Kbf.33/2014/6 – Fővárosi Ítélőtábla

(2)bekezdés a) pont) minősíti. I.r. vádlott katonai büntetését 1 (egy) évre a soron következő rendfokozatba előlépésre előírt várakozási idő meghosszabbítására enyhíti. Egyebekben az elsőfokú ítéletet I.r., és III.r. vádlottak vonatkozásában helybenhagyja. Indokolás: A Fővárosi Törvényszék Katonai Tanácsa a 2014. március 10. napján kihirdetett 43(III.)Kb.88/2013/35. számú ítéletével I., II., III.r. vádlottakat bűnösnek mondta ki a Btk. 339. §

(2)bekezdés a./ pontjába ütköző garázdaság bűntettében, ezért I.r. vádlottat 120 napi tétel, napi tételenként 1.500 forint pénzbüntetésre és lefokozásra, II.r. vádlottat 150 napi tétel, napi tételenként 1.000 forint pénzbüntetésre, III.r. vádlottat 90 napi, napi tételenként 1.000 forint pénzbüntetésre ítélte. Rendelkezett a pénzbüntetések meg nem fizetése esetére azok szabadságvesztésre történő átváltoztatásáról és II.r. vádlott részére 20 havi részletfizetést engedélyezett. Az eljárás során lefoglalt üvegtörmelék lefoglalását megszüntette és megsemmisítését rendelte el. A vádlottakat kötelezte az eljárás során felmerült bűnügyi költség megfizetésére. Az elsőfokú tárgyaláson jelenlévő katonai ügyész a kihirdetett ítéletet mindhárom vádlott tekintetében tudomásul vette. I. és III.r. vádlottak és védőik az ítélet ellen fellebbezést jelentettek be, II.r. vádlott az ítéletet tudomásul vette. II.r. vádlott tekintetében az elsőfokú ítélet annak kihirdetése napján jogerőre emelkedett. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a BF.289/2014/

1. számú átiratában az elsőfokú ítélet helybenhagyására tett indítványt. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a perrendi szabályok megtartásával járt el, ügyfelderítési kötelezettségének eleget tett és a tényállást mérlegelési jogkörében helyesen állapította meg. Egyetértett a vádlottak bűnösségére levont következtetéssel és cselekményeik jogi minősítésével. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a büntetési célok elérésére alkalmas büntetéseket szabott ki, egyetértett I.r. vádlottal szemben alkalmazott lefokozás katonai mellékbüntetéssel is. A másodfokú nyilvános ülésen I.r. vádlott védője az általa felmentés és enyhítés érdekében bejelentett fellebbezését továbbra is fenntartotta. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság ítélete megalapozatlan, mivel az részben iratellenes megállapításokat tartalmaz, továbbá a bíróság tényből további tényre helytelenül következtetett. Jogi álláspontja szerint az elsőfokú bíróság tévedett, amikor azt állapította meg, hogy védence a jogtalanság talaján állt, amikor a cselekményét megvalósította. Utalt az eljárás során kihallgatott azon tanúk vallomására, akik előadták, hogy védence II.r. vádlottat ki akarta húzni a kocsmából, mivel meg akarta akadályozni az incidenst. Amikor pedig II.r. vádlott a kocsmába visszatért, védencét érte bántalmazás, amikor II.r. vádlottat megpróbálta lefogni. Mindezek alapján álláspontja szerint megállapítható, hogy védencét, aki megpróbálta megakadályozni az inzultust, jogtalan támadás érte III.r. vádlott részéről, ezért jogos védelmi helyzetbe került. E büntethetőséget kizáró okra figyelemmel elsődlegesen védence felmentését indítványozta, másodlagosan I.r. vádlott anyagi körülményeire, alacsony jövedelmére és eltartásra szoruló gyermekeire figyelemmel indítványozta a pénzbüntetés napi tétel összegének csökkentésével való enyhítését, továbbá a katonai mellékbüntetés mellőzését. III.r. vádlott védője felmentés érdekében bejelentett fellebbezését perbeszédében továbbra is fenntartotta. Álláspontja szerint a cselekménysort maga egészében kell tekinteni, amely során lényeges körülmény, hogy melyik vádlott mikor érkezett a helyszínre. Fontosnak tartotta annak kiemelését, hogy védence azért ment a helyszínre, mert a pultos lányt II.r. vádlott részéről jogtalan fenyegetés érte. Védence békéltetés szándékával érkezett, ahol azonban I. és II.r. vádlott részéről jogtalan támadás érte. E tényt álláspontja szerint a kihallgatott tanúk vallomása alátámasztja. Álláspontja szerint védence nem lépte át a szükségesség határát, végig jogos védelmi helyzetben volt, de ettől függetlenül is magatartása alkalmatlan volt a megbotránkozás keltésére. Mindezek alapján védence felmentését indítványozta. A Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa az elsőfokú ítéletet a Be.
2. §

(1)bekezdése alapján I. és III.r. vádlottak tekintetében bírálta felül. Felülbírálata nem terjedt ki az ítélet II.r. vádlottra vonatkozó részére, mivel e vádlott tekintetében az elsőfokú ítélet jogerőre emelkedett. A másodfokú bíróság megállapította, hogy az elsőfokú katonai tanács a perrendi szabályokat betartotta, a szükséges bizonyítási eljárást lefolytatta. Ennek során a vádlottakat és a cselekmény szemtanúit kihallgatta, ismertette a releváns okiratokat, köztük I.r. vádlott nyomozati szakban tett önvallomását, aki a tárgyaláson nem kívánt vallomást tenni. I. és III.r. vádlottak tagadták a terhükre rótt bűncselekmény elkövetését, lényegében mindketten jogos védelmi helyzetre hivatkoztak. Az elsőfokú bíróság ítéletének tényállását a kívülálló tanúk vallomásai alapján rögzítette, amely alapján elvetette, hogy a vádlottak jogos védelmi helyzetben lettek volna. Mindezek alapján ítéletében a vádlottakat terhelő tényállást állapított meg. A másodfokú bíróság álláspontja szerint az elsőfokú katonai tanács által megállapított tényállás megalapozott, az mentes a Be. 351. §

(2)bekezdésében írt hiányosságoktól és azt a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa elfogadta felülbírálata alapjául. A másodfokú bíróság a vádlottak felmentése érdekében előterjesztett fellebbezést nem találta alaposnak. I. és III.r. vádlottak büntethetőséget kizáró ok, jogos védelem címén indítványozták felmentésüket. A másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú bíróság ítéletének

1. és
2. oldalán kifejtett álláspontjával, mely szerint javukra e büntethetőséget kizáró ok nem állapítható meg. A másodfokú bíróság állásfoglalásának kialakításakor az irányadó megalapozott tényállásból indult ki. Ebben az elsőfokú bíróság rögzítette, hogy I.r. vádlott II.r. vádlottal lényegében azért ment vissza a kocsmába, hogy kérdőre vonják III.r. vádlottat, amiért II.r. vádlottat onnan kitolta. II. és III.r. vádlott között alakult ki kölcsönös lökdösődés és ütlegelés, amely során a III.r. vádlott I.r. vádlottat megrúgta. A másodfokú bíróság álláspontja szerint mind I., mind III.r. vádlott magatartásának tanúsításakor a jogtalanság talaján állt. I.r. vádlott számonkérési céllal ment vissza a kocsmába, ahol III.r. vádlott lényegében elfogadta I.r. vádlott kihívását, amikor a vele még tettlegesen fel nem lépő I.r. vádlottat megrúgta. A másodfokú bíróság álláspontja szerint I.r. vádlottnál III.r. vádlottal szemben nem állt fenn jogos védelmi helyzet, vele szemben a tettlegességet ő kezdeményezte. Az elsőfokú bíróság helyesen hivatkozott arra, hogy az ítélkezési gyakorlat szerint az egymást kölcsönösen bántalmazók nem hivatkozhatnak jogos védelmi helyzetre, ha valamennyien a jogtalanság talaján állnak. Ezért a másodfokú bíróság nem adott helyt a felmentésre irányuló indítványoknak. Az elsőfokú bíróság helyesen járt el, amikor a Btk.
3. §-ára figyelemmel a cselekmény elbírálásakor hatályos Btk-t alkalmazta, mivel az a vádlottak cselekményeinek kedvezőbb elbírálását teszi lehetővé, figyelemmel a pénzbüntetésre vonatkozó szabályok megváltozására. Az elsőfokú bíróság helyesen következtetett a vádlottak bűnösségére, azonban részben tévedett cselekményeik jogi minősítésekor. Az elsőfokú bíróság a csoportos garázdaság bűntettét megvalósító vádlottak cselekményeit önálló tettesi cselekményként minősítette, figyelmen kívül hagyva a 4/
4. számú Büntető Jogegységi Határozat iránymutatásait. A jogegységi határozat I. pontja szerint a garázdaság bűncselekménye társas elkövetésének törvényi tényállását megvalósító alanyai önálló tettesek nem lehetnek. Az önálló tettesség akkor is kizárt, ha a csoportos elkövetés során egymás ellen lépnek fel. Az előzőekre figyelemmel a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa az elsőfokú ítéletet megváltoztatta és I., III.r. vádlottak cselekményét a Btk.
5. §

(2)bekezdés a./ pontjába ütköző társtettesként elkövetett garázdaság bűntettének minősítette. Az elsőfokú bíróság helyesen vette számba a bűnösségi körülményeket, amelyeket ki kell egészíteni azzal, hogy további enyhítő körülményként értékelendő a nagyfokú időmúlás. Az elsőfokú bíróság helyesen jutott arra a következtetésre, hogy a vádlottakkal szemben az enyhítő körülmények túlsúlyára figyelemmel lehetséges a Btk. 33. §

(4)bekezdés alkalmazásával pénzbüntetés kiszabása. A pénzbüntetés napi tétel számát és az egy napi tétel összegét is helyesen, a vádlottak cselekményének súlyához, valamint a jövedelmi viszonyaikhoz mérten arányosan állapította meg. A másodfokú bíróság ezért nem látott lehetőséget a pénzbüntetések további enyhítésére. Az elsőfokú bíróság ugyanakkor nem adta meggyőző indokát annak, hogy miért tartotta szükségesnek a legsúlyosabb katonai büntetés kiszabását az I.r. vádlottal szemben. E körben az elkövetett bűncselekmény súlyára és jellegére hivatkozott, amely önmagában, figyelemmel a garázdaság bűntettének büntetési tételére, nem ad alapot a legsúlyosabb katonai büntetés kiszabására. Ugyanakkor megállapítható, hogy I.r. vádlott eddigi szolgálati ideje alatt 12 alkalommal részesült elismerésben, ezzel szemben 2 alkalommal volt fenyítve, valamint külföldi misszióban is teljesített szolgálatot. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a katonai életviszonyokon kívül eső alkalmi garázda jellegű bűncselekmény, melybe az I.r. vádlott lényegében II.r. vádlott magatartása nyomán sodródott, nem indokolja a legsúlyosabb katonai büntetés alkalmazását. A másodfokú bíróság álláspontja szerint elegendő enyhébb katonai mellékbüntetés alkalmazása, melyben a bíróság kifejezésre juttatja, hogy a vádlottnak az előléptetést hosszabb várakozási idő eltöltésével kell kiérdemelnie. Ezért a másodfokú bíróság a kiszabott lefokozást I.r. vádlottnál 1 évre a soron következő rendfokozatba előlépésre előírt várakozási idő meghosszabbítására enyhítette. Az elsőfokú bíróság ítéletének egyéb rendelkezései törvényesek, ezért azokat a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa helyes indokainál fogva - I.r. és III.r. vádlott vonatkozásában - helybenhagyta. A Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsának ítélete a Be. 372. §

(1)bekezdésén alapszik. Budapest,

1. március
2. . Ruzsás Róbert hb. dandártábornok s.k. a tanács elnöke Dr. Török Zsolt hb. ezredes s.k. előadó bíró Dr. Mészáros László hb. ezredes s.k. szavazó bíró A Fővárosi Törvényszék Katonai Tanácsának ítélete I. és III.r. vádlottak vonatkozásában a rendelkező részben írt változtatásokkal jogerős és végrehajtható. ,
3. március
4. . Ruzsás Róbert hb. dandártábornok s.k. a tanács elnöke