Gf.40308/2015/6 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdésére. Álláspontja szerint a felperes által hivatkozott CMR 17. cikk 2. és 4. bekezdésében meghatározott felelősség alóli mentesülési körülmények nem következtek be. Az áru a szokásos módon volt csomagolva, a fuvarozó irányítása mellett végezték el az áru felrakását és elhelyezését. A rakomány elhelyezése és rögzítése egyértelműen a fuvarozó feladata. A Fővárosi Törvényszék a 2015. március 31-én kelt 8.G.40.136/2013/59. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította. Kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 nap alatt 309.666 forint perköltséget. Határozata indokolása szerint a felek nemzetközi közúti árufuvarozási szerződést kötöttek. A CMR 17. cikk 1. bekezdés értelmében a fuvarozó felelős az áru megsérüléséért, ha a megsérülés az áru átvételének és kiszolgáltatásának időpontja között következett be. A gépkocsivezető a fuvarlevélen igazoltan az árut fenntartás nélkül átvette, amely azt tanúsítja, hogy az áru csomagolásával kapcsolatban a gépkocsivezető kifogással nem élt. Az elsőfokú bíróság ezt követően a fuvarozó felelősség alóli mentesülését vizsgálta. Az elsőfokú bíróság a felrakodás körülményeire tanúkat hallgatott meg, az áru sérülésének megállapítására a felperes indítványára szakértői bizonyítást rendelt el. H. I. tanúvallomásában előadta, hogy gyárilag csomagolt raklapra helyezett árut kellett szállítani. A tanú szerint mindig volt szóbeli utasítás és egy fényképes rakodási utasítás, amely bemutatta, hogy a rakományt a gépkocsivezetőnek hogyan kell rögzítenie. Előadta, hogy jelen esetben minimálisan a 32 palettára tekintettel és a 16 sor felrakás miatt legalább 16 spaniferrel kellett volna rögzíteni a rakományt. K. A. tanúvallomásában elmondta, hogy a gépjárművezetőnek megmondják, hogyan kell a rakományt rögzíteni. D. Gy. L. gépkocsivezető úgy nyilatkozott, hogy a gépkocsi rakterébe targoncával történt a berakodás. Megerősítette, hogy tájékoztatták arról, hogyan kell rögzíteni a rakományt spaniferrel és a tetején tekercsekre alulécet kell helyezni. Ezen tanúk vallomása alapján az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a gépjárművezető kapott tájékoztatást a felrakodáskor a rakomány rögzítéséről. A perben kirendelt dr. K. Gy. igazságügyi szakértő az alapszakvéleményében a sérülés okaként azt jelölte meg, hogy a gépjárművezető vészfékezésre kényszerült, aminek hatására a teljes rakomány egységenként előre dőlt, a tekercsek alsó éle deformálódott, a rétegek összetapadtak. A szakértő a rakomány rögzítésével kapcsolatban kifejtette, hogy a rakományt alakzáró elhelyezéssel billenés ellen rögzíteni kell, soronként legalább egy hevederrel, élvédő alkalmazásával. A perbeli rakomány esetén azonban csak minden második sor paletta volt hevederrel rögzítve, a tekercsek közötti 8-10 cm-es hézagok miatt a le nem kötözött paletták a fékhatás során keletkező tömegerő hatására előre billentek és a billenésük során dinamikusan terhelték a lerögzített rakományokat is, amelynek rögzítése ezen erőhatást nem volt képes elviselni és azok elbillentek. Ennek alapján a szakértő megállapította, hogy a rakomány elmozdulását, megdőlését a vészfékezés során a hiányos rakományrögzítés okozta. A szakértői vélemény kiegészítése során úgy nyilatkozott, hogy az alkalmazott csomagolás megfelelő volt. A bitumentekercsekből képzett egységrakomány a rendelkezésre álló adatok alapján megfelelően került létrehozásra, a tekercsek elhelyezése a raklapokon és az egységrakományok kialakítása szakszerűnek minősíthető. A rakomány megfelelő rögzítése a fuvarozó feladata. Az igazságügyi szakértő szerint a rakományrögzítésnél nem volt szükség speciális rögzítő eszközre, a rakományrögzítés akkor megfelelő, ha sem a paletta, sem az azon elhelyezett rakomány nem tud elmozdulni. A rakomány rögzítése sem az általános előírásoknak, sem a feladó utasításának nem felelt meg: a rakomány nem volt megfelelő számú rögzítő hevederrel rögzítve, illetve a rakomány egysége közötti távolság sem volt kitöltve. Az igazságügyi szakértő a tárgyaláson történt meghallgatásakor kifejtette, hogy nem a csomagolás következménye volt a hézag, hanem annak a következménye, hogy ezzel a rakománnyal nem lehet kitölteni teljesen a 800 x 1200 mm-es keresztmetszetet. A rakományok közötti hézag az egész felrakás során egyértelműen látszott, nem rejtett hiba volt. A. Z. tanúvallomásában a kárfelmérő jelentésben foglaltakat és a korábbi tanúvallomásában foglaltakat fenntartotta, amely szerint a kár oka a nem megfelelő rakományelhelyezés és az elégtelen rögzítés. Az elsőfokú bíróság az igazságügyi szakértő véleményét és nyilatkozatát - annak alapos voltára tekintettel - elfogadta. A szakértői vélemény szerint hőre zsugorodó fóliával került rögzítésre a rakomány, így a magas hőmérsékleten történő meglágyulás nem játszhatott szerepet a káresemény bekövetkezésében. A. Z. tanú a kárfelmérő jelentésében foglaltakra hivatkozva előadta, hogy másfajta csomagolásról is adott tájékoztatást, a perbeli rakományhoz hasonló rakomány esetében a 34, 35 és 36 fényképeken, ahol a pántolás alá keresztben elhelyezett fa merevítő védi az elmozdulás ellen a rakományt. A 37, 38 és 39 fényképeken hasonló jellegű csomagolás van, a rakomány rögzítésénél jobban odafigyeltek, mivel a spanifer alá teherelosztó lécet tettek és a rakatok felső részébe papírhengert, ezzel rögzítették a rakatokat, amely megakadályozza a rakatok mozgását a tornyok tetején. A tanú szerint ez már nem a csomagolás körébe tartozik. A tanú szerint teherelosztó léc és spanifer alkalmazása mellett is elmozdult volna az áru, mert kitámasztás is kell. Dr. K. Gy. igazságügyi szakértő tárgyaláson történt ismételt meghallgatásakor előadta, hogy a rakodólapokon történt a rakománynak az elhelyezése, a zsugorfóliás rögzítés, mint csomagolás és egységrakomány képzés a feladatát ellátta. Az, hogy az áru a paletta metszetét nem tudta kitölteni, nem követelmény. A csomagolás és egységrakomány képzés szempontjából ezt a megoldást nem lehet szakszerűtlennek minősíteni. Az egymás mellé helyezett rakományegységek között 8-10 cm-es távolság keletkezett, a rakományrögzítésnél kellett volna ezt a távolságot csökkenteni. Az elsőfokú bíróság dr. K. Gy. igazságügyi szakértő szakértői véleménye alapján megállapította, hogy a perbeli rakomány csomagolása megfelelő volt, a CMR 17. cikk 4. bekezdés

1. b)pontjában foglalt mentesülési ok fennállását a felperes nem igazolta. A felrakodást végző tanúk és a gépjárművezető tanúvallomása, valamint a szakértői bizonyítás nem támasztotta alá a CMR 17. cikk 4. bekezdés
2. c)pontjában foglalt fuvarozó felelősség alóli mentesülését sem. A felperes bizonyítási kötelezettsége ellenére nem igazolta, hogy a sérülés a CMR 17. cikk 2. pontjában meghatározott körülményre, a rendelkezésre jogosultnak a fuvarozó vétkességére vissza nem vezethető utasítására vagy az áru sajátos hibájára vezethető vissza. A felperes a fuvarozói felelősség alóli mentesülését nem bizonyította, ezért az áru sérülése miatt a felperes felelőssége a CMR 17. cikk 1. bekezdése alapján fennáll, amire tekintettel a felperes keresetét elutasította. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes nyújtott be fellebbezést, amelyben kérte annak megváltoztatásával a kereseti kérelmének megfelelően az alperes marasztalását, továbbá első- és másodfokú perköltség fizetésére kötelezését. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a tényállást nem teljeskörűen állapította meg, a rendelkezésre álló bizonyítékokat nem megfelelően értékelte, ezért helytelen és megalapozatlan következtetésre jutott. Változatlanul állította, hogy a kár oka az áru helytelen csomagolása volt, amelyért a felelősség a fuvarozót terheli. A kárigényüket a felelősségbiztosító is elutasította, mivel a kár a nem megfelelő csomagolás és a rakományrögzítés együttes eredménye, ezért a bekövetkezett kárért a fuvarozót nem terheli felelősség. Álláspontja szerint egyértelműen megállapítható lett volna a rendelkezésre álló bizonyítékokból az, hogy a feladó felelős a berakásból eredő károkért, illetve a csomagolás hiányosságáért, mert a feladó végezte a felrakodást és a csomagolást is. Az elsőfokú bíróság a tényállás megállapításakor kihagyta azt, hogy A. Z. a kárfelmérő jelentésében a kár okaként a nem megfelelő csomagolást is megjelölte. Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolása is tévesen tartalmazza A. Z. tárgyaláson tett nyilatkozatát, mert nem az elsőfokú bíróság ítéletében rögzítetteket tartotta fenn, hanem a kárfelmérő jelentésében foglaltakat, azaz azt, hogy a kár a nem megfelelő csomagolás és rakományrögzítés együttes eredménye. Véleménye szerint az elsőfokú bíróság az ítélete meghozatala során nem vette figyelembe, hogy dr. K. Gy. igazságügyi szakértő által készített szakértői vélemény nem megalapozott, az több helyen ellentmondásos. Az igazságügyi szakértői vélemény alapvetően azt állapította meg, hogy a kár oka a rakományrögzítés nem megfelelő volta. Az igazságügyi szakértői vélemény azt is tartalmazta, hogy a zsugorfóliás csomagolás egyéb rakományrögzítési eszköz alkalmazása nélkül nem nyújt elegendő rögzítő erőt, amely már a csomagolás körébe tartozó hiányosság, amely feladói, azaz alperesi felelősség körébe tartozik. Az igazságügyi szakértői vélemény szerint a tekercsek közötti űrt valamivel ki kellett volna tölteni, mert ezek a hézagok is közrejátszottak a kár bekövetkezésében. A hézagok nem kerültek kitöltésre, amely a csomagolás hibájára és annak nem megfelelő voltára vezethető vissza. Az elsőfokú bíróság az ítéletében azt rögzítette, hogy az igazságügyi szakértői vélemény megállapítása szerint a rakományt alakzáró elhelyezéssel billenés ellen rögzíteni kell. Ehhez képest az igazságügyi szakértői vélemény 12. oldalán az szerepel, hogy az alakzáró rakományelhelyezés jelen esetben azt jelentené, hogy a tekercsek közötti űrt valamivel ki kellett volna tölteni. Az elsőfokú bíróság által tett megállapítás a rakományrögzítésre vonatkozik, míg az igazságügyi szakértői véleményben foglaltak a csomagolásra vonatkoznak. Az igazságügyi szakértő nyilatkozata szerint a fentiekben leírtak egy rakodástechnikai megoldási módnak tekinthetők és nem csomagolási módnak. Ezt a szakértői megállapítást ellentmondásosnak tartja azzal a szakértői megállapítással, hogy a csomagolási mód miatt adódott a távolság, mivel ha a csomagolási mód megfelelő lett volna, akkor nem következett volna be a kár. Az elsőfokú bíróság azonban ezzel az ellentmondással nem foglalkozott. A sofőr a zsugorfóliás egységet nem tudta megbontani és megnézni, ezért nem tett megjegyzést a fuvarlevélen az áru csomagolására vonatkozóan. A zsugorfóliára tett igazságügyi szakértői megállapítás úgy készült, hogy az igazságügyi szakértő nem látta a zsugorfóliás csomagolást, csak fényképek és következtetések alapján tett helytelen megállapítást. Az igazságügyi szakértő által megállapított paletta metszetének kitöltetlenségéből az a következtetés vonható le, hogy a csomagolás nem volt megfelelő, mert a perbeli palettán történő elhelyezés nem volt megfelelő, nem töltötte ki a 800 x 1200 mm méretű keresztmetszetet. A. Z. tanúkénti meghallgatásakor elmondta, hogy más csomagolási módot is lehetett volna alkalmazni, amellyel elkerülhető lett volna a kár, és amelyet az alperesnek is tudnia kellett volna, mert ő ismerte az áru tulajdonságait. Az igazságügyi szakértői vélemény is kiemelte, hogy a feladónak kell a rakomány tulajdonságai miatt szükséges speciális rögzítési, kezelési utasítást a fuvarozó részére átadni, mivel az áruval kapcsolatos rögzítési és kezelési iránymutatást a feladó ismeri. Ennek megtörténtét az alperes nem tudta bizonyítani, aminek következményét viselnie kell. A. Z. tanúvallomásában is hangsúlyozta, hogy a feladó nem hívta fel a gépjárművezető figyelmét a speciális körülményre, amely elvárható lett volna, és ezáltal elkerülhető lett volna a bekövetkezett kár. Kiemelte, hogy nem a raklapok mozdultak el, hanem a raklapon lévő áru, az árunak a raklapon történő elhelyezése a csomagolás körébe tartozó feladat. D. Gy. L. gépkocsivezető tanúvallomása azt igazolta, hogy mindenben eleget tett az utasításoknak, a rakományrögzítés tekintetében az alperesi útmutatást követte. H. I. tanúvallomása nem igazolta egyértelműen, hogy a rakodási útmutató átadására jelen esetben sor került, aminek következményét az alperesnek kell viselni. H. I. tanúvallomása alátámasztotta, hogy a gépkocsivezető súly szempontjából irányította a felrakodást, amit az elsőfokú bíróság teljesen figyelmen kívül hagyott. K. A. tanúvallomásában előadta, hogy a gépkocsivezetőtől nem kaptak utasítást a rakodással kapcsolatban. Kiemelte, hogy nem a gépkocsivezetőnek kell utasítást adnia, hanem a gépkocsivezetőnek kell kapnia a feladótól utasítást. Ez a tanú azt is elmondta, hogy a gépkocsivezetőnek megmondják, hogyan kell a rakományt rögzíteni, arra azonban már nem emlékezett, hogy a konkrét esetben ez hogyan történt. Az alperes a fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását és felperes perköltségben marasztalását kérte. Az elsőfokú bíróság az ítéletét alapvetően és elsődlegesen dr. K. Gy. igazságügyi szakértő szakvéleményére, illetve a szakértő további nyilatkozatára alapította, aki megállapította, hogy a kár oka a rakomány nem megfelelő rögzítése volt. Ehhez kapcsolódóan az elsőfokú bíróság ítéletének indokolása helytálló. Az alperes a fellebbezési ellenkérelmének kiegészítése körében előadta, hogy az elsőfokú bíróság a lefolytatott bizonyítási eljárást követően helyesen állapította meg, hogy a felperes felelőssége a perrel érintett káreseményért a CMR 17. cikk 1. pontja alapján fennáll, a felperes nem bizonyította a fuvarozói felelősség alóli mentesülését és a jogalap nélküli gazdagodás visszatérítése feltételeinek fennállását. Dr. K. Gy. igazságügyi szakértő által készített szakvélemény megalapozott, helyességéhez nem fér kétség, az összhangban áll a szakértő per során három alkalommal történt meghallgatásakor előadottakkal. D. Gy. L., H. I. és K. A. tanúk vallomása alapján az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a gépjárművezető tájékoztatást kapott a felrakodáskor a rakomány rögzítéséről. Az elsőfokú eljárásban egyértelműen megállapítást nyert, hogy a sofőr nem úgy rögzítette az árut, ahogy azt a felrakón vele közölték, illetőleg ahogy azt az általános rakományrögzítési szabályok szerint kellett volna. A rakomány elmozdulását, megdőlését a hiányos rakományrögzítés okozta. Tény, hogy a sofőr az áru csomagolása vonatkozásában a fuvarlevélen semmilyen fenntartást nem tett, és a rakományok közötti hézag a felrakás során látható volt. Az igazságügyi szakértő is megállapította, hogy az elvárt rakományrögzítés nem igényelt semmilyen speciális ismeretet, hanem kellő körültekintést kellett volna a gépkocsivezetőnek tanúsítania a rakományrögzítésnél. Az elsőfokú eljárásban minden kétséget kizáróan megállapítást és bizonyítást nyert, hogy a tekercsek csomagolása és az egységrakomány-képzés mindenben megfelelt a csomagolással, rakományegység-képzéssel szemben támasztott szakmai követelményeknek, az szakszerű volt. A. Z. nem tud kétséget kizáróan elfogulatlan nyilatkozatot tenni, figyelemmel a felperes felelősségbiztosítója és bróker céget képviselő A. Z. elköteleződésére. A fellebbezés nem alapos. Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg és a rendelkezésre álló bizonyítékok okszerű mérlegelésével megalapozottan jutott arra a következtetésre, hogy az alperes, mint fuvarozó, nem felel az áruban bekövetkezett kárért. A felperes fellebbezésben tett állításával szemben a rendelkezésre álló bizonyítékok nem igazolták azt az állítását, hogy a kár bekövetkezte a berakással áll okozati összefüggésben, a csomagolás hiányosságát az aggálytalan igazságügyi szakértői vélemény nem támasztotta alá. A perben kirendelt igazságügyi szakértő által adott szakvélemény nem tartalmaz ellentmondásokat, az a kiegészítésekkel együtt megalapozott, ezért azt az elsőfokú bíróság döntése alapjául elfogadhatta. Dr. K. Gy. igazságügyi szakértőnek a 25. sorszámú igazságügyi műszaki szakértői véleménye szerint az elvégzett számítások alapján a rakományt alakzáró elhelyezéssel billenés ellen rögzíteni kell, mégpedig soronként legalább egy hevederrel, élvédő alkalmazásával. A perbeli rakomány esetében csak minden második sor paletta volt hevederrel rögzítve. A tekercsek között 8-10 cm-es hézagok miatt a le nem kötözött paletták a fékhatás során keletkező tömegerő hatására előre billentek és billenésük során dinamikusan terhelték a lerögzített rakományokat is, amelyek rögzítése ezen erőhatást nem volt képes elviselni és azok is elbillentek. A fentiek alapján megállapítható, hogy a rakomány elmozdulását, megdőlését a vészfékezés során a hiányos rakományrögzítés okozta. Dr. K. Gy. igazságügyi szakértő 36. sorszámú szakvélemény kiegészítésében úgy nyilatkozott, hogy a zsugorfólia az áru jellegének megfelelő csomagolás volt. A tekercsek elhelyezése a raklapon és az egységrakományok kialakítása szakszerűnek minősíthető. A rakomány megfelelő rögzítése a fuvarozó feladata. A rakomány rögzítésében nem volt szükség speciális rögzítő eszközre. A rakományrögzítés akkor tekinthető megfelelőnek, amennyiben sem a paletta, sem az azon elhelyezett rakomány nem tud elmozdulni. Megismételte az alapszakvélemény azon megállapítását, hogy a rakomány nem volt megfelelő számú rögzítő hevederrel rögzítve, illetve a rakományegységek közötti távolság sem volt kitöltve. A 2014. október 28-án tartott tárgyaláson dr. K. Gy. megerősítette, hogy a csomagolás szakszerű volt, ugyanakkor a rakomány közötti 8-10 cm-es hézagokat ki kellett volna tölteni az elmozdulás kiküszöbölése miatt, ami már nem csomagolás, hanem rakományrögzítési mód. A 2015. február 5-én tartott tárgyaláson dr. K. Gy. igazságügyi szakértő a meghallgatásakor előadta, hogy a rakomány elmozdulása két alapvető okra vezethető vissza: az egyik a kialakult hézagok, a másik, hogy nem minden rakományegység volt hevederrel rögzítve. A csomagolásnak nem feladata a rakomány elmozdulásának a megakadályozása. A Fővárosi Ítélőtábla megállapította, hogy A. Z. a kárfelmérő jelentésében a kár okát nem jelölte meg egyértelműen, mert azt eltérően határozta meg az első és az utolsó oldalon. A kárfelmérő jelentés első oldalán a kár okaként a nem megfelelő rakományelhelyezés, elégtelen rögzítés szerepel; míg az utolsó oldalon összefoglalva azt állapította meg, hogy a kár a nem megfelelő csomagolás és rakományrögzítés együttes eredménye. A 2015. február 26-án tartott tárgyaláson a tanúként történt meghallgatásakor a kárfelmérői jelentés első oldalán a kár okaként meghatározottakat tartotta fenn, azaz a nem megfelelő rakományelhelyezést és az elégtelen rögzítést. Az elsőfokú eljárásban A. Z. a 30. sorszámú jegyzőkönyvben foglaltak szerint a tanú meghallgatásakor egyértelműen úgy nyilatkozott, hogy rakományrögzítési feladat a tekercshalmazok közötti hézag kitöltése. Dr. K. Gy. igazságügyi szakértő az 50. sorszámú jegyzőkönyvben mindezt megerősítve előadta, hogy nem a csomagolás hiányosságának következménye volt a hézag, hanem annak a következménye, hogy ezzel a rakománnyal nem lehetett teljesen kitölteni a raklap keresztmetszetét. A rakományegységek közötti 8-10 cm-es távolságot a rakomány rögzítésekor kellett volna kitölteni. Megerősítette ő is, hogy rakomány megfelelő rögzítése a fuvarozó feladata. Más csomagolási mód alkalmazása a jelen perbeli jogvita elbírálása szempontjából irreleváns, mert nem a csomagolás hibája vagy hiányossága állt okozati összefüggésben a bekövetkezett kárral. Az elsőfokú bíróság a tanúvallomásokat is helyesen értékelte, a gépkocsivezető a felrakóhelyen a feladótól az áru rögzítésére vonatkozóan megfelelő tájékoztatást kapott. A felperes a fellebbezésében semmi olyan tényt vagy körülményt nem jelölt meg, amit az elsőfokú bíróság a kereset elbírálása körében ne értékelt volna, vagy ami eltérő következtetésre adna alapot. A fentiekre tekintettel a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §

(2)bekezdése alapján helybenhagyta. A felperes fellebbezése nem vezetett eredményre, ezért a Pp. 239. §-a alapján alkalmazandó Pp. 78. §

(1)bekezdése szerint kell megfizetnie az alperes részére a másodfokú eljárással összefüggésben felmerült ügyvédi munkadíjból álló perköltségét. A Fővárosi Ítélőtábla az ügyvédi munkadíj mértékét a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. §

(5)és

(6)bekezdése alapján mérlegeléssel, a ténylegesen kifejtett ügyvédi munkára tekintettel határozta meg. Budapest,

1. év szeptember hó
2. napján . Koday Zsuzsanna s.k. a tanács elnöke Dr. Kurucz Zsuzsánna s.k. előadó bíró . Pusztai Anita s.k. bíró