A határozat elvi tartalma: Nem hivatkozhat végszükségre az az elkövető, aki a nála elhelyezett kiskorú és a kiskorúval kapcsolattartásra jogosult személy közötti kapcsolat kialakítását - a vele szemben emiatt korábban kiszabott bírság alkalmazása után is - a jogosult oldalán általa vélelmezett, de semmilyen módon alá nem támasztott veszélyeztetés lehetősége miatt nem teszi lehetővé. KÚRIA Bfv.I.420/2015/9.szám A Kúria Budapesten, a
- év tanácsülésen meghozta a következő július hó
- napján tartott v é g z é s t: A kiskorú veszélyeztetésének vétsége miatt folyamatban volt büntetőügyben a terhelt védője által benyújtott felülvizsgálati indítványt elbírálva a Budakörnyéki Járásbíróság 7.B.154/2012/
- számú ítéletét és a Budapest Környéki Törvényszék 2.Bf.399/2013/
- számú végzését hatályában fenntartja. A végzés ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye, és ebben az ügyben sem az indítvány előterjesztője, sem azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be. I n d o k o l á s A Budakörnyéki Járásbíróság a
- március hó
- napján meghozott 7.B.154/2012/
- számú ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki kiskorú veszélyeztetése vétségében [
- évi IV. törvény
- §
(4)bekezdés], ezért egy évre próbára bocsátotta. A terhelt és védőjének fellebbezése folytán másodfokon eljárt Budapest Környéki Törvényszék a
- november 15-én meghozott és jogerőre emelkedett 2.Bf.399/2013/
- számú végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A jogerős ítéleti tényállás lényege szerint: a terhelt és sértett édesanyja házasságából
- szeptember hó
- napján a kk. sértett megszületett. Házasságuk
- év elején megromlott.
- március hó
- napján a sértett édesanyja kk. sértett gyermekével vidéken a szüleinél tartózkodott. A terhelt innen vitte magával közös kiskorú gyermeküket
- március hó
- napján a ... szám alatti otthonukba. A sértett édesanyja ezt követően már nem tért vissza közös otthonukba, hanem a terhelttel szemben házasság felbontása és gyermekelhelyezés iránt keresetet nyújtott be a Pesti Központi Kerületi Bíróságon, amelyben kérte ideiglenes intézkedéssel a gyermek nála történő elhelyezését. A bíróság
- június hó
- napján kelt 14.P.101.689/2010/
- számú határozatával a gyermekelhelyezéssel kapcsolatos ideiglenes intézkedés iránti kérelmet elutasította, a gyermek a terhelt gondozásában maradt. Ugyanakkor a bíróság ideiglenes intézkedéssel szabályozta a sértett édesanyja és kk. gyermek kapcsolattartását. A Fővárosi Bíróság 50.Pfv.636.892/2010/
- számú, helybenhagyó határozata folytán a fenti végzés
- október hó
- napján jogerőre emelkedett. Az ideiglenes intézkedés szerint a sértett édesanyja jogosult kk. gyermekével, az elvitel jogára is kiterjedően, a kapcsolatot tartani minden naptári páros héten csütörtök reggel 9 órától, vasárnap este 19 óráig, továbbá minden naptári páratlan héten szerda reggel 9 órától péntek este 19 óráig. A páros és páratlan hetek további napjaiban a terhelt jogosult a gyermekkel a kapcsolatot tartani. Az anyai kapcsolattartások alkalmával gyermek átadásának és átvételének a helye ... szám volt. Amennyiben a gyermek betegsége, vagy a szülők oldalán előre látható okból a kapcsolattartás elmaradna, úgy erről a szülők külön megállapodást köthetnek, megállapodás hiányában az elmaradt kapcsolattartás nem pótolható. A sértett édesanyját a kapcsolattartás első alkalommal az előzetesen végrehajtható bírósági határozat alapján
- július hó
- napján 9 órától illette meg. A terhelt a gyermeket sem
- július hó
- napján, sem azt követően egyetlen alkalommal sem adta át a kapcsolattartásra minden alkalommal megjelenő anyának. Ezért az anya a kapcsolattartás végrehajtása iránt kérelmet nyújtott be a ... Városi Gyámhivatalhoz, ahol a
- november hó
- napján kelt 111-375-42/
- számú végzéssel ennek helyt adtak, és a kapcsolattartás akadályozása miatt a terheltet 50.000,- forint bírsággal sújtotta. A terhelt fellebbezése folytán eljárt Pest Megyei Kormányhivatal Szociális és Gyámhivatal Gyámügyi és Gyermekvédelmi Osztálya a
- április 6-án jogerőre emelkedett végzésével az első fokú határozatot helybenhagyta. A terhelt önhibájából a vele szemben jogerősen kiszabott bírság után, azaz
- április hó
- napját követően sem biztosította egyetlen alkalommal sem az anya részére az ideiglenes intézkedésben szabályozott kapcsolattartást. A sértett édesanyja a gyermekével
- március hó
- napja és
- december hó
- napja közötti időben kizárólag eseti jelleggel, a terhelt otthonában, a terhelt által meghatározott időpontokban, kapcsolatot. és a terhelt felügyelete mellett tarthatott A bíróság a terhelt és az anya házasságát a
- november hó
- napján jogerőre emelkedett határozatával felbontotta, és a közös kiskorú gyermeket az anya nevelésében és gondozásában helyezte el, és a szülők kapcsolattartását újra szabályozta. A terhelt a gyermeket
- december hó
- napján átadta az anyának. A bíróság jogerős határozata ellen a terhelt védője a Be.
- §
(1)bekezdés a) pontjára alapított felülvizsgálati indítványt nyújtott be arra hivatkozva, hogy a terhelt bűnösségének megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével került sor. Álláspontja szerint a terhelt javára büntethetőségi akadály, nevezetesen a társadalomra veszélyességben való tévedés, illetve a végszükség állapítható meg. Az eljárt bíróságok nem derítették fel a tényállást, nem vonták vizsgálódásuk alá, hogy a terhelt önhibájából akadályozta-e a kapcsolattartást. Sem a polgári, sem a gyámhatósági eljárás során nem került sor annak vizsgálatára, hogy a terhelt kizárólag az elvitel módját kívánta megakadályozni annak érdekében, hogy az általa kellő alappal vélelmezett veszélyhelyzetből mentse a kiskorú gyermeket. A Legfőbb Ügyészség BF.498/2015. számú írásbeli nyilatkozatában a felülvizsgálati indítványnak a tényállás megállapításait kifogásoló részét törvényben kizártnak, egyebekben alaptalannak ítélte, a megtámadott határozatok hatályában fenntartását indítványozta. A Kúria a felülvizsgálati indítványt - mivel azt nem az ügyész nyújtotta be a terhelt terhére - a Be. 424. §
(1)bekezdése alapján tanácsülésen bírálta el. A Be. 423. §
(4)bekezdésében írtakra figyelemmel a határozatokat a felülvizsgálati indítványban meghatározott ok alapján, valamint az
(5)bekezdésre figyelemmel a 416. §
(1)bekezdés c) pontjában felsorolt - feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező esetleges más eljárási szabálysértésekre tekintettel is felülvizsgálta. Ilyen, a Be. 373. §
(1)bekezdésének I.
- b)és
- c)pontjában, valamint II-IV. pontjának valamelyikében meghatározott eljárási szabálysértést nem észlelt. A Be. 423. §
(1)bekezdése értelmében a felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó, ez a tényállás a felülvizsgálati indítvánnyal nem támadható. A Kúria törvényben kizártnak tekintette a felülvizsgálati indítványnak és a terhelt észrevételeinek mindazokat a hivatkozásait, amelyek kétségbe vonták a terheltnek a jogerős határozatban rögzítettek szerinti szerepét, vitatták az eljárt bíróságok bizonyítékokat értékelő és tényállást megállapító tevékenységét, hiányolva az elégséges bizonyítékokat a tényállásban rögzítettek megállapításához. Amikor az indítványozó, az önhiba megállapíthatóságával kapcsolatos felderítetlenséget sérelmezi, valójában a jogerős határozatban megállapított tényállás megalapozottságát vitatja, illetve a bíróság bizonyítékokat értékelő tevékenységét támadja, amelyre a felülvizsgálati eljárásban nincs törvényes lehetőség. A felülvizsgálati indítvány és a terhelt írásbeli beadványa - a felülvizsgálat eljárásjogilag megengedett keretei között a jogerős ítéletben rögzített tényállást figyelembe véve - a tényállást támadják, a jogerős ítéleti tényállásban nem szereplő, attól eltérő körülményekre hivatkoznak, ezért felülvizsgálat alapjául nem szolgálhatnak. A felülvizsgálat során az anyagi jogi kifogások kizárólag az alapeljárásban megállapított tényállás alapján bírálhatók el, és az abban nem szereplő, vagy attól eltérő tényre vonatkozó kifogás érdemben nem vizsgálható. A felülvizsgálat során a jogerős határozat ténybeli megalapozottsága, a bíróság bizonyítékokat értékelő tevékenysége, és ezen keresztül a bűnösség nem vitatható. A Kúria ezért a későbbiekben vizsgálandó anyagi jogi kérdésekben mindenben a felülvizsgálati indítvánnyal támadott határozatokban rögzített tényállásban foglaltakból indult ki. A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a Be. 416. §
(1)bekezdés a) pontja szerint felülvizsgálatnak - többek között akkor van helye, ha a terhelt bűnösségének megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt került sor. Az 1978. évi IV. törvény 195. §
(4)bekezdésében írt kiskorú veszélyeztetésének vétségét követi el és egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő az, aki a bírósági vagy hatósági határozat alapján nála elhelyezett kiskorú és a kiskorúval kapcsolattartásra jogosult személy közötti kapcsolat kialakítását vagy fenntartását a kapcsolattartás kikényszerítése érdekében alkalmazott bírság kiszabását követően is akadályozza. A 2013. július 1. napjától hatályos, a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (továbbiakban Btk.) 210. §
(1)bekezdése szerinti kiskorúval való kapcsolattartás akadályozásának vétségében bűnös, aki a hatósági határozat alapján nála elhelyezett kiskorú és a kiskorúval kapcsolattartásra jogosult személy közötti kapcsolat kialakítását vagy fenntartását a kapcsolattartás kikényszerítése érdekében alkalmazott bírság kiszabását követően is önhibájából akadályozza. Ez a tényállás az 1978. évi IV. törvény 195. §
(4)bekezdése alapján büntetni rendelt kiskorú veszélyeztetésének vétségéhez képest többlettényállási elemet (önhiba) tartalmaz. Az elkövetési magatartás kifejtése - önhiba nélkül - nem tényállásszerű. A korábbi törvényi tényálláshoz tartozó háttérjogszabály, a gyámhatóságokról, valamint a gyermekvédelmi és gyámügyi eljárásról szóló 149/1997. (IX. 10.) Korm. rendelet 33. §
(2)és
(4)bekezdései a szakigazgatási szervre rótták az önhiba fennállásának vizsgálatát, a közigazgatási bírságolás [Ket.
- § d) pontja] előfeltételévé téve azt. Az adott ügyben a terhére egyébként az önhiba fennállása is megállapítható, a korábbi törvényi rendelkezések alapján ezt az elsőfokú bíróságnak - mivel az nem képezte a törvényi tényállás részét - külön nem kellett vizsgálnia. Ennek megfelelően a terhelt cselekménye mind az elkövetéskori, mind pedig az elbíráláskori büntető törvény alapján bűncselekmény. A felülvizsgálati eljárásban valamely büntethetőséget kizáró vagy megszüntető ok csak akkor állapítható meg, ha az azzal kapcsolatos, a törvény szempontjából releváns tényeket a tényállás tartalmazza. Ilyet sem az elsőfokú bíróság ítéletének tényállása, sem az indokolás olyan része, amely egyébként a tényállás részének tekintendő, nem tartalmaz. Ugyanez állapítható meg a másodfokú bíróság határozatát illetően. A felülvizsgált határozatok indokolása szerint a felsőfokú iskolai végzettséggel rendelkező terhelt tudatában volt annak, hogy a bíróság, illetve a közigazgatási hatóságok jogerős határozataiban megállapítottak rá nézve kötelezőek. Azoknak a - bírság kiszabását követően történt - semmibevétele, illetve az azokkal történő tudatos, szándékos szembehelyezkedés jogellenes magatartás. Jogellenesség tudatában a társadalomra veszélyesség hiányára, illetve az abban való tévedésre hivatkozás alaptalan. A védő felülvizsgálati indítványában az alapeljárásban kifejtetteket megismételve - végszükségre is hivatkozott. A végszükség [
- évi IV. törvény
- §
(1)bekezdés] olyan rendkívüli helyzetet jelent, amit tényleges, meghatározott, és nem feltételezett veszély alapoz meg, azaz, objektív veszélyhelyzetnek kell fennállnia ahhoz, hogy az elkövetői magatartást végszükségben cselekvésként lehessen értékelni. Szemben a terhelt állításával - miszerint az anya egészségi állapota, és az ilyen egészségi állapotban történő gépkocsivezetése idézte volna elő azt a végszükséget jelentő helyzetet, amit az anya és a gyermeke közötti kapcsolattartás akadályozásával kívánt elérni soha nem következett be. Erre utaló adatot, tényt a jogerős határozat tényállása sem tartalmaz. Ilyen közvetlen és másként el nem hárítható veszély megléte csupán feltételezés volt a terhelt részéről. A tévesen feltételezett veszélyben cselekvő magatartását a tévedésre vonatkozó rendelkezések alapján kell értékelni. A tényállást figyelembe véve, a tévesen feltételezett veszélyhelyzet a terhelt szubjektív értékítéletén alapult, ami nem tekinthető büntethetőséget kizáró oknak. A Btk.
- § téves alkalmazása csak akkor felülvizsgálati ok, ha kihatott a bűnösség megállapítására vagy törvénysértő büntetés kiszabását eredményezte (BH2014.293). Az elkövetéskor hatályban volt
- évi IV. törvény és az elbíráláskor hatályos Btk. rendelkezéseit összevetve a terhelt terhére rótt bűncselekmény továbbra is büntetendő cselekmény és az figyelemmel a szabadságvesztés generális minimumára: az elbíráláskor hatályos törvényben három hónap, míg az elkövetéskor hatályos törvényben két hónapban megállapított mértéke - nem eredményez enyhébb elbírálást. Az eljárt bíróságok a büntető anyagi jog szabályainak megsértése nélkül állapították meg a terhelt bűnösségét az
- évi IV. törvény
- §
(4)bekezdés szerinti kiskorú veszélyeztetése vétségében és ennek megfelelő az intézkedés alkalmazása. Végezetül a Kúria utal rá, hogy a felülvizsgálat, illetve a büntetőeljárás során a láthatás kérdése és módja tekintetében eljárt közigazgatási hatóságok döntéseinek felülbírálatára nincs törvényes lehetőség. Mindezekre figyelemmel a Kúria a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt és a megtámadott határozatot a Be. 426. § alapján hatályában fenntartotta. A végzés elleni fellebbezést a Be. 3. §
(4)bekezdése, a felülvizsgálatot a Be. 416. §
(4)bekezdés b) pontja kizárja. A felülvizsgálati indítvány ismételt benyújtásával kapcsolatos tájékoztatás a Be. 418. §
(3)bekezdésén alapul azzal, hogy ez esetben a Kúria - a Be. 421. §
(3)bekezdésére figyelemmel - az indítvány elutasítására vonatkozó határozat hozatalát is mellőzheti. Budapest,
- július
- Dr. Csere Katalin s.k. a tanács elnöke, dr. Vaskuti András s.k. előadó bíró, dr. Soós László s.k. bíró A kiadmány hiteléül: TóthLné bírósági tisztviselő