Pf.20208/2015/4 – Fővárosi Ítélőtábla

(1),

(2),

(3)bekezdésében,

1. §-ában,
2. §

(2)bekezdésében foglalt szabályokat; a PK 12, 13, 14,

1. számú állásfoglalásban; a 30/
2. (V. 26.) AB számú határozat és a 36/
3. (VI. 24.) AB számú határozat indokolásában írtakat; valamint a Pp.
4. §

(1),

(2),

(3),

(4)bekezdésében foglalt szabályozást. A lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként arra az álláspontra helyezkedett, hogy az alperesi újságíró a felperes által kiadott sajtóközleménnyel kapcsolatos véleményét fogalmazta meg a sérelmezett cikkben. Az újságíró álláspontja szerint a sajtóközleményben szereplő 1,7 milliós szám nem a tényleges nézettséget mutatja, hanem ez a szám az ún. Rich, ami az elérés, vagyis azon nézők mennyiségét tükrözi, akik 5-25 másodperctől -1 perc időtartamra gyakorlatilag átszörföznek az M1 vagy a Duna World TV adásán. Vagyis a közölt számadat csupán azon nézők számát jelzi, akik rövid időtartamra odakattintottak az M1 vagy a Duna World adására, ilyen értelemben tehát a közölt adat nem a tényleges nézettséget jelenti. Mindezt ... újságíró tanúvallomása támasztotta alá, aki hivatkozott arra, hogy a közlemény azt a tényt rögzíti, hogy a felperes összeadta az egyes műsorszámok nézettségét, ugyanezt igazolja az ... internetes oldalon megjelent „Nézettségi bukta lett a közmédia napja a tévében" című cikkben közölt grafikon is. Rámutatott arra, hogy a felperes a helyreigazítási közleményben a valóság körében kérte közzétenni azt, hogy az MTVA a valóságot tükröző nézettségi adatokat tett közzé, azokat nem manipulálta, az 1,7 millió főt számláló adat pedig nem a nézőszámra, hanem az elért közönségre vonatkozott. E tekintetben a felperesi képviselő által is elismerten nem volt ellentmondás az újságíró véleménye, illetve a helyreigazítási közlemény tartalma között. Az azonban nem lehet helyreigazítás tárgya, hogy az alperes, illetőleg az újságíró a felperes által kiadott sajtóközleményt miképpen értelmezi. A sajtóközleményben szereplő azon kitétel, miszerint: „Az egész nap eseményeit tekintve a teljes népesség 19 %-a, 1,7 millió ember csatlakozott a televíziónak köszönhetően az eseménysorozathoz", a szavak általánosan elfogadott jelentése szerint úgy is értelmezhető, hogy 1,7 millió ember nézte az MTVA műsorszámait. Ezzel kapcsolatosan alakította ki az alperes újságírója azt a véleményét, hogy ez nem a teljes nézettséget jelenti. Álláspontját az MTVA által kiadott sajtóközlemény alapján fogalmazta meg, leírva azt, hogy az adott szám csak úgy jöhetett ki, ha a teljes műsorszámok nézőinek számát összeadjuk. Ugyancsak a véleményét nyilvánította ki akkor, amikor azt közölte, hogy a felperes „kozmetikázza a nézettségét", illetőleg „csűrte-csavarta" a nézettségi adatokat. A tényekből levont következtetések sajtó-helyreigazításra nem adtak alapot. Az elsőfokú bíróság ítéletével szemben a felperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben kérte az első fokú határozat megváltoztatását és a keresetének helyt adó döntés meghozatalát. Érvelése szerint az alperesi véleménynyilvánítás csupán látszólagos. A közlemény címével és azzal a tényállítással, hogy „... a közmédia akárhogy csűrte-csavarta a saját nézettségi adatait, csak 1,7 milliót tudott összekaparni egy egész napra" azt a hamis látszatot keltette, mintha a közlemény szándékosan ferdített volna a nézettségi adatok feljavítása, kedvezőbb színben való feltüntetése érdekében, holott az 1,7 milliós nézőszám a közleményben az elért közönségre és nem a nézőszámra vonatkozik. Az elérési szám és a nézettségi adatok összemosása, ekként a felperesi szervezetre nézve sérelmes megfogalmazása annak eredménye, hogy nem elegendő ismeret birtokában vont le az alperes téves következtetést. A való tény hamis színben való feltüntetésének iskolapéldája a hiányos, elferdített tartalmú közlés, hiszen az átlagolvasó a megfelelő értékeléshez szükséges, lényeges információk ismerete nélkül kifejezetten az indokolttal ellentétes következtetésekre juthat. Az I-II. rendű alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. A Fővárosi Ítélőtábla a felperes fellebbezését nem találta alaposnak. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság érdemben helyes döntésével és annak indokaival egyetértett, ezért az elsőfokú bíróság határozatát a Pp. 253. §

(2)bekezdése szerint helybenhagyta. Az elsőfokú bíróság a jogvitában alkalmazandó jogszabályi rendelkezéseket ismertette, így azokra a másodfokú bíróság csupán visszautal. A Fővárosi Ítélőtábla osztotta az elsőfokú bíróság azon álláspontját, mely szerint a perbeli estben az alperesi újságíró a felperes honlapján megjelent, az „Itthon vagy - Magyarország szeretlek!" című műsorfolyam nézettségi adataira vonatkozó sajtóközleménye alapján alakított ki egy olyan álláspontot a kereset tárgyává tett „Megint durván kozmetikázza a nézettségét az MTVA" című internetes bejegyzésében, amely sajtó-helyreigazítást nem alapoz meg. A leírtak a felperesi megfogalmazást értelmezték és következtetést vontak le arra vonatkozóan, hogy a felperes által megjelölt számadat hogy jöhetett ki. Ekként a sajtóközlemény a szabad véleménynyilvánítás alkotmányosan védett határait nem lépte túl, annak megfogalmazása pedig, hogy a felperes kozmetikázza a nézettségét, ugyancsak a megengedett véleménynyilvánítás körében értékelhető. A felperes fellebbezése eredményre nem vezetett, ezért köteles viselni a II. rendű alperes fellebbezési költségét, melynek mértékét a másodfokú bíróság a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §

(3)bekezdése,

(5)bekezdése, 4/A. §-a alapján mérlegelés eredményeként határozott meg. A személyes illetékmentes felperes a tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán előlegezett jogorvoslati illeték megfizetésére nem kötelezhető, az a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. §

(1)bekezdése,

1. §a alapján a Magyar Állam terhén marad. ,
2. július
3. Kizmanné dr. Oszkó Marianne s.k. a tanács elnöke Dr. Hercsik Zita s.k. előadó bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő Dr. Kisbán Tamás s.k. bíró