Fővárosi Ítélőtábla 22.Gf...../2014/
- A Fõvárosi Ítélõtábla a dr. Bihary László jogtanácsos által képviselt felperes neve (fél címe1) felperesnek a dr. Ruzsa György ügyvéd (fél címe 2) által képviselt alperes neve (címe) alperesellen hibás teljesítés és kötbér megfizetése iránt indított perében a Fõvárosi Törvényszék Gazdasági Kollégiuma
- március
- napján hozott 8.G...../2012/
- sorszámú ítélete ellen az alperes által
- sorszám alatt elõterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következõ ÍTÉLETET: A másodfokú bíróság az elsõfokú ítélet nem fellebbezett részét nem érinti. Fellebbezett rendelkezéseit helybenhagyja. Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 nap alatt 300.000,- (háromszázezer) Ft másodfokú perköltséget. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. INDOKOLÁS: Az elsõfokú bíróság ítéletében kötelezte az alperest 30 napon belül 1938 db telített normál talpfa kicserélésére. Kötelezte továbbá, hogy fizessen meg a felperesnek 15 nap alatt 10.174,5 Eurót, és 2.248.320,- Ft perköltséget. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 nap alatt 4.270 Eurót, és 398.375,- Ft perköltséget. Indokolásában megállapította, hogy a peres felek szállítási szerzõdést kötöttek
- november 3-án az annak
- sz. mellékletében szereplõ különféle telített bükk, vagy tölgy normál talpfa szállítására. Az elsõfokú bíróság részletesen ismertette a szerzõdés egyes vonatkozó pontjait. Rögzítette továbbá, hogy az alperes megbízta a ... Erdészeti és Faipari Vizsgáló Laboratóriumát az általa meghatározott telephelyeken gyártott és tárolt 2000 db telítetlen vasúti talpfa minõségének ellenõrzésére az MSZEN13145:2001 szabvány alapján, és a felperes (település neve1)-i raktárában a telített vasúti talpfák ellenõrzésére az MSZ-EN351-1:2000 szabvány alapján, valamint a minõsített vasúti talpfák eredményének vizsgálati jegyzõkönyvben való összegzésére és értékelésére. Az alperes telephelyén, (település neve2)-ban a laboratórium képviseletében (név1) által felvett
- november 2-i jegyzõkönyv szerint 2370 db megvizsgált vasúti talpfából 2060 db megfelelõ, 310 db nem megfelelõ volt. Ezt követõen az alperes a talpfákat telítette, és
- november 10-én vasúton a felperes regionális logisztikai központjába, (település neve1)-re szállította. A felperes a talpfákat fenntartás nélkül átvette, alperes pedig az ellenértékérõl 72.100 Euró értékben számlát állított ki. Az alperes által megbízott laboratóriumnak a talpfaminõsítés tételes vizsgálatáról felvett
- november 16-i jegyzõkönyve szerint a 2060 db talpfa megfelelt a MSZ-EN13145:2001 számú szabványban foglalt méreti és minõségi követelményeknek, 310 db pedig nem felelt meg. A laboratórium véletlenszerû mintavételes vizsgálatot végzett, melynek eredményeként megállapította, hogy a megvizsgált telített talpfák az alperes által kiadott certifikáció alapján WEI C GX-+ minőségű kőszénkátrány bázisú olajjal vannak telítve, és megfelelnek a vonatkozó szabványban előírt követelményeknek. A telítőszer pontos típusának ellenőrzéséhez, és a felvett telítőszer mennyiségének meghatározásához a felperes telephelyére beszállított talpfákból mintát vett. A (társaság neve1)
- december 17-én a laboratóriumnak küldött levelében arról tájékoztatott, hogy a bevitt impregnáló anyag nem felel meg az EN13991 Type C szabványnak, és a 2001/90/EU utasításnak. A vizsgálati laboratórium ezt követően
- december
- napján felvett jegyzőkönyvben rögzítette, hogy a korábbi megállapításoknak a minták vizsgálati eredménye nem felel meg, a talpfák nem a GX-+ telítőszerrel voltak telítve. A szer pontos típusát nem lehet meghatározni, de az nem felelt meg a vonatkozó szabvány előírásainak. Ekként a vasúti talpfák nem megfelelő minősítést kaptak, azok beépítését nem javasolták. A felperes a
- december 29-én alperesnek küldött levelében az alperest felszólította 2060 db normál talpfa kicserélésére a vonatkozó szabvány előírásainak megfelelő telítőszerrel telített talpfákra. Kérését a
