Pf.20082/2015/4 – Győri Ítélőtábla

(6)bekezdésével azonos szabályozást tartalmazó 2013. évi V. törvény (Ptk.) 3:35.§. alapján, mivel azok meghozatalára törvénysértő módon került sor. Az alperes alapszabályának 11.§-t úgy kell értelmezni, hogy a határozathozatalhoz előírt egyszerű szótöbbség megállapításánál a megismételt közgyűlés kezdőidőpontjában megjelentek számából kell kiindulni. Figyelemmel arra, hogy a közgyűlésen eredetileg 25 fő vett részt, ezért az egyszerű szótöbbséggel hozott határozatokhoz legalább 13+1 fő igen szavazatára lett volna szükség. Mivel a jelenlévők száma az eltávozottakra tekintettel 12 főre csökkent, így érvényes határozatok meghozatalára nem volt lehetőség. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Az álláspontja szerint a keresettel támadott határozatok meghozatala jogszerű volt, ugyanis a megismételt közgyűlésen a határozathozatalhoz nem a közgyűlésen regisztráltak, hanem az adott kérdésben szavazáskor jelenlévők egyszerű szótöbbsége szükséges. Az elsőfokú bíróság akként foglalt állást, hogy a támadott határozatok a felperes által megjelölt okból nem jogszabálysértők és nem ütköznek a felhívott alapszabályi rendelkezésbe sem. Az alapszabály 10.§ értelmében a határozatképtelenség miatt az eredeti napirendekben megjelölt ügyekben a legalább 8 napon, de legfeljebb 15 napon belül összehívott közgyűlés a megjelentek számára tekintet nélkül határozatképes abban az esetben, ha a tagokat az eredeti meghívóban tájékoztatták erről, így távolmaradásuk jogkövetkezményeinek ismeretében dönthetnek a részvételről. A megismételt közgyűlés alkalmával - az alapszabály 11.§-ának helyes értelmezése szerint a szavazati arány a jelenlévők, azaz az adott kérdés eldöntése során ténylegesen szavazatot leadók száma szerint számítandó. A keresettel érintett határozatok meghozatalára tehát a megfelelő szavazati aránnyal került sor. A felperes a fellebbezésében az ítélet megváltoztatását, a keresettel érintett közgyűlési határozatok érvénytelenségének megállapítását kérte. Rámutatott, hogy az alapszabály 11.§-a nem határozza meg egyértelműen, hogy a határozatok többségének meghozatalához előírt egyszerű szótöbbséget az összes (szavazásra jogosult) tag, a közgyűlésen megjelent (regisztrált) tagok, vagy a szavazatot leadók számához kell viszonyítani. A szótöbbség összes taghoz viszonyított értelmezése az egyesület működését ellehetetlenítené. A konkrétan szavazatot leadók számának alapulvételével megállapított szótöbbséggel hozott határozatok esetén sérülhet a korábban hatályos 1989.évi II. törvény 6.§ által deklarált önkormányzatiság alapelve, valamint a tagoknak a Ptk. 3:65.§

(2)bekezdésében biztosított egyenlő jogállása elve is. Ez esetben fennállhat annak gyakorlati lehetősége, hogy amennyiben a megismételt közgyűlésről egy kivételével valamennyi tag távozik, úgy a jelenlévő egy fő szavazatával születhetne határozat az egyesületet érintő lényeges kérdésekben. A fentiekből következően az alapszabály

