A határozat elvi tartalma: Az eredményes felülvizsgálat alapja az anyagi jogszabálysértés, vagy az ügy érdemi elbírálására kiható lényeges eljárási szabálysértés lehet. A KÚRIA mint felülvizsgálati bíróság Gfv.VII.30.096/2015/8.szám A Kúria mint felülvizsgálati bíróság a Dr. Szabó Ügyvédi Iroda ügyintéző: dr. Bánkné dr. Szabó Márta ügyvéd által képviselt felperesnek dr. Csilléry Alexandra ügyvéd által képviselt alperes ellen jogalap nélküli gazdagodás megtérítése iránt a Zalaegerszegi Törvényszéken 4.G.40.015/
- számon indult és a Pécsi Ítélőtábla Gf.IV.40.038/2014/
- számú jogerős ítéletével befejezett perében a jogerős ítélet ellen a felperes részéről előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő í t é l e t e t: A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 254.000 (kettőszázötvennégyezer) Ft felülvizsgálati eljárási költséget és az államnak, felhívásra 3.500.000 (hárommilióötszázezer) Ft felülvizsgálati eljárási illetéket. Ez ellen az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. I n d o k o l á s A felülvizsgálati kérelem elbírálása szempontjából lényeges tényállás szerint a bútorgyártással foglalkozó,
- április 27-én felszámolás alá került felperes a felszámolási eljárás alatt is folytatta termelő tevékenységét. A felszámolóbiztos a bútoriparban gyakorlati tapasztalattal rendelkező - P I bízta meg a munka szervezésével, a gyártás irányításával, az alapanyagok beszerzésével. A felperes
- november
- és
- október
- között - mások mellett - az alperestől szerezte be a szükséges alapanyagokat, valamint a gyártáshoz kapcsolódóan bérmunkát is végeztetett vele. Ezek ellenértékeként az alperes 144 db számlát állított ki, összesen 40.854.783 Ft összegben, amelyeket a felperes lekönyvelt és az alperesnek kifizetett.
- június 5-én a felperes írásban arról tájékoztatta az alperest, hogy a 144 db számlát átvizsgálta. Állította, az abban foglalt szolgáltatásokat a felszámolóbiztos nem rendelte meg, nem adott azok megrendelésére meghatalmazást senkinek. Felszólította az alperest a számlákban meghatározott ellenérték 3 napon belüli visszafizetésére. Az alperes ezt megtagadta. A felperes keresetében 40.854.783 Ft és járulékai megfizetésére kérte kötelezni az alperest, jogalap nélküli gazdagodás jogcímén. Állította, hogy a felszámolóbiztos aki a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló
- évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.)
- §
(2)bekezdése alapján a felszámolás kezdő időpontjától a felperes kizárólagos törvényes képviselője - a perbeli számlákban foglalt termékeket és szolgáltatásokat nem rendelte meg, azok megrendelésére, átvételére, szerződéskötésre nem adott meghatalmazást senkinek. Az érintett szerződéseket ezért érvénytelennek tartotta. A kifizetések jogi, ténybeli alapját nem ismerte el. Vitatta, a számlák alapjául megjelölt teljesítéseket. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Állította, hogy a a felperes megrendeléseinek teljes mértékben eleget tett, a számlák kifizetése nem tartozatlanul történt. Az általa átvett pénzösszeg jogalap nélküli gazdagodás címén nem követelhető vissza. Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Megítélése szerint a perben az alperest terhelte annak bizonyítása, hogy teljesítette a felperessel anyagszállításra, bérmunka végzésére kötött szerződéseket. Az eljárás során kihallgatott tanuk vallomásai alapján az elsőfokú bíróság úgy látta, hogy az alperes ezt a tényt bizonyította. A felperes által kifizetett összegeket mint az alperes teljesítésének ellenértékeit - ezért nem tartotta visszakövetelhetőnek csak amiatt, mert a felperes szerződést kötő, illetve kifizetést teljesítő alkalmazottjai cégjegyzési joggal nem rendelkeztek. A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A fellebbezés indokaira kiemelte: nem értett egyet az elsőfokú bíróság bizonyítási teherrel kapcsolatban kifejtett álláspontjával. Utalt arra, a felperes a kereseti kérelmének ténybeli alapját abban jelölte meg, hogy az alperes a számlákban feltüntetett anyagokat nem szállította le, a bérmunkát nem teljesítette, ezek ellenértékével ezért jogalap nélkül gazdagodott. A másodfokú bíróság szerint, bár ez egy „nemleges tényállítás", ennek ellenére a felperest terhelte annak bizonyítása. A számlák kifizetését megelőzően az őt képviselő felszámolóbiztosnak lett volna lehetősége arra, hogy a számlákat megvizsgálja, ellenőrizze a követelés jogalapját, összegét, esedékességét, a teljesítés megtörténtét. Ha ezt elmulasztotta, és a felperes ezáltal került abba a helyzetbe, hogy nemleges tényt kell bizonyítania, ez a bizonyítási teher általános szabályán nem változtat. A másodfokú bíróság úgy látta, bár az alperest a perben nem terhelte bizonyítási kötelezettség, ennek ellenére az általa indítványozott bizonyítás - a kihallgatott tanuk aggálytalan és egybehangzó vallomása igazolta a szerződésszerű alperesi teljesítést. Utalt arra is a másodfokú bíróság, a perbeli ügyletek arra nem jogosult - álképviselő - általi megkötése esetén, a szerződés létrejöttének hiányában is, csak a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint igényelhette volna vissza a felperes az általa kifizetett pénzösszeget. Ehhez szintén azt kellett volna bizonyítania, hogy a számlák kiállításának, teljesítés hiányában, nem volt helye. A felülvizsgálati kérelmében a felperes a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és keresetének helytadó határozat meghozatalát kérte. Álláspontja szerint az alperesnek kellett az eljárás során azt bizonyítania, hogy a perbeli kifizetett számlák mögött valódi teljesítés volt. Ennek a kötelezettségének azonban nem tett eleget. Hivatkozott arra is, hogy a Cstv. 34. §
(2)bekezdése alapján, a felszámolás kezdő időpontjától, az adós vagyonával kapcsolatosan jognyilatkozatot csak a felszámoló tehetett, P I arra nem volt jogosult. Ismételten előadta, a perbeli számlákon feltüntetett árut és szolgáltatásokat nem a felperesi felszámolóbiztos rendelte meg. Érvényes szerződések nélkül, illetve teljesítés hiányában az alperes a számlákban rögzített összegekre nem volt jogosult, jogalap nélküli gazdagodása ezért megállapítható. Az alperes a felülvizsgálati hatályában fenntartását kérte. ellenkérelmében a jogerős ítélet A Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. §
(2)bekezdése értelmében, a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta és azt az abban hivatkozott indokok alapján nem találta jogszabálysértőnek. A Kúria megítélése szerint, a felperes felülvizsgálati kérelmében alaptalanul támadta a jogerős ítéletnek a bizonyítási teherre vonatkozó megállapítását. A jelen perben nem merült fel olyan körülmény, amely miatt a Pp. 164. §
(1)bekezdésében írt főszabálytól el kellett volna térni. Önmagában az, hogy a bizonyítás nehezebb, a keresetet előterjesztő felet a bizonyítási kötelezettség alól nem mentesítheti. A perrel érintett időszakban legyártott áruk adatai alapján a megrendelt és beépített anyag, az elvégzett munka - akár szakértő közreműködésével - szakértői bizonyítás indítványozása esetén nem lett volna kivihetetlen. Az elsőfokú bíróságnak a bizonyítási teherre vonatkozó, a főszabálytól eltérő álláspontja miatt, a másodfokú bíróság módot adott a felperesnek bizonyítási indítvány előterjesztésére. Ő azonban ezzel a lehetőséggel - eltérő jogi álláspontja miatt - nem élt. Mindemellett a Kúria úgy ítélte, az eljárt bíróságok az alperes indítványa alapján lefolytatott bizonyítás eredményeként, a szükséges mértékben feltárták a tényállást. Ez alapján egyértelműen megállapítható volt, hogy a felperes a felszámolási eljárás során folytatta a termelő tevékenységét. Ennek érdekében - az alperesen kívül számos más vállalkozással is - jogügyleteket kötött. Életszerűtlen - egyéb bizonyíték hiányában - az a felperesi előadás, hogy az általa folyamatosan befogadott, lekönyvelt, kifizetett, a keresetlevélben hivatkozott nagy tömegű számlák mögött egyáltalán nem volt teljesítés. A Kúria egyetért a másodfokú bírósággal abban is, a kereseti kérelem elbírálása szempontjából nem volt jelentősége annak, hogy a vitatott megrendeléseket a felperes nevében eljárni jogosult adta-e az alperesnek. Az ezek ellenértékét tartalmazó számlák befogadása és kifizetése után - az álképviselet bizonyítása esetén is ugyancsak a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint - csak azt lehetett, kellett volna vizsgálni, hogy a teljesítések ténylegesen megtörténtek-e. A Kúria mindezekre tekintettel hatályában fenntartotta a jogerős ítéletet, a Pp. 275. §
(3)bekezdése alapján. A felülvizsgálati eljárásban pervesztes felperest a Pp. 270. §
(1)bekezdése szerint irányadó Pp. 78. §
(1)bekezdése szerint kötelezte az alperes felülvizsgálati eljárási költségének megfizetésére. Ennek összegét a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003.(VIII.22.) IM rendelet 3. §
(2),
(5)és
(6)bekezdéseire, az alperes jogi képviselője által ténylegesen kifejtett ügyvédi tevékenységre tekintettel határozta meg. A felperes a személyes illetékfeljegyzési joga folytán le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket a költségmentesség alkalmazásáról a bírósági eljárásban szóló 6/1986.(VI.26.) IM rendelet
- §-a alapján köteles az államnak külön felhívásra megfizetni. Budapest,
- szeptember
- Dr. Pethőné dr. Kovács Ágnes sk. a tanács elnöke, Dr. Osztovits András sk. előadó bíró, Dr. Vezekényi Ursula sk. bíró