- január 18án küldött e-mailben megismételte. A felek
- február 2-án felperes székhelyén tartottak megbeszélést, melynek során a felperes kárigényét közölte az alperessel. A hibás teljesítésnél 15% mértékű kötbér, valamint a beépített 24 db talpfa cseréjére vonatkozóan 625.738,- Ft + áfa költség megfizetését kérte. A vételárról kiállított számla kifizetését a hibás teljesítés miatt visszautasította és visszaküldte az alperesnek. Az alperes a
- február 23-án küldött e-mailben értesítette a felperest, hogy összesen 1440 db talpfát (település neve1)-ről elszállított, és a más területen lévő 620 db talpfa elszállítására is sor kerül. A (társaság neve2)
- június
- napján feljelentést tett a (település neve3) Rendező Pályaudvaron vasúti szakanyagok ellenőrzése során felmerült 5.644.917,- Ft értékű talpfák és váltóaljak hiánya miatt. A megindult nyomozást a (település neve3)i Rendőrkapitányság Vasúti Rendőrőrse
- március
- napján felfüggesztette, mert az elkövetők kiléte a nyomozásban nem volt megállapítható. Azt a határozatban rögzítették, hogy a (település neve3) ... Pályaudvar területen található PFT kertből eltulajdonítottak 122 db normál talpfát
- április
- és
- május
- közötti időben 2.519.106,- Ft összegben. A felperes
- december
- napján alperesnek küldött levelében a szerződés
- pontjára hivatkozva tájékoztatta arról, hogy peres eljárást indít ellene. Az alperes a
- december 20-i válaszlevelében a szerződés
- pontjára hivatkozva felhívta a felperest a kiállított számla 30 napon belüli kifizetésére azzal, hogy amennyiben az nem történik meg, a szerződés
- pontja alapján azt felbontottnak tekinti. A felperes a
- január 13-i válaszában vitatta fizetési kötelezettsége fennállását. Az elsőfokú bíróság részletesen ismertette a felperes keresetét, alperes ellenkérelmét és viszontkeresetét. Megállapította, hogy a felperes keresete túlnyomó részt megalapozott, az alperes viszontkeresete pedig alapos. Rögzítette, hogy a szerződéses kötelezettségekre a vonatkozó 593/
- EK. rendelet alapján, figyelemmel a szerződésben foglalt jogválasztásra, az
- évi IV. törvény (Ptk.) alkalmazandó. A keresetet a Ptk.
- §
(1)bekezdése, és a Ptk.
- § szerint bírálta el. Rögzítette, hogy az eljárás során kihallgatásra került (név1) tanú, továbbá megkereste a ... FNK Faanyag-tudományi Intézetét, és a (társaság neve1)-t. Részletesen hivatkozott (név1) tanúvallomására. A bizonyítási eljárás eredményeként megállapította, hogy a peres felek a Ptk.
- § szerint meghatározták szerződésükben a talpfák minőségét, a minőség és a mennyiség megvizsgálásának módját, ezek kifogásolásának rendjét szabványra utalással. A szerződés
- pontjában az alperes 5 év jótállást vállalt, a minőségi ellenőrzés a felperes telephelye volt, a minőségi átvevő pedig a ... FNK Faanyag-tudományi Intézet, annak képviseletében (név1). Hivatkozott az elsőfokú bíróság a Ptk.
- §
(1)és
(2)bekezdéseire, és rögzítette, hogy a 248. §
(4)bekezdése alapján a felperes a jótállási határidő alatt közölte kifogását az alperessel. Utalt még a Ptk. 248. §
(5)bekezdésére, és a Ptk. 306. §
(1)bekezdés a) pontjára. Rámutatott, hogy az alperesi jótállásra figyelemmel az ő bizonyítási terhe volt a szerződésszerű teljesítés igazolása. Mivel az alperes visszaszállított 1938 db talpfát, így a birtokában maradt talpfákból amennyiben vitatta a vizsgáló laboratórium által felvett jegyzőkönyvben foglaltakat, és a (társaság neve1) vizsgálati eredményét, nem lett volna akadálya annak, hogy újabb szakértői vizsgálatot kérjen mintavétellel. A vizsgáló laboratórium a
- sorszámú jegyzőkönyvet megküldte az alperesnek, ezzel kapcsolatban alperes kifogást nem közölt. Az alperes hibás teljesítését mind a vizsgáló laboratórium
- január 14-i jegyzőkönyve, mind pedig a (társaság neve1)
- december 17-i levele igazolja. Rögzítette az elsőfokú bíróság ítéletében, hogy az alperes
- december 20-án a szerződés
- pontjának
- bekezdésére hivatkozással a Ptk.
