Bfv.779/2015/6 – Kúria

(1)bekezdés,

1. §] vonatkozásában hatályon kívül helyezi és e cselekmény miatt az eljárást megszünteti. Az I. rendű terhelttel szemben kiszabott pénzbüntetésnél a halmazati büntetésre utalást mellőzi, egyebekben a megtámadott határozatokat e terhelt vonatkozásában hatályában fenntartja. Az ítélet ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye, és ebben az ügyben sem az indítványozó, sem azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be. I n d o k o l á s A rendőr törzszászlós I. rendű terheltet a Debreceni Törvényszék a
2. szeptember
3. napján meghozott 4.B.4/2013/
4. számú ítéletével bűnösnek mondta ki hivatali visszaélés bűntettében [Btk.
5. § a) pont] és hamis tanúzás vétségében [Btk.
6. §

(1)bekezdés, Btk.

1. §], ezért őt halmazati büntetésül négyszáz napi tétel, napi tételenként 1.200 forint, összesen 480.000 forint pénzbüntetésre ítélte azzal, hogy azt a meg nem fizetése esetén négyszáz napi, fogházban végrehajtandó szabadságvesztésre kell átváltoztatni. Rendelkezett továbbá az I. rendű terheltet terhelő bűnügyi költség viseléséről. A védelmi fellebbezés alapján eljáró Debreceni Ítélőtábla a
2. január
3. napján kihirdetett Bf.II.838/2014/
4. számú végzésében az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A jogerős határozatok ellen az I. rendű terhelt védője terjesztett elő a Be.
5. §

(1)bekezdés c) pontjára alapítottan, a Be. 373. §

(1)bekezdés I/c., - helyesen - II/c. és III/a. pontjára hivatkozással felülvizsgálati indítványt. A védő álláspontja szerint a Debreceni Nyomozó Ügyészség

1. december
2. napján kelt Ny.490/
3. számú vádirata, melyben az I. rendű terheltet az
4. évi IV. törvény
5. §

(1)bekezdésében meghatározott, azonban a

1. § szerint minősülő hamis tanúzás vétségével vádolta, nem volt törvényes, mivel a nyomozó ügyészség az alapügyben eljárt szabálysértési hatóság feljelentésének hiányában járt el. Kifejtette, hogy az elkövetéskor hatályos büntető törvény
2. §-a, továbbá a jelenleg hatályos Btk.
3. §-a értelmében hamis tanúzás miatt mindaddig, amíg az ügy, amelyben a hamis tanúzást elkövették (alapügy) nem fejeződik be, büntetőeljárás csak az alapügyben eljáró hatóság feljelentése alapján indítható. Hivatkozott arra, miszerint a Be.
4. §

(3)bekezdés c) pontja alapján büntetőeljárást nem lehet indítani, vagy a már megindult büntetőeljárást meg kell szüntetni, ha büntethetőséget kizáró vagy megszüntető ok áll fenn. Hivatkozott a Be. 217. §

(3)bekezdésének d) pontjára, miszerint a vádiratnak tartalmaznia kell többek között az eljárás megindításához szükséges külön törvényi feltétel (magánindítvány, feljelentés, kívánat, mentelmi jog vagy mentesség felfüggesztése, hozzájárulás a büntetőeljárás megindulásához) meglétét. Álláspontja szerint a ... Rendőrkapitányságon 1237/2011.szabs. számon indult szabálysértési eljárásban az I. rendű terhelt ugyan valótlan tanúvallomást tett, azonban a szabálysértési hatóság e hamis tanúzás miatt feljelentést nem tett, így a bíróságnak a terhelttel szemben a hamis tanúzás vétsége miatt indított büntetőeljárást a Be. 267. §

(1)bekezdés k) pontja alapján meg kellett volna szüntetnie. Felülvizsgálati indítványában támadta az eljárt bíróságok határozatait azért is, mert álláspontja szerint a bíróságok az eljárást hatáskörük hiánya ellenére folytatták le. E körben arra hivatkozott, hogy a vádirat benyújtását követően a 2013. évi CLXXXVI. törvény 66. §-a módosította a Be. 470. §

(1)bekezdés c) pontját, melynek így a

1. január
2. napjától hatályos szövege szerint katonai büntetőeljárásnak van helye a rendőr által a szolgálati helyen, illetve a szolgálattal összefüggésben elkövetett nem katonai bűncselekmények miatt is. Álláspontja szerint, mivel a Be.
3. §-a alapján a büntetőeljárást a cselekmény elbírálásakor hatályban lévő törvény szerint kell lefolytatni, a büntetőügyet a Debreceni Törvényszék Katonai Tanácsához kellett volna áttenni. Előadta, hogy bár a Kúria EBH 2014.B.
4. számú elvi határozata a Be.
5. §

