← Magyarország

Pf.20439/2015/3 – Debreceni Ítélőtábla

DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA Pf.I.20.439/2015/

  1. szám A Debreceni Ítélőtábla a dr. Papp János ( címe) ügyvéd által képviselt felperes neve (címe) felperesnek, a dr. Juhász Attila ügyvéd ügyintézése mellett a dr. Juhász és dr. Gerliczki Ügyvédi Iroda (címe) által képviselt alperes neve (címe) alperessel szemben önálló bírósági végrehajtói jogkörben okozott kár megtérítése iránt indított perében a Nyíregyházi Törvényszék 5.P.20.300/2014/
  2. számú ítélete ellen a felperes részéről
  3. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő ítéletet: Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg 15 napon belül az alperesnek 15 000 (tizenötezer) Ft másodfokú perköltséget. Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek. Indokolás: A Nyíregyházi Városi Bíróság a felperes kérelmére a .... számú végzésével rendelte el a végrehajtást B. T. és B. T-né adósokkal szemben 3 587 458 Ft tőke és ennek
  4. február hó
  5. napjától járó kamatai megfizetése iránt; a végrehajtást az alperes foganatosította. Az alperes
  6. október hó
  7. napján foglalta le B. T.né adós tulajdonát képező ..... (....), valamint egy..... (.....) típusú gépjárművet.
  8. január hó
  9. napján a felperes nyilatkozatban járult hozzá a lefoglalt gépjárművek forgalmi engedélyeinek visszaadásához az elidegenítési és terhelési tilalom bejegyzése mellett, valamint a végrehajtás felfüggesztéshez 1 800 000 Ft részteljesítéssel egyidejűleg. Az adósok ezt az 1 800 000 Ftot
  10. január hó
  11. napján fizették be az alperesnél. A felperes két ízben élt végrehajtási kifogással, először
  12. január hó
  13. napján, másodszor
  14. február hó
  15. napján a tartozás összege miatt. A Nyíregyházi Városi Bíróság az 1601-B.6.Vh.2095-2097/1999/
  16. számú végzésében korlátozta a végrehajtást, amely végzést a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság a 4.Pkf.21.338/2009/
  17. számú végzésével helybenhagyott. A Nyíregyházi Városi Bíróság a 12.P.22.049/2009/
  18. számú ítéletével B. T. és B. T-né felperesek végrehajtás megszüntetése iránti keresetét elutasította. A felperes módosított keresetében az alperest 1 700 000 Ft kártérítés és kamata megfizetésére kérte kötelezni. Álláspontja szerint a gépjárművek forgalmi engedélyének visszaadása nélkül nem került volna megrongálásra az egyik, valamint a másikat sem lopták volna el, azaz az adósok tartozása rendezve lett volna. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Az elsőfokú bíróság az 5.P.22.523/2010/
  19. szám alatt meghozott ítéletében a felperes keresetét elutasította, amely ítéletet az ellene a felperes részéről előterjesztett fellebbezés folytán a Debreceni Ítélőtábla a Pf.I.20.552/2011/
  20. szám alatti végzésével a fellebbezési kérelem, illetőleg a fellebbezési ellenkérelem korlátaira tekintet nélkül hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. A felperes oldalán felmerült perköltség összegét 127 500 Ft-ban állapította meg. Ennek oka az elsőfokú eljárás lényeges szabályainak azon megsértése volt, hogy az elsőfokú bíróság a felperes kereseti kérelmét nem bírálta el teljes körűen. A megismételt eljárásra adott utasítás szerint az elsőfokú bíróságnak a teljes kereseti kérelemről döntenie, így az annak alapjául megjelölt valamennyi magatartás károkozó mivolta kérdésében állást kellett foglalnia. Az okozati összefüggés fennállása tekintetében vizsgálnia kellett, hogy a lefoglalt gépjárművek mennyiben szolgáltak volna a felperesi követelés fedezetéül, ennek keretén belül pedig a felperes, mint bizonyításra köteles fél kérelmére intézkednie kellett a gépjárműveket terhelő kölcsönre vonatkozó adatok beszerzése iránt. Az alperes magatartásának kimentése körében vizsgálnia kellett az általa előadottak megalapozottságát, amelyhez az e tekintetben bizonyításra köteles alperes kérelmére intézkednie kellett a végrehajtói iratok beszerzése iránt. A megismételt eljárásban az elsőfokú bíróság az 5.P.21.176/2013/
  21. szám alatt meghozott ítéletével a felperes keresetét ismét elutasította, amely ítéletet az ellene a felperes részéről előterjesztett fellebbezés folytán a Debreceni Ítélőtábla a Pf.I.20.685/2013/
  22. szám alatti végzésével a fellebbezési kérelem, illetőleg a fellebbezési ellenkérelem korlátaira tekintet nélkül hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. Az újfent megismételt eljárásban az elsőfokú bíróság az alábbiakkal egészítette ki a fentebb megállapított tényállást: A X Lízingcsoporttól beszerzett tájékoztatás szerint B. T.ral a .... forgalmi rendszámú gépjármű megvásárlása érdekében svájci frank alapú kölcsönszerződést kötöttek, mely alapján 9.796,94 CHF-nek megfelelő 1 650 000 Ft-ot folyósítottak az adós részére. A gépjárművel kapcsolatban tartozást már nem tartanak nyilván, mert a kölcsönszerződés
  23. év februárjában lezárásra került, így
  24. május hó
  25. napján az ügyfelet már nem terhelte tartozás. A .... személygépkocsi forgalmi értéke
  26. év októberében 3 600 000 Ft volt. A jármű becsértéke a foglalási jegyzőkönyv szerint 4 200 000 Ft volt, azaz 17 %-kal több a forgalmi értéknél. Az árverési vételár
  27. év májusában 2 125 000 Ft-ban vélelmezhető. A P.... amely vonatozásában a felperes szakértő kirendelését nem kérte - az árverésen 300 000 Ft-ért kelt el. Maga a felperes kérdezte meg az árverési vevőtől, hogy mennyit adna ezért a gépjárműért, és ha ad 300 000 Ft-ot, akkor ő odaadja. Az árverési vevő ezt az összeget át is adta a végrehajtónak. A felperes a becsértéket nem kifogásolta, végrehajtási kifogással nem élt. B. T. a .... forgalmi rendszámú V..... gépjármű jogtalan eltulajdonításáról tett bejelentést a Debreceni Rendőrkapitányságon
  28. május hó
  29. napján, amely miatt a Debreceni Városi Bíróság a B.361/2011/
  30. számú ítéletében őt bűnösnek mondta ki bűnsegédként elkövetett hatóság félrevezetésének vétségében. Az ítélet indokolása szerint B. T. és H. Cs. vádlottak a .... forgalmi rendszámú V. típusú személygépjárművet
  31. május hó
  32. napján 13 óra 30 perc és 14 óra 50 perc közötti időpontban nem állították le a Debrecen, .....számú ingatlan előtt, ezen időszakban a gépjármű a ....utcába nem hajtott be. A vádlottak
  33. május hó
  34. napján Ny-ről Debrecenbe utaztak ismeretlen módon, megjelentek a L.... utcában, ahonnan 14 óra 50 perckor H. Cs. II. rendű vádlott telefonon a Debreceni Rendőrkapitányság ügyeletére tett olyan valótlan tartalmú bejelentést, amely szerint 13 óra 50 perc és 14 óra 50 perc közötti időpontban a B. T.né tulajdonát képező ..... forgalmi rendszámú személygépjárművet a Debrecen, L. számú ingatlan előtti területről ismeretlen tettes jogtalanul eltulajdonította. A helyszínre érkező rendőrjárőröknek B. T. valótlanul megerősítette a telefonon tett bejelentésben foglaltakat. Az elsőfokú bíróság a
  35. sorszám alatt meghozott ítéletével a felperes keresetét ugyancsak elutasította. Határozatának indokolása szerint, mely lényegében megegyezett a korábbi döntéseinek indokaival, az alperes kártérítési felelősségének megállapításához a Ptk.
  36. §-ának

(1)bekezdésében és a Ptk.
  1. §-ában írt feltételek mindegyikének a fennállta szükséges. Ezek közül a Pp.
  2. §-ának
(1)bekezdése alapján a károsultnak kell bizonyítani a kárt, a jogellenességet, az okozati összefüggést és azt, hogy a kár rendes jogorvoslattal nem volt elhárítható, illetve a kár elhárítására alkalmas rendes jogorvoslati lehetőségeket igénybe vette, a károkozó pedig a magatartását mentheti ki, azaz bizonyíthatja, hogy őt felróhatóság nem terheli. Az elsőfokú bíróság megállapítása szerint a felperes a jogorvoslati utat nem vette igénybe, a perbeli követelését végrehajtási kifogásként nem érvényesítette, ami önmagában a kereset elutasításához vezet. Ezentúl az alperes jogellenes magatartást nem is tanúsított a forgalmi engedély kiadásával, mert maga a felperes ehhez hozzájárult. Ezek miatt okafogyottá vált a kártérítés további feltételeinek a vizsgálata. Az alperes ugyan nem tűzte ki időben az érverést, de ez egyrészt nem volt olyan kirívóan súlyos jogalkalmazási és jogértelmezési tévedés, ami a kárfelelősségét megalapozhatta volna, másrészt a felperes sem kérte az árverés kitűzését. Az is megállapítható, hogy az adósok az árverést annak időben történő kitűzése esetén ugyancsak meghiúsították volna. Végezetül pedig azt nem tudta a felperes bizonyítani, hogy a gépjárművek egyáltalán a követelése fedezetét képezték volna. Az utóbb beszerzett büntető iratok alapján azt is megállapította az elsőfokú bíróság, hogy az adósoknak - a manipulációjuk okán - a megfizetett 1 800 000 Ft-on túlmenően további teljesítési szándékuk nem is volt. A feleknek egymással szemben perköltségigényük nem volt, ezért erről határozni nem kellett. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben az ítélet megváltoztatásával a keresetének történő helyt adást, vagylagosan pedig annak hatályon kívül helyezését kérte. Továbbra is hivatkozott arra, hogy az alperes magatartása nagyban közrehatott a gépjármű eltűnésében. Változatlanul az az álláspontja, hogy mindannyiszor határidőben élt végrehajtási kifogással, ezért őt mulasztás nem terheli. Az árverést nem akadályozhatta volna a végrehajtási iratok felterjesztése, mert a gyakorlatnak megfelelően azokról másolatot kellett volna készíteni. A forgalmi engedélyek visszaadására nem a beleegyezésével került sor, ugyanis ő azt ahhoz a feltételekhez kötötte, hogy megkapja az 1 800 000 Ft-ot, amire csak fél év késedelemmel, a végrehajtási kifogásai eredményeként került sor. Téves az a feltételezés, hogy az adósoknak a megfizetett 1 800 000 Ft-on túlmenően további teljesítési szándékuk nem is volt, ahogy ő sem tett olyan nyilatkozatot, hogy azt is elfogadta volna, ha a gépjárművet alkatrészenként értékesítik és úgy törlesztenek a számára. Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását kérte. Az ítélőtábla a fellebbezést alaptalannak találta a következők szerint: Annyival kiegészíti az ítélőtábla az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást, hogy a felperes a
  1. január hó
  2. napján kelt nyilatkozatban járult hozzá többek között a gépjárművek forgalmi engedélyének visszaadásához. Az adósok
  3. április hó
  4. napján szereztek tudomást az árverés
  5. május hó
  6. napjára kitűzött időpontjáról, s ehhez képest
  7. május hó
  8. napján került sor a gépjármű eltulajdonítására vonatkozó valótlan bejelentés megtételére. Ezen kiegészítéssel együtt az elsőfokú bíróság által feltárt tényállás alkalmas volt a perbeli jogvita elbírálására, amelyből az elsőfokú bíróság helytálló következtetésre jutott, s annak indokaival is jelentős részben egyetértett az ítélőtábla. A felperes per folyamán, így a fellebbezésben is hangoztatott állításával ellentétben a
  9. január hó
  10. napján kelt nyilatkozatában - annak nyelvtani értelmezése alapján feltétel nélkül járult hozzá a forgalmi engedélyek visszaadásához (ami nem azonos a gépjárművek foglalás alóli feloldásával), s külön mondatban a végrehajtás felfüggesztéséhez is hozzájárult, ez utóbbit kötve ahhoz a feltételhez, hogy az adósok részére 1 800 000 Ft-ot megfizetnek. Amennyiben a felperes állításának megfelelően a forgalmi engedélyek visszaadásának feltétele lett volna az előbb említett összeg megfizetése, az a jogvita eldöntése szempontjából akkor sem bírt volna jelentőséggel, mert egyrészt az adósok ezt az összeget megfizették, amihez annak kamataival együtt a felperes hozzá is jutott, másrészt az alább írtak miatt az nem is játszott szerepet a ...... forgalmi rendszámú V.... gépjármű eltűnésében. A felperes nyilatkozata
  11. január hó
  12. napján kelt, ehhez képest az adósok a .....forgalmi rendszámú V... gépjárművet csak
  13. május hó
  14. napján, szűk egy hónappal az árverésről való tudomásszerzésüket követően, s fél hónappal az árverés kitűzött időpontját megelőzően tüntették el máig ismeretlen módon azzal, hogy aznap még teljesítették annak törlesztő részletét a Y Zrt-nek. Az események ilyetén kronológiájából adódik az a következtetés, hogy az adósok - akiknek nyilvánvaló célja az árverés meghiúsítása volt - a forgalmi engedélyek visszaadásától, sőt, az alperes késedelmétől függetlenül cselekedtek. Ezt támasztja alá az is, hogy az árverési vevő nyilatkozata alapján maga B. T. rongálta meg a .... forgalmi rendszámú P. típusú gépjárművet (38/F/1.). Emiatt a .... forgalmi rendszámú V. gépjármű vonatkozásában az alperes jogellenes magatartása és a felperest ért kár között nincs, illetőleg oly távoli az okozati összefüggés, ami az alperes kárfelelősségét kizárja. A .... forgalmi rendszámú P.... típusú gépjármű tekintetében pedig a felperes a rendelkezésre álló jogorvoslati eszközt nem vette igénybe a megállapított becsérték miatt, sőt, maga nyilatkozott úgy az árverésen, hogy ha azért a vevő nem ad 300 000 Ft-ot, akkor azt maga veszi meg. Az ingóárverési jegyzőkönyv szerint - melyet az adós és a végrehajtást kérő is aláírt - a közösen elfogadott vételáron került értékesítésre a gépjármű. Az alperes kártérítési felelősségének megállapításához szükséges konjunktív feltételek fentiek szerinti hiánya miatt az elsőfokú bíróság tehát meglapozottan utasította el a felperes keresetét, ezért az ítéletét az ítélőtábla a Pp.
  15. §-ának
(2)bekezdése alapján helybenhagyta. A felperes a fellebbezési eljárásban is pervesztes lett, ezért az ítélőtábla őt kötelezte a jogi képviselővel eljárt alperes költségének megtérítésére a Pp. 78. §-ának
(1)bekezdése szerint. Az ügyvédi munkadíjban jelentkező perköltség összegét a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §-a
(2)bekezdésének a) pontja és
(5)bekezdése, valamint a 6/A. §-ának
(1)bekezdése alapján, de a 3. §-ának
(6)bekezdése szerint a kifejtett tevékenységhez igazodó mérsékelt összegben állapította meg; a teljesítési határidő a Pp. 217. §-ának
(1)bekezdésén alapul. Debrecen,
  1. október hó
  2. napján dr. Csikiné dr. Gyuranecz Márta sk. a tanács elnöke, dr. Bakó Pál sk. előadó bíró, dr. Pribula László sk. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.