- §
(1)bekezdésére alapította elállási jogát. Ezen jogszabályi rendelkezést idézve megállapította, hogy a hivatkozott szerződéses rendelkezés ezzel szemben a rendkívüli felmondást szabályozza. E körben az elsőfokú bíróság idézte a Ptk. 321. §
(1)és 319. §
(2)bekezdéseit. Megállapította, hogy a szerződés
- pont
- bekezdésében szabályozott rendkívüli felmondási jog gyakorlásának feltételei az alperes részéről nem álltak fenn, mert hibásan teljesített, és a vételár visszatartására ezért a felperes a Ptk.
- §
(4)bekezdése szerint a kicserélésig jogosult volt, ezért arra kötelezte őt a Ptk. 248. §
(1)bekezdése,
(5)bekezdése, és 306. §
(1)bekezdés a) pontjára figyelemmel. A felperesi kötbérigény körében a Ptk. 246. §
(1),
(2),
(3)bekezdéseire volt figyelemmel az elsőfokú bíróság, és az alperest 1938 db talpfa után 10.174,5 Euró kötbér megfizetésére kötelezte a szerződés
- pontjának
- bekezdésére utalva. A kötbér mértékét 15%-ban határozta meg a szerződésre figyelemmel. A felperes keresetét a hiányzó 122 db talpfa tekintetében elutasította, mert azok vonatkozásában a hibás teljesítés jogkövetkezményei nem alkalmazhatók. Az alperes viszontkeresetének elbírálása során figyelemmel volt a (település neve3)i Rendőrkapitányság Vasúti Rendőrőrse nyomozást megszüntető határozatára, és megállapította, hogy mivel a talpfák olyan területen voltak, amely körülkerítetlen volt, a felperes nem bizonyította, hogy őrzési kötelezettségének eleget tett volna. Utalt a Ptk. 197.§
(1)bekezdésére figyelemmel arra, hogy a felperes birtokában lévő talpfák eltulajdonítása az alperes terhére nem eshet, és a felperes nem mentesülhet ezen talpfák vételárának megfizetése alól. Ezért a viszontkeresetre figyelemmel kötelezte a felperest 4.270 Euró megfizetésére a Ptk. 379. §
(1)bekezdése szerint. Az ítélet ellen az alperes terjesztett elő fellebbezést, kizárólag a felperesi keresettel kapcsolatos rendelkezések vonatkozásában. Kérte, hogy a másodfokú bíróság e körben változtassa meg az elsőfokú ítéletet, és utasítsa el a felperes keresetét, valamint marasztalja a felperest a perköltségekben. Előadta, hogy a felperesnek szerződésszerűen kell teljesíteni, a mennyiségi átvételt követően kiállított és aláírt teljesítési igazolás kézhezvételét követően a számlázás után a termék vételárát a szerződésben szereplő határidőig ki kell fizetnie. A teljesítés alapja a szerződés
- pontja szerinti mennyiségi átvétel volt. Az alperes pedig eleget tett ezen mennyiségi szállítási kötelezettségének. A 72.100 Euró vételárról kiállított számlát
- november 16-án kibocsátotta, a felperes azt november 19-én átvette. A 30 nap fizetési határidő erre figyelemmel december 19-én lejárt. A felperes sürgetésére a vizsgáló laboratórium nem hivatalos, aláírás nélküli jegyzőkönyvet
- december 20-án állított ki, míg a (társaság neve1) vizsgálati jegyzőkönyvének magyar fordítását
- január 5-én küldték meg a vizsgáló laboratórium részére. Hivatkozott továbbá arra is, hogy a vizsgálati protokollnak az elsőfokú bíróság azon megállapítása, mely szerint lehetősége lett volna mintavétellel ellenpróbát végezni, ellentmond, mert ellenpróbát csak a próba mintavétel alapjául szolgáló mintákból lehet elvégezni, és a minőségi vizsgálatot a szerződés szerint a MÁV telephelyén kell végrehajtani. A mintából nem állt az alperes rendelkezésére ellenpróbára felhasználható telített talpfadarab, így annak elvégzését nem tudta kérni. A Ptk.
