Szegedi Ítélőtábla Fkhar.I.79/2015/
- A Szegedi Ítélőtábla mint harmadfokú bíróság a Szegeden,
- szeptember hó
- napján megtartott fellebbezési nyilvános ülés alapján meghozta a következő ÍTÉLETET: A testi sértés bűntette miatt a vádlott ellen indított büntetőügyben a Gyulai Törvényszék
- november hó
- napján kihirdetett 9.Fkf.202/2014/
- számú ítéletét megváltoztatja akként, hogy a vádlottat próbára bocsátás helyett megrovásban r é s z e s í t i . A pártfogó felügyeletre vonatkozó rendelkezést m e l l ő z i . Egyebekben a másodfokú ítéletet h e l y b e n h a g y j a. A harmadfokú eljárásban felmerült 13.720,- (Tizenháromezer-hétszázhúsz) forint bűnügyi költséget az állam viseli. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. INDOKOLÁS: A Békéscsabai Járásbíróság a
- február
- napján kihirdetett 10.Fk.281/2013/
- számú ítéletével a vádlottat az ellene testi sértés bűntette [
- évi IV. törvény
- §
(1)bekezdés,
(2)bekezdés,
(4)bekezdés
- fordulat] miatt emelt vád alól felmentette. 184.663,- forint bűnügyi költségről megállapította, hogy azt az állam viseli. Az első fokú ítélet ellen az ügyész jelentett be fellebbezést a vádlott felmentése miatt, bűnössége megállapítása és büntetés kiszabása érdekében. A Békés Megyei Főügyészség az ügyészi fellebbezést fenntartva indítványozta az első fokú ítélet megváltoztatását, a vádlott bűnösségének megállapítását az
- évi IV. törvény
- §
(1)bekezdésébe ütköző és a
(4)bekezdés
- fordulata szerint minősülő testi sértés bűntettében, próbaidőre felfüggesztett fiatalkorúak fogháza kiszabását azzal, hogy a bíróság állapítsa meg, hogy a vádlott pártfogó felügyelet alatt áll. A Gyulai Törvényszék a
- november
- napján kihirdetett 9.Fkf.202/2014/
- számú ítéletével az első fokú ítéletet megváltoztatta, a vádlottat bűnösnek mondta ki az
- évi IV. törvény
- §
(1)és
(2)bekezdésébe ütköző,
(4)bekezdés
- fordulata szerint minősülő testi sértés bűntettében, ezért őt 2 évre próbára bocsátotta. Megállapította, hogy a fiatalkorú vádlott a próbaidő alatt pártfogó felügyelet alatt áll. Kötelezte a felmerült 184.663,- forint bűnügyi költség megfizetésére, egyben megállapította, hogy a másodfokú bűnügyi költséget, mely 8.000,- forint, a vádlott viseli. A másodfokú bíróság ítéletével szemben a vádlott, a védő, és a törvényes képviselő jelentett be fellebbezést az első fokú ítélet helybenhagyása, tartalmát tekintve vádlott felmentése érdekében. A védő fellebbezését írásban indokolta, melyben elsődlegesen az első fokú ítélet helybenhagyását, azaz a vádlott felmentését, másodlagosan enyhébb intézkedés, megrovás alkalmazását indítványozta. A Szegedi Fellebbviteli Főügyészség a másodfokú tényállás és a büntetés kiszabási körülmények helyesbítése mellett a másodfokú ítélet helybenhagyására tett indítványt, utalt az eljáró bíróságok eljárási szabálysértéseire. Az ítélőtábla az enyhítés érdekében bejelentett fellebbezést ítélte alaposnak, egyben az ügyésznek az eljárási szabálysértésekre vonatkozó észrevételét osztotta. Eljárási szabályt sértett az elsőfokú bíróság, amikor a sértett nyomozás során tett vallomását bizonyítékként értékelte. A nyomozó hatóság ugyanis törvénysértően a sértettet gyermekkorú tanúként hallgatta ki annak ellenére, hogy ő a kihallgatásakor -
- január 16.-án - már betöltötte a tizennegyedik életévét. Ennek következtében a nyomozó hatóság a sértettet nem figyelmeztette a Be.
- §
(3)bekezdésében írt igazmondási kötelezettségére és a hamis tanúzás törvényes következményeire. A nyomozó hatóság ugyancsak törvénysértően nem oktatta a kihallgatások időpontjában még gyermekkorú 1. sz. és 2. sz. tanúkat, a Be. 86. §
(1)bekezdése és a Be. 85. §
(3)bekezdése szerinti igazmondási kötelezettségre. Így e tanúk nyomozati vallomásának bizonyítékként történő értékelése során is a Be. 78. §
(4)bekezdésében írt eljárási szabályt sértette meg az elsőfokú bíróság. Az ítélőtábla az eljárási szabálysértést akként küszöbölte ki, hogy a tanúk nyomozati vallomását a bizonyítékok köréből kirekesztette. Ez azonban a tényállást nem tette megalapozatlanná, hiszen a tanúkat a bíróság kihallgatta, és közülük a sértett nyomozati vallomásával egyező tartamú vallomást tett. Eljárási szabályt sértett továbbá az elsőfokú bíróság, amikor a tanúkat - akik akkor már betöltötték a tizennegyedik életévüket - nem figyelmeztette a Be. 82. §
(1)bekezdés b) pontjában írt úgynevezett relatív mentességi jogára, tekintettel arra, hogy e tanúk saját magukra is terhelő vallomást tettek, és e vallomásukat az elsőfokú bíróság bizonyítékként értékelte. A
- sz., az
- sz., a
- sz. és az
- sz. tanú vallomásának ugyanakkor az ítéleti tényállásra nincs kihatása, mivel az ő magatartásuk nem volt vád tárgyává téve. Ugyanakkor a
- sz. tanú - aki a tényállás szerint részt vett a sértett bántalmazásában - esetén a mentességi jogra történt figyelmeztetés elmaradása érinti a saját tevőlegességére vonatkozó vallomását. Az ítélőtábla az eljárási szabálysértést akként küszöbölte ki, hogy a fenti tanúk relatív mentességi joggal érintett azon vallomásrészleteit, amelyekben önmagukat bűncselekmény elkövetésével vádolták, a bizonyítékok köréből kirekesztette.
- sz. tanú vallomásrészének kirekesztése a tényállást nem érintette, hiszen ő végig következetesen tagadta a
- december 4-i bántalmazást, az ő cselekvőségének megállapítására egyéb bizonyítékok mérlegelése alapján törvényesen került sor. Eljárási szabályt sértett a másodfokú bíróság, amikor a fellebbezési nyilvános ülésen - a
- sorszámú jegyzőkönyv tanúsága szerint - a jogorvoslati jog tekintetében a védőt és a törvényes képviselőt a vádlottat megelőzően nyilatkoztatta. A Be.
- §
(1)bekezdése értelmében a fellebbezési nyilatkozatok sorrendjében a vádlott megelőzi a védőt, a Be.
- § alapján a törvényes képviselő jogorvoslati jogára a védő jogai irányadók. Ebből következik, hogy a vádlott a törvényes képviselőt is megelőzi a fellebbezési nyilatkozatok sorrendjében. Ezen eljárási szabálysértésnek az ügy érdemére kihatása nem volt, ezért a harmadfokú bíróság csak annak megállapítására szorítkozott. *** Az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást hiánytalanul lefolytatta, és a bizonyítékok mérlegelésével állapította meg a tényállást. A másodfokú bíróság az iratok tartalma és helyes ténybeli következtetés alapján a tényállást tudati tényekkel egészítette ki. A vádlott fellebbezési nyilvános ülésen tett nyilatkozata alapján az ítélőtábla a tényállást a Be.
- §
(2)bekezdése alapján az alábbiak szerint kiegészítette, illetőleg helyesbítette: A vádlott jelenleg szakmunkásképzőben tanul, kőműves, hideg-burkoló szakon. Önálló jövedelemmel nem rendelkezik, szülei jövedelmi viszonyai nem ismertek A 2. sz. tanúval szemben a nyomozás megszüntetésére a Be. 190. §
(1)bekezdés d) pontja alapján került sor. Egyebekben az első- és másodfokú bíróság által megállapított tényállás hiánytalan, azt az ítélőtábla a fenti kiegészítéssel és helyesbítéssel határozatának alapjául elfogadta. A törvényszék helyesen állapította meg, hogy az elsőfokú bíróság téves jogi következtetésre jutott, amikor nem látta megállapíthatónak, hogy a vádlott és gyermekkorú társa között szándékegység állt fenn. A másodfokú bíróság e körben kifejtett jogi indokaival az ítélőtábla mindenben egyetértett. A törvényszék a vádlott cselekményét a törvénynek megfelelően minősítette, és helyesen utalt arra, hogy a gyermekkorú elkövetőtárs miatt - hiszen ő erre figyelemmel nem büntethető - nem minősül a cselekmény társtettesként elkövetettnek. A vádlott
- december 4-én testi épségre irányuló szándékkal ütötte meg a sértettet, a tudata átfogta, hogy a támadott testtájék a társának fájdalmas és érzékeny szerve, annak többszöri közepes erővel történő megütése nyolc napon túl gyógyuló sérülést okozhat. Eziránt közömbös maradt, abba belenyugodott. Így a cselekményt eshetőleges szándékkal valósította meg. A cselekmény indítékára figyelemmel - erőfitogtatás, társ megalázása - nyilvánvaló, hogy a maradandó fogyatékosságra, mint eredményre a vádlottnak még az eshetőleges szándéka sem terjedt ki. Az eredmény bekövetkezését a vádlott azért nem látta előre, mert a kellő körültekintést elmulasztotta, így az eredmény tekintetében a cselekményt a gondatlanság enyhébb formájával, hanyagsággal valósította meg. A harmadfokú bíróság nem osztotta a védőnek arra vonatkozó jogi álláspontját, hogy az eredményre kiterjedő gondatlanságra figyelemmel nem lehet szó a vádlott és gyermekkorú társa közötti szándékegységről. A vegyes bűnösségű bűncselekmény esetén a szándékegységnek az alapesetre kell kiterjednie. A vegyes bűnösségű bűncselekmények szándékos bűncselekmények, függetlenül attól, hogy az eredmény vonatkozásában akár az összes, vagy csak az egyik elkövetőnek csupán a gondatlansága állapítható meg. Nem tévedett tehát a másodfokú bíróság, amikor a szándékegységet a vádlott és gyermekkorú társa között megállapította. A büntetés kiszabása során az ítélőtábla súlyosító körülményként a testi épség elleni bűncselekmények elszaporodottságát értékelte a vádlott terhére, további enyhítő körülmény az időmúlás, hiszen a cselekmény óta közel három év telt el, valamint a gondatlanság enyhébb foka és a hosszú büntetőeljárás. Az ítélőtábla álláspontja szerint a cselekmény nagyobb tárgyi súlya ellenére, a cselekmény elkövetésekor a tizennegyedik életévét csak négy hónappal meghaladó vádlottal szemben a közel három évi időmúlásra tekintettel, az enyhébb intézkedés alkalmazása is elegendő, mivel a büntetés célját a hosszú büntetőeljárás alatt állás is kellően szolgálta. Ezért a vádlottat a Btk.
- §
(1)bekezdés a) pontja, és a Btk. 64. §
(1)és
(2)bekezdés alapján megrovásban részesítette. Erre figyelemmel a pártfogó felügyeletre vonatkozó rendelkezést a másodfokú bíróság mellőzte. A kifejtettekből következik, hogy az ítélőtábla az enyhítésre irányuló fellebbezést alaposnak ítélve, a másodfokú bíróság ítéletét a rendelkező részben foglaltak szerint megváltoztatta, a Be. 398. §
(1)bekezdése alapján, egyebekben pedig a Be.
- § alapján helybenhagyta. Mivel a fellebbezés részben eredményre vezetett, ezért a harmadfokú eljárásban felmerült bűnügyi költség vonatkozásában akként rendelkezett a Be.
- §
(1)bekezdése alapján, hogy azt az állam viseli. Szeged,
- szeptember hó
- Gyurisné dr. Komlóssy Éva sk. a tanács elnöke Sefta Márta dr. sk.. Cserháti Ágota sk. a tanács tagja, előadó a tanács tagja A Szegedi Ítélőtábla Fkhar.I.79/2015/
- számú ítélete és a Gyulai Törvényszék 9.Fkf.202/2014/
- számú ítéletének jelen ítélettel meg nem változtatott része a mai napon jogerős és végrehajtható. Szeged,
- szeptember
- Gyurisné dr. Komlóssy Éva sk. a tanács elnöke