Mfv.10272/2015/4 – Kúria

(1)bekezdés utolsó mondata alapján az özvegyi nyugdíj feléledésének feltételét az özvegyre irányadó öregségi nyugdíjkorhatár elérését a jogszerző elhalálozásakor hatályos jogszabály alapján kell meghatározni. 1997. LXXXI. Tv. 53. §

(1)A KÚRIA mint felülvizsgálati bíróság Mfv.III.10.272/2015/4.szám A Kúria az ifj. dr. Csűri Gábor ügyvéd által képviselt felperesnek a jogtanácsos által képviselt Országos Nyugdíjbiztosító Főigazgatóság Nyugdíjfolyósító Igazgatóság alperes ellen társadalombiztosítási határozat bírósági felülvizsgálata iránt a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságon

1. február
2. napján kelt 22.M.4087/2014/
3. számú ítélet ellen a felperes részéről előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán tárgyaláson kívül - meghozta a következő í t é l e t e t: A Kúria a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 22.M.4087/2014/
4. számú ítéletét hatályában fenntartja. A felülvizsgálati eljárás illetékét a magyar állam viseli. I n d o k o l á s Az
5. augusztus 9-én született felperes
6. augusztus 11-én a
7. február 5-én elhunyt házastársa jogán megállapított özvegyi nyugdíj feléledése címén - a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatár betöltésére hivatkozva özvegyi nyugdíj megállapítását kérte. A Nyugdíjfolyósító Igazgatóság az igénybejelentést a
8. szeptember 8-án kelt határozatával - a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló
9. évi LXXXI. törvény (Tny.)
10. §

(1)bekezdés b) pontja és 47. §

(2)bekezdése alapján - elutasította. Megállapította, hogy a felperes özvegyi nyugdíjban korábban

1. február 4-ig részesült, az özvegyre irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt, amelyet a jogszerző halálakor hatályos jogszabályok alapján kell megállapítani, az özvegyi nyugdíj megszűnésétől számított 10 éven belül nem töltötte be, ezért a kért ellátásra nem jogosult. Az elsőfokú határozatot a másodfokú társadalombiztosítási szerv helybenhagyta. A határozat indokolása szerint a felperes
2. február 4-ig ideiglenes özvegyi nyugdíjra volt jogosult, a közigazgatási eljárásban azt kellett vizsgálni, hogy az özvegyi nyugdíjra jogosító feltételek valamelyike ezen ellátás megszűnésétől számított 10 éven belül, azaz
3. február 4-ig bekövetkeztek-e. A felperesre irányadó öregségi nyugdíjkorhatár a jogszerző halálakor hatályos Tny.
4. §

(1)bekezdése értelmében 62 év, amelyet a felperes

1. augusztus 9-én töltött be. Mivel a feléledés címén hivatkozott jogosító feltétel az ideiglenes özvegyi nyugdíj megszűnését követő 10 éven belül nem következett be, az elsőfokú szerv helyesen döntött az igény elutasításáról. A felperes keresetében a társadalombiztosítási határozat bírósági felülvizsgálatát azért kérte, mert - 40 évet meghaladó szolgálati ideje alapján
2. március 1-től, vagyis a jogszerző elhalálozását követő 10 éven belül saját jogú öregségi nyugdíjban részesül, ami a kért ellátásra való jogosultságát megalapozza. Hivatkozott arra is, hogy a Tny. szabályozása az összehasonlítható helyzetben lévő özvegyek között az Alaptörvény
3. cikkébe, XIX. cikk

(4)bekezdésébe és XV. cikk

(2)bekezdésébe ütközően tesz különbséget. A munkaügyi bíróság a keresetet elutasította. Megállapította, hogy a felperes özvegyi nyugdíj feléledése címén a Tny. 47. §

(2)bekezdés a) pontja, vagyis a rá irányadó öregségi nyugdíjkorhatár betöltése alapján terjesztette elő igényét, amely feltételt - a Tny. 53. §

(1)bekezdésének utolsó fordulat szerint - a jogszerző halálakor, vagyis a

1. február 5-én hatályos jogszabályok alapján kellett vizsgálni. Mivel a felperes a
2. életévét az ideiglenes özvegyi nyugdíja megszüntetését követő 10 éven túl,
3. augusztus 9-én töltötte be, a társadalombiztosítási határozat nem jogszabálysértő. A jogi szabályozás alaptörvény-ellenességével kapcsolatos felperesi érvelést a munkaügyi bíróság nem osztotta, mert a törvény a feléledésre vonatkozó feltételrendszert illetően valamennyi özvegy esetében azonos szabályokat tartalmaz. A jogerős ítélet ellen a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel, amelyben elsődlegesen annak „megváltoztatását" és a keresetének helyt adó döntés meghozatalát, másodlagosan az ítélet hatályon kívül helyezését és a munkaügyi bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára való utasítását, valamint az alperes költségekben való marasztalását kérte. Álláspontja szerint a munkaügyi bíróság téves jogértelmezés eredményeként mellőzte a speciális szabály alkalmazását és tekintette az általános szabályt irányadónak. A nyugdíjkorhatárt a nők esetében nem lehet általánosan meghatározható életkorhoz kötni, azt egyénileg kell megállapítani. Esetében az az öregségi nyugdíjjogosultsághoz szükséges életkor, amikor a 40 év szolgálati időt megszerezte, a vitatott feltétel ennek alapján
4. március 1-jén bekövetkezett. A felperes a jogerős ítéletben foglalt jogértelmezés kapcsán - az Alaptörvény
5. Cikke, XIX. Cikk

(4)bekezdése és XV. Cikk

(2)bekezdése felhívásával - hivatkozott arra is, hogy az özvegyek között törvényesen nem tehető különbség. A téves jogértelmezés hátrányos megkülönböztetését eredményezte, mivel kedvezőtlenebb helyzetbe került, mint azok a személyek, akik rövidebb ideig voltak özvegyek. A hátrányos megkülönböztetés alapja egyéb helyzete, özvegysége hosszabb időtartama; a méltánytalan és alaptörvényellenes megkülönböztetés azzal kerülhető el, ha igénye nem az általános, hanem a speciális szabályokból (a nők 40 év utáni nyugdíjjogosultságából) kiindulva kerül elbírálásra. A speciális szabály alkalmazásával egyéni érdeke és a törvényesség szempontja anélkül érvényesülne, hogy a közjó, az erkölcs és a jog sérelmet szenvedne. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte, kiemelve, hogy a Tny. 53. §

(2)bekezdés utolsó mondata alapján a Tny.

1. február 5-én hatályos
2. §

(1)bekezdését kellett alkalmazni. Az utóbbi rendelkezésben megjelölt

1. életévet a felperes az irányadó időszakban nem töltötte be; a felperes értelmezése az alaptörvényből és a lex speciális derogát legi generali elvből sem vezethető le. A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp.
2. §

(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott. A Tny. 53. §

(1)bekezdése szerint „feléled az özvegyi nyugdíja annak, akinek az özvegyi nyugdíja nem házasságkötés miatt szűnt meg, ha az arra jogosító feltételek valamelyike

1. a)a házastárs 1993. március 1-je előtt bekövetkezett halála esetén az özvegyi nyugdíj megszűnésétől számított tizenöt éven belül,
2. b)a házastárs 1993. február 28-a után bekövetkezett halála esetén az özvegyi nyugdíj megszűnésétől számított tíz éven belül bekövetkezik. Az özvegyi nyugdíj feléledése során az özvegyre irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt a jogszerző halálakor hatályos jogszabályok alapján kell megállapítani." A Tny. 53. §

(1)bekezdés utolsó mondata egyértelműen és eltérést nem engedően fogalmaz, annak alapján az özvegyi nyugdíj feléledésének vizsgálandó feltételét (az özvegyre irányadó öregségi nyugdíjkorhatár elérését) a jogszerző elhalálozásakor hatályos jogszabály, jelen esetben a Tny. 2011. február 5-én hatályos 7. §

(1)bekezdése alapján kell meghatározni. A Tny. 53. §

(1)bekezdés b) pontja a felperes értelmezésével szemben nem nyugdíjkorhatárt szabályozó rendelkezés, hanem feléledési feltételt tartalmazó utaló szabály, ezért azt a nők kedvezményes nyugdíjba vonulását - életkoruktól függetlenül - biztosító rendelkezésekhez [Tny. 18. §

(2a)-

(2d)értelmezni nem lehet. bekezdés] képest speciális szabályként A felülvizsgálati kérelemben előadott további kifogások nem a szabályozás alaptörvény-ellenességére, hanem a munkaügyi bíróság alaptörvény-ellenes jogértelmezésére vonatkoztak. A Tny. 53. §

(1)bekezdés utolsó mondatában foglalt, az özvegyi nyugdíj feléledésének egyik feltételét szabályozó rendelkezést - a fent kifejtettek szerint - a bíróság helyesen értelmezte, annak alkalmazásától sem az Alaptörvény XIX. cikkének a nők fokozott védelmét előíró

(4)bekezdése, sem a XV. cikk

(2)bekezdése, az alapvető jogok alaptörvény-sértő megkülönböztetés nélküli biztosítását előíró rendelkezés alapján nem tekinthetett el. Az Alaptörvény

1. cikke a bíróságok jogértelmezésére irányadó szabály, amely - a fenti alaptörvényi rendelkezésekkel azonosan nem ad lehetőséget a perben vitás jogosultságokra, kötelezettségekre közvetlenül irányadó tételes jogi normák alkalmazásának mellőzésére; a rendelkezésből konkrét jogosultság (pl. a társadalombiztosítás ellátásaira) nem vezethető le. Az alaptörvényi rendelkezés - ahogyan arra a Kúria a BH2013.
2. számon közzétett eseti döntésben korábban rámutatott a jogszabályok értelmezésével kapcsolatosan ad eligazítást, iránymutatást; a jogvitákat mindig az adott jogviszony elbírálására irányadó anyagi jogszabály szövegéből kiindulva kell eldönteni. Mindezek alapján a Kúria megállapította, hogy a munkaügyi bíróság az alkalmazott jogszabályok helyes értelmezésével döntött a felperes keresetének elutasításáról, ezért a jogerős ítéletet - a Pp.
3. §

(3)bekezdése alapján - hatályában fenntartotta. Az alperes a felülvizsgálati eljárásban felmerült költségei megtérítését nem kérte, ezért a Kúria a Pp. 278. §

(2)bekezdése alapján e tárgyban mellőzte a határozat hozatalt. A Kúria a felülvizsgálati alapján határozott. eljárás illetékéről a Tny.

1. §-a Budapest,
2. szeptember
3. Dr. Zanathy János sk. tanácselnök, Dr. Magyarfalvi Katalin sk. előadó bíró, Dr. Farkas Katalin sk. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő