A határozat elvi tartalma: Nem állapítható meg a szerződés semmissége, ha a fél annak aláírásakor - gondnokság alá helyezés nélkül - korlátozottan cselekvőképes állapotban volt. Pfv.VI.20.587/2015/3.szám A Kúria a dr. Szűcs Lászlóné dr. Siska Katalin Ügyvédi Iroda, ügyintéző: dr. Szűcs Lászlóné dr. Siska Katalin ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Kovács Tamás ügyvéd által képviselt alperes ellen szerződés érvénytelenségének a megállapítása iránt a Járásbíróság előtt 2.P.20.092/
- szám alatt megindított és a Törvényszék 2.Pf.20.756/2013/
- számú ítéletével befejezett perében a jogerős ítélet ellen a felperes által előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő í t é l e t e t: A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja. A le nem rótt 200.000 (kétszázezer) eljárási illetéket az állam viseli. forint felülvizsgálati Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. I n d o k o l á s B. D.-né, a felperes jogelődje
- november 28-án 500.000 forintért eladta a g.-i 096/2 hrsz. alatti ingatlan 2784/5828 részét, valamint a g.-i 099/2 hrsz. alatti ingatlant az alperesnek. A szerződés szerint a vételár megfizetése már megtörtént, annak átvételét a szerződés aláírásával az eladó elismerte és nyugtázta, továbbá hozzájárulását adta az alperes tulajdonjogának az ingatlannyilvántartásba való bejegyzéséhez. A felperes jogelődje 2009-ben pert indított az alperessel szemben és kérte a szerződés érvénytelenségének a megállapítását annak színleltsége folytán, továbbá azt tévedés miatt megtámadta. Keresetét a bíróság jogerős ítélettel elutasította. A felperes jogelődje keresetében elsődlegesen kérte a szerződés semmisségének a megállapítását és az eredeti állapot helyreállítását, tekintettel arra, hogy annak megkötésekor nem rendelkezett cselekvőképességgel. Másodlagosan a szerződést a kikötött vételár és az ingatlan valós értéke között fennálló feltűnő értékaránytalanság folytán megtámadta, kérte annak kiküszöbölését és az alperes kötelezését 2.000.000 forint megfizetésére. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Az ítélet indokolása szerint a kirendelt igazságügyi elmeorvos szakértő véleménye alapján a felperes jogelődjének a cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá helyezése volt indokolt és ez az állapot már a korábbi időszakra is rekonstruálható volt. Az első orvosi dokumentáció a felperes jogelődjének elmebeli állapotával kapcsolatosan azonban csak
- áprilisában keletkezett, ezért és a 2009-ben folyamatban volt korábbi eljárás alapján, továbbá a felperes jogelődjének az ebben a perben foganatosított személyes meghallgatására tekintettel az elsőfokú bíróság arra az álláspontra helyezkedett, hogy a felperes jogelődjének ez az állapota a szerződés aláírásakor még nem állt fenn. A felperes jogelődje tehát nem tudta bizonyítani, hogy a szerződés megkötésekor hiányzott volna a beszámítási képessége, ezért a szerződés ez okból nem volt semmis. A szerződés feltűnő értékaránytalanság miatti megtámadására nyitva álló határidőt a felperes jogelődje elmulasztotta, annak nyugvása, megszakadása nem volt megállapítható, így nem volt alapos a másodlagos kereset sem. A felperes jogelődjének fellebbezése folytán eljárt bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. másodfokú A másodfokú bíróság a szakértő meghallgatását követően a rendelkezésre álló bizonyítékok mérlegelésével ugyanarra a következtetésre jutott a felperes jogelődjének a belátási képessége tekintetében mint az elsőfokú bíróság. Megállapította továbbá, hogy a megtámadási határidőt a felperes jogelődje ténylegesen elmulasztotta. A felperes jogelődjének - a saját előadása alapján már a szerződés megkötésekor tisztában kellett lennie azzal, hogy egy számára előnytelen ügyletet köt, a szerződés más jogcímen való megtámadása pedig a megtámadási idő elteltét nem szakította meg. A jogerős ítélettel szemben a felperes jogelődje terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben kérte, hogy a Kúria annak hatályon kívül helyezésével az elsőfokú bíróság ítéletét változtassa meg és adjon helyt az elsődleges vagy a másodlagos kereseti kérelmének. A felülvizsgálati kérelme indokolásában előadta, hogy a jogerős ítélet sérti a Polgári Törvénykönyvről szóló
- évi IV. törvény (régi Ptk.)
- §-ának
(1)bekezdésében foglaltakat, mert a szerződés megkötésekor a felperes jogelődje gondnokság alá helyezés nélkül is cselekvőképtelen állapotban volt. Ez következett a kirendelt szakértő véleményéből és a felperes jogelődjének a személyes meghallgatásából, de abból is, hogy indokolatlanul egy számára teljesen előnytelen ügyletet kötött meg az alperessel. Előadta továbbá, hogy a megtámadásra nyitva álló határidő a régi Ptk. 327. §-ának
(1)bekezdése szerint megszakadt, mivel korábban a szerződést olyan jogcímen támadta meg, amelynek az elbírálása után vált lehetővé az értékarányosság vizsgálata. Hivatkozott arra is, hogy a határidő nyugvása is fennállt, mivel az érvénytelenséget csak a jogi képviselőjével való egyeztetés során ismerte fel (BH1992.393.). A felülvizsgálati felperes. eljárás során B. D.-né elhunyt, jogutódja a A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott. A jogerős ítélet az ügy elbírálásához szükséges mértékben feltárt és helyesen megállapított tényállásból helytálló jogi következtetéseket vont le, azokkal a Kúria is egyetértett, jogszabálysértés nem történt. A felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogelődjének a cselekvőképessége körében a jogerős ítélet által a bizonyítékok mérlegelésével megállapított tényállást vitatta. A felülvizsgálati eljárás során azonban általában nincs helye felülmérlegelésnek, a bizonyítékok ismételt egybevetésének és értékelésének. Erre csak a tényállás feltáratlan volta vagy a rendelkezésre álló bizonyítékok okszerűtlen, logikátlan, iratellenes értékelése adhat alapot. Tény, hogy a felperes jogelődjének a gyógykezelése csak 2011. évben kezdődött, a cselekvőképességet kizáró állapotára pedig a korábbi perben, 2009. évben, utalás sem történt. A felperes jogelődje még az ebben a perben foganatosított személyes meghallgatása során is tisztában volt az általa kötött ügylettel, így mindezek nem támasztották alá azt a hivatkozását, amely szerint a szerződés megkötésekor cselekvőképtelen állapotban lett volna. A perben kirendelt szakértő a szakvéleményében a belátási képesség tartós és nagymértékű csökkenését állapította meg, csak a meghallgatása során tett olyan kijelentést, hogy akár még a cselekvőképesség kizártságára is lehetett volna véleményt alkotni. A régi Ptk. 17. §-ának
(2)bekezdése alapján a fél jognyilatkozata akkor semmis, ha a fél ügyei viteléhez szükséges belátási képessége tartósan vagy a jognyilatkozat megtételekor átmenetileg teljesen hiányzott és ennek folytán gondnokság alá helyezés nélkül is cselekvőképtelen állapotban volt. A korlátozottan cselekvőképes állapot megállapítása ennek megfelelően nem vezet a jognyilatkozat semmisségéhez, ezért a szakvélemény teljes körű elfogadása esetén sem lenne megalapozott az erre alapított kereseti kérelem. Helyesen állapította meg a jogerős ítélet, hogy a másodlagos kereseti kérelem körében a felperes, illetve a jogelődje a megtámadási határidőt elmulasztotta. A felperes jogelődje a teljesítésekor nem volt kényszerhelyzetben, erre nem is hivatkozott, ezért a megtámadási határidő a régi Ptk. 236. §
(2)bekezdésének c) pontja alapján a teljesítésekor kezdődött. A szerződés megkötésével a felperes jogelődje hozzájárult az alperes tulajdonjogának az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzéséhez, ehhez további nyilatkozattételre a részéről már nem volt szükség, így a kötelezettségvállalását teljes körűen teljesítette. Téves a felperesnek az ezzel a jogszabályi rendelkezéssel szemben kifejtett azon álláspontja, amely szerint a megtámadási határidő csak később, a jogelődjének a jogi képviselőjével való konzultációját követően kezdődött volna. A BH1992.
- számú eseti döntés alapjául szolgáló ügyben a fél a hibás teljesítés iránti perében szerzett tudomást az értékaránytalanságról, ezért találta a bíróság megállapíthatónak a határidő nyugvását. A perbeli esetben azonban a felperes jogelődje először ingyenesen akarta a vele jó viszonyban álló alperes részére juttatni az ingatlanokat, majd annak érdekében, hogy a végrendeletet a fia ne támadhassa meg, kedvező értéken történő adásvételben állapodtak meg. A felperes jogelődje tehát nem ok nélkül, hanem kifejezetten ilyen céllal, részbeni ingyenes juttatásként kívánta az ingatlanokat a forgalmi érték alatt átruházni, így fel sem merülhetett, hogy erről csak később szerzett volna tudomást. Az, hogy a felperes jogelődje korábban más jogcímen megtámadta a szerződést, a régi Ptk.
- § -ának
(1)bekezdésében foglalt egyik feltételnek sem felelt meg, így nem volt alkalmas az elévülési jellegű megtámadási határidő megszakítására. A felperes, illetve a jogelődje nem volt elzárva attól, hogy feltűnő értékaránytalanság fennállása esetén az igényét az egyéb megtámadási okokkal együtt érvényesítse és ez okból is megtámadja a szerződést. Az ilyen jellegű kereset nem állt volna ellentétben az általa érvényesíteni kívánt egyéb kereseti kérelmekkel. A Kúria mindezekre tekintettel - a Pp. 274. §-ának
(1)bekezdése szerint tárgyaláson kívül meghozott határozatával a jogszabályoknak megfelelő jogerős ítéletet a Pp. 275. §-ának
(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. A le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket a felperes személyes költségmentessége folytán a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13. §-ának
(1)bekezdése és
- §-a alapján az állam viseli. Budapest,
- június
- Dr. Kollár Márta s.k. a tanács elnöke, dr. Puskás Péter s.k. előadó bíró, Tamáné dr. Nagy Erzsébet s.k. bíró A kiadmány hiteléül: Sz.Sz. bírósági ügyintéző