Pécsi Ítélőtábla Pf.VI.20.071/2015/
- szám A Pécsi Ítélőtábla a dr. Kővári Gergő Benjámin ügyvéd által képviselt I.rendű felperes neve (címe TH: II.rendű felperes címe) felperesnek - a dr. Rátkai Norbert jogi főelőadó által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen kártérítés megfizetése iránt indított perében a Zalaegerszegi Törvényszék
- április
- napján kelt, 5.P.21.276/2014/
- számú ítélete ellen a felperes által
- és az alperes által
- sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán meghozta a következő ítéletet: A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatja, és az alperest a felperes javára terhelő marasztalás összegét felemeli 450.000 (négyszázötvenezer) forintra, valamint kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 28.750 (huszonnyolcezer-hétszázötven) forint első- és másodfokú eljárásban felmerült együttes perköltséget. A feljegyzett fellebbezési illetéket a Magyar Állam viseli. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. Indokolás Az elsőfokú bíróság ítéletében rögzítette, hogy
- szeptember 18-án a N-i Rendőrkapitányság járőrei a alperes vezetője által jóváhagyott intézkedési terv alapján látták el szolgálatukat, amelynek célja az volt, hogy a
- életévüket be nem töltött személyek kábítószer- és alkoholfogyasztását visszaszorítsa. tanú 3, a felperes élettársa nem használt irányjelzést balra kanyarodás közben, ezért igazoltatták a járőrök. A kábítószer-kereső kutya intenzív jelzést adott tanú 3 gépkocsijának jobb első ajtajánál. Habár tanú 3 tagadta, hogy a gépjárműben kábítószert tart, azt elismerte, hogy szokott marihuánát fogyasztani. A házból ekkor kilépő felperesről a járőrök számára véletlenül derült ki, hogy ő tanú 3 élettársa. A felperes sem a helyszínen, sem később nem ismerte el, hogy kábítószert fogyasztott volna. Ennek ellenére mind a felperest, mind tanú 3t előállították a N-i Rendőrkapitányságra. A rendőrök átvizsgálták a felperes ruházatát, majd 19:40 órakor gyorstesztet alkalmaztak vele szemben, amelynek eredménye negatív volt. Ezután tájékoztatták az előállítás okáról, majd az előállító helyiségbe zárták. 21:46 órától 22:42 óráig tanúként hallgatták ki, majd visszazárták az előállító helyiségbe. 23:30 órakor a n-i kórház sürgősségi osztályára szállították vizeletvétel céljából, az azonban ismét negatív eredményt mutatott. Ennek ellenére a rendőrkapitányság épületébe visszaszállítva ismét az előállító helyiségbe zárták.
- szeptember
- napján 2:05 órakor tartottak házkutatást a felperes és élettársa lakásán, amely negatív eredménnyel zárult. Ezt követően szüntették meg a felperes előállítását. Ekkor a felperes a vele szemben foganatosított intézkedés ellen panasszal nem élt.
- október
- napján a felperes panaszt nyújtott be a rendőri intézkedéssel szemben, amelyet a N-i Rendőrkapitányság vezetője 20030-105/36-1/2014.P. számú határozatával elutasított. E határozattal szemben a felperes fellebbezést nem nyújtott be. A felperes keresetében 450.000 forint sérelemdíj megfizetésére kérte kötelezni az alperest a jogszerűtlen előállítással kapcsolatban keletkezett személyiségi jogi sérelmei miatt. Állította, hogy a személyes szabadságának elvonása és a büntetőeljárás megindítása társadalmi megítélését hátrányosan befolyásolta, az előállító helyiségben több ismerősével is találkozott, és egyértelmű volt mindenki számára a helyzete. Előadtal, hogy az alperes közigazgatási jogkörben eljárva okozott számára sérelmet annak ellenére, hogy soha nem élt kábítószerrel, a vele szemben indult eljárás alaptalan és aránytalan volt. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a felperes és élettársa N belvárosának kábítószerrel leginkább fertőzött területén lakik. A felperes élettársa kábítószer-élvező, emiatt a felperessel szemben is felmerült annak a gyanúja, hogy kábítószer-fogyasztó lehet. Az ügyben házkutatás tartása szükséges volt, és a házkutatás sikere érdekében a felperessel szemben is el kellett rendelni és fenn kellett tartani az előállítást, nehogy tárgyi bizonyítékot semmisítsen meg, vagy bűntársait értesítse. Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 200.000 forint sérelemdíjat, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. A feljegyzett illetékről úgy rendelkezett, hogy azt az állam viseli, míg a felek saját költségüket maguk kötelesek viselni. Ítéletének jogi indokolásában kifejtette, hogy a Polgári törvénykönyvről szóló
- évi V. törvény 2:42.§-ának
(2)bekezdése, 2:43.§-ának
- b)és
- c)pontja, 2:51.§-a és 2:52.§-a szerint a személyes szabadság megsértése és a személy hátrányos megkülönböztetése személyiségi jogot sért, amely miatt a sérelmet elszenvedő sérelemdíjat követelhet. Az alperes a Ptk.6:548.§-ának
(1)bekezdésében eljárva közigazgatási jogkörben okozott kárt közhatalom gyakorlásával a felperesnek, amikor az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény 4.§-ának c), d) pontja, 7.§-ának
(1)bekezdése,
(2)bekezdés a),
- b)pontja, valamint 8.§-ának k),
- o)pontja alapján hátrányos megkülönböztetésben részesítette a felperest fiatal életkora és élettársi kapcsolata miatt. A rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény (Rtv.)13.§-ának
(1)bekezdése, valamint 29.§-ának
(1)bekezdés a) pontja alapján az alperes jogszerűen járt el a felperes személyazonosságának megállapítása körében. Ugyanakkor az Rtv.33.§ának
(1)bekezdése és
(2)bekezdés b) pontjában írtakat nem tartotta be: nem tanúsított indokolt magatartást, amikor a felperest bűncselekmény elkövetésével gyanúsította. A gyanúhoz az kevés volt, hogy a felperes élettársa kábítószer élvező személy. Ó J tanúvallomása alapján rámutatott arra, hogy a felperes előállítása nem volt elkerülhetetlenül szükséges, a helyszín biztosításához pl. kirendelhettek volna egy körzetes rendőrt is. Kifejtette, hogy a panaszjog gyakorlásával a sérelmet nem küszöbölhette volna ki a felperes, ezért nem tulajdonított jelentőséget annak, hogy a felperes a panaszjogát nem gyakorolta. A sérelemdíj összegszerűsége körében figyelembe vette, hogy a felperes emberi méltósága sérült, szégyenérzetet, félelmet, megalázottságot keltett az a tény, hogy ismerősök látták őt az előállító helyiségben bezárva. Mégis 200.000 forintot elegendőnek talált az elszenvedett hátrány kiküszöbölésére. Az elsőfokú ítélettel szemben mindkét fél fellebbezést nyújtott be. A felperes fellebbezésében a kereseti kérelme szerinti összegre, 450.000 forintra kérte felemelni az alperest terhelő sérelemdíj összegét. Kiemelte, hogy a főiskolát végzett felperest minden ok nélkül megalázta az alperes, és a jelenlegi gazdasági viszonyokat tekintve sem volt eltúlzott kereseti kérelme. Az alperes fellebbezésében az ítélet megváltoztatását és a kereset teljes elutasítását kérte. Állította, hogy a bizonyítékokat helytelenül értékelte az elsőfokú bíróság. Kiemelte, hogy az intézkedő járőrök a nemzeti bűnmegelőzési stratégiáról szóló 1744/2013. (X.17.) Korm. határozat 2013.-2015. évekre vonatkozó cselekvési terve keretében született, a alperes vezetője által jóváhagyott 20000/5292-2/2014.Ált. számú intézkedési terv alapján jártak el. Ennek során zenés, táncos rendezvényeket és vendéglátóipari egységeket kellett ellenőrizniük, beleértve a 18-24 év közötti fiatalkorú felnőtteket is, a 18. életévüket be nem töltött személyek kábítószer- és alkoholfogyasztásának visszaszorítása céljából. A felperes és élettársa N város olyan szegletében lakik, amelynek környékén szórakozóhelyek, vendéglátóipari egységek találhatók, ezért is volt fokozott e területen a rendőri jelenlét. A járőrök 2014. szeptember 18-án 18:30 órakor az Rtv.13.§-ának
(1)bekezdésében írtak szerint jártak el, amikor intézkedtek a felperessel szemben. A kábítószerkereső kutya intenzív jelzést adott, és a felperes élettársa is elismerte, hogy szokott marihuánát fogyasztani. Leszögezte, hogy a felperest nem gyanúsította meg bűncselekmény elkövetésével, hanem csupán annak gyanúja merült fel vele szemben, hogy bűncselekményt követett el. A rendőrségi törvény és a büntetőeljárási törvény rendelkezéseit a „bűncselekmény gyanúja" és a „megalapozott gyanú" tekintetében nem lehet ugyanúgy értelmezni, külön jogintézmények, más értelemmel bírnak. A felperesről a helyszínen kiderült, hogy életvitelszerűen azonos címen lakik a kábítószerfogyasztás tényét elismerő tanú 3sal, később pedig a felperes is elismerte, hogy tudja élettársáról, hogy szokott kábítószert fogyasztani. A büntetőeljárás eredményes befejezése és a tárgyi bizonyítékok esetleges eltüntetésének megakadályozása érdekében volt szükség a közösen használt lakásban házkutatásra, és a házkutatás eredményességének biztosítása céljából szükség volt a felperes előállítására is. Nem volt lehetősége arra a rendőrségnek, hogy körzeti megbízottat rendeljen a helyszínre, mert nem állt rendelkezésre megfelelő rendőri létszám. A felperessel szemben alkalmazott kényszerintézkedés időtartama az Rtv.-ben előírt maximális időtartamot nem haladta meg, az jogszerű, szakszerű és arányos volt. Panasszal a helyszínen a felperes nem élt, és a később előterjesztett panaszt elutasító határozat ellen fellebbezést nem nyújtott be. A peres felek egymás fellebbezésére ellenkérelmet nem terjesztettek elő. A felperes fellebbezése alapos, az alperes fellebbezése alaptalan. Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen, kisebb részben hiányosan állapította meg, és részben helyes jogszabályok alkalmazásával, nagyobbrészt helytálló következtetése jutott. Eltérő álláspontja miatt a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp.253.§-ának
(2)bekezdésére figyelemmel részben megváltoztatta. Az ítélőtábla kiegészíti a tényállást azzal, hogy a felperes
- szeptember
- napjának 18:30 órájától
- szeptember
- napjának 2:05 órájáig állt az előállítás kényszerintézkedés hatálya alatt. Továbbá nyilvánvaló elírás az ítélet
- oldalán a Péterfai Lajos megnevezés, a felperes élettársának neve helyesen: tanú
- Megjegyzi a másodfokú bíróság, hogy nem Ó J, hanem tanú 4 tanú nyilatkozatából következően volt előítéletes az alperes (5.P.21.276/2014/
- számú jegyzőkönyv
- oldal). A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének jogi indokolását az alábbiakkal egészíti ki: A Ptk.6:520.§-ának d) pontja értelmében minden károkozás jogellenes, kivéve ha a károkozó a kárt jogszabály által megengedett magatartással okozta, és a magatartás más személy jogilag védett érdekét nem sérti. A Ptk.6:548.§-ának
(1)bekezdésében írt közhatalom gyakorlásával okozott kárért való felelősség alól az alperes tehát azzal menthette volna ki magát, ha bizonyítja, hogy a kényszerintézkedésre vonatkozó jogszabályoknak megfelelően járt el. Az Rtv. 2014. szeptember 18. napján hatályos 33.§-ának
(2)bekezdés b) pontja szerint a rendőr a hatóság elé állíthatja azt, aki bűncselekmény elkövetésével gyanúsítható (előállítás). Ugyanezen jogszabályhely
(3)bekezdése úgy rendelkezik, hogy a rendőrség az előállítással a személyi szabadságot csak a szükséges ideig, de legfeljebb 8 órán át korlátozhatja. A büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (továbbiakban Be.) 6.§-ának
(2)bekezdése kimondja, hogy büntetőeljárás csak bűncselekmény gyanúja alapján, és csak az ellen indítható, akit a bűncselekmény megalapozott gyanúja terhel. A büntetőeljárás megindításának feltétele tehát a bűncselekmény elkövetésének egyszerű gyanúja, míg a megalapozott gyanút a törvény csak a már konkrét személy ellen irányuló eljáráshoz kívánja meg. A nyomozás elrendeléséhez arról kell dönteni, hogy a rendelkezésre álló adatok logikusan valószínűsítik-e meghatározott bűncselekmény törvényi tényállásának megvalósulását. A gyanú a felperessel szemben élettársa személyére és korábbi kábítószerfogyasztására is figyelemmel a kábítószer-birtoklás bűncselekménye volt. A Büntető törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény 178.§-ának
(1)bekezdése szerint aki kábítószert tart, az elköveti a kábítószer birtoklása bűncselekményét. A felperessel szemben azonban nem merült fel olyan adat sem az előállítás megkezdésekor, sem később, annak folyamatban léte alatt, amelyből logikusan következne, hogy ő maga a kábítószer birtoklása bűncselekményt elkövette. Ezt sem ő nem ismerte el, sem az élettársa; és a felperessel szemben alkalmazott gyorsteszt, majd a vizeletminta is negatív eredményt hozott. Ennek ellenére őt több ízben visszazárták az előállító helyiségbe, mint egy bűnelkövetőt, bármiféle bizonyíték nélkül. Az alperes másik érvelése, miszerint a házkutatás eredményes lefolytatása érdekében volt szükség a felperes eltávolítására, szintén nem bír alappal. A Be.149.§-ának
(4)bekezdése értelmében ugyanis a házkutatást rendszerint az érintett jelenlétében kell elvégezni. Az
(5)bekezdés pedig úgy rendelkezik, hogy ha házkutatásnál az érintett, illetőleg a védője, képviselője vagy megbízott hozzátartozója nincs jelen, az érintett érdekeinek védelmére olyan személyt kell kirendelni, akiről alaposan feltehető, hogy a házkutatással érintett érdekeit megfelelően védi. Sőt, a házkutatást a bíróság határozata nélkül is meg lehet tartani, ha a házkutatás késedelmes foganatosítása a célok elérését veszélyezteti (Be.149.§
(7)bekezdése). A házkutatás célja pedig a Be.149.§-ának
(2)bekezdése alapján
- a)a bűncselekmény elkövetőjének kézre kerítése,
- b)a bűncselekmény nyomainak felderítése,
- c)bizonyítási eszköz, elkobozható, vagy vagyonelkobzás alá eső dolog megtalálása. Mindezek alapján a másodfokú bíróság is arra a meggyőződésre jutott, hogy az alperes jogszerűtlenül állította elő a felperest, bűncselekmény elkövetésének gyanúja nem állt fenn vele szemben, a házkutatás lefolytatásának feltételei között pedig az előállítás lehetőségét a Be. nem említi. A felperes előállítására az alperes végső érve az volt, hogy amellett, hogy élettársa szokott kábítószert fogyasztani, a környéken elszaporodott a kábítószer-fogyasztás. Ez azonban nem elegendő senkinek az előállításához. Szabad ugyanis olyan környéken lakni, ahol mások fogyasztanak kábítószert, és szabad együtt élni alkalmi kábítószer-fogyasztó személlyel, ezt jogszabály nem tiltja. Egyetértett az ítélőtábla a törvényszéknek a jogorvoslati jog elmulasztásával kapcsolatos okfejtésével: a felperest ért jogsérelem az előállítással - kb.8 óra időtartamra történő szabadságelvonással - bekövetkezett. Az előállítás jogintézményének rapid jellegénél fogva a panaszjog gyakorlása nem eredményez azonnali elengedést, és a panaszt elutasító határozat elleni fellebbezés sem tudja meg nem történtté tenni a szabadságelvonást. Ebből következően nem volt olyan rendes jogorvoslati lehetősége a felperesnek, amellyel az elszenvedett hátrány elhárítható lett volna. Helyesen járt el tehát az elsőfokú bíróság, amikor a felperest ért sérelmek kompenzálására sérelemdíj megfizetésére kötelezte az alperest. Ugyanakkor a sérelemdíj megállapított összegével a másodfokú bíróság nem értett egyet. Az állandó bírói gyakorlat szerint ugyanis személyi szabadság elvonásával járó, megalázó helyzet kompenzálására a keresetben írt 450.000 forint nem tekinthető eltúlzottnak (Fővárosi Ítélőtábla FIT-H-PJ-2011-1070., FIT-H-PJ-2010-513. számú határozat). A fentiekre tekintettel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, és a keresetet teljesítve 450.000 forint sérelemdíj megfizetésére kötelezte az alperest. A felperes teljes egészében pernyertes lett, ezért a Pp.78.§-ának
(1)bekezdése szerint az alperes köteles viselni a felperes teljes perköltségét. A felperest képviselő ügyvéd munkadíját az ítélőtábla a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3.§-ának
(2)bekezdés a) pontja és
(5)bekezdése alapján a pertárgyérték 5%-ában állapította meg. Az alperes illetékmentes, ezért a feljegyzett első- és másodfokú illetéket a Magyar Állam viseli az Itv.74.§-ának
(3)bekezdése folytán alkalmazandó Kmr.14.§-a szerint. P é c s ,
- szeptember
- dr. Döme Attila s.k. a tanács elnöke, dr. Vogyicska Petra s.k. előadó bíró, Gáspárné dr. Baranyabán Judit s.k. bíró