Fővárosi Ítélőtábla 9.Pf.21.570/2013/
- A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Szőllősi József ügyvéd (fél címe 2) által képviselt felperes neve(felperes címe) felperesnek – a dr. jogtanácsos neve jogtanácsos által képviselt alperes neve(alperes címe) alperes ellen közigazgatási jogkörben okozott kár megtérítése iránt indult perében a Balassagyarmati Törvényszék
- június
- napján meghozott 21.P.20.034/2012/
- számú ítélete ellen a felperes
- sorszámon előterjesztett fellebbezése folytán meghozta a következő í t é l e t e t: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak külön (háromszázhuszonháromezer-nyolcszáz) forint fellebbezési illetéket. felhívásra 323.800 Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás A felperes a keresetében kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest 4.047.543 forint közigazgatási jogkörben okozott kár és járulékai megtérítésére. Az alperes érdemi védekezése a kereset elutasítására irányult. Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította, és kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az államnak külön felhívásra 242.852 forint feljegyzett illetéket. Úgy rendelkezett, hogy az ezt meghaladóan felmerült költséget a felperes viseli. Az ítélet jogi indokolása szerint a felperes alaptalanul hivatkozott arra, hogy azzal, hogy az alperes a V. Kft.-vel (továbbiakban: kötelezett) szemben fennálló követelését lefoglalta, felelőssége a fennálló adótartozásáért mögöttessé vált. A követelés lefoglalásáról szóló jogszabályi rendelkezésekből (Vht. 110-
- §) ez nem vezethető le, az adójogviszonyban a követelés lefoglalásával alanyváltozás nem történik. A Legfelsőbb Bíróság 1/
- számú Polgári jogegységi határozatának III/B. pontjában foglalt rendelkezéseket ezért – a felperes érvelésével szemben – nem lehetett alkalmazni. Az alperes a kötelezett ellen indult felszámolási eljárásban hitelezői igényt nem jelentett be. Ennek elmulasztásával azonban a felperesnek kárt nem okozott, mert a felszámolás alá került kötelezettnek bizonyítottan nem volt olyan vagyona, amelyből a követelés kielégíthető lett volna. Az alperes a követelés
- július 23-i lefoglalása után csak a
- február 21-én kelt határozatával kötelezte a kötelezettet a lefoglalt követelés megfizetésére. Az Art.
- §-a azonban erre az eljárási cselekményre határidőt nem állapít meg, emellett a felperes nem bizonyította, hogy a kára ezzel összefüggésben keletkezett. Nem volt vitás a perben, hogy az alperes az önálló bírósági végrehajtó felé intézett,
- február 21-én kelt újabb követelés foglalásáról a felperest csak
- március
- napján értesítette. A felperesnek azonban az értesítés késedelmével összefüggésben sem keletkezett kára, hiszen az adótartozása fennállt, és a követelés lefoglalása jogszerű volt. A felperes által benyújtott végrehajtási kifogás az önálló bírósági végrehajtó utalását sem akadályozhatta volna meg az Art.
- §
(3)bekezdése értelmében. A kötelezett nyíregyházi ingatlanainak eladására
- június
- napján kötött adásvételi szerződés megtámadásának elmulasztásával az alperes jogszabályt nem sértett, mivel a Cstv.
- §
(1)bekezdése a hitelezőnek a megtámadásra csak lehetőséget biztosít, továbbá azt sem lehetett megállapítani, hogy a megtámadás eredményre vezetett volna. Mindezekre tekintettel az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a kártérítési felelősséghez szükséges, a Ptk. 339. §
(1)bekezdésében szabályozott feltételek nem állnak fenn, ezért a kereset alaptalan. Az ítélet ellen a felperes fellebbezett. Fellebbezésében kérte, hogy a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét úgy változtassa meg, hogy az alperest a kereseti kérelem szerint marasztalja és kötelezze a perköltségének megfizetésére. A fellebbezés szerint tévesen értelmezte az elsőfokú bíróság a Vht. 110-
- §-ának rendelkezéseit. Az 1/
- számú Polgári jogegységi határozat éppen arról szól, hogy a mögöttes felelősség mindig feltételez egy elsődlegesen felelős személyt is. A Vht. rendelkezéseiből az következik, hogy az alperes foglalási határozata után a lefoglalt követelés kötelezettje csak az alperesnek fizethetett, neki már nem. Az alperes a követelés lefoglalásával lehetetlenné tette, hogy annak behajtása iránt ő intézkedhessen, az alperes pedig eziránt a kötelezett elismerése ellenére nem intézkedett. Arra is hivatkozott, hogy a kötelezett szerződéskötése által 20.000.000 forint elvonásával nyilvánvalóan csődbűncselekmény is megvalósult. Az alperes a követelést eleve csak vele szemben kívánta érvényesíteni, hisz csak ezzel magyarázható, hogy a felszámolás során hitelezői igényt nem jelentett be. Az alperes jogellenesen járt el, amikor hivatali kötelezettségét elmulasztotta, a foglalással lehetetlenné tette, hogy ő a lefoglalt összegre végrehajtást vezessen, a kötelezettel szemben annak felszámolása során hitelezői igényt nem jelentett be, és elnézte azt is, hogy az nyilvánvalóan fedezetelvonó szerződést kössön. Az alperes jogellenes eljárása a perben bizonyítást nyert, amellyel a keresetben feltüntetett kárt okozta. Az alperes a fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte, annak helyes indokai alapján. Az elsőfokú bíróság ítéletének nem volt az
- évi III. törvény (Pp.)
- §
(4)bekezdése szerint fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett rendelkezése, ezért az ítéletet a másodfokú bíróság egészében bírálta felül. A fellebbezés nem alapos. Az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást a per eldöntéséhez szükséges mértékben lefolytatta, és az irányadó jogszabályok megfelelő alkalmazásával helytálló döntést hozott. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének indoklásával egyetért, ezért a Pp. 254. §
(3)bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján arra csupán visszautal, és azt csak a fellebbezésre tekintettel egészíti ki a következőkkel. Helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a felperes fizetési kötelezettségét a követelés lefoglalása nem változtatta mögöttes felelősséggé. A mögöttes felelősség olyan helytállási kötelezettség, amely szerződésen vagy jogszabályon alapulhat. A perbeli esetben sem erre irányuló szerződés, sem jogszabályi rendelkezés nem volt. Az
- évi LIII. törvénynek (Vht.) nincs olyan rendelkezése, amely a követelés lefoglalása esetén az adós felelősségét mögöttessé tenné. A felperes, mögöttes felelősségének hiányában, az 1/
- Polgári Jogegységi határozat rendelkezéseire alappal nem hivatkozhatott. Az alperes a követelést jogszabályi felhatalmazás alapján foglalta le. A követelés az ingókhoz és ingatlanokhoz hasonlóan az adós vagyonának része. Az adós vagyonára vezetett végrehajtás során a követelés lefoglalása az ingók és ingatlanok lefoglalásához hasonlóan az adóssal szembeni követelést csak akkor szünteti meg, ha az annak eredményeként befolyó összeg a követelés kielégítésére fedezetet nyújt. Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg azt is, hogy a követelés behajtásához szükséges cselekmények elmulasztása és a felperes kára között az okozati összefüggés nem állt fenn. A bizonyítási eljárás során beszerzett felszámolási iratok – köztük a felszámolási nyitó- és zárómérleg – bizonyították, hogy a kötelezett sem a felszámolási eljárás megindításakor, sem annak befejezésekor nem rendelkezett olyan vagyonnal, amely a követelésre fedezetet nyújtott volna. A felperes által fedezetelvonónak minősített szerződés megkötésére pedig még a követelésfoglalást megelőzően került sor. A felperes nem állította, és adat sem merült fel arra, hogy e szerződés megkötéséről, annak fedezetelvonó jellegéről az alperest értesítette, a perindításra – annak esetleges költségei megelőlegezésével – felhívta volna. A fenti indokokra tekintettel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp.
- §
(2)bekezdése értelmében helybenhagyta. A felperes fellebbezése eredménytelen volt. A pernyertes alperes perköltséget nem igényelt, ezért a másodfokú bíróság az erről való rendelkezést a Pp. 78. §-ának
(2)bekezdése szerint mellőzte. A feljegyzett fellebbezési illeték megfizetéséről a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. §
(2)bekezdése alapján rendelkezett. Budapest,
- február
- Dr. Hőbl Katalin s.k. a tanács elnöke Egriné dr. Salamon Emma s.k.. Bleier Judit s.k. előadó bíró A kiadmány hiteléül: bíró