1. §-nak a demokratikus önkormányzatiság valamint a tagegyenlőség elvének megfelelő, helytálló értelmezése szerint a határozathozatali arányt a közgyűlésen megjelentek (regisztráltak) számához kell viszonyítani, így nem kerülhetne sor egyszerű szótöbbséget megkívánó, ám az egyesület jövőjét érdemben befolyásoló kérdésekben döntéshozatalra abban az esetben, ha a megjelent tagok távozni kényszerülnek. Az alperes ellenkérelme az ítélet helyben hagyására irányult. Kiemelte, hogy a megismételt közgyűlés az alapszabály 10.§-a értelmében a megjelentek számától függetlenül határozatképes volt. Hangsúlyozta, hogy éppen a demokratikus működés elvéből ered, hogy minden tag eldöntheti, hogy a szavazás jogával kíván-e élni. A fellebbezés alaptalan. Az ítélőtábla megállapította, hogy az elsőfokú bíróság megalapozott tényállásból helytálló jogi következtetéseket levonva utasította el a felperes kereseti kérelemét. A másodfokú bíróság az érdemi döntés indokaival is egyetért, azt megismételni nem kívánja. A fellebbezésben előadott érvelésre tekintettel az alábbiakra mutat rá. Az alperes alapszabályának 11.§-a szerint a közgyűlés a határozatait nyílt szavazással, a 9.§
2. és
3. pontjaiban foglalt kérdésekben kétharmados többséggel, egyéb esetben egyszerű szótöbbséggel hozza. Az idézett alapszabályi rendelkezés azonban csak a közgyűlés határozatképességére vonatkozó, a fentiekben már hivatkozott 10.§ tükrében értelmezhető helyesen arra vonatkozóan, hogy a 11.§ által előírt szavazati arányok milyen taglétszámra vetítve értendők. Az alapszabály 10.§ meghatározza, hogy a közgyűlés határozatképességéhez a tagok legalább fele és még egy fő jelenléte szükséges. A rendes közgyűlés tartása során tehát a határozatképesség fenntartásához a szavazásra jogosult jelenlévő tagok száma a távozókra figyelemmel sem csökkenhet a
4. §-ban írt mérték alá. A fellebbezésben hivatkozott, az önkormányzatiság és a tagegyenlőség elvét sértő helyzet a határozatképesség folyamatossága mellett nem állhat elő. A felperes ezen érvelése tehát nem cáfolja a 11.§ helyes, nyelvtani értelmezését, azaz az ott előírt egyszerű szótöbbség szavazáskor jelenlévők száma alapján történő megállapítását. Az alapszabály 10.§ második mondata értelmében a megismételt közgyűlés a megjelentek számára tekintet nélkül határozatképes, ezért a közgyűlés kezdőidőpontjában megjelentek számának jelentősége nincs. Ebből következően a 11.§ által megkívánt egyszerű szótöbbséget csak az aktuálisan jelenlévők számához lehet és kell viszonyítani. Az egyesületi működés ellehetetlenülésének megakadályozása céljából éppen az alapszabály biztosítja annak lehetőségét, hogy a jelenlévők számára tekintet nélkül határozathozatalra kerülhessen sor. A fentiek alapján a szavazáskor jelenlévő tagok egyszerű szótöbbségével meghozott és a felperes által támadott határozatok nem ütköznek az alapszabály 11.§-ába. A fellebbezésben kifejtettekre tekintettel az ítélőtábla utal arra, hogy a részvételi és szavazati jogával nem élő tag nem sérelmezheti alappal azt, hogy a határozatot az egyesület tagjainak a taglétszámhoz viszonyított kisebb hányada hozta meg, és nem hivatkozhat a tagok egyenlő jogállását biztosító rendelkezések sérelmére sem, mivel a távollétében történő döntéshozatal saját elhatározásának a következménye. A fenti indokok alapján az ítélőtábla a törvényszék helytálló döntését a Pp.
5. §

(3)bekezdése alapján helybenhagyta. A felperes fellebbezése nem vezetett eredményre, ezért a Pp. 78. §

(1)bekezdése alapján viselni köteles az általa lerótt 48.000,- Ft fellebbezési illetékből, valamint az alperes a jogi képviselőjének munkadíjából álló másodfokú perköltséget. Az ügyvédi munkadíj összegét az ítélőtábla a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. §

(3)bekezdése alapján 20.000,- Ft összegben állapította meg figyelemmel az ügy egyszerű megítélésére. Győr,

1. október
2. napján Dr. Havasiné dr. Orbán Mária sk. Dr. Sarmon Hedvig sk. Dr. Világi Erzsébet sk. a tanács elnöke előadó bíró bíró A kiadmány hiteléül: Kiadó: