. Kétségkívül ezen egy szabály betartása esetén sem következett volna be a baleset, azonban az útkereszteződésben közlekedő járművek biztonságos áthaladását a gyalogos átkelőhely előtt induló és az azután is folytatódó záróvonal volt hivatott biztosítani, nem pedig a gyalogos átkelőhely. Ugyanakkor az I. rendű terhelt egy egyenes vonalvezetésű és akadálytalanul belátható útszakaszon közlekedett, ahol a záróvonal a haladási irányából dinamikus körülmények között minimálisan 23,584,8 méter közötti, olyan távolságból volt észlelhető, hogy a megengedett 50 km/h haladási sebesség mellett lehetősége lett volna lassító fékezéssel visszatérni a megelőzni kívánt gépkocsi mögé, az úttest menetiránya szerinti jobb oldali, saját forgalmi sávjába, elkerülve ezzel az ütközést (elsőfokú ítélet
- oldal
- bekezdés). Ennek a manővernek a keresztülvitelét azonban az I. rendű terhelt által vezetett jármű tényleges, 95-97 km/h-ás haladási sebessége nem tette lehetővé. A záróvonal 23,5 méter távolságról történő észlelése esetén a gépkocsira ható oldalgyorsulások a visszasorolást nem tették keresztülvihetővé, még a 84,8 méter távolságról való észlelés esetén csak vészfékezéssel, majd a jármű gyorsításával és egyidejű jobbra kormányzásával lett volna a sávváltás végrehajtható. (
- február 20-án kelt igazságügyi közlekedési szakértői vélemény
- oldal, elsőfokú iratok
- sorszám alatt) Mindebből következően a záróvonal átlépése és a sebességkorlát figyelmen kívül hagyása együttesen vezetett ahhoz, hogy az I. rendű terhelt nem tért vissza a menetirány szerinti jobb oldalra, és abban a sávban közlekedett, ahová a II. rendű terhelt - szabálysértő közlekedési magatartására visszavezethetően - eléje kihajtott. Erre figyelemmel a Kúria nem osztotta a Legfőbb Ügyészségnek a sebesség túllépés körében kifejtett azon álláspontját, miszerint az nem állt okozati összefüggésben a baleset bekövetkezésével. Szemben a védő által kifejtettekkel, a záróvonal két, (haladási irányonként egy-egy) ellentétes irányú forgalmi sáv közötti felfestése egyben előzési tilalmat is jelent, hiszen a záróvonalat sem átlépni, sem érinteni nem szabad. Értelemszerűen ez a rendelkezés a menetirány szerinti jobb oldali sáv elhagyását tilalmazza, nem pedig a szabálytalan előzésből való visszatérést. A záróvonal a gyalogos átkelőhely után is folytatódott, annak felfestése egyértelműen a kereszteződésben közlekedő járműforgalom biztonságát volt hivatott szolgálni, azzal, hogy a sáv átlépésének tilalmával egyben az előzés lehetőségét is kizárta. Az I. rendű terhelt a záróvonal ellenére nem hagyott fel az előzéssel, és erre az ütközés bekövetkezése előtt, a sebességkorlát jelentős túllépése miatt már nem is volt lehetősége. Ezért az I. rendű terhelt a KRESZ 18.§
(1)bekezdés c) pontjában és a 26.§
(1)bekezdés ad) pontjában foglalt rendelkezések megszegésével maga is felróható módon közrehatott az ütközés bekövetkezésében, e két szabály megsértése közvetlen ok-okozati összefüggésben volt a baleset bekövetkezésével. Az I. rendű terhelt csak abban az esetben mentesülhetne a felelősség alól, ha arra merült volna fel adat, hogy a rá vonatkozó szabályok betartása mellett is bekövetkezett volna az ütközés, illetve hogy a szabályszegések és a baleset között nincs oksági kapcsolat. Márpedig a fent kifejtettek szerint abban az esetben, ha az I. rendű terhelt nem lépi túl a megengedett sebességet és a záróvonal észlelésekor visszatér a menetiránya szerinti jobb oldali sávba, akkor a II. rendű terhelt akadálytalanul kikanyarodhatott volna a menetiránya szerinti jobb oldalra és az ütközés elmarad. Mindezek alapján az első- és a másodfokú bíróság is helytállóan vont következtetést arra, miszerint a terhelt szabályszegő magatartásával ok-okozati összefüggésben állt a baleset bekövetkezése. A kifejtettekből következően az I.r. terhelt felelőssége megállapítására a büntető anyagi jog megsértése nélkül került sor. büntetőjogi szabályainak A Kúria - a Be. 424.§
(1)bekezdése szerinti tanácsülésen eljárva a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott határozatot - miután olyan eljárási szabálysértést sem észlelt, amelynek vizsgálatára a Be. 423. §-ának
(5)bekezdése alapján köteles - hatályában fenntartotta. A végzés elleni fellebbezést a Be. 3.§
(4)bekezdése, a felülvizsgálatot a Be. 416.§
(4)bekezdés b) pontja kizárja. A felülvizsgálati indítvány ismételt benyújtásával kapcsolatos tájékoztatás a Be. 418.§
(3)bekezdésén alapul azzal, hogy ez esetben a Kúria - a Be. 421.§
(3)bekezdésére figyelemmel - az indítvány elutasítására vonatkozó határozat hozatalát is mellőzheti. Budapest,
- június
- Dr. Katona Sándor s.k. a tanács elnöke, Dr. Jávori Tünde s.k. előadó bíró, Dr. Krecsik Eldoróda s.k. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő Bné