Pf.20195/2014/7 – Fővárosi Ítélőtábla

Fővárosi Ítélőtábla 4.Pf.20.195/2014/

1. A Fővárosi Ítélőtábla a Dr. Tanda Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Tanda Zsoltnéügyvéd; .) által képviselt felperesnek - a dr. Rónai Lászlóügyvéd valamint a Prokopovitsch Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Prokopovitsch László ügyvéd; ) által képviselt szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt indított perében, a Fővárosi Törvényszék
2. november
3. napján kelt 4.P.23.575/2011/
4. számú ítélete ellen, a felperes részéről
5. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán meghozta a következő ítéletet: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 nap alatt 100.000 (százezer) forint másodfokú perköltséget. Megállapítja, hogy a le nem rótt 2.160.000 (kétmillió-százhatvanezer) forint fellebbezési eljárási illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperessel ..... ügyvéd által szerkesztett és ellenjegyzett
6. november 10-én kelt, két külön okiratba foglalt adásvételi szerződés - a ..................... szám alatt fekvő társasházi lakás, valamint a ..................... szám alatti lakóház, udvar vonatkozásában - érvénytelen, és ezért a tulajdonjoga az ingatlan-nyilvántartásba visszajegyzésre kerüljön. Állítása szerint a szerződések jóerkölcsbe ütköznek, mert azok megkötésének célja az volt, hogy az ellene indult büntetőeljárásból kifolyólag a vele szemben követeléssel fellépő harmadik személy az ingatlanokból ne nyerhessen kielégítést. Másodlagosan a szerződések színleltségére hivatkozott. Előadása szerint a szerződő felek akarata nem irányult adásvételi szerződés megkötésére, ugyanis az alperessel abban állapodott meg, hogy az ingatlanok tulajdonjoga csupán időlegesen - 3 évre - lesz az alperesé azért, hogy neki végrehajtható vagyontárgya ne legyen. Harmad sorban azt adta elő, hogy az alperes, illetőleg képviselője megtévesztéssel, jogellenes fenyegetéssel vette rá a szerződések megkötésére, amely oda vezetett, hogy a haszonélvezeti jogát sem tudta gyakorolni. Ezen állapot
7. június
8. napjáig állt fenn, ugyanis ekkor szerzett tudomást arról, hogy a feljelentése alapján indult büntetőeljárásban az alperest és testvérét meggyanúsították. Az alperes a kereset elutasítását kérte, tagadva a felperesi állításokat. Utalt arra, hogy a szerződések megtámadása vonatkozásában a perindítás elkésett. Az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott ítéletével a keresetet elutasította és döntött a perköltség viselése tárgyában is. Ítélete indokolásában megállapította, hogy az ingatlan adásvételi szerződések tárgyuknál fogva önmagukban nem ütköznek jóerkölcsbe. Az alperes által állított cél, a fedezetelvonás bizonyítása esetén sem ütköznének a szerződések jóerkölcsbe, ugyanis az ilyen célzatú szerződésekhez a jogalkotó más következményt fűz: az érintett harmadik személlyel szemben ezen szerződések a Ptk.
9. §-a értelmében hatálytalanok; az ennél súlyosabb megítélésű jogkövetkezmény alkalmazása kizárt. Az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékok mérlegelését követően arra a következtetésre jutott, hogy a szerződések megkötésekor egyik fél sem színlelte az ingatlanok adásvételi szerződés megkötésére irányuló szándékát. A felperes terhére értékelte, hogy a szerződéskötéssel kapcsolatos előadása több ponton is jelentősen eltért egymástól. Kiemelte: nem volt megállapítható, hogy a hivatkozott büntetőítélet bármilyen vagyoni jellegű rendelkezést tartalmazott volna a felperessel szemben, míg a polgári jogviszonyokra általánosan irányadó az 5 éves elévülési idő. A felperesre kiszabott jogerős ítélet szerinti börtönbüntetés 6 hónapra felfüggesztésre került, így nem magyarázható, hogy a felperes miért 3 év időtartamra kívánta ingatlanait átruházni az alperesre. Nem indokolt az sem, hogy miért kezdeményezte az alperesnél 6-7 hónap elteltével az ingatlanok tulajdonjogának visszajegyzését. A bíróság mérlegelte azt is, hogy a felperesnek a perbeli ingatlanok eladására vonatkozó szándéka már korábban fennállt, mivel már értékesítésük céljából
10. szeptember 3-án megbízást adott egy ingatlanirodának. A felperes következetesen állította, hogy részére a vételár kifizetésére nem került sor. Az adóhatóság tájékoztatása szerint az alperes bevallott jövedelme az alperes teljesítőképességének egy részét, az önerő meglétét valóban nem támasztotta alá. Kiemelte: önmagában a vételár kifizetésének hiánya a szerződéses akarat mindkét szerződő fél részéről történő színleltségét nem alapozza meg. A felperes kereseti kérelme harmadik jogcímeként megtévesztésre és jogellenes fenyegetésre is hivatkozott. A perbeli szerződéseket
11. november
12. napján kötötték meg, a keresetlevél benyújtása pedig
13. június
14. napján történt, mely időpontok között több mint egy év eltelt. A felperes állította, hogy
15. június 15-éig élt olyan fenyegetettség alatt, amely megakadályozta jogai érvényesítésében. Az elsőfokú bíróság ezen előadást ítélkezése alapjául nem fogadta el. Rámutatott, hogy a felperes
16. június 15-én adott megbízást jogi képviselőjének a szerződés érvénytelensége miatti eljárásra, majd június végén, július elején az érvénytelenségre vonatkozó jogi álláspontját közölte az alperessel és
17. október 13-án a büntetőeljárás megindítása céljából feljelentést tett. A nyomozás során úgy nyilatkozott, hogy 2009 júniusáig - addig amíg az ingatlanok visszaíratását nem kezdeményezte - az alperessel a kapcsolata rendezett volt, naponta találkoztak. Mindebből az elsőfokú bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a felperes nem bizonyította, hogy a megtévesztést, jogellenes fenyegetést a perindítást megelőző egy évben ismerte fel, vagy ezen idő alatt az igényérvényesítést bármilyen körülmény hátráltatta volna. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes élt fellebbezéssel, melyben annak hatályon kívül helyezését kérte további bizonyítási eljárás lefolytatása végett. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság az elhangzott nyilatkozatokat, becsatolt okiratokat és a bizonyítási indítványokat nem a szükséges és kellő alapossággal értékelte, ezáltal a keresetlevélben írt körülmények bizonyítása elől őt elzárta. Nem vette figyelembe azt a körülményt, hogy sem az alperesnek, sem az édesapjának nem volt a szerződéskötést megelőző évekre vonatkozó adóbevallása, így nem bizonyított, hogy a közel 30.000.000 forintos vételár megfizetésére az alperesnek lehetősége volt. Az alperes jövedelmére a bíróság bizonyítást nem folytatott le, ítéletében erre nem hivatkozott. Nem megfelelően értékelte az okiratot szerkesztő ügyvéd ellenmondásos vallomását sem. Megítélése szerint annak bizonyítása, hogy az okiratok a felek szerződéses akaratát tükrözik és a vételár kifizetésére sor került, az alperest terhelte. Nem osztotta az elsőfokú bíróság álláspontját, miszerint a perbeli szerződések nem ütköznek jóerkölcsbe, ugyanis ezen szerződések vele szemben semmiféle végrehajtás foganatba helyezését nem tették lehetővé. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság elfogadta azon alperesi előadást - a bizonyítási indítványát mellőzve -, hogy az alperest a szerződéskötéskor a befektetési szándék vezette. és az ingatlanok vételárát részben saját megtakarításából, részben családtagoktól kapott, illetve egy korábban felvett banki kölcsönből teljesítette. A bíróságnak figyelembe kellett volna vennie azt is, hogy az alperest számtalan önkormányzati, hatósági felszólítás terhelte, mivel az ingatlanok teljes mértékben lepusztultakká, elhanyagoltakká, lakhatatlanokká váltak, hajléktalanok használják. A megtévesztéssel, jogellenes fenyegetéssel kapcsolatban előadta, hogy a BRFK Életvédelmi Alosztályának írt levele az őt ért fenyegetésekre és egyéb jogellenes inzultusokra hivatkozással, ezáltal fellépett ezek miatt a szerződések megkötését követő egy éven belül. Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. Továbbra is fenntartotta azon álláspontját, hogy a szerződések megkötése során az ingatlanok tulajdonjoga megszerzésének szándéka vezérelte és a vételár a felperes részére átadásra került, melyet a felperes a szerződés aláírásával igazolt és nyugtázott. Amennyiben a felperes ezt vitatja, a Pp.
18. §