Bhar.351/2014/6 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)és

(2)bekezdés b.) pont), ezért 3 évre próbára bocsátotta. Az ítélet ellen a vádlott jelentett be fellebbezést, elsősorban bűncselekmény hiányában történő felmentését, másodlagosan az alkalmazott joghátrány enyhítését kérte. A Fővárosi Törvényszék a

1. augusztus hó
2. napján kihirdetett 20.Bf.6477/2014/
3. számú végzésével az ítéletet hatályon kívül helyezte, és a rágalmazás vétsége miatt indult büntetőeljárást megszüntette. A végzés ellen a magánvádló jelentett be fellebbezést, melyben a másodfokú bíróság végzésének megváltoztatását, az elsőfokú bíróság határozatának helybenhagyását kérte. Indítványozta, hogy az ítélőtábla a vádlott bűnösségét állapítsa meg, vele szemben alkalmazzon büntetőjogi szankciót, kötelezze a vádlottat a fellebbezés illetékében megtestesülő bűnügyi költség megfizetésére. Indokolásában előadta, hogy a Fővárosi Törvényszék álláspontja a törvényes vád hiányával kapcsolatban nem helytálló. Jogi képviselője a vádbeszédében szó szerint is idézte a vádlott interneten közzétett írásának azon idézeteit, amelyek alkalmasak voltak becsülete csorbítására, és amelyek a vád tárgyát képezték. Nem felel meg előadása szerint a valóságnak, hogy nem jelölte meg az általa sérelmesnek tartott tényállításokat, szavakat, mondatrészeket. A vádat ismertette az elsőfokú eljárásban, olyannyira, hogy arra a vádlott reagálni tudott, érdemben védekezhetett. A harmadfokú nyilvános ülésen a magánvádló jogi képviselője az előterjesztett fellebbezést fenntartotta, azt az írásbeli indokolásban foglaltakkal egyezően indokolta. A vádlott védője a másodfokú bíróság helyes tartalmú végzésének helybenhagyását indítványozta. A vádlott utolsó szó jogán tett nyilatkozatában kifejtette, hogy nem követett el bűncselekményt, a magánvádló becsületének csorbítására alkalmas tényt nem közölt, közéleti vitát folytatott. Írása nem tartalmaz arra vonatkozó egyértelmű kijelentést, hogy a magánvádló bűncselekményt követett el. A cikkben lehetőségként utalt arra, hogy a magánvádló az ott leírt cselekményt elkövethette. A magánvádló közszereplőként a kritika tűrésére köteles, a büntetőjogi védelem nem illeti meg. Esetleges elmarasztalás esetén kérte figyelembe venni a hat éves időmúlást, valamint azt a tényt, hogy a ....hu az interneten már nem érhető el. A Fővárosi Ítélőtábla megállapította, hogy a harmadfokú eljárás lefolytatásának törvényi feltételei fennállanak. A Be.387.§

(1)bekezdése alapján a fellebbezéssel támadott másodfokú határozatot az azt megelőző első- és másodfokú eljárással együtt bírálta felül. Megállapította, hogy az eljárási szabályok megtartása vizsgálata körében a másodfokú bíróság helyesen vizsgálta a magánvádló által emelt vád törvényességét. A magánvádló a Jobbik Magyarországért Mozgalom Párt ...ként

1. január hó
2. napján feljelentést tett a Budapesti Rendőr-főkapitányságon mind a párt, mind a saját nevében (a másodfokú bíróság végzése indokolása az
3. oldal utolsó bekezdésében helytelenül hivatkozza, hogy a feljelentést kizárólag a párt nevében tette) a vádlott ellen rágalmazás és becsületsértés vétsége miatt az interneten a feljelentés napján közzétett "Nabazmeg, ... gratulálok avagy a leleplező videó valósága" című írása tartalma és annak kommentárjai miatt. A feljelentéshez csatolta mellékletként a sérelmezett írás teljes kinyomtatott szövegét. A feljelentést a részleges jogerős megszüntető végzés meghozatalát követően akként pontosította, hogy kizárólag a személye sérelmére elkövetett cselekmény miatt kéri az eljárás lefolytatását. A feljelentés vádként ismertetésre került, megtörtént a vádlott kihallgatása, majd a bíróság a magánvádlót tanúként hallgatta ki. A magánvádló a vádat nem pontosította, az eljárás menetében nem jelölte meg az általa sérelmesnek tartott mondatokat, becsülete csorbítására alkalmas tényállításokat, kifejezéseket. Utóbb, a
4. számú jegyzőkönyv
5. oldal
6. bekezdésében rögzítettek szerint a feljelentés mellékletét képező cikk teljes szövege ismertetésre került a bíró részéről, majd a magánvádló jogi képviselője a bizonyítási eljárás befejezését követően taglalta, hogy a feljelentés mellékletét képező cikk miért volt sérelmes a magánvádló személyére. A Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság akként foglalt állást, hogy a feljelentés nem felelt meg a törvényes vád kritériumainak, mert önmagában annak kifejezésre juttatása, hogy a magánvádló a tartalma alapján sérelmesnek, egyben kitalációnak tart egy interneten közzétett cikket, majd az írást teljes terjedelemben becsatolja, mintegy rábízva a bíróságra, hogy annak szövegéből válogassa ki a büntető törvénybe ütköző részeket, nem képezheti a vád tárgyát. A másodfokú bíróság megítélése szerint az elsőfokú bíróság által vádként értelmezett feljelentés még utalás formájában sem tartalmazta az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást. A Pesti Központi Kerületi Bíróság olyan tartalmi elemeket tett a büntetőjogi felelősség vizsgálata tárgyává, amelyeket a feljelentés nem jelölt meg. A másodfokú bíróság indokolása szerint a feljelentés és a mellékletként kezelt cikk együtt sem értékelhető törvényes vádnak, mert ahhoz a hibás eljárási cselekményhez vezetett, hogy az elsőfokú bíróság vádlói szerepet vett át, a történeti tényállásban írtak szerint meghatározta, mi képezte a vád tárgyát, mellyel megsértette a Be.2.§

(3)és

(4)bekezdésében foglaltakat. A vád, illetve annak képviselete nem különült el az ítélkezéstől, illetve az elsőfokú bíróság túlterjeszkedett a vádon, amikor olyan tényeket állapított meg az ítéletben, amelyeket a joghatályos magánindítvány nem tartalmazott. A Be. 2.§

(2)bekezdése szerint törvényes a vád, ha a vádemelésre jogosult a bírósághoz intézett indítványában meghatározott személy pontosan körülírt, büntető törvénybe ütköző cselekménye miatt a bírósági eljárás lefolytatását kezdeményezi. A vád akkor felel meg e követelménynek, ha a különös részi törvényi tényállás valamennyi elemét tartalmazóan írja le az eseményeket, rágalmazás esetében rögzíti azokat a tényállításokat, ennek híresztelését vagy azon tényre közvetlenül utaló kifejezéseket, amelyeket a magánvádló a becsületének csorbítására alkalmasnak tart. Ezen követelmény biztosítja, hogy a vádlott megfelelően védekezhessen, a bíróság pedig a vád keretei között folytassa le az eljárást, mely törvényi kötelezettsége. Jelen ügyben a magánvádló által a feljelentésben közöltek a törvényes vád követelményeit nem merítik ki, mert az abban foglalt tényállás a hivatkozott bűncselekmény Büntető törvénykönyvbe ütköző elemeit nem tartalmazza. A Be.1.§-ában írt eljárási feladatok megoszlásának alapelve sérül azáltal, ha a bíróság a vád tartami illetve kellékhiányát korrigálja. A Kúria Bfv.II.1.077/

1. számú határozatában (közzétéve Kúriai Döntése 2015/5/
2. szám alatt) kifejtette, hogy törvényes vád hiányában a büntetőeljárás megszüntetése indokolt, ha becsületsértés miatt benyújtott vádirat nem tartalmazza a terhelt által a sértettekkel szemben használt azon konkrét kifejezéseket, szavakat, amelyek megvizsgálásával a bíróság dönthetne azok becsület csorbítására alkalmasságáról, végső soron a büntetőjogi felelősségről. Kimondja a Kúria, hogy a törvényes vád hiánya nem vádirati kellékhiány, ami a bíróság maga pótolhat, vagy pótoltathat. Hasonló álláspontra helyezkedett a Kúria a Bfv.II .658/
3. számú határozatában (közzétéve Kúriai Döntések 2015/3/
4. szám alatt), amikor kimondta, hogy pontosan körülírt magatartás hiányában nem tekinthető a becsületsértés vétsége miatt emelt törvényes vádnak az a vád, amely azt tartalmazza, hogy a vádlott az intézkedő rendőröket szidalmazta, valamint becsület csorbítására alkalmas trágár kifejezésekkel illette, azt megengedhetetlenül általános megfogalmazásnak tartotta. Az indokolás szerint a pontos körülírás hiánya kiiktatja a kellő bírósági kontrollt és a váddal szembeni hatékony védekezés lehetőségét. A Fővárosi Ítélőtábla aggályosnak találta a másodfokú bíróság végzése
5. oldal
6. mondatában foglalt azon megfogalmazást, mely szerint az elsőfokú bíróság egyszer sem szólította fel a magánvádlót feljelentése kiegészítésére. Ekörben rögzítendő, hogy a törvényszék által is helyesen idézett törvényhelyek és jogelvek szerint a bíróságnak ilyen kötelezettsége nincs, illetve törvényes lehetősége sincs, ellenkező esetben a vádlói és ítélkezési funkció ugyancsak nem különülne el egymástól. Az eljárási feladatok megoszlásának elvéből fakadóan a bíróságok nem hívhatják fel a vádlót a vád kiterjesztésére, módosítására illetve elejtésére. A vád és a vádló kizárólagosan jogosult e körben dönteni. A fent írtakra figyelemmel a Fővárosi Ítélőtábla mint harmadfokú bíróság a másodfokon eljáró Fővárosi Törvényszék végzését a fenti kiegészítéssel törvényesnek találta, ezért a Be. 397.§ alapján helybenhagyta. Tekintettel arra, hogy a törvényes vád hiánya nem tette lehetővé az érdemi vizsgálatot, a harmadfokú bíróság - csakúgy, mint a másodfokon eljárt törvényszék - a vádlott ügy érdemét illetően tett nyilatkozatait, felvetéseit elemzés nélkül hagyta. Észlelte a harmadfokú bíróság, hogy a magánvádas eljárás illetékének lerovása az eljárás kezdetén nem történt meg, ezért a feljelentés megtételének időpontjában hatályos
7. évi XCIII. tv. (Itv.) 52.§

(1)bekezdése alapján a magánvádlót pótlólag leletezés terhe mellett 5.000 forint eljárási illeték lerovására kötelezte. A magánvádra folyó eljárásban az illeték mint bűnügyi költség akkor vehető figyelembe, ha azt a feljelentő ténylegesen lerótta. (Be.120.§

(1)bekezdés b.) pont, BH 996.

1. számú jogeset) Az ítélőtábla a harmadfokú eljárásban a fellebbezésre lerótt illeték összegét a magánvádlóra terhelte a Be.511.§-a alapján. Tekintettel arra, hogy a vádlottal szemben az eljárás megszüntetésre került, a harmadfokú eljárásban felmerült védői díjat az ítélőtábla a magánvádlóra terhelte a Be.
2. §

(4)bekezdés alapján. Budapest,

1. szeptember hó
2. napján . Lassó Gábor sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: tisztviselő Dr. Fatalin Judit sk. előadó bíró Dr. Révész Tamásné sk. bíró