Bf.553/2014/48 – Debreceni Ítélőtábla

(2)bekezdés,

(3)bekezdés b) pontja), 19 rb magánokirat-hamisítás vétsége (

1. évi IV. törvény
2. §), 1 rb felbujtóként elkövetett hűtlen kezelés bűntette (
3. évi IV. törvény
4. §

(1)bekezdés,

(3)bekezdés b) pontja), 1 rb adócsalás bűntette (1978. évi IV. törvény 310. §

(1)és

(3)bekezdései), 1 rb bűnsegédként elkövetett adócsalás bűntette (1978. évi IV. törvény 310. §

(1)és

(3)bekezdései), 2 rb bűnsegédként elkövetett közokirat-hamisítás bűntette (1978. évi IV. törvény 274. §

(1)bekezdés c) pontja)-ként nevezi meg. Szabadságvesztés büntetését 8 (nyolc) hónapra, míg közügyektől eltiltás mellékbüntetését 1 (egy) évre enyhíti. Pénzbüntetését 200.000 (Kettőszázezer) Ft pénzmellékbüntetésre mérsékli. A pénzmellékbüntetést meg nem fizetés esetén 8.000 (Nyolcezer) Ft-onként kell 1 (egy) napi börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre átváltoztatni. A III. r. vádlott feltételes szabadságra nem bocsátható. Az előzetes fogvatartásban és a házi őrizetben töltött időt a III. r. vádlott esetében nem csak a kiszabott szabadságvesztés büntetésbe, hanem a kiszabott pénzmellékbüntetésbe is beszámítottnak tekinti akként, hogy 1 (egy) napi házi őrizet 8.000 (Nyolcezer) forintonként 1 (egy) napi szabadságvesztésnek felel meg, így a III. r. vádlott szabadságvesztés büntetése kitöltöttnek, míg a pénzmellékbüntetése megfizetettnek tekintendő. IV. r. vádlott cselekményeit 1 rb folytatólagosan, társtettesként elkövetett bélyeghamisítás bűntette (Btk. 391. §

(2)bekezdés,

(3)bekezdés b) pontja), 1 rb folytatólagosan elkövetett csalás bűntette (Btk. 373. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés bc) pontja és

(5)bekezdés b) pontja), 22 rb folytatólagosan elkövetett hamis magánokirat felhasználásának vétsége (Btk.

1. §)-ként nevezi meg. Szabadságvesztés büntetését 1 (egy) évre enyhíti azzal, hogy a szabadságvesztés büntetés végrehajtását 2 (kettő) évi próbaidőre felfüggeszti. A közügyektől eltiltás mellékbüntetést mellőzi. A feltételes szabadságra és a beszámításra vonatkozó rendelkezéseket a szabadságvesztés végrehajtása elrendelésének esetére tekinti megállapítottnak. X. r. vádlott cselekményeit 1 rb folytatólagosan, társtettesként elkövetett bélyeghamisítás bűntette (Btk.
2. §

(2)bekezdés,

(3)bekezdés a), b) pontjai), 1 rb folytatólagosan, bűnsegédként elkövetett csalás bűntettének kísérlete (Btk. 373. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés

1. ba)és
2. bc)pontja és

(5)bekezdés b) pontja), 139 rb bűnsegédként elkövetett hamis magánokirat felhasználásának vétsége, melyből 12 rb folytatólagosan elkövetett (Btk.

1. §)-ként nevezi meg. Szabadságvesztés büntetését 1 (egy) év 6 (hat) hónapra enyhíti azzal, hogy a szabadságvesztés büntetés végrehajtását 2 (kettő) évi próbaidőre felfüggeszti. A pénzbüntetést, az ügyvédi foglalkozástól eltiltás büntetést és a közügyektől eltiltás mellékbüntetést mellőzi. A feltételes szabadságra és a beszámításra vonatkozó rendelkezéseket a szabadságvesztés végrehajtása elrendelésének esetére tekinti megállapítottnak. XI. r. vádlott cselekményeit 1 rb folytatólagosan, társtettesként elkövetett bélyeghamisítás bűntette (Btk.
2. §

(2)bekezdés,

(3)bekezdés a), b) pontjai), 1 rb folytatólagosan, bűnsegédként elkövetett csalás bűntettének kísérlete (Btk. 373. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés

1. ba)és
2. bc)pontja és

(5)bekezdés b) pontja), 123 rb hamis magánokirat felhasználásának vétsége, melyből 12 rb folytatólagosan elkövetett (Btk.

1. §)-ként nevezi meg. Szabadságvesztés büntetését 1 (egy) év és 8 (nyolc) hónapra enyhíti azzal, hogy a szabadságvesztés büntetés végrehajtását 2 (kettő) év próbaidőre felfüggeszti. A pénzbüntetést és a közügyektől eltiltás mellékbüntetést mellőzi. A feltételes szabadságra és a beszámításra vonatkozó rendelkezéseket a szabadságvesztés végrehajtása elrendelésének esetére tekinti megállapítottnak. XV. r. vádlott cselekményeit 1 rb folytatólagosan elkövetett bélyeghamisítás bűntetteként (
2. évi IV. törvény
3. §

(2)bekezdés) minősíti. A vele szemben kiszabott pénzbüntetést megrovás intézkedésre enyhíti. XX. r. vádlott cselekményeit 2 rb bűnsegédként elkövetett adócsalás bűntetteként (1978. évi IV. törvény 310. §

(1)és

(3)bekezdései) nevezi meg. A vele szemben kiszabott szabadságvesztés büntetést 300 (háromszáz) napi tétel pénzbüntetésre enyhíti. Az egy napi tétel összegét 100 (Egyszáz) Ft-ban állapítja meg. Az így kiszabott pénzbüntetés 30.000 (Harmincezer) Ft, melyet meg nem fizetés esetén 300 (háromszáz) nap fogházban végrehajtandó szabadságvesztésre kell átváltoztatni. A feltételes szabadságra vonatkozó rendelkezést mellőzi. Az ítélőtábla megállapítja, hogy XII. r. vádlottra az ítélet - a bűnügyi költség kivételével

1. július
2. napján emelkedett jogerőre. Az első fokú ítéletben megjelölt ügyiratoknál felragasztott illetékbélyegek elkobzását követően a felsorolt bűnjelek lefoglalásának megszüntetése és azoknak az érintett bíróságoknak történő kiadása kapcsán pontosítandó a Fővárosi Cégbíróság Cg.... ügyszáma, a Cg.... ügyszáma, a Pest Megyei Bíróság, mint Cégbíróság Cg. ... ügyszáma. XII. r. vádlott által viselendő bűnügyi költség (Kettőszázkilencvennégyezer-háromszázhatvanhét) Ft-ra mérsékli. összegét 294.367 Az állam terhén maradó bűnügyi költség összege helyesen 3.694.673 (Hárommillióhatszázkilencvennégyezer-hatszázhetvenhárom) Ft. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletének jelzett részét helybenhagyja. A másodfokú eljárásban 256.470 (Kettőszázötvenhatezer-négyszázhetven) Ft felmerült bűnügyi költség az állam terhén marad. IV. r. vádlott születési dátuma helyesen: ... Személyazonosító okmányának a száma: ... Indokolás: Az elsőfokú bíróság megismételt eljárás keretében meghozott ítélete kihirdetését követően az ügyész a nyilatkozattételre nyitva álló törvényes határidőn belül I. r., III. r., IV. r., X. r. és XI. r. vádlottak esetében súlyosítás érdekében jelentett be fellebbezést. Az első fokú ítéletet az ügyész XII. r. és XX. r. vádlottakra a nyilatkozattételre fenntartott 3 napon belül tudomásul vette. Az első fokú ítélet meghozatalakor jelen nem lévő vádlottak mindegyikének a törvényszék az ítéletet kézbesítette. I. r. vádlott kézbesítést követően részbeni felmentésért és részbeni enyhítés érdekében jelentett be fellebbezést (bírósági iratok
3. sorsz.), míg az ítélethozatalkor jelen lévő védője felmentésért fellebbezett. III. r. vádlott a részére kézbesített ítélet vonatkozásában fellebbezést nem jelentett be, azonban védője enyhítésért fellebbezett. IV. r. vádlott a részére kézbesítés útján közölt ítélet ellen felmentésért és enyhítésért jelentett be fellebbezést (bírósági irat
4. sorsz.). Védője is felmentésért, illetőleg enyhítésért jelentett be fellebbezést a részére kézbesítés útján közölt ítélet vonatkozásában (bírósági iratok
5. sorsz.). X. r. vádlott elsődlegesen hatályon kívül helyezésért, másodlagosan felmentésért, harmadlagosan enyhítésért, míg negyedsorban korlátlan enyhítés végett jelentett be fellebbezést, illetőleg a bűnügyi költség megfizetése alóli részbeni mentesítést indítványozta (bírósági iratok 305.sorsz.). Védője felmentésért fellebbezett. XI. r. vádlott elsődlegesen felmentésért jelentett be fellebbezést tévedés jogcímén, illetőleg azért, mert álláspontja szerint az ítélet megalapozatlan, nem bizonyított tényeket tartalmaz, gyakorlatilag felvetéseket fogalmaz meg (bírósági iratok
6. sorsz.). Védője a kézbesítés útján közölt ítéletet érintően megalapozatlanság okából felmentésért fellebbezett elsődlegesen, míg másodlagosan enyhítésért (bírósági iratok
7. sorsz.). XII. r. vádlott kézbesítést követően a törvényszékhez eljuttatott 295-298.,
8. alatti beadványaiban az ítéletet tudomásul vette, csak a bűnügyi költségre kötelezés miatt jelentett be fellebbezést, miután álláspontja szerint a felmentő rendelkezésekre tekintettel a bűnügyi költségre való kötelezése indokolatlan. Védője felmentésért fellebbezett, majd a bírósági iratok
9. sorszáma alatt a védő visszavonta felmentés végett bejelentett fellebbezését, melyhez a XII. r. vádlott
10. május
11. napján csatlakozott. Az adott beadvány a Debreceni Ítélőtáblához
12. július
13. napján érkezett. XV. r. vádlott védője felmentésért fellebbezett, míg a vádlott a hirdetmény útján kézbesített ítélettel kapcsolatban jogorvoslattal nem élt. XX. r. vádlott a részére kézbesített ítélet ellen fellebbezést nem jelentett be, míg védője bizonyítottság hiányában fellebbezett. Az elsőfokú bíróság ítélete XII. r. vádlott vonatkozásában - a bűnügyi költség kivételével
14. július
15. napján emelkedett jogerőre és vált végrehajthatóvá (Be.
16. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés b) pont II. fordulata). A fellebbviteli főügyészség I. r., III. r., IV. r., X. r., XI. r. vádlottakra a súlyosításra irányuló ügyészi fellebbezést fenntartotta. Indítványozta továbbá, hogy IV. r. vádlottat érintően a büntetés végrehajtási fokozata börtönben kerüljön megállapításra, I. r. és X. r. vádlottak esetében a foglalkozástól eltiltás ne csupán az ügyvédi szakfoglalkozásra kerüljön meghatározásra, hanem az érintetteket az egyetemi jogi végzettséghez kötött foglalkozástól tiltsa el az ítélőtábla. A költségvetési csalás bűntette bűncselekményeket az ügyészi fellebbezésnek megfelelően III. r. és XX. r. vádlottak esetében is folytatólagosan elkövetettnek indokolt minősíteni. Indítványozta továbbá a fellebbviteli főügyészség, hogy az ítélet egyéb helyes rendelkezéseit az ítélőtábla hagyja helyben. A fentieken túlmenően XII. r. vádlottat illetően az ítéletnek a bűnügyi költséggel összefüggő rendelkezése tekintetében az ítélőtábla a Be. 379. §

(1)bekezdése alapján járjon el és hagyja helyben e rendelkezést is. I. r. vádlott vonatkozásában a Pesti Központi Kerületi Bíróság 7.B.30.293/2013/

1. szám alatt európai elfogatóparancsot bocsátott ki (ítélőtáblai iratok
2. sorszáma). I. r. vádlott az ítélőtáblához
3. március
4. napján eljuttatott beadványában (
5. sorszám) bizonyítási indítványként előterjesztette a Volks Bank jogutódja által 2014-ben kiadott igazolást aláírók tanú-meghallgatását a sikkasztás tényállásával kapcsolatosan, az ügyvédi letéti számla problémakör tisztázására. Ezen túl indítványozta bizonyítás elrendelését további tényállásbeli hiányosságok kiküszöbölése érdekében. III. r. vádlott az ítélőtáblához fénymásolatban csatolta a Bissau-Guineai Állam által kiállított útlevelét és jelezte, hogy ő Bissau-Guinea Panamai Köztársaságba küldött nagykövete, magyar-bissau-guineai kettős állampolgár és mint nagykövetet diplomáciai mentesség illeti meg, amellyel élni kíván. Azzal fordult az ítélőtáblához, hogy az eljárást a Be.
6. §

(1)bekezdésében foglaltakra tekintettel az ítélőtábla esetében függessze fel (ítélőtáblai iratok

1. sorszáma). A Külgazdasági és Külügyminisztérium Jogi Főosztálya (iktatószám: ... alatt) azt a tájékoztatást adta az ítélőtáblának, hogy III. r. vádlottat az
2. évi diplomáciai kapcsolatokról szóló Bécsi Szerződés alapján nemzetközi jogi kiváltságok és mentességek nem illetik meg, így Magyarország büntető joghatósága alól sem mentes (ítélőtáblai iratok
3. sorszáma). IV. r. vádlott az ítélőtáblához eljuttatott fellebbezése indokolásában indítványozta, hogy kifogástalan életvezetésére, jelentős sport múltjára tekintettel, továbbá megbetegedéseire és életkorára is figyelemmel ne kerüljön kiszabásra vele szemben végrehajtandó szabadságvesztés büntetés (ítélőtáblai iratok
4. sorszám). Az ítélőtáblához
5. március
6. napján érkezett bejelentésében (
7. sorszám) IV. r. vádlott jelezte, hogy sérv operáción esett át, az ezzel kapcsolatos orvosi dokumentációkat mellékelte. X. r. vádlott az ítélőtáblához megküldött beadványában egészségi állapotáról orvosi iratokat csatolt, melyből kiderül, hogy bipoláris affektív zavar megbetegedésben szenved. A X. r. vádlott fellebbezése részletes indokolását
8. sorszám alatt csatolta az ítélőtáblánál. XI. r. vádlott védője az ítélőtáblai iratok
9. sorszáma alatt iktatott beadványában kifejti, hogy a csalás és a bélyeghamisítás vonatkozásában az ítélet megalapozatlan, továbbá az V. tényálláspont számos bizonytalanságot tartalmaz, felvetéseket tényként rögzít. Mindezért a védő védence felmentését indítványozza bizonyítottság hiányában. Jelezte, hogy az enyhítés érdekében másodlagosan előterjesztett fellebbezése indokait a nyilvános ülésen kívánja előadni. XI. r. vádlott írásbeli észrevételei az ítélőtáblához
10. március
11. napján érkeztek (
12. sorszám), melyek szerint többfajta megbetegedésben szenved, betegségei az utóbbi időben súlyosbodtak, állapota rosszabbodott, hosszabb kórházi gyógykezelésre is szorult, munkavégzésre nem képes, jelentős mennyiségű gyógyszerezése állandó, jelenleg is gyógykezelés alatt áll, további gyógykezelése indokolt és tartósnak várható. Mellékelte a rendelkezésre álló orvosi dokumentációkat, illetőleg adóhatósági okiratokat, melyek igazolják, hogy betegségei miatt munkát nem tud végezni, jövedelemmel évek óta nem rendelkezik, emiatt teljesen eladósodott, rokoni segítséggel tartja fenn magát. Anyagi körülményei miatt évek óta közgyógyellátásban részesül, ezt is okirattal igazolta. Kifejtette azon álláspontját, hogy az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás megalapozatlan, a vele szembeni vád kétséget kizáróan nem bizonyított, az elsőfokú bíróság számos indítványát elutasította, annak viszont indokát, magyarázatát nem adta. Kifogásolta az elsőfokú bíróság bizonyítékértékelő tevékenységét, majd a javára figyelembe vehető enyhítő körülmények között megjelölte, miszerint a hatóságokkal mindig együttműködött, súlyosan megbetegedett, büntetlen előéletű, jövedelemmel nem rendelkező személy, aki igen eladósodott. Az ügyben rendkívül jelentős az időmúlás, egy 8 éves kiskorú gyermekről gondoskodik, minderre figyelemmel elsődlegesen a büntetés felfüggesztését indítványozta, illetőleg legenyhébb fokozatú büntetés-végrehajtási fokozat előírását. Mindemellett megromlott anyagi helyzetére tekintettel is a bűnügyi költségek viselése alóli mentesítését indítványozta, amennyiben büntetést szab ki rá a másodfokú bíróság. Az utolsó szó jogán XI. r. vádlott
13. május
14. napján beadványt juttatott el az ítélőtáblához (
15. sorszám). Ebben elsődlegesen teljes körű felmentését indítványozza, mivel álláspontja szerint az ügynek áldozata, nem követett el bűncselekményt, mindvégig tévedésben volt, az illetékbélyegekről nem tudta, hogy hamisak és a követelésekről nem tudta, hogy valótlanok. A felmentését másodlagosan azért kéri, mert a vele szembeni vád kétséget kizáróan nem bizonyított. Az utolsó szó jogán XII. r. vádlott is írásbeli nyilatkozatát eljuttatta az ítélőtáblához
16. május
17. napján (
18. sorszám). Ebben továbbra is indítványozta a bűnügyi költségben való marasztalásának mérséklését és utalt vádlott társai vonatkozásában a jogerős ítélet bűnügyi költséget érintően hozott rendelkezéseire. Kitért arra, hogy ..., korábbi XIII. r. vádlott esetében a korábban eljárt bíróságok 928.146 Ft-ot - a folytatólagosan, bűnszövetségben elkövetett bélyeghamisítás bűntette miatt emelt vád alóli felmentés kapcsán jelentkező összeget - az államra terhelték. XX. r. vádlott védőjétől az ítélőtáblához
19. sorszám alatt érkezett fellebbezésének részletes indokolása, mely szerint védencét illetően felderítetlen, hiányos a tényállás. Megállapított tényekből további tényekre helytelenül következtetett a törvényszék. Kétséget kizáró módon nem nyert bizonyítást a XX. r. vádlott bűnössége, így felmentése indokolt. A fellebbviteli főügyészség álláspontjával ellentétben álláspontja szerint a védence terhére rótt cselekménynél a folytatólagosság megállapíthatóságának feltételei hiányoznak. Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét az azt megelőző bírósági eljárással együtt a fellebbezéssel érintett vádlottak esetében a Be.
20. §

(1)bekezdését, 349. §

(1)bekezdését - XII. r. vádlottra a Be. 379. §

(1)bekezdését -alkalmazva teljes terjedelmében felülbírálta és megállapította, hogy az elsőfokú bíróság az eljárási szabályok maradéktalan betartásával a megismételt eljárásban ügyfelderítési kötelezettségének teljes körűen eleget tett, a másodfokú bíróság hatályon kívül helyező végzésében foglalt előírásokat, a lefolytatandó bizonyításra adott útmutatásokat hiánytalanul teljesítette. Kifogástalanul alkalmazta eljárása során a Be. 404. §

(4)bekezdésében, 301. §

(1)bekezdésében rögzítetteket, az ügyben korábban szereplő, de jogerővel érintett vádlottaknál a Be. 82. §

(1)bekezdés b) pontját,

(4)bekezdését, 83. §

(1)bekezdését, 296. §

(4)bekezdését és 82. §

(1)bekezdését. Helyesen ismerte fel az első fokon eljáró törvényszék, miszerint a vádlottak között meglévő érdekellentétekre figyelemmel a

1. április
2. napján, valamint a
3. július
4. napján 14.25-től megtartott tárgyaláson felvett bizonyítás megismétlése szükséges, ennek eleget is tett
5. szeptember
6. napján. A
7. április 19-én és
8. július 1-én 14.25-től megtartott tárgyalási napokon a Be.
9. §

(1)bekezdés II/d. pontjában foglalt feltétlen eljárási szabálysértéssel folyt a bizonyítás az elsőfokú bíróságon. Amennyiben azonban az elsőfokú bíróság nem ismételte volna meg a bizonyítást, a Be. 353. §-ának

(1)bekezdése alkalmazásával a másodfokú bíróság is kiküszöbölhette volna az esetleges eljárási szabálysértést. A Be. 353. §

(1)bekezdésének a

1. évi LI. törvény
2. §-ával
3. július
4. napjától hatályos módosítása folytán a másodfokú bíróság akkor is felvehet bizonyítást, ha a bizonyítás az elsőfokú bírósági eljárásban megvalósult szabálysértés orvoslását eredményezheti. Miként a tényállás megalapozatlansága lehet teljes vagy részleges, így az eljárási szabálysértés is érintheti egységesen az egész elsőfokú eljárást, avagy csupán annak egy részét. A több tárgyalási napon lefolytatott bizonyítás során egyetlen majd néhány órás tárgyalási napon a védő kötelező jelenléte ellenére védő hiányában lefolytatott bizonyítás minden mérlegelés nélkül érvénytelen. A korábbi és a későbbi tárgyalási napokon lefolytatott bizonyítás törvényességét azonban ez nem érinti. A részleges eljárási szabálysértést amennyiben az elsőfokú bíróság észleli és korrigálja, ez már a másodfokú eljárásban nem veti fel a Be.
5. §

(1)bekezdésének alkalmazási lehetőségét. Törvényesen járt el az elsőfokú bíróság akkor is, amikor a Be. 279. §

(3)bekezdés és

(4)bekezdés alapján a megismételt eljárás során a tárgyalást a vádlottak távollétében tartotta meg kihallgatásukat követően. A törvényszék az ügyben beszerzett bizonyítékokat egyenként és összességükben is értékelte, mérlegelte, a logika szabályainak megfelelően elemezte, számot adott arról, hogy mely bizonyítékokat és miért fogadott el a tényállás megállapításánál, részletezte a bizonyítékok mellőzésének okát, miként a bizonyítási indítványok elutasításának is kellő indokát adta. Az első fokú ítélet ténybeli indokolásában ugyanakkor néhány helyen kisebb elírások találhatóak, de ezek az indokolásban szereplő elírások nincsenek érdemi kihatással az elsőfokú bíróság kifogástalan bizonyítékértékelő tevékenységére. Az elsőfokú bíróság a bizonyítékok okszerű mérlegelésével túlnyomórészt megalapozott tényállást állapított meg, az iratok tartalma alapján a Be. 351. §

(2)bekezdés c) pontja szerint azonban a tényállás kisebb részben pontosítandó, illetőleg kiegészítendő. Az első fokú ítélet tényállásának pontosításai: A vádat illetően ítélet

1. oldalán a ... helyrajzi szám ténylegesen a ...helyrajzi számot jelenti, míg a ... szám megjelölés valójában a ...helyrajzi számot takarja. A I/
2. tényálláspont első bekezdésében a névértéknél a forint összeg 1 956 000 Ft-ra javítandó és az ítélet
3. oldalán utolsó bekezdésben is 1 956 000 Ft az összeg helyesen. A I/
4. tényálláspont második bekezdése kiegészítendő a következőképpen: Kft. cégbejegyzési kérelmére 60 000 Ft illetékbélyeg: 2., 15., 25., 26., 35., 38., 39., 42., 47., 52., 54.,
5. Ugyanakkor 200 000 Ft illetékbélyeg: a
6. sorszám alatti esetben. Bt. cégbejegyzési kérelmére 20 000 Ft illetékbélyeg: 5., 16., 21., 27., 34., 41., 46., 59.,
7. Változás bejegyzési kérelemre 6 000 Ft illetékbélyeg: 1., 3., 4., 7., 8., 9., 10., 11., 13., 14., 18., 19., 22., 23., 24., 28., 29., 37., 40., 43., 44., 48., 50., 51., 53., 57., 58., 61., 62., 63.,
8. Változás bejegyzési kérelemre ténylegesen 5 000 Ft illetékbélyeg: a
9. sorszámnál. Változás bejegyzési kérelemre 10 000 Ft illetékbélyeg: 55., 64.,
10. Változás bejegyzési kérelemre tőke-emelés folytán 40 000 Ft illetékbélyeg: 6., 20., 30., 31., 32., 33., 36.,
11. Továbbá 140 000 Ft illetékbélyeg a
12. sorszámnál. A szöveges rész az ítélet
13. oldalától kezdve az egyes sorszámok alatt a következőképpen javítandó:
14. cégbejegyzési kérelem került benyújtásra,
15. az időpont
16. augusztus
17. és Pest Megyei Cégbíróság az eljáró bíróság,
18. Somogy Megyei Cégbíróság az eljáró bíróság,
19. az időpont
20. július
22. az időpont
23. június
24. és Pest Megyei Cégbíróság az eljáró bíróság,
25. az időpont
26. július
28. Pest Megyei Cégbíróság az eljáró bíróság,
29. az időpont
30. július
31. és Pest Megyei Cégbíróság az eljáró bíróság,
32. az időpont
33. augusztus
34. és Pest Megyei Cégbíróság az eljáró bíróság,
35. cégbejegyzési kérelem került benyújtásra,
36. az időpont
37. december
38. és cégbejegyzési kérelem került benyújtásra,
39. cégbejegyzési kérelem került benyújtásra,
40. a cégforma kft.
41. a cég neve: ... Kft.
42. cégbejegyzési kérelem került benyújtásra,
43. Pest Megyei Cégbíróság az eljáró bíróság,
44. Pest Megyei Cégbíróság az eljáró bíróság,
45. a cégforma bt.
46. az időpont
47. március
49. a cég neve: ... Kft.
50. cégbejegyzési kérelem került benyújtásra,
51. cégbejegyzési kérelem került benyújtásra,
52. cégbejegyzési kérelem került benyújtásra,
53. az időpont
54. november
55. Az I/
56. tényálláspont pontosítandó azzal, hogy az elkövetési érték 30 millió Ft volt, amely megtérült. A II. tényálláspont
57. bekezdésében a névértéknél 466 200 Ft tüntetendő fel (ítélet
58. oldala). Az ítélet
59. oldalán a II. tényálláspont alatt a
60. bekezdés kiegészítendő a következő értékekkel- összegekkel: Kft. cégbejegyzési kérelmére 60 000 Ft illetékbélyeg: II/10., 16.,
61. sorszám Bt. cégbejegyzési kérelmére 20 000 Ft illetékbélyeg: II/3., 9., 17., 19.,
62. sorszám Változás bejegyzési kérelemre 6 000 Ft illetékbélyeg: II/2., 4., 7., 8., 11., 13., 14., 15., 20.,
63. Változás bejegyzési kérelemre tőke-emelés kapcsán 40 000 Ft illetékbélyeg: II/5., 6., Változás bejegyzési kérelemre tőke-emelést 100 000 Ft illetékbélyeg: II/
64. sorszám. Változás bejegyzési kérelemre 5 000 Ft illetékbélyeg: II/
65. sorszám Változás bejegyzési kérelemre 3 000 Ft illetékbélyeg: II/1.,
66. sorszám . A II. tényálláspont alatt a szöveges részek a következőképpen javítandóak:
67. cégbejegyzési kérelem került benyújtásra,
68. cégbejegyzési kérelem került benyújtásra,
69. cégbejegyzési kérelem került benyújtásra,
70. változás bejegyzési kérelem került benyújtásra,
71. Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Cégbíróság az eljáró bíróság,
72. Pest Megyei Cégbíróság az eljáró bíróság,
73. cégbejegyzési kérelem került benyújtásra,
74. cégbejegyzési kérelem került benyújtásra,
75. cégbejegyzési kérelem került benyújtásra,
76. cégbejegyzési kérelem került benyújtásra. Az ítélet
77. oldal
78. bekezdése helyesen a következő: I. r. vádlott a I. és II. tényállási pontokban összesen 2 422 200 Ft névértékű hamis illetékbélyeget használt fel. Az ítélet
79. oldalán helyesen IV/
80. a VI/
81. helyett a tényállásrész megjelölése. Az ítélet
82. oldalán a IV/12/a. tényálláspontban a kereset visszavonásáról a nyilatkozat ténylegesen
83. november 25-én került benyújtásra. Az ítélet
84. oldalán a IV/16/b. pontban a Postabanknál megjelölt számla ...folyószámlája volt. Az ítélet
85. oldalán
86. bekezdésben a Budapesti IV. és XV. Kerületi Bíróság hozta meg a per megszüntető végzést áttétel folytán. Ugyanitt a IV/22/a. résznél a kereset visszavonásáról a nyilatkozat
87. november 25-én került benyújtásra. Az ítélet
88. oldalán a hamis illetékbélyeg, mely felhasználásra került IV. r. vádlott által összesen 14 825 000 Ft névértékű volt. Az V/
89. tényállásponthoz kapcsolódóan: a
90. helyen feltüntetett, a Baranya Megyei Bíróságra beadott ügy száma: 1.G... A Komárom-Esztergom Megyei Bíróságon
91. január 6-án a ... Bt. ellen indított ügy száma: ... A Tolna Megyei Bíróságon a ... Kft. ellen 2.G.... szám alatt az ügy
92. január 13-án indult. A Vas Megyei Bíróságon a ... Bt. ellen
93. február 12-én indított ügy száma P.20.116/
94. A V/
95. tényálláspontot illetően: Az első helyen feltüntetett ügy száma a Baranya Megyei Bíróságon 3.G.... A Tolna Megyei Bíróságon
96. január 20-án az ... Kft. ellen indult eljárás. A Vas Megyei Bíróságon az ... Kft. ellen
97. január 21-én indult eljárás. A Vas Megyei Bíróságon a ... Bt. ellen
98. február 12-én indított ügy száma P.20.111/
99. Az V/
100. tényálláspont: A Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróságon G.40.007/
101. szám alatt
102. január 31-én indult eljárás az ... Kft. ellen. A Pest Megyei Bíróságon a ... Kft. ellen
103. február 3-án indult ügy száma 7.P.20.476/
104. A Vas Megyei Bíróságon a ... Kft ellen
105. február 4-én indult ügy száma G.40.011/
106. A Zala Megyei Bíróságon a ... Kft. ellen
107. január 31-én indult ügy száma 3.P.20.188/
108. V/
109. tényálláspontot illetően: A Pest Megyei Bíróságon P.20.315/
110. szám alatt
111. január 24-én az ... Kft. ellen indult eljárás. A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróságon
112. január 27-én a ... Kft. ellen indult eljárás. V/5/a/I. tényálláspontnál ügyszám: P.20.014/2003/
113. V/5/b/III. tényálláspontnál az illetékhivatalnak megküldött P.20.074/
114. ügy száma helyesen: V/
115. tényálláspontnál feltüntetendő: XI. r. vádlott ... nevében a BKKB-n az ... Kft. ellen indított 14.P.XXII.23.137/
116. szám alatt folyamatban lévő polgári ügyben 380 000 Ft névértékű hamis illetékbélyeget adott át
117. január 24-e előtt röviddel X. r. vádlottnak a bíróságra történő becsatolás céljából. Az ítélet
118. oldalán az első mondat vége helyesen „nem szerepel." Az így kiegészített, pontosított tényállás most már hiányosságoktól mentes, felülbírálatra alkalmas a Be.
119. §

(1)bekezdés a) pontja alapján, ennek megfelelően irányadó a másodfokú eljárásban a Be. 352. §

(2)bekezdése szerint. Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában nyilván leírási hiba folytán a következő elírások javítandóak:

1. oldal: A BKKB iratszáma helyesen B.1912/
3. oldal: Az I. r. vádlott a nyomozás kezdeti szakában úgy nyilatkozott …
4. oldal: Az I. r. vádlott elismerte, hogy valószínűleg úgy történt …
5. oldal kiegészítendő X. r. vádlott nyilatkozatának ismertetése körében azzal, hogy a nyomozati I/
6. kötet
7. oldalán a X. r. vádlott az V/
8. tényálláspontra, a
9. lapszámnál a kérdéses zongorára, a
10. oldalon a I/1/a. pontra és VI/b. tényálláspontokra is tett előadásokat. A
11. oldalon a X. r. vádlott megbetegedése: Bipoláris affektív zavar és ez az ítélet többi részében is javítandó.
12. oldalon: XII. r. vádlott védekezésében több meghallgatása alkalmával nyilatkozta mindazokat, melyek egységesen rögzítésre kerültek az első fokú ítéletben (nyomozati irat I/
13. kötet
14. február 20., március 4., március 31., április
15. -
16. oldalaktól
17. oldalakig).
18. oldalon: A helyszínelés időpontja
19. április
21. oldalon: A
22. számnál a bejelentés
23. március 10-ei (nyomozati I/
24. kötet
25. oldal), mely szerint megjelöli hol kell keresni a hamis bélyegek alapanyagát.
26. sorszámnál ... rendőr őrnagy a rendőri jelentés egyik aláírója.
27. oldalon:
28. sorszámnál ... Bt. létesítő okiratának kelte
29. augusztus 24., és a beltag neve helyesen: ...
30. oldal:
31. számnál a hivatalos ügyszám
32. évből található, ennek betűjele IR.
33. oldal
34. sorszám: A hivatkozott kérelem a I. nyomozati irat 8/
35. mellékletének
36. oldalán található.
37. oldal
38. bekezdésében: A lapszám 439-re javítandó a I. nyomozati kötet 8/
39. mellékletének tartalmára figyelemmel.
40. oldalon a I/
41. kötet hivatkozása a
42. lapszámra is vonatkozik. A
43. sorszámnál a nyomozati I/
44. kötet
45. oldala és I/
46. kötet
47. lapszáma a hivatkozás.
48. számnál a nyomozati I/
49. kötet
50. oldala jelölendő meg.
51. oldalon
52. számnál az Opel Corsa gépjármű a
53. szeptember 7-ei dátumhoz kapcsolható.
54. oldalon
55. sorszámnál: hivatkozás nyomozati I/
56. kötet
57. lapszámától.
58. oldal utolsó bekezdésében a nyomozati I/
59. kötet megjelölés a helyes. A
60. oldalon: A számítástechnikai szakértői véleménnyel kapcsolatosan nyomozati I/
61. kötet
62. oldaltól és III. melléklet 267.,
63. oldalai tüntetendőek fel. A
64. oldalon: ... tanúvallomására utalás mellőzendő. A
65. oldalon: A titkárnő tanúk vonatkozásában leírt feltételezés mellőzendő. Ugyanitt a „hivatalból feljelentést tegyen" résznél XI. r. vádlott szerepeltetendő.
66. oldalon: Az évszám december 6-a mellett helyesen
68. oldal
69. bekezdésében: A helyszíni szemle dátuma
70. április 19-e.
71. oldal
72. bekezdésében helyesen 380.000 Ft névértékű hamis bélyegről van szó (V/
73. tényálláspont). A
74. oldalon
75. számnál: Mellőzendő az
76. évszám megjelölés, a tényállásban ilyen nem szerepel, helyette szerepeltetendő, hogy a III. r. vádlott személyét illetően a legelső konkrét dátum a bélyeghamisítás bűncselekményét illetően a
77. esztendő.
78. oldal
79. bekezdésében: A
80. számú per III. r. vádlott ellen folyt, a ... elleni per pedig
81. számú.
82. oldalon: A tényállások III/5-ig terjednek. A fenti megjelölést követő
83. bekezdés kiegészítendő azzal, hogy III. r. vádlott a megismételt eljárás során elismerte munkáltatói igazolások valótlanságát.
84. oldal alulról
85. bekezdésben feltüntetendő, hogy
86. november 11-ei az írásbeli vallomása az I. r. vádlottnak.
87. oldalon: ...-t illetően a „nevezett" szóhasználat mellőzendő.
88. oldalon
89. számnál: kiegészítendő I. r. vádlott nevét illetően, hogy általa felhasznált, de általa nem tudottan hamis illetékbélyegekkel kapcsolatosan tehetőek megállapítások.
90. oldalon: ... tanú vallomásánál az idézett szövegben a „jártak" kifejezés a helytálló. ... tanú nyilatkozatánál „az I. r. ezért vett igénybe mindenféle segítséget". A
91. oldal lap aljától mellőzendő „A bíróság a bizonyítékokat mérlegelve" kezdetű rész a
92. oldal „I. r. vádlotti vallomás" részig, hiszen a korábbi II. r. vádlottra jogerős felmentő rendelkezés született az alapeljárásban. A
93. oldal
94. bekezdésének utolsó mondata az előbbiek okán szintén mellőzendő. Az irányadó tényállás alapján az elsőfokú bíróság helytállóan vont következtetést a fellebbezéssel érintett vádlottak bűnösségére. Megalapozott tényállás esetén a másodfokú eljárásban a bizonyítékok felülmérlegelésének tilalma folytán a felmentésre irányuló fellebbezések eredményre nem vezethetnek (Be.
95. §

(1)és

(3)bekezdéseiből következőleg). A másodfokú bíróság megállapítja, hogy a törvényszék körültekintően vizsgálta, miszerint a terheltek cselekményeinek minősítésénél és az alkalmazandó joghátrányok szempontjából az elkövetéskor vagy az elbíráláskor irányadó büntető anyagi jogi szabályok biztosítják-e a kedvezőbb döntés lehetőségét. Az ítélőtábla egyetértett abban a törvényszékkel, hogy I. r., IV. r., X. r. és XI. r. vádlottakra az elbíráláskori, míg XII. r., továbbá XV. r. vádlottakra az elkövetéskori büntető törvény rendelkezéseit alkalmazta. Ellentétben azonban az elsőfokú bíróság álláspontjával III. r., valamint XX. r. vádlottak esetében a Btk. 2. §

(1)bekezdéséből következőleg az

1. évi IV. törvényt kell alkalmazni. Amikor az első fokon eljárt törvényszék a
2. évi C. törvény (Btk.) alkalmazhatóságának lehetőségét elemezte, helyesen tért ki az adott bűncselekmények büntetési tételkeretére, a büntetés kiszabására vonatkozó szabályokra, így különösen a halmazati büntetés szabályaira, valamint a középmértékre, majd szabadságvesztés esetén a feltételes szabadságra bocsátással kapcsolatos rendelkezésekre. Nem értett egyet ugyanakkor azzal az ítélőtábla a cselekmények elkövetési idejét figyelembe véve, hogy a házi őrizet jogintézményét érintő jogi szabályozásnak a változása adott ügyben megalapozhatja a Btk.
3. §

(2)bekezdésében foglaltak alkalmazását. Azon vádlottak esetében, akik házi őrizetben voltak, valóban az elkövetéskor hatályos

1. évi IV. törvény a házi őrizet intézményéből adódó beszámítást még nem ismerte. A házi őrizet jogintézményének helyesen
2. július 1-ei (első fokú ítélet
3. oldal) hatályba lépését követően azonban az ügyben több vádlott is házi őrizetbe került. Amikor a Be. lehetővé tette kényszerintézkedésként a házi őrizet elrendelését, az
4. évi IV. törvény egyidejűleg, azaz
5. július
6. napjával kezdődő hatállyal - ennek anyagi jogi vonzataként - rendelkezett a házi őrizetben töltött idő beszámításáról. Ebből következően mindazon ügyekben, amelyekben a terhelt házi őrizetét elrendelték, elbíráláskor szükségképpen irányadó volt az
7. évi IV. törvény módosított - a házi őrizet beszámításáról rendelkező -
8. §-a is. A büntető törvény időbeli hatályát szabályozó Btk.
9. §-ában írt rendelkezés a bűncselekmény elbírálására vonatkozóan rendezi azt, hogy mikor kell az új büntető törvényt visszaható hatállyal alkalmazni. A bűncselekmény elbírálásától elkülönülő kérdés, hogy az elbírálás eredményeként kiszabott büntetésbe annak végrehajtása során a büntetőeljárás folyamatában alkalmazott mely kényszerintézkedés időtartama és miként számítható be. A házi őrizet beszámítására vonatkozó rendelkezés - azaz az
10. évi IV. törvény módosított
11. §-ának - alkalmazása tehát nem azt jelenti, hogy a cselekményt a bíróság a következetes bírói gyakorlattal ellentétes módon az elkövetéskor és az elbíráláskor hatályos anyagi jogi rendelkezések vegyített alkalmazásával bírálja el. Ebből következően a bűncselekmény érdemi elbírálásától függetlenül kell a bíróságnak arról döntenie, hogy helye van-e az előzetes fogvatartásban és házi őrizetben töltött idő beszámításának a kiszabott büntetésbe, és ha igen, milyen módon. Ennél a döntésnél a kényszerintézkedés - jelen esetben a házi őrizet - jogintézményének bevezetését követően irányadó anyagi jogi szabályokat kell megfelelően alkalmazni (EBH 2013.B.5.). III. r. vádlottat az ügyészség (II. vád) többek között 1 rb. az
12. évi IV. törvény
13. §

(1)és

(3)bekezdése szerinti adócsalás bűntettével, továbbá 1 rb. az 1978. évi IV. törvény 310. §

(1)bekezdés,

(3)bekezdés szerinti adócsalás bűntettével, mint bűnsegédet, míg XX. r. vádlottat 2 rb. az 1978. évi IV. törvény 310. §

(1)bekezdése és

(3)bekezdése szerinti adócsalás bűntettével, mint bűnsegédet vádolta. Az elsőfokú bíróság a III. r. és a XX. r. vádlottak esetében is a

1. évi C. törvényt látta alkalmazhatónak. Az adócsalás bűntette (
2. évi IV. törvény
3. §

(1),

(3)bekezdése) büntetési tételét (1 évtől 5 évig terjedő szabadságvesztés büntetés) a költségvetési csalás bűntette (Btk. 396. §

(1)bekezdés,

(3)bekezdés a) pontja) büntetési tételével egybevetve (1 évtől 5 évig terjedő szabadságvesztés büntetés) arra a következtetésre jutott a törvényszék, hogy ez önmagában az elbíráláskor hatályban lévő Btk. alkalmazását nem zárja ki. Amennyiben nincs egyéb eltérés a két büntető törvény között, akkor a feltételes szabadságra bocsáthatóság legkorábbi időpontjának kedvezőbb meghatározása folytán a hatályos büntető törvény az enyhébb elbírálhatóság lehetőségét biztosítja. Az ítélőtábla álláspontja szerint III. r. és XX. r. vádlottak adóelvonó cselekvőségeinek helyes minősítése 2 rb. - 2 rb. az adóbevételt jelentős (1978. évi IV. törvény 138/A. § c/ pont: 2 millió forintot meghaladó, de 50 millió forintot meg nem haladó) mértékben csökkentő adócsalás bűntette (1978. évi IV. törvény 310. §

(1)és

(3)bekezdései) azzal, hogy III. és a XX. r. vádlott azt bűnsegédként követte el, kivéve 1 rb. cselekményt, melyet a III. r. vádlott tettesként valósított meg (II. vádat illetően 3.

1. tényálláspont). Az ítélőtábla a következő szempontokat értékelve foglalt állást az időbeli hatály kérdésében: Az üzletszerű elkövetés az elkövetéskori Btk. (
2. évi IV. törvény) szerint az adócsalás körében nem képezett minősítő körülményt, míg az elbíráláskor a költségvetési csalás esetében már igen. Az ítélőtábla erre figyelemmel azt állapította meg, hogy a III. r. és a XX. r. vádlottak adóelvonással végrehajtott cselekvősége a hatályos Btk. alapján a
3. §

(1)bekezdésének a) pontjában meghatározott, a

(4)bekezdés b) pontja szerint minősülő és büntetendő (jelentős vagyoni hátrányt okozó üzletszerűen elkövetett) költségvetési csalás bűntettének minősülne, amelynek büntetési tétele 2-től 8 évig terjedő szabadságvesztés. A költségvetési csalás törvényi tényállásán belül értékelésre kerülő különböző elkövetési magatartások törvényi egységet alkotnak és a folytatólagosság megállapításának nincs helye. A korábbi és a hatályos büntető törvény azonos tartalmú fogalma szerint üzletszerűen követi el a bűncselekményt, aki ugyanolyan vagy hasonló jellegű bűncselekmények elkövetése révén rendszeres haszonszerzésre törekszik (

1. évi IV. törvény
2. §
3. pontja, hatályos Btk.
4. §
5. pont). Nem kétséges, hogy a folytatólagos elkövetés megállapítása nem azonos az üzletszerű elkövetéssel, vagyis az előbbiből nem feltétlenül következik az utóbbi (pld. a tolvaj pusztán bosszúból lopja meg többszörösen haragosát). Az adóelvonással megvalósuló, a folytatólagos elkövetés ismérveit hordozó végrehajtás esetén viszont már igencsak szorossá válik a folytatólagosság, illetőleg a hatályos törvényi szabályozás körében az egyébkénti folytatólagosság és az üzletszerűség kapcsolódása, mivel aki az adót - ide nem értve az egyszerű késedelmet - szándékoltan nem vallja be, az nem is akarja megfizetni, vagyis egyértelműen haszonszerzésre törekszik (95.BKv. III. pontja). Ha az adóelvonás a részéről ismétlődik, különösen ha az ismétlődés többszörös, akkor a rendszeres haszonszerzésre törekvés tetten érhető. Mind az adócsalás folytatólagosan elkövetett bűncselekmény egységébe, mind pedig a törvényi egység különös eseteként szabályozott költségvetési csalásba - bár ez utóbbi bűncselekménybe nem szükségképpen - önmagukban bűncselekményt képező és a törvényi egységi konstrukció hiányában egymással egyébként valóságos anyagi halmazatban álló bűncselekmények tartozhatnak. Az a körülmény pedig, hogy a törvény rendelkezése folytán a több, egymással valódi anyagi halmazatban álló bűncselekményt 1 rendbeli bűncselekményként kell értékelni, nem vezethet oda, hogy a mesterségesen kialakított 1 rendbeli bűncselekményre figyelemmel - rendszerint több bűncselekmény elkövetését igénylő - az üzletszerűség megállapítására nem kerülhet sor. A hatályos Btk-ban nincs a költségvetési csaláshoz hasonló jellegű bűncselekmény, mert a törvényhozó ideális célja az volt, hogy minden olyan büntetendő magatartást, amely a legszélesebb körben meghatározott költségvetés legtágabban megjelölt vagyoni sérelmével járhat, a költségvetési csalás tényállásába illessze. Tény, hogy a költségvetési csalás tényállása ún. összefoglalt bűncselekmény. Olyan törvényi egység, amely akár egymással össze nem függő bűncselekményeket olvaszt egyetlen bűncselekmény tényállásába. Ennél fogva nem kizárt a bűncselekmény egységként - értékelése az egyébként térben is és időben is elkülönülten végrehajtott cselekményeknek. Az ilyen önmagukban is bűncselekmény megállapítását eredményező valódi anyagi halmazatszerű - részcselekmények alapját képezhetik a több ugyanolyan bűncselekmény megállapításának az üzletszerű elkövetés fogalmában (Kúria Bfv.II.1.549/2013/
6. sz. határozat). Nem kizárt az sem, hogy egyetlen bűncselekmény alapozza meg az üzletszerűséget, feltéve, hogy az elkövető rendszeres haszonszerzésre törekedve több bűncselekmény elkövetését határozta el (BH.2011.92.). A költségvetési csalásba illeszkedő, haszonszerzésre törekvő elkövetés többszöri ismétlődés mellett üzletszerűen elkövetettnek minősíthető. Az ítélőtábla az előbbiek alapján azt állapította meg, hogy a hatályos büntető törvény nem biztosítja az enyhébb elbírálás lehetőségét a III. és XX. r. vádlottak adóelvonással megvalósuló cselekvőségeinél, hanem éppen ellenkezőleg. A szerint az érintett vádlottak cselekménye súlyosabban bírálandó el, ezért jelen ügyben mind a III. r., mind a XX. r. vádlott vonatkozásában az elkövetéskor hatályos büntető törvény alkalmazásának van helye. Fentiekből következőleg, ha az elkövetéskori és elbíráláskori törvény összevetésével a büntetési tétel szigorúbbá vált, akkor nincs is tovább vizsgálandó kérdés, bár jelen ügyben az elkövetési időpontokat figyelembe véve megjegyzendő (III. r. vádlottnál 2000-től
7. januárral bezárólag, XX. r. vádlottnál
8. év első félév), hogy a III. és XX. r. vádlottakra az
9. évi IV. törvény általános részi rendelkezései több vonatkozásban is hátrányosabbak a jelenleg hatályos szabályozásnál. Az
10. évi IV. törvény
11. §

(4)bekezdés e) pontja

1. március 1-ei módosításáig kimondta, hogy nem bocsátható feltételes szabadságra, aki a 3 évi vagy ennél súlyosabb szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekményt üzletszerűen vagy bűnszövetségben követte el. A büntetés enyhítése körében az
2. évi IV. törvény
3. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés e) pontja értelmében 1 évtől 5 évig terjedő szabadságvesztés helyett legkevesebb 6 hónapi szabadságvesztést lehet kiszabni. Előbbi törvényhely

(5)bekezdése szerint bűnhalmazat esetén a büntetés a

(2)bekezdés alapján csak különös méltánylást érdemlő esetben enyhíthető. Az 1978. évi IV. törvény 89. §

(3)bekezdése alapján a bűntett miatt kiszabott szabadságvesztés 2 évtől 5 évig terjedő próbaidőre függeszthető fel. A büntető törvény időbeli hatályának a III. és XX. r. vádlottakra történő alkalmazásával kapcsolatosan az ítélőtábla álláspontjának helyességét a BH. 2015.

1. számú eseti döntésben rögzítettek is alátámasztják, vagyis: „A büntető törvény időbeli hatályára vonatkozó rendelkezés szerint a bűncselekményt az elkövetés idején hatályban lévő törvény szerint kell elbírálni. Az új büntető törvény alkalmazását a cselekmény enyhébb elbírálásának lehetősége nyithatja meg. A feltételes szabadságra vonatkozó kedvezőbb rendelkezések ellenére sem állapítható meg az enyhébb elbírálás lehetősége, ha a vád tárgyát képező bűncselekmény az új törvény szerint 1 rb. helyett többrendbelinek minősülne, s a bűncselekményre előírt különös részi büntetési tétel 3 évről 5 évre szigorodik (
2. évi IV. törvény 2.§)." (BH.2015.1.sz. I.) A BH.2006.
3. számú eseti döntésben megfogalmazottak már részben meghaladottá váltak, de azon megállapítása, hogy: „az elbíráláskor hatályban lévő törvény szerinti minősítéshez tartozó - büntetési tételben kifejezésre jutó - súlyosabb jogkövetkezmény alkalmazhatósága mellett a feltételes szabadságra bocsátás kedvezőbb lehetősége összhatásában nem jelenti a cselekmény enyhébb elbírálását" - jelenleg is irányadónak tekintendő. Más irányból is megközelíthető annak eldöntése, hogy III. r. és XX. r. vádlottak esetében az elkövetéskori, vagy az elbíráláskori büntető törvény rendelkezései alkalmazandóak-e. Az érintett vádlottak adóelvonással kapcsolatos cselekvőségeinek megvalósításakor, az adócsalásnál az üzletszerűség nem szerepelt minősítő körülményként. Kérdésként merülhet fel így, hogy vajon a Btk.
4. §-a kiterjed-e erre az esetre, amikor is az elkövetéskor üzletszerűség, mint minősítő körülmény nem került meghatározásra, ilyen minősített eset nem létezett, ugyanakkor az elbíráláskori törvény a terhelt adóelvonással végrehajtott magatartásai kapcsán az üzletszerű elkövetés folytán az adott minősített eset megállapítását kötelezően előírja. A kérdést a Btk.
5. §-ának felhívásával lehet megválaszolni, melynek eredményeként nem lehet vitás az elkövetéskori büntető törvény alkalmazása a III. és XX. r. vádlottak esetében. A Btk.
6. §-ának

(1)bekezdése kimondja: „Az elkövető büntetőjogi felelősségét csak olyan cselekmény miatt lehet megállapítani, amelyet - a nemzetközi jog általánosan elismert szabályai alapján büntetendő cselekmények kivételével - a törvény az elkövetés idején büntetni rendelt." Az ítélőtábla álláspontja szerint előbbiekből következik, hogy az elkövetéskori törvényt kell alkalmazni a Btk.

1. §-a alapján ha a törvény a maga teljességében nem tartalmazza a tilalmazott magatartást, hiszen a terhelt így nem ismerhette meg, hogy milyen bűncselekményt fog elkövetni, vagyis a nullum crimen sine lege elve érvényesül. A III. és XX. r. vádlottak esetében az
2. évi IV. törvény rendelkezéseinek alkalmazása kapcsán a pénzmellékbüntetés kérdésével is szükséges foglalkozni. A pénzmellékbüntetés alkalmazhatósága
3. május
4. napjával megszűnt. A
5. évi LXXX. törvény
6. május
7. napjától kezdődő hatállyal valóban hatályon kívül helyezte az
8. évi IV. törvény pénzmellékbüntetésre vonatkozó rendelkezéseit. Egyidejűleg azonban az
9. évi IV. törvény pénzbüntetésre vonatkozó
10. §-ának

(2)bekezdésébe beiktatta, hogy akit határozott tartamú szabadságvesztésre ítélnek és megfelelő keresete (jövedelme) vagy vagyona van, ha a bűncselekményt haszonszerzés céljából követte el, pénzbüntetésre is kell ítélni. Ennek figyelembe vételével tehát nem a Btk. 1. §

(2)bekezdésében rögzített esetről van szó, amikor is bűncselekmény elkövetése miatt nem lehet olyan büntetést kiszabni vagy intézkedést alkalmazni, amelyről törvény az elkövetés - vagy a 2. §

(2)bekezdés alkalmazása esetén az elbírálás - idején nem rendelkezett. Kétségtelen, hogy a Btk.

1. május
2. napjától kezdődően hatályos rendelkezései között már nem szerepel kiszabható mellékbüntetésként a pénzmellékbüntetés. Ez azonban nem jelenti azt, hogy abban az esetben, ha a főszabálynak megfelelően a bűncselekmény elbírálására az elkövetéskor hatályos rendelkezések alapján került sor, pénzmellékbüntetés a korábbi törvényi rendelkezéseknek megfelelően ne lenne alkalmazható. (BH.2012.187.II., BH.2012.139.) A folytatólagosan elkövetett cselekmények minősítésénél az ítélőtábla a következőkre mutat rá: A Btk.
3. §

(2)bekezdése értelmében (

1. évi IV. törvény
2. §

(2)bekezdés) folytatólagosan elkövetett bűncselekmény az, ha az elkövető ugyanolyan bűncselekményt egységes elhatározással, azonos sértett sérelmére rövid időközönként többször követ el. „Nem lehet pontosan meghatározni, milyen hosszú időköz tekinthető még két cselekmény között rövidnek. A bírói gyakorlat szerint egy-két hónap, de akár több hónapos időköz sem zárja ki a folytatólagosság megállapítását, de minél hosszabb a két részcselekmény között eltelt idő, annál valószínűbb, hogy az elkövető nem egységes elhatározással valósította meg azokat, tehát a folytatólagosságnak ez a feltétele hiányzik." (Büntető Jog Kommentár a gyakorlat számára HVG-Orac Lap- és Könyvkiadó Kft., szerkesztő: Dr. Kónya István.) Az egységes elhatározás - lásd folytatólagos elkövetés ismérvei - a tényállás VI/a),b) pontjában rögzítettek szerint XV. r. vádlottnál egyértelműen megállapítható, hiszen 2000ben a hamis illetékbélyegeket felhasználás céljából szerezte meg, és azokat fel is használta három alkalommal

1. november
2. és
3. szeptember 4-e között 10 hónapon belül. A természetes egységet, illetve a törvényi egységet (folytatólagosság) alkotó cselekmények egységes jogi értékelést vonnak maguk után; a minősítés ilyenkor általában a legsúlyosabban fenyegetett, illetve a hátrányosabb következményekkel járó részcselekményhez igazodik; (Kúria 40.BKv.) Az egységes értékelésnek a cselekmény megnevezéséből is ki kell tűnnie, ezért a befejezettkénti minősítés mellett felesleges és félrevezető a „részbeni" kísérletre; a kísérletkénti minősítés mellett pedig a „részbeni" befejezettségre való utalás, továbbá hasonló okból ugyancsak mellőzendő a „részbeni" tettesség, társtettesség, bűnsegély feltüntetése a cselekmény megnevezésében (BH.1993.72.). Egyes részcselekmények kísérleti szakban maradása, illetve részesként történt megvalósítása a büntetés kiszabása során értékelendő (Büntetőjog Kommentár a gyakorlat számára, HVG-Orac, szerkesztő: dr. Kónya István). A részesség járulékos jellegéből következik továbbá: több tettes által elkövetett több alapcselekmény esetén a részesi elkövető (pld. felbujtó) személyének azonossága az ő vonatkozásában akkor sem eredményez folytatólagosságot, ha egyébként az alapcselekmények rövid időközben elkövetettek, a részesi (pld. felbujtói) akarat elhatározás egységes és a sértett személye is azonos; a részes bűncselekményeinek rendbelisége és minősítése a tettesi alapcselekményekhez igazodik (BH.2011.123., Kúria 3/2011.(X.14.)BJE határozat). Az ítélőtábla hivatkozva a Kúria 3/
4. Büntető jogegységi határozatára, szükségesnek véli kiemelni a jogegységi határozatból a következőket: A részes büntetőjogi felelősségének a megállapításához elégséges annak a rögzítése, hogy a tettes magatartása valamely bűncselekmény törvényi tényállását kimeríti és a részes a tettessel szándékegységben jár el (BH.
5. évi
6. sz. jogeset). Az
7. évi IV. tv.
8. §-ának

(2)bekezdéséből ( Btk. 6. §

(2)bekezdése) egyértelmű: kizárólag ugyanannak az elkövetőnek több ugyanolyan bűncselekménye értékelhető a folytatólagosság folytán egy bűncselekményként. A gyakorlatban előforduló azokban az esetekben tehát, amikor a részesi cselekmények több tettes (társtettes) által egymástól függetlenül elkövetett egy-egy ugyanolyan törvényi tényállás alá eső bűncselekményhez kapcsolódnak, - azaz, amikor az egyedüli felbujtó akár azonos, akár különböző alkalmakkor több tettest bír rá arra, hogy egy-egy ugyanolyan bűncselekményt kövessen el, illetőleg a bűnsegéd, a pszichikai vagy fizikai segítő magatartásával különböző tettesek által végrehajtott egy-egy ugyanolyan bűncselekmény elkövetését mozdítja elő - a különböző tettesi bűncselekmények folytatólagossága fogalmilag kizárt (BH.

1. évi
2. sz. jogeset). Nincs jelentősége ebből a szempontból annak, hogy a tettesek (társtettesek) által elkövetett ezeknek a bűncselekményeknek a sértettje azonos, és a bűncselekmények rövid időközökkel elkövetettek. A részesi elkövető felelősségének a részesség járulékossága folytán - az előzőekben kifejtett elvek szerint - a tettesi alapcselekmény jogi minősítése határt szab. Minthogy a különböző tettesek egy-egy ugyanolyan bűncselekménye sem vonható a folytatólagosság körébe, nem értékelhető folytatólagos bűncselekmény-egységként, a részesnek ezen tettesek nem folytatólagos alapcselekményéhez kapcsolódó cselekvősége sem, függetlenül attól, hogy a részes akarat-elhatározása egyébként egységes volt, a tettesi alapcselekmények és a részesi magatartások rövid időszakon belül történtek, továbbá attól is, hogy az alapcselekmények sértettje is azonos. A részesi bűncselekmény jogi minősítése - a rendbelisége alapcselekmény(ek)hez igazodik (BH.
3. évi
4. sz. jogeset). is - a tettesi Az ügyben hamis magánokiratok felhasználására is sor került, melyeknél nem lehetett figyelmen kívül hagyni a Kúria 36.BK. véleményében foglaltakat, vagyis a hamis magánokirat felhasználása folytatólagosan elkövetett, ha hamis, hamisított vagy valótlan tartalmú - ugyanazon vagy több - magánokiratot ugyanazon jogviszonyból származó jog vagy kötelezettség létezésének, megváltoztatásának, vagy megszűnésének bizonyítására többször használják fel és a folytatólagosság egyéb törvényi feltételei is fennállnak. A folytatólagosan elkövetett cselekmények elévülése kapcsán az I. r. vádlott felvetésére pedig utalni szükséges arra, hogy a folytatólagos cselekmények elévülése akkor kezdődik, amikor az utolsó részcselekményt elkövették. Ebből következően az I. r. vádlott által folytatólagosan elkövetett bélyeghamisítás bűntette bűncselekmény nem évült el. (Kúria 31.BK.véleménye) A Kúria 61.BK. véleményének 1/.pontja rendelkezik arról, hogy a bűncselekményt a bíróság ügydöntő határozatának rendelkező részében a
5. évi C. törvény Különös Része szerinti alcímével kell megnevezni. a 2/.pontja rögzíti, hogy a bűncselekmény megnevezése mellett a rendelkező részben - az
6. évi XIX. törvény
7. §-a

(2)bekezdése d) pontjának megfelelően - a

1. évi C. törvény Általános Részének rendelkezésein alapuló egyes szöveges kiegészítéseket is fel kell tüntetni: meg kell jelölni, hogy a bűncselekmény bűntett vagy vétség, továbbá utalni kell a folytatólagos elkövetésre, valamint az elkövetői és az elkövetési alakzatra. Fentiekből, illetőleg a Be.
2. §

(2)bekezdés d) pontjából következőleg az ítélet rendelkező részében a minősítő körülményeket szövegesen nem kell feltüntetni. (Ez a III.,IV., X., XI. r. vádlottak cselekményeit érinti.) A Btk. 342. §

(1)bekezdés c) pontja (

1. évi IV. törvény
2. §

(1)bekezdés c) pontja) szerinti intellektuális közokirat-hamisítás bűntette közvetett tettességgel, annak a tévedésben lévő hivatalos személynek a cselekvőségével valósul meg, akinek ügykörébe a közokirat kiállítása tartozik. Ezt a törvény sui generis bűncselekmény alakzatként szabályozza. III. r. vádlott fordult I. r. vádlotthoz a II. váddal érintett

1. tényálláspontban megjelölt ingatlanok adásvételi szerződéseivel kapcsolatban. A büntető jogellenes megoldást az I. r. vádlott alakította ki, a valótlan adásvételi szerződéseket szerkesztette, ellenjegyezte, az érintett ingatlanok tulajdonjog-változásának a ... Körzeti Földhivatalnál történő bejegyeztetését intézte. E megoldás kivitelezéséhez III. r. vádlott - az ügyvéd megbízásával, a valótlan tartalmú dokumentumok aláírásával - fizikai és pszichikai segítséget is nyújtott. Így az I. r. vádlott tettesi büntetőjogi felelősséggel, míg III. r. vádlott bűnsegédi büntetőjogi felelősséggel tartozik (BH.2012.4.). Az elsőfokú bíróság álláspontjához képest - 2 rb bélyeghamisítás bűntette, melyből 1 rb folytatólagosan megvalósított - az ítélőtábla eltérően, bélyeghamisítással kapcsolatos cselekvőségét XV. r. vádlottnak egységesen 1 rb folytatólagosan elkövetett bélyeghamisítás bűntettének minősítette. Ennek folytán a harmadfokú bírósági eljárásra indokolt kitérni. A harmadfokú bírósági eljárás szabályait a Kúria 1.BK véleménye B/II. szám alatt értelmezi. Úgy foglalt állást, hogy a büntetőeljárási törvény nem fellebbezési okot, hanem egy olyan eljárásjogi helyzetet szabályoz, amelynek bekövetkezése esetén a harmadfokú eljárás lehetősége biztosított. Véleményében kizártnak tartotta azonban a fellebbezés lehetőségét akkor, amikor a másodfokú bíróság az első fokon felmentett vádlott esetében az eljárást megszünteti, vagy a megszüntetett eljárás esetén a vádlottat - a kényszergyógykezelés elrendelésétől eltekintve - felmenti, mert ezekben az esetekben eltérő okból ugyan, de tartalmilag nem kerül sor bűnösség megállapítására. Leszögezte azt is, hogy nyilvánvalóan nincs helye harmadfokú eljárásnak, ha a másodfokú bíróság ügydöntő határozata nem tartalmaz a bűnösség körében eltérő rendelkezést. Értelemszerűen nincs helye harmadfokú eljárásnak, ha a vád tárgyává tett tények teljes körű értékelése mellett az elsőfokú bíróság ítéletének felmentő rendelkezése minősítésbeli tévedésen alapszik - pl. az alaki halmazat látszólagosságát megállapítva a cselekmény egységes minősítése helyett felment, - a másodfokú bíróság pedig - valóságos alaki halmazat megállapítását látta szükségesnek - a cselekmény törvényes minősítése helyett bűnösséget állapít meg abban a körben, amelyben az elsőfokú bíróság felmentő rendelkezést hozott. A csupán a jogi minősítés körébe tartozó eltérő jogi értékelés a harmadfokú eljárás lefolytatását nem alapozza meg. Az ítélőtábla a vád tárgyává tett tények teljes körű értékelése mellett a XV. r. vádlott cselekményeinél a törvényes minősítést alkalmazta, mely nem teremti meg a harmadfokú eljárás lehetőségét. (IH.
2. évi
3. sz. jogeset, BH.2014.44., Debreceni Ítélőtábla Bhar.I.115/2010/
4. sz. határozata.) Természetesen az ítélőtáblának az előbbiekből következően külön felmentő rendelkezést nem kellett hoznia 1 rb bélyeghamisítás bűntette vonatkozásában. Az eddig részletezett szempontok egybevetésével változtatta meg az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a vádlottak egyes cselekményeinek megnevezését, minősítését illetően a rendelkező részben foglaltak szerint. Az előbbiek okán szükségessé vált az elsőfokú bíróság ítéletének jogi indokolását is pontosítani a terheltek cselekményeinek jogi minősítését illetően az alábbiaknak megfelelően: I. r. vádlott cselekményeit a törvényszék kifogástalanul minősítette, bélyeghamisítási cselekményénél azonban az I/
5. tényálláspont mellett az I/1.a. és b., továbbá II. tényálláspont is feltüntetendő. A közokirat-hamisítás bűntette bűncselekményénél a II. vád
6. tényálláspont megjelölése a helytálló. Elkövetési idő:
7. június 2-től
8. szeptember
9. (I/
10. tényálláspont). Az ítélőtábla III. r. vádlott cselekményeit 1 rb folytatólagosan, társtettesként, bűnszövetségben elkövetett bélyeghamisítás bűntette (
11. évi IV. törvény
12. §

(2)bekezdés,

(3)bekezdés b) pontja), (III/

1. és
2. tényálláspont) 19 rb magánokirat-hamisítás vétsége (
3. évi IV. törvény
4. §), (III/2-
5. tényálláspontok) 1 rb felbujtóként elkövetett jelentős vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntette (
6. évi IV. törvény
7. §

(1)bekezdés,

(3)bekezdés b) pontja), (II. vád

1. tényállási pontja) 1 rb az adóbevételt jelentős mértékben csökkentő adócsalás bűntette (
2. évi IV. törvény
3. §

(1)és

(3)bekezdései), (II. vád 3.

1. tényálláspontja) 1 rb az adóbevételt jelentős mértékben csökkentő bűnsegédként elkövetett adócsalás bűntette (
2. évi IV. törvény
3. §

(1)és

(3)bekezdései), (II. vád

1. tényálláspontja) 2 rb bűnsegédként elkövetett közokirat-hamisítás bűntette (
2. évi IV. törvény
3. §

(1)bekezdés c) pontja)-ként nevezi meg (II. vád

1. tényálláspontja). Cselekményeinek elkövetési ideje 2000-
2. január
3. IV. r. vádlott cselekményeit 1 rb folytatólagosan, társtettesként bűnszövetségben elkövetett bélyeghamisítás bűntette (Btk.
4. §

(2)bekezdés,

(3)bekezdés b) pontja), 1 rb folytatólagosan, üzletszerűen elkövetett jelentős kárt okozó csalás bűntette (Btk. 373. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés bc) pontja és

(5)bekezdés b) pontja), 22 rb folytatólagosan elkövetett hamis magánokirat felhasználásának vétsége (Btk.

1. §)-ként nevezi meg. A bélyeghamisítási cselekménynél a III/
2. tényálláspont megjelölése elírás folytán mellőzendő. X. r. vádlott cselekményeit 1 rb folytatólagosan, társtettesként, bűnszövetségben, különösen nagy értékű bélyegre elkövetett bélyeghamisítás bűntette (Btk.
3. §

(2)bekezdés,

(3)bekezdés a), b) pontjai), 1 rb folytatólagosan, bűnsegédként, bűnszövetségben, üzletszerűen elkövetett jelentős kárt okozó csalás bűntettének kísérlete (Btk. 373. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés

1. ba)és
2. bc)pontja és

(5)bekezdés b) pontja), 139 rb bűnsegédként elkövetett hamis magánokirat felhasználásának vétsége, melyből 12 rb folytatólagosan elkövetett (Btk.

1. §)-ként nevezi meg. A bélyeghamisítási cselekménynél a III/
2. tényálláspont is feltüntetendő. A hamis magánokirat felhasználása vétségénél a 12 rb. folytatólagosan elkövetett cselekmény V/
3. tényálláspontnál öt eset, V/
4. tényálláspontnál négy eset, V/
5. tényálláspontnál egy eset és V/
6. tényálláspontnál két eset. A másodfokú bíróság XI. r. vádlott cselekményeit 1 rb folytatólagosan, társtettesként, bűnszövetségben, különösen nagy értékű bélyegre elkövetett bélyeghamisítás bűntette (Btk.
7. §

(2)bekezdés,

(3)bekezdés a), b) pontjai), 1 rb folytatólagosan, bűnsegédként, bűnszövetségben, üzletszerűen elkövetett jelentős kárt okozó csalás bűntettének kísérlete (Btk. 373. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés

1. ba)és
2. bc)pontja és

(5)bekezdés b) pontja), 123 rb bűnsegédként elkövetett hamis magánokirat felhasználásának vétsége, melyből 12 rb folytatólagosan elkövetett ( Btk.

1. §)-ként nevezi meg. A bélyeghamisítási cselekménynél a III/
2. tényálláspont is feltüntetendő. A hamis magánokirat felhasználása vétségénél a 12 rb. folytatólagosan elkövetett cselekmény V/
3. tényálláspontnál öt eset, V/
4. tényálláspontnál négy eset, V/
5. tényálláspontnál egy eset és V/
6. tényálláspontnál két eset. XV. r. vádlott cselekményeit 1 rb folytatólagosan elkövetett bélyeghamisítás bűntetteként (
7. évi IV. törvény
8. §

(2)bekezdés) minősíti. (VI/a., b.) tényálláspontok). XX. r. vádlott cselekményeit 2 rb az adóbevételt jelentős mértékben csökkentő bűnsegédként elkövetett adócsalás bűntetteként (1978. évi IV. törvény 310. §

(1)és

(3)bekezdései) nevezi meg (II. vád 3.

1. és 3.
2. tényálláspontjai). Az első fokon eljárt törvényszék kimerítően számba vette a fellebbezéssel érintett vádlottak vonatkozásában a büntetés kiszabása körében irányadó enyhítő és súlyosító körülményeket. A
3. évi C. törvény rendelkezéseinek (Btk.) alkalmazásával I. r., IV. r., X. r. és XI. r. vádlottak esetében túlnyomórészt helyesen választotta meg a büntetési nemeket a Btk.
4. §-a és
5. §-a felhívásával. A szabadságvesztés büntetések kiszabására helytállóan a Btk.
6. §

(1)bekezdés a) pontja, 35. §

(1)bekezdése,

1. § és
2. § alapján került sor, a végrehajtási fokozat meghatározása pedig a Btk.
3. §

(2)bekezdés a) pontján alapul. IV. r. vádlottnál az eggyel enyhébb végrehajtási fokozat alkalmazása indokolt. Az I. r., IV. r., X. r. és XI. r. vádlottak terhére rótt egyes bűncselekményekre meghatározott elévülési időt jóval meghaladó időmúlást azonban az ítélőtábla olyan rendkívül jelentős enyhítő körülményként látta értékelhetőnek, mely alapot teremtett a Btk. 82. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés c) pontjában megjelölt enyhítő szakasz alkalmazására és így az elsőfokú bíróság által kiszabott szabadságvesztés büntetések enyhítésére a belső arányosság elvét is szolgálandó. Ellentétben az elsőfokú bíróság álláspontjával az ítélőtábla egyben a kiszabott szabadságvesztés büntetések próbaidőre történő felfüggesztésére is lehetőséget látott, mivel alaposan feltehető, hogy a büntetés célja annak végrehajtása nélkül is elérhető (Btk. 85. §

(1)bekezdés). A próbaidő tartamáról a másodfokú bíróság az I. r., IV. r., X. r. és XI. r. vádlottaknál a Btk. 85. §

(2)bekezdése szerint döntött. I. r. vádlott esetében a pénzbüntetés napi tételének összegét mérsékelte az ítélőtábla az ismert vagyoni, jövedelmi, személyi viszonyaira és életvitelére figyelemmel, míg X. r. és XI. r. vádlott vonatkozásában az ítélőtábla úgy ítélte meg, hogy a pénzbüntetés alkalmazásának feltételei hiányoznak, így a törvényszék által kiszabott pénzbüntetéseiket mellőzte. (Kúria 25.BK. véleménye) Ugyancsak mellőzte az ítélőtábla I. r. és X. r. vádlottaknál az ügyvédi foglalkozástól eltiltás büntetés alkalmazását, mivel az a büntetés célján túlmutató hátrányt jelentene a rendkívül jelentős időmúlásra tekintettel. Miután az I. r., IV. r., X. r. és XI. r. vádlottakkal szemben felfüggesztett szabadságvesztés kiszabására került sor, így értelemszerűen a közügyektől eltiltás mellékbüntetés mellőzésére kellett sort kerítenie a másodfokú bíróságnak. Az enyhítés végett bejelentett fellebbezések alaposak, míg az ügyészség súlyosítást célzó fellebbezése alaptalan. A fentiekből következően egyúttal a feltételes szabadságra és a beszámításra vonatkozó rendelkezéseket a szabadságvesztés büntetések végrehajtása elrendelésének esetére tekinti megállapítottnak a másodfokon eljárt ítélőtábla. Ahogy a korábbiakban kifejtette az ítélőtábla III. r. vádlottat érintően a cselekményei minősítésére és a joghátrányok alkalmazására az 1978. évi IV. törvény rendelkezései az irányadóak. Az elsőfokú bíróság helytállóan szabott ki a III. r. vádlottal szemben is szabadságvesztés büntetést (1978. évi IV. törvény 38. §

(1)bekezdés, 40. §

(2)bekezdés, 41. §

(1)bekezdés és

1. §) a büntetési célok elérése érdekében a büntetéskiszabási elvekre is figyelemmel (
2. évi IV. törvény
3. § és
4. §). A rendkívül jelentős időmúlásra tekintettel az ítélőtábla azonban lehetőséget látott enyhítő szakasz alkalmazására a III. r. vádlottal szemben (
5. évi IV. törvény
6. §

(1)bekezdés és

(2)bekezdés e/ pontja) és a büntetési tétel 1 éves alsó határánál kisebb, 8 hónapi szabadságvesztés büntetés kiszabására a belső arányosság elvét is szem előtt tartva. Az 1978. évi IV. törvény 43. §

1. a)pontja értelmében az adott szabadságvesztés büntetést börtönben kell végrehajtani. A III. r. vádlott a terhére rótt bűncselekményeket korábbi felfüggesztett szabadságvesztés büntetései próbaideje alatt követte el és bár a felfüggesztett büntetések végrehajtását nem lehetett elrendelni elévülés folytán, ez nem érintette az 1978. évi IV. törvény 90. §
2. a)pontjában foglalt azon rendelkezést, hogy a büntetés végrehajtása nem függeszthető fel, ha a szándékos bűncselekményt a szabadságvesztés végrehajtásának befejezése előtt, vagy felfüggesztésének próbaideje alatt követték el, vagyis a III. r. vádlott szabadságvesztés büntetésének próbaidőre történő felfüggesztését a törvény kizárja. Az elsőfokú bíróság helyesen szabott ki közügyektől eltiltás mellékbüntetést a III. r. vádlottra, itt az 1978. évi IV. törvény 53-55. §-ai jelölendőek meg. A mellékbüntetés tartamát ugyanakkor az ítélőtáblának szükségessé vált mérsékelnie. A törvényszék kifogástalanul alkalmazott vagyoni hátrányban is megtestesülő joghátrányt a III. r. vádlottal szemben, azonban az elkövetéskori 1978. évi IV. törvény rendelkezéseinek egységes alkalmazása folytán annak megnevezése a pénzbüntetés helyett pénzmellékbüntetés és a 64-65. §-ok tüntetendőek fel és az összeg leszállítása volt indokolt a rendelkező részben meghatározott mértékre. Az átváltoztatási kulcs meghatározása az 1978. évi IV. törvény 65. §

(2)bekezdésén alapul. Az enyhítés végett bejelentett fellebbezés alapos, míg az ügyészség súlyosítást célzó fellebbezése alaptalan. III. r. vádlott az 1978. évi IV. törvény 47. §

(4)bekezdés e) pontja alapján nem bocsátható feltételes szabadságra. Az előzetes fogvatartásban és a házi őrizetben töltött idő beszámításáról az ítélőtábla az 1978. évi IV. törvény 99. §

(1)és

(2)bekezdései alapján döntött. A beszámítás nem csak a szabadságvesztés büntetésre vonatkozik, hanem a pénzmellékbüntetést érintően is érvényes, így az előzetes fogvatartásban és a házi őrizetben töltött idő figyelembe vételével a III. r. vádlott szabadságvesztés büntetése kitöltöttnek, míg pénzmellékbüntetése megfizetettnek tekintendő.(Kúria 53.BK.vélemény) A fellebbezéssel érintett XV. r. vádlottra kifogástalanul alkalmazta az elsőfokú bíróság az

1. évi IV. törvényt. A XV. r. vádlott bűnössége folytatólagosan elkövetett bélyeghamisítás bűntettében került megállapításra, mely bűncselekmény 3 évig terjedő szabadságvesztés büntetéssel fenyegetett. Az elkövetési idő
2. november 22.,
3. június 7., és
4. szeptember
5. Látható, hogy a cselekmény elbírálására az elévülési idő többszörösét meghaladó idő után lehetett csak sort keríteni. Az
6. évi IV. törvény
7. §

(1)bekezdése kimondja: „Megrovásban kell részesíteni azt, aki a cselekménye társadalomra veszélyességének csekély foka (

1. §) vagy csekéllyé válása (
2. §) miatt nem büntethető." Az ítélőtábla arra a meggyőződésre jutott, hogy a fenti törvényhely alkalmazásával a büntetés céljának elérése érdekében elegendő megrovás intézkedés a XV. r. vádlottal szemben, így pénzbüntetését megrovásra enyhítette. XX. r. vádlottra ahogy a korábbiakban kifejtette az ítélőtábla, az
3. évi IV. törvény rendelkezései az irányadóak. A XX. r. vádlott bűnösségének kimondására 2 rb. az adóbevételt jelentős mértékben csökkentő bűnsegédként elkövetett adócsalás bűntettében került sor, mely bűncselekmény büntetési tétele 1 évtől 5 évig terjedő szabadságvesztés. Az elkövetés idején hatályos
4. évi IV. törvény
5. §

(1)bekezdés és

(2)bekezdés

1. e)pontja szerint a büntetési tétel legkisebb mértékénél enyhébb büntetés kiszabásánál 1 évtől 5 évig terjedő szabadságvesztés helyett legkevesebb 6 hónapi szabadságvesztést, míg
2. f)pontja szerint 1 évig, 2 évig, 3 évig vagy 5 évig terjedő szabadságvesztés helyett közérdekű munkát vagy pénzbüntetést lehetett kiszabni. A 87. §

(3)bekezdése rögzíti, hogy kísérlet és bűnsegély esetében ha a

(2)bekezdés a)-e) pontjai alapján kiszabható büntetés is túl szigorú, a büntetést a

(2)bekezdés soron következő pontja alapján kell kiszabni. A 87. §

(5)bekezdése értelmében bűnhalmazat esetén a büntetés a

(2)bekezdés alapján csak különös méltánylást érdemlő esetben enyhíthető. Az

1. évi IV. törvény
2. §-ában meghatározott büntetési cél a
3. §-ban megjelölt büntetéskiszabási elvek figyelembe vételével az ítélőtábla álláspontja szerint szabadságvesztés büntetés helyett pénzbüntetéssel is elérhető a XX. r. vádlottnál, ezért az ítélőtábla szabadságvesztés büntetését pénzbüntetésre enyhítette. A pénzbüntetés napi tételeinek számát és az egy napi tétel összegét az
4. évi IV. törvény
5. §-a alapján határozta meg. Rendelkezett az átváltoztatásról az
6. § felhívásával. Értelemszerűen a feltételes szabadságra vonatkozó rendelkezést mellőznie kellett. XII. r. vádlott csak a bűnügyi költségre jelentett be fellebbezést, mely fellebbezés alapos. A felmentő rendelkezések okán nevezettre nem lehet terhelni a bélyegek megvizsgálása kapcsán keletkezett szakértői vélemények egytizedét, azaz 928.146 Ft-ot, továbbá a védőés tanúdíjak felét, azaz 122.917 Ft-ot, vagyis a XII. r. vádlott köteles megfizetni 171.450 Ft okmányszakértői díjat, továbbá 122.917 Ft védő- és tanúdíjat. Ez összesen 294.367 Ft bűnügyi költséget jelent. A fennmaradó bűnügyi költség az állam terhén marad. Az összes többi fellebbezéssel érintett vádlott esetében kifogástalanul alkalmazta a törvényszék a Be.
7. §

(1)és

(3)bekezdéseit, valamint 339. §

(1)bekezdését. A főszabály a vádlottak külön-külön kötelezése a bűnügyi költségre. Egyetemleges kötelezés csak akkor jöhet szóba, ha a bűnügyi költség a bűnösnek kimondott vádlottak szerint nem különíthető el. Az állam terhén maradt bűnügyi költség összegét azonban az ítélőtáblának korrigálnia kellett. A bűnjelekről való rendelkezés törvényes, csupán néhány helyen leírási hiba folytán kellett pontosítania az ítélőtáblának az elsőfokú bíróság ítélet rendelkező részét. A kifejtettekre tekintettel a Debreceni Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének a fellebbezéssel érintett vádlottakra vonatkozó részét a rendelkező részben foglaltak szerint megváltoztatta a Be. 372. §

(1)bekezdése alapján, míg egyebekben helybenhagyta azt a Be. 371. §

(1)bekezdése értelmében. A másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi költségről való rendelkezés a Be. 381. §

(1)bekezdésén és 403. §

(5)bekezdésén alapul. IV. r. vádlott személyi adatainak pontosítása vált szükségessé. Az ügyben letett óvadékok sorsáról az ítélőtáblának a Be.

1. §, illetőleg a
2. január
3. napján hatályba lépett 11/2014.(XII.13.)IM rendelet
4. pontja, illetőleg
5. és
6. §-ai alapján kell rendelkeznie. Debrecen,
7. június
8. Dr. Balla Lajos sk. a tanács elnöke, Dr. Nagy Éva sk. a tanács tagja, előadó, Szabóné dr. Szentmiklóssy Eleonóra sk. a tanács tagja. Záradék: Az Egri Törvényszék 5.B.474/2012/
9. sz. ítélete I. r., III. r IV. r., X. r., XI. r., XV. r., XX. r. vádlottakra az ítélőtábla jelen határozatával jogerőre emelkedett és I. r., IV. r., X. r., XI. r. vádlottak szabadságvesztés büntetésének kivételével végrehajtható, míg XII. r. vádlott esetében a bűnügyi költsége vonatkozásában jogerős és végrehajtható. Debrecen,
10. június
11. . Balla Lajos sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: kiadó