(3)bekezdésére hivatkozással ettől ellentétes álláspontot foglalt el, a saját jogi álláspontja szerint a 605. §

(3)bekezdés szövegezése az

1. évi XIX. törvény, mint új büntetőeljárási törvény hatályba lépésére vonatkozott. Másrészt pedig a Be.-t utóbb módosító
2. évi CLXXXVI. törvény
3. §

(2)bekezdése speciális szabályként a katonai büntetőeljárás kiszélesítését tartalmazó rendelkezést

1. január
2. napján léptette hatályba. A védő a felülvizsgálati indítványát az indokolási kötelezettség [Be.
3. §

(1)bekezdés III/a. pont] megsértésére is alapozta, melynek lényege az, hogy az eljárt bíróságok nem tisztázták megnyugtatóan, miszerint a rendőr törzszászlós I. rendű terhelt körzeti megbízottként a tudomására jutott közlekedési szabálysértésről tett-e jelentést a ... Rendőrkapitányság ügyeletére. Álláspontja szerint a Magyar Köztársaság Rendőrsége körzeti megbízotti szabályzata kiadásáról rendelkező 11/

1. (VIII. 30.) ORFK utasítás
2. pontja alapján a fenti jelentési kötelezettség megszegése fegyelmi eljárás alapjául szolgálhat. Az első fokú eljárás során a bíróság nem tisztázta, hogy a terhelt az őt terhelő jelentési kötelezettségnek mikor és hogyan tett eleget, ám, mivel vele szemben fegyelmi eljárás nem indult, egyértelmű, hogy a jelentést a terhelt megtette. Ezt azonban sem a híváslista, sem az ügyeleti telefonnal való beszélgetés hanganyagát rögzítő kazetta nem tartalmazza. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság elmulasztotta beszerezni a rendőrség szerveinél rendszeresített Egységes Digitális Rádiórendszer által forgalmazott tárolt, és visszahallgatásra alkalmas hanganyagát; az első fokon eljárt törvényszék azon álláspontja, miszerint az e bizonyítási indítványnak való helyt adás az eljárás elhúzódását eredményezhette volna, elfogadhatatlan. A védő végezetül szintén az indokolási kötelezettség megsértése körében hivatkozott arra, hogy amennyiben az I. rendű terhelt a vádirati tényállásnak megfelelően a közlekedési szabálysértési ügyet tényleg nem jelentette, azzal az előbbiek szerint intézkedési és jelentési kötelezettséget is mulasztott, ezért a szabálysértési eljárásban tanúkénti kihallgatása során a valóság feltárásával önmagára terhelő nyilatkozatot lett volna kénytelen tenni. Ugyanakkor a Btk.
3. §

(1)bekezdés a) pontja szerint nem büntethető hamis tanúzásért, aki a valóság feltárása esetén önmagát vagy hozzátartozóját bűncselekmény elkövetésével vádolná. Jogirodalmi álláspontot ismertetve álláspontja szerint e büntethetőséget kizáró ok alapján a tanú akkor is mentesül a felelősségre vonás alól, ha a figyelmeztetés ellenére nem tagadja meg a vallomástételt, majd hamis vallomást tesz. Álláspontja szerint e mentességi ok meglétére vagy hiányára az ügyben eljárt bíróságok nem adtak indokolást. Mindezek alapján indítványozta, hogy a Kúria a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott határozatokat helyezze hatályon kívül és a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező Debreceni Törvényszék Katonai Tanácsát utasítsa új eljárásra. A Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítványt a büntető anyagi jogszabály megsértését kifogásoló részében alaposnak, míg a feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértésekre hivatkozó részében megalapozatlannak tartotta. Álláspontja szerint a védő tévesen hivatkozott a törvényes vád hiányára, az ítélőtábla azonban helyesen utalt rá, miszerint az 1/2007. számú BK vélemény szerint a törvényes vád követelménye a vád tárgyává tett cselekmény pontos körülírása, vagyis az, hogy a vádló indítványában ismertetett történeti tényállás hiánytalanul tartalmazza a bűncselekmény törvényi tényállási elemeinek megfelelő konkrét tényeket. A Debreceni Nyomozó Ügyészség Ny.490/2011/41-I. számú vádirata a törvényes vád követelményének az I. rendű terhelt tekintetében megfelel, ez pedig nem befolyásolja, miszerint a vád - a Be. 217. §

(3)bekezdés d) pontjára való utalás hiányában kellékhiányos volt. A BH 1986.

1. számú eseti döntésre hivatkozva kifejtette, hogy a hamis tanúzás miatt a büntetőeljárás megindításának csupán időleges akadálya az alapügyben eljáró bíróság részéről a feljelentés hiánya. A ... Rendőrkapitányság az elkövetővel szemben közúti közlekedés rendje megzavarásának szabálysértése miatt
2. február
3. napján hozott marasztaló határozatot, amely a ... Járásbíróság
4. október
5. napján meghozott 10.Szk.924/2013/
6. számú végzésével emelkedett jogerőre, ekként a bírósági eljárásban a büntetőeljárás megindításának időleges akadálya a szabálysértési ügy jogerős befejezésével megszűnt. A felülvizsgálati indítványban kifogásolt hatásköri problémát illetően a Legfőbb Ügyészség kifejtette, hogy a védő álláspontjával ellentétben a Be.
7. §

(3)bekezdésében írt rendelkezéshez kapcsolódó állandó kúriai gyakorlatnak megfelelően nem tévedett a Debreceni Törvényszék, amikor a

1. január
2. napján bekövetkezett hatásköri változásra figyelemmel az előtte folyamatban lévő ügyet nem tette át a törvényszék katonai tanácsához. A Be.
3. §

(1)bekezdés III/a. pontjában foglalt indokolási kötelezettség megsértésére, mint felülvizsgálati okra is alaptalanul hivatkozott a Legfőbb Ügyészség szerint a védő. E körben az általa kifejtettek egyrészt a bíróság által megállapított tényállást, illetve annak megalapozottságát támadja, másrészt a BH 2013.

1. számú és az EBH 2011.
2. számú döntésekben kifejtettek szerint a bizonyítékok értékelése körében levont következtetések helyessége, az értékelés eredménye kívül esik a feltétlen eljárási szabálysértések körén, mivel az az ügydöntő határozat megalapozottságának felülvizsgálati eljárásban meg nem engedett támadása. Végezetül a Legfőbb Ügyészség kifejtette azt is, hogy a hamis tanúzás vétségében történt bűnösség megállapítását sérelmező indítvány tartalmát tekintve a Btk.
3. §

(1)bekezdés a) pontja szerinti büntethetőséget kizáró okra hivatkozva kifogásolja, és így tartalmilag az indítvány e része a Be. 416. §

(1)bekezdés

1. a)pontja szerinti felülvizsgálati oknak felel meg. A Legfőbb Ügyészség, osztva a védő érvelését, azt az álláspontot foglalta el, hogy az I. rendű terhelt a szabálysértési eljárásban a kihallgatása során a valóság feltárásával önmagára terhelő nyilatkozatot tett volna. A valóság, vagyis a terheltnek a balesettel kapcsolatos tényleges tevékenységének feltárása esetén az általa elkövetett hivatali visszaélés bűntettének célzatát leplezte volna le, vagyis azt, hogy az elkövető számára jogtalan előnyt biztosítson oly módon, hogy a szabálysértési felelősségre vonás alól mentesüljön. A Szabálysértési törvény 60. §
2. b)pontja szerint, ha a valóság feltárásával a tanú önmagát vagy az ügyben nem terhelti pozícióban szereplő hozzátartozóját vádolná bűncselekménnyel, a vallomást megtagadhatja, és a Btk. 275. §

(1)bekezdés

1. a)pontja szerinti büntethetőséget kizáró ok megállapítása nem függ attól, hogy a mentességi jogra történt-e figyelmeztetés. Mindezek alapján indítványozta, hogy a Kúria a megtámadott bírósági határozatokat az I. rendű terhelt tekintetében változtassa meg, a terheltet az ellene hamis tanúzás vétsége miatt emelt vád alól a Btk. 15. §
2. h)pontja és 275. §

(1)bekezdés a) pontja alapján mentse fel, a halmazati büntetésre történt utalást mellőzze, egyebekben a támadott bírósági határozatokat hatályában tartsa fenn (BF.878/2015.). Az I. rendű terhelt védője a Legfőbb Ügyészség indítványával kapcsolatban írásbeli észrevételeket tett, melyben mind a vád törvényessége, mind a hatáskör hiánya, mind pedig az indokolási kötelezettség megsértése tekintetében az általa korábban előadottakat változatlanul fenntartva, ismételten a megtámadott határozatok hatályon kívül helyezését és a jelenleg hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróság új eljárásra utasítását indítványozta. -.-.- A Be. 423. §

(4)bekezdése szerint a Kúria a megtámadott határozatokat - az

(5)bekezdés szerinti kivétellel - csak a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott részében és csak a felülvizsgálati indítványban meghatározott ok alapján bírálja felül. A Kúria - e szabály betartása mellett - a következetes gyakorlatának megfelelően a felülvizsgálati indítványt minden esetben tartalma alapján bírálja el, és nem csupán arra figyelemmel, hogy az indítványozó abban melyik, a felülvizsgálatot megalapozó eljárási rendelkezést hívta fel. Ennek alapján megállapítható volt, hogy a védelmi felülvizsgálati indítvány ténylegesen a törvényes vád hiányára való hivatkozás helyett a Be. 373. §

(1)bekezdés I/b) pontja - az eljárás lefolytatásához szükséges jogi előfeltétel hiánya - szerinti eljárási szabálysértésre, a 373. §

(1)bekezdés II/c) pontja - a hatásköri szabályok megsértése - szerinti eljárási szabálysértésre, és a 373. §

(1)bekezdés III/a) pontja - az indokolási kötelezettség elmulasztása - szerinti eljárási szabálysértésre, továbbá ez utóbbin keresztül ténylegesen a Be. 416. §

(1)bekezdésének a) pontja - a bűnösség törvénysértő megállapítása szerinti anyagi jogi felülvizsgálati okra hivatkozik. A felülvizsgálati indítvány elbírálására a Kúria a Be. 424. §

(1)bekezdése alapján tanácsülést tűzött ki, melyen a megtámadott határozatot a felülvizsgálati indítvánnyal érintett terhelt tekintetében a felülvizsgálati indítványban meghatározott ok alapján bírálta felül. A Be. 423. §

(5)bekezdése alapján azonban a Kúria nemcsak a felülvizsgálati indítványban hivatkozott eljárási szabálysértésre, hanem a 416. §

(1)bekezdésének c) pontjában felsorolt valamennyi eljárási szabálysértés hivatalbóli felülvizsgálatára is köteles. -.-.A Kúria ennek kapcsán azt állapította meg, hogy a felülvizsgálati indítvány részben, az alábbiak szerint alapos. I. Jelen ügyben a vád tárgyává tett cselekmények elkövetésére az I. rendű terhelt részéről

1. október
2. és
3. napján került sor, ez utóbbi időpontban a ... Rendőrkapitányságon közúti közlekedési szabályok kisebb fokú megsértésének szabálysértése miatt már szabálysértési eljárás volt folyamatban az elkövetővel szemben. A rendőr törzszászlós ellen az
4. évi IV. törvény
5. §-a szerinti hivatali visszaélés bűntette miatt a Nemzeti Védelmi Szolgálat NVSZ/011005/108/2011-
6. számon
7. december
8. napján tett feljelentést, amelyben azonban szerepel a következő mondat: „A szabálysértési eljárásban tanúként lett meghallgatva, ahol, az ügy releváns körülményeire hamis tanúvallomást tett, így megalapozott a gyanú arra nézve, hogy a hivatali visszaélés bűncselekményt a r. tzls. elkövette." A Debreceni Nyomozó Ügyészség a Nemzeti Védelmi Szolgálat feljelentése alapján hivatali visszaélés bűntette miatt a nyomozást
9. január
10. napján rendelte el. A terhelt gyanúsítotti kihallgatására első ízben a Debreceni Nyomozó Ügyészségen
11. június
12. napján került sor, ekkor az eljáró ügyész a terhelttel szemben az
13. évi IV. törvény
14. §ában meghatározott hivatali visszaélés bűntette és
15. §

(1)bekezdésében meghatározott, de a

1. § szerint minősülő hamis tanúzás vétsége miatt közölte a megalapozott gyanút. Ezt követően a Debreceni Nyomozó Ügyészség a a terhelttel szemben indult nyomozást még két ízben,
2. június
3. napjától egészen
4. március
5. napjáig meghosszabbította. A nyomozás iratainak ismertetése a terhelttel szemben
6. augusztus
7. napján történt meg, a vádiratot a Debreceni Nyomozó Ügyészség
8. december 28-i dátummal készítette el, az a Debreceni Törvényszékhez
9. január
10. napján érkezett meg. A vádiratban az ügyész nem tért ki arra, hogy a Be.
11. §

(3)bekezdésének d) pontja szerinti külön törvényi feltétel - az alapügyben eljáró hatóság feljelentése - fennáll-e. Az I. rendű terhelt a törvényszékhez a

1. február
2. napján érkezett beadványában előadta, hogy a szabálysértési eljárás mint alapügy még nem fejeződött be, a Be.
3. §

(3)bekezdésének d) pontja szerintieket a vele szemben benyújtott vádirat nem tartalmazza, ezért indítványozta, hogy vele szemben a hamis tanúzás vétsége miatt indult büntetőeljárást a bíróság a Be. 267. §

(1)bekezdés k) pontja alapján szüntesse meg. A törvényszék eljárt tanácsának elnöke

1. március 11-én intézkedett a ... Rendőrkapitányságon folyamatban lévő szabálysértési irat beszerzése iránt, figyelemmel arra, hogy az ügyben a törvényszék
2. március
3. napján tárgyalást tartott. A szabálysértési ügyben
4. február
5. napján kelt 09804/182/
6. számú, az elkövetőt közlekedés rendjének megzavarása és engedély nélküli vezetés szabálysértése miatt elmarasztaló határozatot az eljárást lefolytató ... Rendőrkapitányság megküldte. A szabálysértési ügyet jogerősen a Hajdúböszörményi Járásbíróság a
7. október
8. napján meghozott 10.Szk.924/2013/
9. számú végzésével fejezte be. A végzés
10. oldalának utolsó bekezdése szerint a bíróság az ügyben tanúként hallgatta ki a terheltet, aki - mint azt a Kúria megjegyzi, a szabálysértési hatóság előtt tett vallomásával egyezően (nyomozási iratok
11. oldal) - előadta, „hogy szolgálatban voltak aznap, 19 óra előtt 5 perccel jött váltani T1 a szolgálatukat, a baleset helyszínére a szolgálatot követően 19 óra 20 perc körül érkezett. Kiérkezésükkor az eljárás alá vont személy, T2, és egy általa ismeretlen személy volt a helyszínen. A helyszínen az eljárás alá vont személy azt nyilatkozta, hogy T2 az édesapja - vezette a balesetben érintett gépjárművet. Releváns információval a balesetről nem tudott szolgálni, a balesetet nem látta." A bírósági iratok között ezt meghaladóan nincs nyoma annak, hogy akár az első fokon eljárt törvényszék akár hivatalból, akár az I. rendű terhelt vagy védője indítványára, intézkedett-e a szabálysértési eljárást lefolytató rendőrkapitányság, majd járásbíróság megkeresése érdekében, hogy a hamis tanúzás vétségével vádolt terhelt esetében a szabálysértési ügyben elkövetett hamis tanúzás miatt kívánnak-e feljelentést tenni. Ilyen intézkedést az első fokú bírósági eljárásban a vádat képviselő ügyészség sem tett. Az ügy további iratai alapján az állapítható meg, hogy sem a szabálysértési ügyben elsőként eljárt Hajdúházi Rendőrkapitányság, sem az érdemi határozatot meghozó Hajdúházi Rendőrkapitányság, sem a szabálysértési kifogást elbíráló Hajdúböszörményi Járásbíróság ha egyáltalán észlelte is, miszerint az r. törzszászlós a szabálysértési eljárásban hamis tanúvallomást tett - vele szemben feljelentést soha nem tett. (Megjegyzi a Kúria, arra nézve, hogy az I. rendű terhelt a hamis tanúzás vétségét valójában elkövette, tehát valótlant állított, amikor azt nyilatkozta, hogy a baleset helyszínére történt kiérkezése után szerzett a történtekről ténylegesen tudomást, és az ott jelenlévők azt közölték, hogy a balesetet T2 okozta, csupán a Nemzeti Védelmi Szolgálat előterjesztése alapján engedélyezett titkos információgyűjtés során vált ismertté, ám nem a szabálysértési hatóság, hanem a rendőrség belső bűnmegelőzési és bűnfelderítési feladatokat ellátó szerve, a Nemzeti Védelmi Szolgálat számára. Szintén megjegyzi a Kúria, hogy a Nemzeti Védelmi Szolgálat elsődleges bűnfelderítési hatásköre nem terjed ki a rendőrség személyi állományának tagja által elkövetett hamis tanúzás vétségére, e bűncselekményre nézve az NVSZ felderítési hatáskörét kizárólag a működéséről szóló 293/
12. (XII. 22.) Korm. rendelet
13. §

(2)bekezdésének ac) pontja - mint a hivatali tevékenységgel összefüggésben elkövetett más bűncselekmény alapozza meg.) Ugyanakkor tényként állapítható meg az is, hogy az első fokú bírósági eljárás során sem a terhelt, sem védője az említett egy beadványon kívül nem kifogásolták sem a feljelentés hiányát, de nem hivatkoztak a hamis tanúzás bűncselekményéhez kapcsolódó különös büntethetőséget kizáró okra sem. Ez azonban természetesen nem zárja ki, hogy a védő a felülvizsgálati indítványban erre az eljárási szabálysértésre és anyagi jogi jogszabálysértésre hivatkozzon. Az elkövetéskor hatályban volt

1. évi IV. törvény
2. §-a szerint hamis tanúzás miatt mindaddig, amíg az az ügy, amelyben a hamis tanúzást elkövették (alapügy) nem fejeződik be, büntetőeljárás csak az alapügyben eljáró hatóság feljelentése alapján indítható. Az ilyen feljelentés esetét kivéve a hamis tanúzás elévülése az alapügy befejezésének napján kezdődik. Lényegében ugyanezt a rendelkezést tartalmazza az elbírálás idejére hatályba lépett és az eljárt bíróságok által alkalmazott új Btk. is, annyi különbséggel, hogy szemben a régi törvénnyel, a büntetőjogi felelősség egyéb akadályai címmel önálló fejezet rendelkezik azokról a kettős természetű jogintézményekről, amelyek anyagi jogi szempontból büntethetőségi akadályok, eljárásjogi szempontból azonban az eljárás lefolytatásának időleges vagy végleges akadályát képezik (Btk. VI. Fejezet). Így a Btk.
3. §-a szerint a törvényben meghatározott esetekben a bűncselekmény elkövetője csak az arra jogosult által tett feljelentésre büntethető. A fentiek alapján megállapítható, hogy az I. rendű terhelt által a szabálysértési ügyben elkövetett hamis tanúzás miatt sem az alapügyben eljárt szabálysértési hatóságok, sem a szabálysértési ügyben eljárt bíróság nem tett feljelentést hamis tanúzás miatt; a feljelentést ezzel szemben olyan szerv tette meg, amelyik az ügyben a r. törzszászlóssal szemben bírói engedély alapján vesztegetés bűntette, hivatali visszaélés bűntette, jövedéki orgazdaság bűntette és csempészet bűntette miatt folytatott bűnügyi felderítést, és az engedélyezett telefonlehallgatások eredményének értékelése alapján jutott tudomására a a terhelt által elkövetett igazságszolgáltatás elleni bűncselekmény. Semmilyen adat nincs tehát arra, hogy a szabálysértési ügyben eljárást folytatott hatóságok, illetve bíróság egyáltalán észlelte volna az I. rendű terhelt által előttük elkövetett bűncselekményt. Sem legkésőbb a vádemeléskor az ügyész, sem a bírósági eljárás során a bíróság, vagy a vádat képviselő ügyészség - a rendelkezésre álló adatok alapján - nem tett lépéseket azért, hogy az addig be nem szerzett, de a Be.
4. §

(3)bekezdésének d) pontja alapján a vádirat kötelező elemeként szerepeltetni előírt feljelentést az eljárás során bármikor pótolják. Tény, hogy a Btk.

1. §-a szerinti büntethetőségi akadály feltételes, mert az alapügy befejezését követően a törvény már nem kívánja meg az alapügyben eljárt hatóság kizárólagos feljelentését. A Kúria álláspontja szerint azonban a büntető törvény és Be. vonatkozó rendelkezései nem játszhatók ki olyképp, hogy a rendőrség személyi állományával összefüggő belső bűnfelderítése kapcsán titkos felderítést végző Nemzeti Védelmi Szolgálat tegyen feljelentést az alapügyben eljáró hatóság helyett, mégpedig úgy, hogy az alapügy a feljelentés megtételekor még nem fejeződött be, e feljelentés alapján pedig - ami a büntetőeljárás megindítása szempontjából irreleváns -, vádat lehet emelni és bírósági eljárást folytatni. Hasonlóan a többi, az eljárás lefolytatásához szükséges feltételhez, a hamis tanúzás miatt sem indítható büntetőeljárás az alapügyben eljáró hatóság feljelentése nélkül. Ez ugyanis azt jelentené, hogy meg lehetne kerülni a minősített adattal visszaélés esetén a minősítő feljelentési jogát, a mentelmi jog felfüggesztése nélkül lenne lefolytatható közjogi mentességet élvező személyekkel szemben eljárás, át lehetne lépni a legfőbb ügyész számára biztosított, a külföldön elkövetett, ám magyar joghatóság alá tartozó bűncselekmények tekintetében a feljelentési jogot, vagy magánindítvány hiányában is el lehetne járni. Ettől függetlenül a védelmi felülvizsgálati indítvány téves annyiban, hogy a Be.
2. §

(3)bekezdés d) pontja által előírt feltételek fennállását nem tartalmazó vádirat nem a Be. 2. §

(2)bekezdése szerinti törvényes vád fogalmának nem felel meg, hanem kellékhiányos. „Ha a vád törvényes, azonban a vádirat a Be. 217. §-a

(3)bekezdésének a), illetve c)-j) pontja szerinti valamely (az adott ügy elbírálása szempontjából jelentőséggel bíró) kelléket nem tartalmazza, akkor a bíróságnak először a Be. 268. §-ának

(1)bekezdése értelmében hivatalból intézkednie kell. Ehhez képest az ügyész bíróság általi megkeresése a vádirat (kellék)hiányosságainak pótlása végett valójában nem lehetőség, hanem törvényi előírás. Ha az ügyész a bíróság megkeresésében foglaltaknak nem tett eleget, akkor a bíróságnak az eljárást meg kell szüntetnie [Be. 267. §

(1)bek. k) pont]." [1/

1. BK vélemény II/
2. pont]. A Kúria ezért - bár a felülvizsgálati indítvány e körben tett kifogása helytálló ugyan, de abból téves jogi következtetést vont le, továbbá a Legfőbb Ügyészség is helytállóan mutatott rá, hogy a védő által felhozottak nem a vád törvényességét érintik - a Be.
3. §

(5)bekezdése alapján hivatalból észlelte, hogy a 373. §

(1)bekezdésének I/b) pontja szerint feltétlen eljárási szabálysértést megvalósítva jártak el a megtámadott határozatokat hozó bíróságok, amikor az eljárás lefolytatásához szükséges feljelentés hiányában hoztak ítéletet. Ennek következménye pedig a Be. 428. §

(2)bekezdésének első fordulata alapján az I. rendű terhelt tekintetében megállapított hamis tanúzás vétségét érintő részükben a megtámadott határozatoknak hatályon kívül helyezése mellett az eljárás megszüntetése. II. A Kúria a felülvizsgálati indítványnak az eljárt bíróságok hatáskörét megkérdőjelező álláspontját alaptalannak tartotta. Tény, hogy a vádirat benyújtását követően a 2013. évi CLXXXVI. törvény 66. §-a módosította a Be. 470. §

(1)bekezdés c) pontját, melynek így a

1. január
2. napjától hatályos szövege szerint katonai büntetőeljárásnak van helye a rendőrség hivatásos állományú tagja által a szolgálati helyen, illetve a szolgálattal összefüggésben elkövetett nem katonai bűncselekmények miatt is. Téves következtetést vont le azonban a Be.
3. §-a és
4. §

(3)bekezdésének értelmezése kapcsán. A Kúria - általa is hivatkozott - EBH 2014.B.

1. számú elvi határozata éppen a katonai és a nem katonai büntetőeljárás hatályában bekövetkezett,
2. január
3. napján hatályba lépett módosulására adott elvi jelentőségű állásfoglalást, melynek a lényege az, hogy ha a hatáskört módosító törvény más rendelkezést és itt nem a védő által hivatkozott eltérő hatályba lépési időpontot, hanem azt kell érteni, hogy a folyamatban lévő ügyek intézésére a módosító törvényben nincs külön rendelkezés -, akkor elsősorban a már „betárgyalt" ügyek kímélete miatt az a bíróság jár el, amelyiknek a vádirat benyújtásakor az ügy elbírálására hatásköre volt. Jelen ügyben pedig a vádirat benyújtásakor a katonai büntetőeljárás hatálya kizárólag a rendőrség hivatásos állományú tagjainak katonai bűncselekményeire terjedt ki. Ezért a Be.
4. §

(1)bekezdés II/c) pontjában foglalt eljárási szabálysértésre való hivatkozás téves. III. Nem volt eredményes az eljárt bíróságok által kötelezettség megsértésére történő hivatkozás sem. az indokolási A védő a felülvizsgálati indítványban ugyan a Be. 416. §

(1)bekezdésének c) pontjában meghatározott eljárási szabálysértésre, ezen belül is a Be. 373. §

(1)bekezdésének III/a) pontjára, azaz az indokolási kötelezettség megsértésére hivatkozott, tartalma szerint azonban ezen keresztül azt támadta, hogy az eljárt bíróságok milyen bizonyítási eszközöket szereztek be, és melyek beszerzését mellőzték. A felülvizsgálati indítvány tehát a törvényi tilalom ellenére a bizonyítékok helytállóságát, az eljárt bíróságok bizonyítékértékelési tevékenységét, ezen keresztül pedig a jogerős ítéletben megállapított tényállás megalapozottságát támadta. Emellett a Be. 373. §

(1)bekezdés III. a) pontja szerint az indokolási kötelezettség - felülvizsgálati indítványban hivatkozott - megsértése egyébként is kizárólag akkor eredményezhetne felülvizsgálati eljárást is megalapozó, feltétlen hatályon kívül helyezéssel járó eljárási szabálysértést, ha a megtámadott határozat indokolása - tény- vagy jogkérdés kapcsán - oly mértékben lenne hiányos, hogy abból nem lenne megállapítható, mire alapozta a bíróság a döntését (1/

1. BK., BH 2010.117.). Ilyen fokú hiányosság azonban nem állapítható meg akkor, ha az ügydöntő határozatokból kitűnik az eljárt bíróságoknak a tényállás megállapításával összefüggő tényfeltáró és értékelő tevékenysége, továbbá az, hogy az érdemi döntésekben kifejeződő jogi álláspontjukat a bíróságok mire alapozták (BH 2013.10., BH 2009.352.). Önmagában tehát az, hogy a terhelt a felülvizsgálati indítványában a törvényi okot megjelöli, azonban nem arra, hanem más indokokra figyelemmel támadja a jogerős határozatokat, a felülvizsgálati indítvány elbírálását a törvényben kizárttá teszi (EBH 2007.1596.). Mint ahogyan a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott határozatok esetében is, a bizonyítékok elfogadása és értékelése alapján levont következtetések helyessége már kívül esik a feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértések körén, az tartalmilag az ügydöntő határozat megalapozottságának a felülvizsgálati eljárásban meg nem engedett támadása; ez pedig a fent kifejtetteknek megfelelően a felülvizsgálati eljárásban kizárt. Mindemellett pedig a jogerős ügydöntő határozat felülvizsgálata - függetlenül a hivatkozás alaposságától vagy alaptalanságától - kizárt abból az okból, hogy a titkos információgyűjtés anyagát a büntetőeljárásban bizonyítékként felhasználták (BH
2. 186.). Ugyanakkor a Kúria megjegyzi: fellebbezésében mind az I. rendű terhelt, mind védője hivatkozott a Btk.
3. §

(1)bekezdés a) pontja szerinti büntethetőséget kizáró okra. A másodfokon eljárt Debreceni Ítélőtábla a helybenhagyó végzésében a védelmi fellebbezések ezen elemére nem reagált. Az indokolási kötelezettség ugyanakkor nem csak azt jelenti az eljáró bíróság részéről, hogy saját álláspontját az üggyel kapcsolatban kifejti, hanem azt is - a tisztességes eljárás követelményéből fakadóan -, hogy érdemben választ ad a felek, különösen a fellebbezést előterjesztő felek olyan érveire, amelyek az addigi eljárás során nyilván a védelmi taktika folytán - nem kerültek elő. A másodfokú bíróság tehát abban a körben, amelyben a Be. annak hiányát hatályon kívül helyezési okként szabályozza, eleget tett ugyan az indokolási kötelezettségének, azonban határozatának indokolása hiányos abban a tekintetben, hogy a fellebbezésben hivatkozott jogkérdéssel - nevezetesen a terheltnél esetlegesen megállapítható büntethetőséget kizáró okkal - kapcsolatosan az álláspontját nem fejtette ki. IV. A felülvizsgálati indítvány - az előbbiekben írottak szerint bizonyos mértékben megalapozottan - az indokolási kötelezettség megsértése kapcsán fejtette ki, hogy az I. rendű terheltet a hamis tanúzás vétsége kapcsán megillette a tanúknak a szabálysértési eljárásban is biztosított mentességi jog, így hamis vallomása annak ellenére, hogy figyelmeztetése megtörtént - a Btk. 275. §

(1)bekezdésének a) pontja szerinti büntethetőséget kizáró ok miatt nem valósított meg bűncselekményt. Ehhez a Legfőbb Ügyészség is csatlakozott. Figyelemmel azonban arra, hogy a Kúria a hamis tanúzás vétsége miatt a megtámadott határozatok bűnösséget kimondó rendelkezését hatályon kívül helyezte és az eljárást e tekintetben megszüntette, a felülvizsgálati indítvány e részéről már nem kellett döntenie. Ezért a megtámadott határozatokat egyebekben hatályában fenntartotta. -.-.- Az ítélet elleni fellebbezés lehetőségét a Be. 3. §-ának

(4)bekezdése, felülvizsgálatát pedig a Be. 416. §

(4)bekezdésének b) pontja kizárja. Az esetleges újabb indítvánnyal kapcsolatos figyelmeztetés a Be. 418. §-ának

(3)bekezdésén alapul azzal, hogy a Kúria - a Be. 421. §-ának

(3)bekezdése szerinti feltételek fennállása esetén - az elutasító határozat hozatalát is mellőzheti. Budapest,

1. szeptember
2. Dr. Csere Katalin s.k. a tanács elnöke, Dr. Soós László s.k. előadó bíró, Dr. Csák Zsolt s.k. bíró A kiadmány hiteléül: AIné írnok