Fővárosi Ítélőtábla 9.Pf.22.360/2013/6/II. A Fővárosi Ítélőtábla a Dr. Tóta Ügyvédi Iroda (felperesi képviselő címe, ügyintéző: ifj. dr. Tóta Áron ügyvéd) által képviselt felperes neve(felperes címe) felperesnek – az Országos Bírósági Hivatal Jogi Képviseleti Osztálya (fél címe 1) nevében eljáró dr. Földes Margit beosztott bíró által képviselt alperes neve(alperes címe) alperes ellen bírósági jogkörben okozott kár megtérítése iránt indult perében a Székesfehérvári Törvényszék
- november
- napján meghozott 32.P.20.961/2013/
- számú ítélete ellen a felperes részéről
- sorszámon előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő í t é l e t e t: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak külön felhívásra 400.000 (négyszázezer) forint fellebbezési illetéket. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás A felperes a Polgári perrendtartásról szóló
- évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.)
- §
(3)bekezdése alapján 5.000.000 forint és járulékai megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Az alperes érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Kötelezte a felperest, hogy 15 nap alatt az alperes részére fizessen meg 12.000 forint perköltséget, továbbá az államnak külön felhívásra 300.000 forint kereseti illetéket. Ítéletének indokolásában idézte a Pp. 2. §
(1)és
(3)bekezdéseit, valamint a csődeljárásól és a felszámolási eljárásról szóló
- évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.)
- §
(2)bekezdését. Arra a következtetésre jutott, hogy a felszámolási eljárásnak kizárólag eljárásjogi kérdésekben háttér jogszabálya a Pp., azonban annak 3. §
(2)bekezdése anyagi jogi szabály, ezért a felperest az általa érvényesített jog az alperessel szemben nem illeti meg. A keresethez kötöttség Pp.
- §-ában írt elve miatt pedig nem volt helye azt vizsgálni, hogy a felperest érte-e egyéb hátrány abból eredően, hogy a kérelem benyújtásától számított 60 napon belül nem rendelték el az adós felszámolását. A Pp.
- §
(2)bekezdése ugyanakkor a per befejezésének ésszerű időtartamáról és nem az egyes eljárási határidőkről szól, így az eljáráson belüli egyes eljárási határidőknek, ezáltal a Cstv. 27. §
(1)bekezdésének sincs jelentősége. A felperesnek érdemben nem vizsgálható az a hivatkozása, hogy az alperesnek a felszámolási eljárást az adóssal szembeni csődeljárás elrendelésével egyidejűleg és soron kívül kellett volna megszüntetnie, hiszen a végzés ellen fellebbezéssel élt, melynek folytán a másodfokú bíróság a megszüntető végzést helybenhagyta. Egyebekben a felperes a keresetét nem is erre alapította. Alaptalanul kérte a felperes annak megállapítását, hogy a fizetési meghagyásos eljárás nem alakult perré, mert a közjegyző szabályszerűen járt el, amikor a fizetési meghagyást nem a kötelezett, hanem a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény 86. §
(3)bekezdésének b) pontjának megfelelően a képviselő részére kézbesítette. Erre tekintettel a fizetési meghagyásos eljárás iratainak beszerzése szükségtelen volt. A jelen eljárás egyébként sem folytatása a perré alakult fizetési meghagyásos eljárásnak, utóbbi ugyanis a Pesti Központi Kerületi Bíróság előtt folyt, és a per megszüntetésével zárult. Csak annak lett volna jelentősége, ha perfüggőség állna fenn, vagy a felperes követelése ítélt dolog lenne, de ilyenre a felperes nem hivatkozott. A Pp.
