A határozat elvi tartalma: A sajtóközleményben a kifogásolt közlések szövegösszefüggésben való vizsgálata és értelmezése alapján a való tények sajátos csoportosítása és a felperes lejáratására alkalmas kifejezések használata a becsület és a jóhírnév sérelmét megállapíthatóvá teszi. Pfv.IV.20.635/2015/3.szám A Kúria dr. Fóris Ferenc ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Nehéz-Posony Márton ügyvéd által képviselt I. rendű, II. rendű, III. rendű alperesek ellen személyhez fűződő jog megsértésének megállapítása és jogkövetkezményeinek alkalmazása iránt a Fővárosi Törvényszék előtt 65.P.24.853/
(4)bekezdése alapján kötelezte az I.r. alperest a jogsértéssel összefüggésben okozott nem vagyoni hátrány kompenzációjaként a mérlegeléssel megállapított összegű kártérítés megfizetésére. Az alperesek fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintve, a fellebbezett részét megváltoztatta és a felperes keresetét teljes egészében elutasította. Rendelkezett a másodfokú perköltség, valamint az illeték viseléséről. A jogerős ítélet indokolása szerint a sérelmezett cikkből megállapítható, hogy a szerző nem kívánt kizárólag a felperes előadására hagyatkozni, hanem egyéb forrásokat is felhasznált az írás elkészítéséhez. Ennek azért van jelentősége, mert a felperes az eljárás során többször hangsúlyozta, hogy saját maga kereste meg a lapot a vele kapcsolatban történtekkel és utóbb a család nevének a cikkben való feltüntetéséhez nem járult hozzá. A felperes azonban nem kifogásolhatta alappal az olyan publikációt, amelyben az események a személyéhez kötve váltak azonosíthatóvá. Az ügy megítélésének központi eleme az volt, hogy a felperes meghatározott helyen kívánt létrehozni egy központot, vállalkozásának beindítására, de az egész projekt megvalósításának az képezi az akadályát, hogy a földterülethez rajta kívül álló okból nem juthat hozzá. Ezt a lényegi motívumot mutatta be különböző nézőpontokból a kifogásolt sajtóközlemény. Az „ötlet körül büntetőeljárásokkal kísért történet formálódik" kitétel a cikk „lead"-jében szerepelt, melyet a cikk lépésről- lépésre fejt ki azzal, hogy a telkeket a felperes az elgondolása szerint nem tudta megszerezni, mivel mások nemtelen módon megszerzett információk birtokában ebben megelőzni igyekeztek. Ezzel összefüggésben a szerző részletesen leírja a felperes hitelkérelmének benyújtását követő eseményeket, a felperes feljelentését, annak ügyészségi eredményét, majd a felperes által benyújtott pótmagánvád tényét is. A közlemény számot ad arról is, hogy a felperessel szemben indított okirat-hamisítási ügyek miként zárultak. Mindezeket egybevetve a telkek megszerzése és a felperesi projekt beindításának késedelme körüli események rövid bevezető jellemzésére a „büntetőeljárásokkal kísért történet" megfogalmazás nem valótlan vagy túlzó. Az ismertetett cikkbeli összefüggések alapján pedig a közlés a felperes személyére nézve hátrányos vagy sértő tartalmat nem hordoz. A telkeknek a felperes „kezéről történt lecsapása", illetve a telekkárral kapcsolatos közlések a felperes személyének megítélése szempontjából közömbösek, jogsértő tartalmat nem hordoznak. A szerző ebben a részben .. álláspontját ismertette, ezt pedig a nyilatkozó a perben tanúvallomásában is megerősítette. A cikk ezzel azt mutatta be, hogy a felperessel szemben - a felperes álláspontja szerint kijátszva őt - fellépő vállalkozók kezdtek telekvásárlásba, még pedig jobb árat kínálva. Ezek a közlések függetlenül a földhivatali nyilvántartásban szereplő tényleges állapottól, nem adnak semmiféle hátrányos színezetet az eseménysornak. „A nagy terv" című keretes írás a felperes által fémjelzett ..projekt megvalósíthatóságával és komolyságával kapcsolatban a felperes személyének bemutatására, jellemzésére koncentrált. A szerző azt érzékeltette, hogy a felperes olyan méretű és sajátosságú vállalkozásba kíván fogni, melyhez vélhetően a megfelelő szakmai tapasztalata nincs meg. Ez az alperes részéről véleményalkotás, amely „nem hízelgő" a felperes személyére nézve, ugyanakkor mindennek megfogalmazása bántó tartalmat nem hordoz. A lap egyáltalában nem a „levitézlett vállalkozó" képét festette a felperesről, sokkal inkább azt igyekezett bemutatni, hogy a felperes a történelmi név birtokában nagyra törő tervek megvalósítására készül, de ennek kimenetele kétséges lehet. A felperes ökölvívó és taxisofőr múltját az alperes nem tudta bizonyítani, de ez a valótlannak minősülő közlés a tevékenységek jellegére tekintettel nem alkalmas a felperes múltjának beárnyékolására. A felperes cégének adataira vonatkozó közlés a cikk megjelenésekor rendelkezésre álló nyilvánosan hozzáférhető adatokon alapul, így az a valóságnak megfelelő volt, a felperest hamis színben nem tüntette fel. A jogerős ítélet ellen, jogszabálysértésre hivatkozással, a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, annak hatályon kívül helyezése és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyása érdekében. Felülvizsgálati álláspontja szerint a másodfokú bíróság a tanúvallomások kirívóan okszerűtlen mellőzésével és a vonatkozó jogszabályi rendelkezések téves értelmezésével jutott az elsőfokú bíróság álláspontjától eltérő, keresetet elutasító döntésre. Annak, hogy kérése ellenére a monogram helyett a teljes nevének szerepeltetésével egyértelműen beazonosíthatóvá vált, döntő szerepe volt abban, hogy a cikk bizonyos tényállításai sértő élt kaphattak. Ezért még, ha a névviselési jog sérelme nem is állapítható meg, a cikk eredeti céljával (a hiteligénylők kiszolgáltatottságának, illetve a banki visszaélések lehetőségének bemutatásával) a teljes név feltüntetése nem indokolható. Téves a másodfokú bíróságnak az az álláspontja, hogy a „büntetőeljárásokkal kísért történet" kitétel nem hordoz a felperesre nézve hátrányos vagy sértő tartalmat. Amint azt az elsőfokú bíróság is helyesen megállapította, e kitétel a projektet és a felperest olyan hamis színben tünteti fel, mint ha a projekt megvalósításával összefüggésben folynának büntetőügyek, amit két tanúvallomás is alátámaszt. A cikk azt a való tényt, hogy banktitoksértés miatt, illetve más ügyekben büntetőeljárás indult, abban a hamis színben tüntette fel, mint ha azok és a ..-projekt között érdemi összefüggés volna. Ennek sértő tartalma az, hogy az olvasó szemében ebből a beállításból a projektből „zűrös ügy", a felperesből „zűrös alak" lett, akinek a beruházási tervei büntetőügyekben torkollottak. A másodfokú bíróság tévesen nem tulajdonított jelentőséget a „lecsapták a kezéről a telket" kitételnek és a telekárral kapcsolatos közléseknek. Ezzel szemben az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy e közlések valótlanok. Az előbbi kitételből az következik, hogy a projekt alapját képező budaörsi ingatlan nem létezik, amely az üzleti jóhírnevét sérti, hiszen egy nem létező üzletért lobbizó üzletember sem vehető komolyan. A telekárral kapcsolatos valótlan közlésekből pedig az a következtetés vonható le, mintha a milliárdos nagyságrendű beruházás szervezése mellett nem rendelkezett volna 50-100 milliós saját forrással, illetve hogy sikertelenül kezel egy közönséges alkuhelyzetet. Önmagában valóban nem sértő, még ha valótlan is a „Nagy terv" keretes írásban a taxisofőr és ökölvívó múltjára tett utalás, valamint a cégének adataira való hivatkozás. A teljes szövegkörnyezetben azonban ezek az ironikus, cinikus és hamis látszatot keltő állítások átlépik a „nem hízelgő" véleményalkotás határát, a felperes „hátterét" teszik nevetségessé, amelyre a felperes fellépését és nagyszabású terveit alapozza. Az alperesek a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérték, annak helyes indokaira hivatkozással. A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alaptalan. A PK
- számú állásfoglalás II. pontjában kifejtett és a jelen jogvitában is irányadó jogértelmezés szerint a személyiségvédelmi perekben a jogosult által sérelmezett cselekményeket, a kifogásolt közléseket, kifejezéseket nem formális megjelenésük, hanem valóságos tartalmuk szerint kell figyelembe venni. A megnyilvánulásokat összefüggéseiben kell értékelni és az értékelésnél tekintettel kell lenni a társadalmilag kialakult közfelfogásra is. Az eljárt bíróságok e fenti jogelv alkalmazásával a perbeli cikkek kifogásolt közléseinek értelmezése során eltérő álláspontot foglaltak el abban a kérdésben, hogy a valótlan tények állításával, vagy a való tények hamis színben való feltüntetésével sérül-e a felperes jóhírneve (Ptk.
- §), illetve a sajtóközlemény kifejezésmódja alkalmas-e a becsület megsértésére. A másodfokú bíróság a szövegkörnyezetből kiragadott közlések elemzésével tévesen jutott arra a következtetésre, hogy valótlan közlések, illetve a felperes személyes érintettségének hiányában, valamint a szabad véleményalkotás körébe eső közlésekkel a személyhez fűződő jog sérelme nem állapítható meg. A Kúria a kifogásolt közlések szövegösszefüggésben való értelmezése során levonható következtetések alapján érdemben az elsőfokú bíróság álláspontjával ért egyet az alább kifejtettek alapján. A „Bonyodalmak a ..-projekt körül" című cikk kétségtelenül, többékevésbé bemutatja a felperes által megvalósítani kívánt projekt célját, lényegét: ismerteti a hitelfelvétel körülményeit, a vállalkozó gyanúját a banktitok kiszivárgásáról, a bank belső vizsgálatának, valamint a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének vizsgálatát, illetve eredményét, a telekvásárlást kísérő eljárásokat, a felperes ellen és a felperes által indított büntetőeljárásokat. Mindezeket az eseményeket azonban a kifogásolt sajtóközlemény olyan módon csoportosította, amely a való tényeket hamis színben tüntette fel. A felperes - cikkben keretben „A nagy terv" cím alatt megjelenített - ökölvívó és taxisofőr múltjára utaló közlés valótlan, miután a felperes egyetemistaként nem hivatásszerűen végezte e tevékenységeket. Önmagában e közlés valótlansága azonban még nem feltétlenül jogsértő. A való tények célzatos csoportosítása és azok adott szövegkörnyezetben való megjelenítése alapozza meg a jogsértés megállapíthatóságát. Az általános élettapasztalat alapján a köztudatban kialakult negatív előítélet szerint az ökölvívó nem éppen a szellemileg magasan kvalifikált személyt, míg a taxisofőr a „seftelő", ügyeskedő embert jeleníti meg. A cikk a projekt és a körülötte húzódó eljárások bemutatása során olyan hangulatkeltő kifejezéseket használ, mint „légvár", az „ötlet körül büntetőeljárásokkal kísért történt formálódik", „átok ülne... az ingatlanegyüttesen", „bárki, aki szemet vetett rá, jogviták, bűnvádi és polgári jogi procedúrák közepén találta magát", a felperes dédapja, .. növénynemesítő „hírnevét kihasználva" álmodott borászati központot az ingatlanra, „lecsapták a kezéről a telket", a vételárral való hitegetés, hogyan áll a felperes „szénája" a rendőrségen. A keretes írásban a felperes múltjára vonatkozó közlés mellett az is ismertetésre kerül, hogy a felperes, aki a „jól csengő név hasznosításával próbálkozik" nem túl sikeres céget működtet. Ezt követően közli a cikk, hogy a felperes több százmillió forinthoz szeretne hozzájutni bankhitellel. A cikk tehát, miután a felperest egykori ökölvívóként, taxisofőrként, és egy nem túl eredményesen működő cég tulajdonosaként tünteti fel, e tevékenységeit szembeállítja a borász berkekben híres családnév kihasználására épülő tervével. Mindebből az olvasó arra következtethet, hogy a felperes egy légvárat építő, hozzá nem értő, megfelelő nagyságú tőkével nem rendelkező, büntetőeljárásokkal kísért projekt megvalósításán tevékenykedő, alkalmatlan vállalkozó. A való tényeknek tematikus és számtalan hangulatkeltő kifejezés használatával történő bemutatása a felperes lejáratására alkalmas, amely meghaladja a „nem túl hízelgő" vélemény fogalmi kereteit. Ezért érdemben helytállóan állapította meg az elsőfokú bíróság a Ptk.
- §-a alapján a becsület és a Ptk.
- §-a alapján a jóhírnév sérelmét. Az emberi méltóság megsértését a Ptk.
- §-a alapján a Kúria nem találta megállapíthatónak, miután a kifogásolt közlések a felperest emberi mivoltában nem sértették meg. A megállapított jogsértéssel összefüggésben a nem vagyoni kártérítést megalapozó hátrány a köztudomás szerint is megállapítható. A sajtóban is nagy teret kapott sajtóközleményre tekintettel megállapítható, hogy a felperest érte olyan hátrány, amely indokolja a nem vagyoni kárpótlást. A Kúria azonban az elsőfokú bíróság által megállapított kártérítés 3.000.000 forint összegét eltúlzottnak tartotta, ezért a marasztalás összegét leszállította. Mindezekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp.
- §