A határozat elvi tartalma: A szakmai hibák körébe nem tartozik bele a munkavállaló munkához hozzáállásával, állítólagos lassúságával kapcsolatos probléma. Ezért téves az a hivatkozás, hogy az összefoglalóan szakmai hibákra alapított felmondás jogszerűsége körében az alperes kiemelt ügyfele által a felperes munkatempójával kapcsolatos kifogás értékelhető. Mfv.I.10.066/2015/
- A Kúria a dr. Nádas György ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Gőz Péter ügyvéd által képviselt alperes ellen munkaviszony megszüntetése jogellenességének megállapítása és jogkövetkezményei iránt a Nyíregyházi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságnál 2.M.176/
- szám alatt megindított és másodfokon a Nyíregyházi Törvényszék 4.Mf.20.513/2014/
- számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen a felperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő í t é l e t e t : A Kúria a Nyíregyházi Törvényszék 4.Mf.20.513/2014/
- számú ítéletét hatályon kívül helyezi, és a Nyíregyházi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2.M.176/2013/
- számú ítéletét helybenhagyja. Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek - tizenöt nap alatt - 30.000 (harmincezer) forint és 8.100 (nyolcezer-egyszáz) forint áfa együttes fellebbezési és felülvizsgálati eljárási költséget. Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg az államnak - felhívásra 233.400 (kettőszázharmincháromezer-négyszáz) forint együttes fellebbezési és felülvizsgálati eljárási illetéket. I n d o k o l á s A felperes a módosított keresetében az alperes által közölt felmondás jogellenességének megállapítását és ennek jogkövetkezményeként távolléti díj megfizetését kérte. A Nyíregyházi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2.M.176/2013/
- számú ítéletében megállapította, hogy az alperes által
- december 6-án kiadott felmondás jogellenes. Kötelezte az alperest a felperes javára bruttó 438.480 forint és ennek
- április 15étől járó törvényes késedelmi kamata, valamint perköltség megfizetésére. Marasztalta az alperest a kereseti illetékben. Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes
- június 20-ától autószerelő munkakörben állt az alperes alkalmazásában. A munkáltató a munkaviszonyát
- december 6-án 30 napos felmondási idővel felmondással megszüntette. Az indokolás szerint a felperes sorozatban olyan szakmai hibákat követett el, amelyek az alperesi vállalkozásnak erkölcsi veszteséget okoztak. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felmondás oka nem valós, és nem okszerű, a
- évi I. törvény (Mt.)
- §
(2)bekezdésébe ütközik. A munkáltató a perben a tanúvallomások alapján nem tudta bizonyítani, hogy a felperes sorozatosan szakmai hibákat vétett, és azt sem, hogy az alperesnek erkölcsi veszteséget okozott. P.Z., K.S., K.I. tanúk csak hallomásból értesültek arról, hogy a felperes hibázott. Sz.L. vallomása szerint is a felperessel nem szakmailag volt problémája, hanem a munkavégzésének gyorsaságával nem volt megelégedve. Ez utóbbi nem szerepelt a felmondásban, amelynek az indoka nem egészíthető ki. A munkaviszony jogellenes megszüntetése jogkövetkezményeként az Mt. 82. §
(1)és
(2)bekezdés alapján rendelkezett a felperesnek járó távolléti díj összegének megfizetéséről, mely után az
- évi IV. törvény
- §-ában foglaltakra tekintettel ítélte meg a késedelmi kamatot. Az alperes fellebbezése folytán eljárt Nyíregyházi Törvényszék 4.Mf.20.513/2014/
- számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította. Kötelezte a felperest az alperes javára együttes első- és másodfokú perköltség megfizetésére. Megállapította, hogy a feljegyzett kereseti és fellebbezési illetéket az állam viseli. A törvényszék az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást pontosította. Rögzítette, hogy P.Z. tanú szerzett hallomásból tudomást a felperes diagnosztikai tévedéséről, míg K.S. cégtulajdonosként tudott a történtekről. Sz.L. kérte, hogy ne a felperes javítsa az autóját. Arra esetre, ha a kérését nem teljesítik, megfontolás tárgyává tette, hogy máshová viszi a gépjárművet szervizbe, mert a felperes lassú volt, a hozzáállásával problémák voltak. Az így pontosított tényállásból a törvényszék megítélése szerint az elsőfokú bíróság helytelen jogkövetkeztetésre jutott, mert a beszerzett bizonyítékok alátámasztják, hogy a felmondást megelőző időben a felperes szakmai hibákat vétett. A rosszul diagnosztizált gépjárműhiba mellett a felperes személyében rejlő, erkölcsi veszteséget is okozó szakmai hibaként és magatartásként értékelhető az, hogy a felperesnek az alperesi vállalkozás szempontjából jelentős ügyféllel való kapcsolata, a kiszolgálása bizonyítottan nem az elvárásokat kielégítően történt. Miután a felmondásban írt indokokból egy valósága és okszerűsége beigazolódott, a megszüntetés ezen oka pedig az indokolásból kiderül, a felperes munkaviszonyának az Mt.
- §
(1)bekezdés b) pontja szerinti felmondással történő megszüntetése jogszerű volt. A felperes felülvizsgálati kérelme a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésével az elsőfokú ítélet helyes indokainál fogva történő helybenhagyására irányult. Jogszabálysértésként az Mt. 64. §
(2)bekezdésére, és a Pp. 3. §
(2)és
(3)bekezdése, 253. §
(3)bekezdése megsértésére hivatkozott. Álláspontja szerint a tényállás kiegészítését semmi nem indokolta, másrészt az iratellenesen történt. P.Z. tanúvallomása igazolta, hogy a gépkocsihibák diagnosztizálása során számítógép állapítja meg azt, hogy melyik a hibás alkatrész a gépjárműben. Sz.L. tanúnak nem a felperes munkájának szakszerűségével, minőségével, hanem csak a gyorsaságával volt problémája, amely vallomás alkalmatlan a felmondásban közölt általános és közhelyszerű indokolás jogszerűségének alátámasztására. Az alperes a per során sem más tanúval, sem okirati bizonyítékkal nem igazolt a diagnosztikai hibán kívül más szakmai hibát. Így a felmondásban foglalt „sorozatban" gyakorító jelzőre tekintettel a felmondási ok valósága nem állapítható meg. Téves a törvényszék megállapítása, miszerint a felmondásban több indok szerepelt, ugyanis abban a munkáltató kizárólag csak a sorozatos szakmai hibákra hivatkozott. Az alperes azt sem bizonyította, hogy a munkáltatót érte-e erkölcsi veszteség, és hogy az a felperes sorozatos szakmai hibáinak eredménye. Nincs peradat arra, hogy az alperes milyen szempontok érvényesítését kívánta meg a munkavállalóitól az ügyfél kiszolgálás során. Erre vonatkozóan tényelőadást és bizonyítási indítványt sem tett. Az ügyfélkiszolgálás minősége, a felperes személyisége szakmai hibaként nem értékelhető, de a felperes személyiségében rejlő okra nem hivatkozott a felmondás. Ezzel az ítéleti megállapítással a törvényszék túlterjeszkedett a kereseti- és a fellebbezési kérelmen megsértve a Pp. 3. §
(2)bekezdését, 253. §
(3)bekezdését. A felmondási okok külön-külön történő vizsgálatára vonatkozóan a bizonyítási teher kiosztása sem történt meg az eljáró bíróságok részéről. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában történő fenntartására irányult. Hivatkozása szerint a magyar nyelv szabályai szerinti értelmezés esetén a felmondásban hivatkozott erkölcsi veszteség abban öltött testet, hogy az alperes számára egyik kiemelt ügyfele kiszolgálása nem az igényeinek, illetve a munkáltató elvárásainak megfelelően történt. Ezt kellő súllyal a törvényszék értékelte. A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §
(1)bekezdés alapján tárgyaláson kívül bírálta el. A felülvizsgálati kérelem alapos. A munkáltató a felmondást sorozatos, erkölcsi veszteséget okozó, szakmai hibák elkövetésére alapította. A felmondásnak a felmondási iratban történt indokolása végleges, az utólag nem egészíthető ki, és nincs helye olyan új felmondási indok bizonyításának, amelynek közlése a felmondásban nem történt meg (MK.95/III., BH.1994.224.). Ezért csak a közölt felmondási indok vizsgálható a perben, más okra nem térhet át a munkáltató. Helyes a felülvizsgálati érvelés, miszerint a szakmai hibák körébe nem tartozik a munkavállaló hozzáállásával, azaz az állított, de nem bizonyított lassúságával kapcsolatos probléma. Ezért téves a törvényszék álláspontja, miszerint a munkáltató összefoglaló módon jelölte meg a felmondás indokát szakmai hibaként, és e körben értékelhető volt az alperes kiemelkedő ügyfelének a felperes munkatempójával kapcsolatos kifogás. A munkáltató a felmondását nem több okra, hanem egy folyamatra (sorozatos szakmai hibákra és ennek eredményeként jelentkező erkölcsi veszteségre) alapította. Ehhez képest a perben adat egy diagnosztikai hibára merült fel, így a munkáltató nem bizonyította a sorozatos szakmailag nem megfelelő felperesi munkavégzést, következésképp ezzel összefüggésben keletkező erkölcsi veszteséget sem. A fentiek alapján az elsőfokú bíróság mérlegelte a Pp. 206. §
(1)bekezdésének megfelelően a bizonyítékokat, és vont le okszerű, a logika szabályainak megfelelő következtetést arról, hogy a felmondás indoka nem valós, és nem okszerű, vagyis nem felel meg az Mt. 64. §
(2)bekezdésének. A fentiekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. §
(4)bekezdés alapján hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. A Pp. 78. §
(1)bekezdés alapján kötelezte a pervesztes alperest a felperes együttes fellebbezési és felülvizsgálati eljárási költsége megfizetésére. A 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13. §
(2)bekezdés alapján köteles az alperes az együttes fellebbezési és felülvizsgálati eljárási illeték viselésére. Budapest,
- június
- Dr. Hajdu Edit s.k. a tanács elnöke, előadó bíró Dr. Tallián Blanka s.k. bíró, Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna s.k. bíró A kiadmány hiteléül: Nné tisztviselő