A határozat elvi tartalma: Nincs helye harmadfokú eljárásnak, ha az ügyészi másodfellebbezés a bűnösségi kör változatlansága mellett valójában csupán a másodfokon kiszabott büntetés mértékét támadja. KÚRIA Bhar.I.1047/2015/
- szám A Kúria Budapesten, a
- év szeptember hó
- napján megtartott nyilvános ülésen meghozta a következő v é g z é s t : Az életveszélyt okozó testi sértés bűntette és más bűncselekmények miatt folyamatban lévő büntetőügyben a Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.291/2014/
- számú ítélete ellen bejelentett másodfellebbezést elutasítja. A harmadfokú eljárásban felmerült 6.350 (hatezer-háromszázötven) forint bűnügyi költséget az állam viseli. I n d o k o l á s A Fővárosi Törvényszék a
- június
- napján kihirdetett 17.B.1735/2013/
- számú ítéletében a vádlottat bűnösnek mondta ki rablás bűntettében [Btk.
- §
(1)-
(2)bekezdés és
(3)bekezdés b) pont], testi sértés bűntettében [Btk. 164. §
(1)bekezdés,
(8)bekezdés első fordulat], garázdaság bűntettében [Btk. 339. §
(1)bekezdés és
(2)bekezdés d) pont], garázdaság vétségében [Btk. 339. §
(1)bekezdés], lopás vétségében [Btk. 370. §
(1)bekezdés és
(2)bekezdés második fordulat bc) pont], és lopás vétségének kísérletében [Btk. 370. §
(1)bekezdés és
(2)bekezdés második fordulat bd) pont]. Ezért őt halmazati büntetésül hat év börtönbüntetésre és hat év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy a szabadságvesztésből legkorábban a büntetés kétharmad részének letöltése után bocsátható feltételes szabadságra. A bíróság rendelkezett az előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításáról, a bűnjelekről, valamint a bűnügyi költség viseléséről. Az elsőfokú ítélet ellen az ügyész a vádlott terhére a büntetés súlyosításáért, a vádlott és védője a büntetés enyhítése érdekében fellebbezést jelentettek be. A bejelentett fellebbezésekre tekintettel a Fővárosi Ítélőtábla a 2015. május 20. napján tartott nyilvános ülésen meghozott 5.Bf.291/2014/16. számú ítéletével az elsőfokú határozatot felülbírálta, és azt megváltoztatva a vádlottat a garázdaság bűntette [Btk. 339. §
(1)bekezdés és
(2)bekezdés d) pont] miatt ellene emelt vád alól felmentette, és vele szemben a garázdaság szabálysértése miatti eljárást megszüntette. A lopás vétsége [Btk. 370. §
(1)bekezdés és
(2)bekezdés - helyesen - bb) pontja] tekintetében az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és e cselekmény miatt az eljárást - törvényes vád hiányában megszüntette. A lopás vétsége kísérleteként megjelölt cselekmény minősítését a Btk. 370. §
(1)bekezdés és
(2)bekezdés bc) pontjának jelölte meg. A vádlott szabadságvesztés büntetését öt évre, a közügyektől eltiltást ugyancsak öt évre enyhítette. Az elsőfokú ítélet kihirdetésétől a vádlott által előzetes letartóztatásban töltött időt a szabadságvesztésbe beszámította, és rendelkezett a másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi költség viseléséről. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta azzal, hogy a rendelkező részből az egyes bűncselekményeket követően a tényállási pontok feltüntetését és a tárgyalás folytatólagosságára utalást mellőzte. A másodfokú bíróság ítélete ellen a Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség [BF.931/2013/15-I. számon] a vádlott terhére a garázdaság bűntette alóli részfelmentés miatt, felfegyverkezve elkövetett önbíráskodás bűntettében [Btk. 368. §
(1)bekezdés
(2)bekezdés b) pontja] bűnösség megállapítása és a büntetés súlyosítása miatt jelentett be fellebbezést. Ennek indokaként előadta, hogy a tényállás
- pontját illetően a garázdaság bűntettével összefüggésben hozott felmentő rendelkezés és a garázdaság szabálysértése miatti eljárás megszüntetése során a másodfokú bíróság elmulasztotta megvizsgálni, hogy a vádlott cselekménye más bűncselekmény törvényi tényállását nem valósítottae meg. A vádlott kerékpárját a sértett visszatartotta, így, amikor a vádlott visszatért a helyszínre a meneküléshez szükséges kerékpárért, egy kb. nyolc cm pengehosszúságú kést vett elő, és azzal megfenyegette Szabónét, illetőleg az ott tartózkodó vevőket, hogy „megszúrja őket". Végül a helyszínről kerékpárral távozott. Márpedig a vádlott a jogos vagyoni igényének érvényre juttatása érdekében mást fenyegetéssel arra kényszerített, hogy valamit tegyen (adja vissza a kerékpárját), ezzel megvalósította a Btk.
- §
(1)bekezdésébe ütköző önbíráskodás bűntettét, amely a
(2)bekezdés b) pontja szerint felfegyverkezve elkövetettnek minősül. E bűncselekmény büntetési tétele két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés. Ezért a halmazati büntetésként kiszabható büntetés öt évtől tizenöt évig terjedő, amihez képest az alsó határnak megfelelő börtönbüntetés törvénysértően enyhe. Mindemellett a szabadságvesztés törvényes végrehajtási fokozata fegyház [Btk. 37. §
(3)bekezdés ad) pont], ezért tévedtek az eljárt bíróságok, amikor a szabadságvesztést börtönben rendelték végrehajtani. A vádlott az ítéletet tudomásul vette, védőjétől a jognyilatkozat bejelentésére fenntartott három napon belül fellebbezés nem érkezett. A Legfőbb Ügyészség az ügyész által a vádlott terhére, részbeni felmentése miatt és a büntetés súlyosítása végett bejelentett fellebbezést módosítva tartotta fent (Bf.999/2015.). Indítványozta, hogy a Kúria a Be. 393. §
(1)bekezdése szerinti nyilvános ülésen az ítélőtábla ítéletét a Be. 398. §
(1)és
(2)bekezdése alapján változtassa meg: a garázdaság bűntette miatti felmentő rendelkezés mellőzése mellett - e részében a másodfokú ítéletet helyezze hatályon kívül és az eljárást szüntesse meg. A Legfőbb Ügyészség a módosított fellebbezés indokaként kifejtette, hogy a bizonyítékok értékelésével megállapított tényállás - a
- pont kivételével - megalapozott és a bűnösségre vont következtetés is okszerű. Kétségtelen, hogy a vádlott nem valósította meg a garázdaság bűntettét, ám tévedett az ítélőtábla, amikor elmulasztotta vizsgálni, hogy a vádlott nem valósított-e meg más bűncselekményt. A vádlottat a sértett a rendőrök kiérkezéséig kerékpárja visszatartásával próbálta a helyszínen tartani. A vádlott a menekülés érdekében vette elő a 8 cm pengehosszúságú kését, amellyel hadonászva fenyegette meg a sértettet, hogy megszúrja. Ennek hatására a sértett a kerékpárt elengedte, amivel a vádlott elhajtott. A vádlott személy elleni erőszakos bűncselekménnyel (testi sértéssel) fenyegette meg a sértettet, ezzel a cselekményével a sértettben komoly félelmet keltett, korábbi szándékától eltérően elengedte a kerékpárt. Ezzel megvalósította a Btk.
- §
(2)bekezdés a) pontjának első fordulatába ütköző zaklatás vétségét. E bűncselekmény miatti büntethetőség feltétele a sértett előterjesztett magánindítvány [Btk. 231. §
(2)bekezdés]. által Az ügyben eljárt hatóságok a sértettől - a cselekmény eltérő büntetőjogi értékelése miatt - a magánindítványt nem szerezték be. Ennek pótlására a harmadfokú eljárásban nincs törvényes lehetőség. A Legfőbb Ügyészség álláspontja szerint e bűncselekménynek a vádlott felelősségre vonása szempontjából nincs jelentősége, a másodfokú ítélet részbeni hatályon kívül helyezése, és az eljárás részbeni megszüntetése indokolt. Emellett indítványozta a szabadságvesztés és a közügyektől eltiltás tartamának súlyosítását és azt, hogy a Kúria a szabadságvesztést [a Btk. 37. §
(2)bekezdésének felhívása helyett] a Btk. 37. §
(3)bekezdés
- a)pontjának
- ad)alpontja alkalmazásával fegyházban rendelje végrehajtani. A Legfőbb Ügyészség indítványára a vádlott védője írásban tett észrevételében egyetértett azzal, hogy a tényállás 3. pontjában foglalt cselekmény vonatkozásában az eljárás megszüntetése indokolt. A kiszabott büntetés súlyosítására irányuló fellebbezés elutasítását, egyebekben az ítélőtábla ítéletének helybenhagyását indítványozta. A harmadfokú nyilvános ülésen a Legfőbb Ügyészség képviselője a módosított másodfellebbezését, míg a védő a Legfőbb Ügyészség indítványára írt írásbeli észrevételét változatlan formában fenntartotta, a vádlott az utolsó szó jogán elmondta, hogy a cselekményeit megbánta, és életvezetésében változás állt be, erre figyelemmel a másodfokú ítélet helybenhagyását kérte. A Legfőbb Ügyészség által módosított tartalommal fenntartott másodfellebbezés alapján a harmadfokú eljárás lefolytatására nincs törvényes lehetőség. A Be. 386. §
(1)bekezdés c) pontja szerint a másodfokú bíróság ítélete ellen fellebbezésnek van helye a harmadfokú bírósághoz, ha a másodfokú bíróság a büntetőjog szabályainak megsértésével az első fokon elítélt vádlottat felmentette, vagy vele szemben a büntetőeljárást megszüntette. A törvény szerint a fellebbezés joghatályos és érdemben el kell bírálni, ha a fellebbezés szerint a másodfokú bíróság a büntetőjog szabályainak megsértésével hozta meg az ügydöntő határozat fellebbezéssel megtámadható rendelkezéseit és a másodfokú ügydöntő határozat, illetve a felülbírált elsőfokú ügydöntő határozat rendelkezései teljesen ellentétesek: az elsőfokú bíróság a vádlott bűnösségét megállapította, míg a másodfokú bíróság a vádlottat felmentette, és vele szemben a garázdaság szabálysértése miatt az eljárást megszüntette. Miután a másodfokú bíróság a tényállás 3. pontjában írtaknak megfelelően a bűnösség kérdésében (garázdaság bűntette alóli felmentés, garázdaság szabálysértése miatti eljárás megszüntetése) eltérően foglalt állást az elsőfokú bírósághoz képest, a változtatás érdemi, ami a Be. 386. §
(1)bekezdése alapján megnyitná a harmadfokú eljárás lehetőségét. Erre alapot adhatnának a Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség által indítványozottak, nevezetesen, hogy a vádlott bűnössége garázdaság bűntette helyett felfegyverkezve elkövetett önbíráskodás bűntettének megállapítására alkalmas, ezért a büntetés súlyosítása is indokolt. Ugyanakkor a Legfőbb Ügyészség a vádlott terhére bűnösség megállapítása és súlyosabb büntetés kiszabása érdekében bejelentett fellebbezést módosítva tartotta fenn. Utalt arra, hogy a garázdaság bűntettét a vádlott nem valósította meg, azonban az e körben hozott felmentő rendelkezés - és a szabálysértés miatti eljárás megszüntetés - azért téves, mert a cselekmény zaklatás vétségének minősül, amelynek büntethetőségi feltétele a sértett által előterjesztett magánindítvány. Ennek hiányában azonban - mivel annak pótlására a harmadfokú eljárásban nincs lehetőség - a vádlott bűnössége nem állapítható meg. Mindennek megfelelően a másodfokú ítélet részbeni hatályon kívül helyezését és az eljárás részbeni megszüntetését indítványozta. A törvényben kizárt a fellebbezés, ha olyan fellebbezési okra hivatkozik, amely miatt a 386. §
(1)bekezdése alapján a határozat nem támadható. Márpedig a garázdaság bűntette alóli felmentő és a szabálysértés miatt az eljárást megszüntető rendelkezést támadva a módosított fellebbezés maga is felhívva a magánindítvány, mint büntethetőségi akadály meglétét - valójában nem a vádlott terhére az e vádpontban a bűnösség megállapítását, hanem ténylegesen változatlan bűnösségi kör mellett csupán a büntetés súlyosítását célozza. Ez okból azonban másodfellebbezés előterjesztésére nincs törvényes lehetőség. A Kúria, mint harmadfokú bíróság ezért a törvényben kizárt fellebbezést a Be. 390. §
(2)bekezdés és a 392. §
(2)bekezdés alapján - nyilvános ülésen - elutasította. A harmadfokú eljárásban a kirendelt védő eljárásával kapcsolatban felmerült bűnügyi költséget, mivel az ügyészi másodfellebbezés alapján a bűnösség megállapítására nem került sor, a Be. 338. §
(2)bekezdése alapján az állam viseli. Budapest,
- szeptember
- Dr. Csere Katalin s.k. a tanács elnöke, Dr. Soós László előadó bíró, Dr.Csák Zsolt s.k. bíró s.k. A Fővárosi Törvényszék 17.B.1735/2013/
- számú ítélete a Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.291/2014/
- számú ítéletében írt változtatással a Kúria Bhar.I.1047/2015/
- számú végzése folytán
- év szeptember
- napján jogerőre emelkedett és végrehajthatóvá vált. Budapest,
- szeptember
- Dr. Csere Katalin s.k. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: AIné írnok