- §-a értelmében kötelezte a felperest az alperes perköltségeinek megtérítésére, amelynél a jogi képviselő útiköltségét vette figyelembe, egyúttal úgy rendelkezett, hogy az állam által előlegezett eljárási illetéket is a felperes köteles viselni. A felperes az ítélet elleni fellebbezésében elsődlegesen az elsőfokú ítélet megváltoztatásával a kereset teljesítését, másodlagosan az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését kérte. Mindezek teljesíthetőségének hiányában a felperes mentesítését a perköltség viselése alól. Előadta, hogy téves az elsőfokú bíróságnak az az álláspontja, hogy a 32.P.20.961/
- ügyszámon folyamatban volt pernek az 52021/Ü/31107/
- számú fizetési meghagyás nem volt előzménye. A fizetési meghagyásos eljárásban az elektronikus kérelemnél az elektronikus rendszer által biztosított keretek között nincs lehetőség arra, hogy az érvényesített jognál konkrétan megjelölje a jogosult, hogy a kártérítési igény a Pp.
- §
(3)bekezdésén alapul. A kereseti kérelem hatáskörrel rendelkező bíróság részére való benyújtását az elsőfokú bíróság a felperes terhére értékelte, míg a Pp. szabályainak következetes alkalmazását az alperes javára. Továbbra is kérte annak megállapítását, hogy a 32.P.20.961/
- ügyszámon folyamatban volt pernek az 52021/Ü/31107/
- ügyszámú fizetési meghagyás az előzménye. Előadta, hogy elfogadhatatlan és durván alkotmánysértő az elsőfokú bíróságnak a Pp.
- §-ában foglaltakkal kapcsolatos azon álláspontja, amely szerint ez a rendelkezés a nem peres eljárásokban nem érvényesül. Az elsőfokú bíróság álláspontja alapján a felszámolási eljárást az alperesnek a törvényi határidő ellenére nem kellett ésszerű határidőn belül lefolytatnia. A Cstv. nem tartalmaz a Pp. alapelveivel ellentétes és ezáltal a tisztességtelen és ésszerű határidőn túli elbírálást lehetővé tevő szabályokat. Az elsőfokú bíróságnak ez az álláspontja ellentétes a Pp.
- §-ában foglalt célokkal is. Tévedett abban is, hogy a Cstv.
- §
(1)bekezdésében megállapított 60 napos ügyintézési határidőnek nincs jelentősége. Ez a határidő ad támpontot arra, hogy a jogalkotó szerint a felszámolási eljárásokban a kérelem megalapozottságát a bíróságnak 60 napon belül el kell tudnia bírálni. Az adós a fizetésképtelenség fennállását a haladék iránti kérelem benyújtásával elismerte, így semmilyen akadálya nem volt annak, hogy a Cstv. 27. §
(1)bekezdésében foglalt határidőn belül a bíróság az érdemi határozatot meghozza. Az elsőfokú bíróságnak is tudomása volt arról, hogy az érdemi döntés meghozatalának korlátját a Cstv. 10. §
(5)bekezdésében foglaltak jelentették, és látnia kellett, hogy a felszámolási eljárást jóval a Cstv. 27. §
(1)bekezdésében előírt határidő leteltét követően szüntették meg. Ha az alperes ez alatt meghozza a határozatot, kizárta volna a Cstv. 10. §
(5)bekezdésének alkalmazhatóságát. Az alperes mulasztása teremtett alapot arra, hogy a felszámolási eljárás érdemi határozat meghozatala nélkül záruljon le, így egyértelmű, hogy az alperes a saját felróható magatartására hivatkozik. A felszámolási eljárást pedig nem a felperes mulasztása miatt szüntették meg. A Pp. 2. §
(3)bekezdésének alkalmazása nem tehető attól függővé, hogy a kérelem ésszerű határidőn túli elbírálása esetén a kártérítés feltétele az érdemi határozat meghozatala. Az alperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyására irányult. Előadta, hogy az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg a tényállást, és abból helytálló következtetéseket vont le. Az elsőfokú bíróság ítéletének nem volt a Pp. 228. §
(4)bekezdése szerint jogerőre emelkedett rendelkezése, ezért a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet egészében bírálta felül. A fellebbezés nem alapos. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást annyiban egészíti ki, hogy a közjegyző előtt 52021/Ü/31107/
- szám alatt indított fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelemmel szembeni ellentmondás folytán perré alakult eljárásban a Pesti Központi Kerületi Bíróság
- május 27-én a pert megszüntette, és ezt a végzést a Székesfehérvári Törvényszék mint másodfokú bíróság
- május 19-én helybenhagyta. A másodfokú bíróság megkeresésére a Pesti Központi Kerületi Bíróság a jogerős végzés másolatát megküldte. A tényállás kiegészítése mellett a másodfokú bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a felperes keresetének eldöntéséhez szükséges bizonyítási eljárást lefolytatta, és a jogszabályoknak mindenben megfelelő érdemi döntést hozott. Egyetértett az elsőfokú bírósággal, hogy a felperest több okból sem illeti meg a jogosultság az alperessel szemben a Pp.
- §
(3)bekezdésére alapított méltányos elégtételt biztosító kártérítés követelésére, ezért a fellebbezése folytán csupán az alábbiakat emeli ki. A felperes a keresetét alapvetően arra alapította, hogy a alperes neveaz adós felszámolása iránt benyújtott kérelmét nem a Cstv. 27. §
(1)bekezdésében foglalt határidőn belül bírálta el. A másodfokú bíróság teljes egészében egyetért az elsőfokú bíróságnak azzal a megállapításával, hogy a Pp. 2. §
(2)bekezdés alkalmazása szempontjából nem az egyes eljárási határidők esetleges elmulasztását, hanem az eljárást megindító beadvány benyújtásától az eljárás jogerős befejezéséig a teljes eljárás időtartamát kell vizsgálni. A Cstv. 27. §
(1)bekezdésének – mint ahogy azt az elsőfokú bíróság helyesen kifejtette – ebben az eljárásban önmagában nincs érdemi jelentősége. A felperes a keresetének ténybeli alapjaként – mint ahogyan azt a fellebbezésében is előadta – elsődlegesen a Cstv. 10. §
(5)bekezdésének alkalmazását, és ezáltal a felszámolási eljárás megszüntetését sérelmezte. A felperesnek ez az érvelése azonban nem a Pp. 2. §
(3)bekezdésében írt alapjogi sérelmekkel, hanem a alperes neveáltal meghozott eljárást befejező határozat tartalmával áll összefüggésben. A felperes ezáltal az eljárás megszüntetését, és nem annak időtartamát tekinti méltányos elégtételt biztosító kártérítés alapjául szolgáló ténynek, ezért az elsőfokú bíróság helyesen utalt arra, hogy ezen a ténybeli alapon a felperes kérelme egyáltalán nem vizsgálható, mert az, amit állít nem a Pp. 2. §
(3)bekezdése szerinti kártérítésre okot adó alapjogi sérelem. Az elsőfokú bíróság azt is helyesen állapította meg, hogy a jelen per nem folytatása a perré alakult fizetési meghagyásos eljárásnak, hiszen a másodfokú eljárásban beszerzett határozatok alapján kétségtelenül megállapítható, hogy a Pesti Központi Kerületi Bíróság már jogerőre emelkedett végzésével a perindítás hatályait a korábbi eljárásban megszüntette, így a felperes a perköltségre vonatkozó rendelkezéseket is alaptalanul sérelmezte. A kifejtett indokokra tekintettel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §
(2)bekezdése alapján helybenhagyta, és a felperes által le nem rótt fellebbezési illeték megfizetéséről a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. §
(2)bekezdése alapján rendelkezett. Az alperesnek a másodfokú eljárásban számításba vehető perköltsége nem merült fel, ezért erről a másodfokú bíróságnak döntenie nem kellett. Budapest,
- október
- . Hőbl Katalin s.k. a tanács elnöke . Bleier Judit s.k. előadó bíró A kiadmány hiteléül: Egriné dr. Salamon Emma s.k. bíró