- §
(1)bekezdésére hivatkozva előadta, hogy hibás teljesítés akkor történik, hogy ha a szolgáltatott dolog a teljesítés időpontjában nem felel meg a törvényes, vagy a szerződésben meghatározott tulajdonságoknak. Azonban a teljesítéskor és a teljesítési igazolás kibocsátásakor az alperesnek arról volt tudomása, hogy szerződésszerűen teljesít, így a 30 napos fizetési határidő feltétele is teljesült. Állította, hogy a felperesi keresetben hivatkozott minőségi kifogás nem a fizetési feltétel, hanem az alperes jótállási kötelezettsége körébe tartozik. A felperes azonban a számlát 60 napig visszatartotta, majd pedig visszaküldte az alperesnek. Ezen időszakban birtokában voltak a vasúti talpfák, azokkal sajátjaként rendelkezett, és Magyarország különböző részeire elszállította, egy részüket pedig be is építette. Mindezek megalapozzák a szerződés
- pontjában foglalt rendkívüli felmondási jogot. Az elsőfokú bíróság ezért tévesen kötelezte az alperest 1938 db talpfa kicserélésére. Előadta, hogy amennyiben a felperes betartja a szerződésben foglalt fizetési kötelezettségét, akkor a jótállási kötelezettségének eleget téve a talpfákat kicseréli. Az elsőfokú bíróságnak köteleznie kellett volna ezért a felperest 1938 db talpfa szerződés szerinti kifizetésére, alperest pedig a kifizetést követően a jótállási kötelezettség körében a cserére. A felperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult. Az alperesi fellebbezésre figyelemmel előadta, hogy a vételár visszatartása a Ptk.
- §
(4)bekezdésére figyelemmel jogszerűen történt a hibás teljesítés okán. A 30 napos határidő valóban letelt
- december 20-án, de az munkaszüneti napra esett. Így a fizetési kötelezettség a következő napon állt volna be. Ezen a napon azonban az alperes által sem vitatottan ismeretes volt a felperes előtt a leszállított talpfák hibájára vonatkozó laboratóriumi vizsgálatok eredménye, így jogszerűen élhetett a vételár visszatartásának lehetőségével, figyelemmel az alperesi hibás teljesítésre. Észrevételezte, hogy az alperes csak a perben sérelmezte a számla ki nem fizetését. A felperesi hibás teljesítésre vonatkozó értesítést követően az alperes kezdeményezett egyeztetést a felperesnél a talpfák kicserélésére, de ezt később nem teljesítette. Hangsúlyozta, hogy az alperes a (társaság neve1) megállapításainak ismeretében semmit nem tett azért, hogy esetlegesen további vizsgálatokat végezzenek a talpfákon. Ilyen irányú kérése és javaslata sem volt, a vizsgálat eredményét nem kifogásolta a peres eljárásig. Kiemelte, hogy az alperes a hibás talpfákat ugyan elszállította, de a vételár megfizetésére vonatkozón igényt nem terjesztett elő, és a kicserélést sem kezdte meg. A szerződés szerint alperesnek ki kell cserélnie a hibás talpfákat, és ezt követően kell a felperesnek a talpfák vételárát megfizetnie. Fellebbezés hiányában jogerõre emelkedett az elsõfokú bíróság ítéletének a marasztalást meghaladó keresetet elutasító rendelkezése. Ugyancsak jogerõs a felperest kötelezõ rendelkezés, mely szerint 4.270 Eurót köteles megfizetni alperes részére. A másodfokú bíróság az elsõfokú ítélet ezen rendelkezéseit a Pp.
- §
(4)bekezdésre tekintettel nem érintette. Megjegyzi a másodfokú bíróság, hogy az elsõfokú ítélet kiadmányának van egy olyan rendelkezése, mely szerint a meghaladó alperesi keresetet elutasítja a bíróság, ezt egybevetve a ténylegesen kihirdetett úgynevezett kisítélettel, megállapítható, hogy csak egy leírási hibáról van szó, ilyen rendelkezése ténylegesen nem volt az ítéletnek. Az ítélet tartalmát illetõen a kisítéletben foglaltak a mérvadók. A fellebbezés nem alapos. A fellebbezett körben a felperes 1938 db talpfával kapcsolatos kicserélésre irányuló igényét kellett vizsgálnia a bíróságnak. A felperes a vizsgálati anyagokkal és (név1) vallomásával kellõen igazolta ezeknek a talpfáknak a tekintetében a hiba fennállását. A peres felek között létrejött szállítási szerzõdés 6. pontjában az alperes jótállást vállalt a teljesítésért. A jogvitára irányadó 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 248. §
(1)bekezdése szerint aki a szerzõdés hibátlan teljesítéséért szerzõdés, vagy jogszabály alapján jótállásra köteles, ennek idõtartama alatt a felelõsség alól csak akkor mentesül, ha bizonyítja, hogy a hiba oka a teljesítés után keletkezett. E rendelkezésbõl következõen jótállás esetén tehát a bizonyítás terhe megfordul, és nem a felperesnek kell bizonyítania, hogy az egyébként igazolt hiba már a teljesítéskor is fennállt, hanem az alperest terheli annak bizonyítása kimentése érdekében, hogy a teljesítést követõen keletkezett a hiba oka. Az alperes azonban ezt a perben nem bizonyította. (név1) tanúvallomása azt az állítását sem támasztotta alá, mely szerint semmi lehetõség nem lett volna ellenpróbára az adott esetben. Ilyen körülmények közt a bizonyítatlanság az alperes terhére esik, különös tekintettel arra is, hogy a
- február 23-i keltezésû alperesi e-mail kifejezetten hibás talpfákra utal, amelyeket egyébként az alperes el is szállított a felperestõl. Tény, hogy a számla szerinti fizetési határidõ felperesi teljesítés nélkül lejárt, és a számla kiállításának alapjául a szerzõdés
- pontja szerint a mennyiségi átvétel igazolása volt csak szükséges. De a felperes
- december 29-i keltezéssel már érvényesített jótállási igényt a talpfák kicserélését kérve,
- január 18-i iratában ugyanilyen igényt érvényesített, és egyben bejelentette kötbérigényét is. Az iratokból az is megállapítható, hogy ezeket az igényeit mindvégig fenntartotta már a pert megelõzõen is. Alperesi részrõl csak
- december 20-i keltezéssel áll rendelkezésre egy, a teljesítésre történõ felhívás. Márpedig a szerzõdés a rendkívüli felmondáshoz elõzetes felszólítást kívánt meg a
- pontban. Ilyen körülmények közt az elsõfokú bíróság helyesen jutott arra a következtetésre, hogy a Ptk.
- §
(4)bekezdésében írt visszatartási jogra figyelemmel ez nem lehet akadálya a felperesi jótállási igény érvényesítésének. A fellebbezésben foglaltak miatt utal még arra a másodfokú bíróság, hogy a kereset tárgyát képezõ talpfák ellenértékének megfizetésére jelen perben a bíróság alperesi viszontkereset hiányában sem kötelezhette volna eljárásjogi okokból a felperest. Mindezekre figyelemmel a másodfokú bíróság az elsõfokú bíróság érdemben helyes ítéletét a fellebbezett körben a Pp. 253. §
(2)bekezdésének alkalmazásával helybenhagyta. Az alperes fellebbezése nem vezetett eredményre, ezért - figyelemmel a Pp. 239.§-ra - a Pp. 78. §
(1)bekezdése szerint nem igényelheti perköltségei megtérítését a felperestõl, és köteles megfizetni a felperes másodfokú perköltségét. A felperesnek a jogi képviselet folytán felmerült költségét a másodfokú bíróság részben a fellebbezett értékre, de részben a ténylegesen kifejtett tevékenységre figyelemmel mérlegeléssel határozta meg a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3.§
(6)bekezdése alapján. Budapest,
- szeptember
- dr. Csepinszky Andrea s. k. a tanács elnöke dr. Pávlisz Beatrix Hajnalka s. k. . Klicsuné dr. Sólyom elõadó bíró Lívia s. k. bíró A kiadmány hiteléül: