Bf.48/2015/5 – Győri Ítélőtábla

(1)bekezdés és

(8)bekezdés I. fordulat szerint. Ezért 4 év börtönben végrehajtandó szabadságvesztés büntetésre, mellékbüntetésként 4 év közügyektől eltiltásra ítélte. Megállapította, hogy a vádlott a büntetés fele részének letöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. Beszámította a szabadságvesztésbe a terhelt által előzetes fogvatartásban töltött időt. Rendelkezett a bűnjelről, valamint a bűnügyi költség viseléséről. A vádlott és védője enyhítésért jelentett be fellebbezést. Az ügyész az ítéletet tudomásul vette. A Győri Fellebbviteli Főügyészség BF.196/2015/1-I. számú átiratában a védelmi fellebbezést alaptalannak tartotta. Kifejtette, hogy a törvényszék a perrendi szabályoknak megfelelően folytatta le a bizonyítási eljárást és mérlegeléssel megalapozott tényállást állapított meg. A vádlott vallomása mellett értékelte a sértett és a tanúk nyilatkozatait, azokat összevetette egymással és okirati bizonyítékokkal, ezáltal az indokolási kötelezettségét is teljesítette. A terhelt bűnösségére vont következtetést okszerűnek tartotta és a minősítést helyesnek ítélte. A bűnösségi körülmények közül mellőzni indítványozta a bocsánatkérést, mivel enyhítő hatása csak a sértetti megbocsátásnak lenne, melyre nem került sor. Nem támadta a kiszabott szabadságvesztés és mellékbüntetés mértékét, de rámutatott, hogy a többszörös csonttörést okozó, teljesen indokolatlanul erőszakos, ittas vádlottal szemben nincsen törvényes indoka a feltételes szabadságra bocsátás általános szabályaitól való eltérésnek. Ezért indítványozta, hogy az ítélőtábla állapítsa meg, miszerint a terhelt a szabadságvesztés 2/3 részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra, egyéb vonatkozásban a döntést hagyja helyben. A másodfokú bíróság a nyilvános ülésén megjelent védő az enyhítés érdekében bejelentett fellebbezését fenntartotta. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság nem vett figyelembe minden enyhítő körülményt, és súlyos a kiszabott szabadságvesztés mértéke. Értékelte az elsőfokú bíróság vádlott büntetlen előélet és beismerő vallomását, továbbá a Romániában élő szegény rokonairól való gondoskodást. Nem tulajdonított azonban kellő jelentőséget az eredmény vonatkozásában fennálló gondatlanság enyhébb fokának, ezért elsődlegesen a szabadságvesztés törvényi minimumhoz közelítő mérséklése indokolt. Nem értett azzal egyet, hogy az enyhítő körülmények köréből mellőzni kellene a vádlott megbánását Ha az elsőfokú bíróság meggyőződött arról, hogy vádlott őszintén megbánta tettét, akkor azt el kell fogadni. Másodlagosan indítványozta, hogy a táblabíróság az elsőfokú ítéletet hatályában tartsa fenn. Az ügyész változatlan formában tartotta fenn az átiratában foglaltakat. A büntetés mértéke vonatkozásában kifejtette, hogy az életveszélyt okozó testi sértés bűntette 2-8 évig terjedő szabadságvesztés büntetéssel fenyegetett, ehhez képest a bíróság 4 évben, tehát a középmérték alatt állapította meg a terhelttel szemben kiszabott büntetést. Ezzel figyelembe vett minden olyan enyhítő körülményt, ami a vádlott javára róható. A vádlott megbánása valóban enyhítő körülmény, ha célba is ér, vagyis a sértett megbocsát, és nem csak egyfajta szóbeli gesztus marad. Ilyen formában a büntetést befolyásoló számottevő hatása nem lehet. A vádlott cselekménye teljességgel motiválatlan volt, senki semmivel nem provokálta, kizárólag az ittas állapota játszott közre abban, hogy erre a tettlegességre vetemedett. Kitartó szándékkal cselekedett, hiszen egy másik sértettet is meg akart rúgni. Magatartása következtében egy ember életveszélyes állapotba került. A büntetés fele részének kitöltését követő feltételes szabadságra bocsáthatóságot az enyhítő körülmények már nem alapozzák meg, ezért e rendelkezés megváltoztatását továbbra is indítványozta. Az ítélőtábla a Veszprémi Törvényszék ítéletét az azt megelőző elsőfokú bírósági eljárással együtt teljes körűen felülvizsgálta a Be.348.§

(1)bekezdés értelmében, és a fellebbezéseket nem találta alaposnak. Megállapítható, hogy az elsőfokú bíróság az eljárást a perrendtartási szabályoknak megfelelően folytatta le, bizonyítási tevékenysége során olyan abszolút hatályon kívül helyezést eredményező hibát nem vétett, mely a felülbírálatot akadályozta volna. A törvényszék egy tárgyalást tartott, melynek során kihallgatta vádlottat, sértettet, illetőleg a vádlott és a sértett társaságából valamennyi tanút, akik közvetlen, vagy közvetett információval rendelkeztek a vád tárgyává tett cselekményről. Meghallgatta dr. Rimmer Eszter igazságügyi orvos-szakértőt, illetőleg ismertette a szakértői véleményeket és valamennyi releváns okiratot, melyek az ügy ténybeli és jogi megítéléséhez szükségesek voltak. A vádlott és sértett - a tettlegesség pontos lefolyása és az ütések száma szempontjából eltérő vallomásai közötti ellentmondásokat elsősorban az orvos-szakértői vélemény megállapításai alapján kísérelte meg feloldani. A bűnösségét és cselekménye tényeit lényegében mindvégig beismerő vádlott mindössze egy, jobb kézzel a sértett arcára leadott ökölcsapásra emlékezett, amelytől sértett hanyatt esett. A sértett viszont úgy vallott, hogy a vádlott meglökte a vállát, amelytől átesett a virágládán és arccal a földre esett, miután fektében a terhelttől kapott a fejére több, nagy erejű ökölütést.

1. tanú elmondta, hogy a vádlott elsőként az ő arca felé ütött ököllel, ami elől elhajolt, így csak súrolta a csapás, majd látta, amint rögtön utána megüti ököllel a mellette álló sértettet (nyomozati irat
2. oldal). Vádlott csuklóján hámsérülést észleltek, amikor - röviddel a cselekmény után - őrizetbe vették és a rendőröknek a vádlott maga is azt a magyarázatot adta, miszerint verekedett (nyomozati irat
3. oldal). Az orvos-szakértői vélemény alapján megállapítható, hogy sértett arcának bal oldalát ért sérülések legalább két, tompa, a közepest meghaladó erőbehatástól származtak, melyek lehetettek az ökölütések. A jobb falcsont és fül vetületében keletkezett sérülés létrejöhetett a földre esés következtében (nyomozati irat
4. oldal). Ezek a sérülések - a helyszín ismeretében - annak a mechanizmusnak feleltethetők meg leginkább, hogy a vádlott az álló helyzetben lévő sértettet két alkalommal a bal arcán megütötte, aki ennek következtében egyensúlyát vesztve a mögötte lévő beton virágládán átesett és hanyatt, illetve az arca jobb felén érkezett a földre, beütve a fejét a betonozott járdába (nyomozati irat
5. oldal). Földön, fekvő helyzetben, direkt erőbehatás következtében elszenvedett további sérüléseket a szakértői vizsgálat nem igazolt (
6. jkv.
7. oldal). A konfliktus előzményei, az italfogyasztás, illetve az összetűzést követő események szempontjából a vádlott
8. tanúe, illetve barátai;
9. tanú,
10. tanú,
11. tanú és
12. tanú, továbbá a sértett társaságába tartozó
13. tanú és
14. tanú szolgáltattak információkat. Az eredmény vonatkozásában az orvosi dokumentáción alapuló és a senki által nem vitatott szakvéleményre lehetett a tényállás alapítani, mely szerint az ittas állapotú sértett koponyalapi törést, bal oldali többszörös arccsonttörést, a fül dobüregének bevérzését, a bal szem körüli vérömlenyt és agyállományi zúzódást szenvedett (nyomozati irat
15. oldal). A zúzódásos jellegű lágyrész sérülések 8 napon belül, az arckoponya és a koponyaalap törése, a dobhártya-repedés és az agyzúzódás 8 napon túl, kb. 2 hónap alatt gyógyulnak. A sérülések következményeként - szövődménymentes gyógyulást feltételezve - maradandó fogyatékosság, vagy súlyos egészségromlás nem várható. Az agyzúzódás életveszélyes sérülés és - az agyvíz csorgás miatt - nem zárható ki annak a lehetősége, hogy antibiotikus kezelés hiányában, fertőzéses szövődmény esetén súlyosabb, akár halálos eredmény is bekövetkezhetett volna (nyomozati irat
16. oldal). Az eljárási hibáktól mentesen, mérlegeléssel megállapított tényállás azonos bizonyítékok mellett a fellebbezési eljárásban - a felülmérlegelési tilalom folytán - nem támadható és írható felül. A megalapozott tényállás csupán kisebb helyesbítésre szorul, melyet a másodfokú bíróság az iratok tartalma alapján a Be.352.§

(1)bekezdés a/ pontja értelmében az alábbi módon eszközölt. A személyi részben pontosítandó, hogy a vádlott az e.-i N. Kft alkalmazottja. A vádlott Romániában élő családjában az édesapja egyedüli kereső, az édesanyja jövedelemmel nem rendelkezik, lánytestvére kiskorú tanuló, akik eltartásához a vádlott és testvére havi rendszerességgel hozzájárulnak (

1. számú jkv.
2. oldal és a védő által csatolt iratok). A történeti rész
3. oldal
4. bekezdés azzal helyesbítendő, hogy az 1989-ben született sértett a mögötte elhelyezkedő, neki kb. comközépig érő, beton virágládán átesve került a földre (nyomozati irat
5. oldal és
6. jkv. 12-
7. oldal - a sértett vallomása). A bizonyíték értékelés körében, az ítélet
8. oldal
9. bekezdéséből - mint feltételezés - mellőzendő az a megállapítás, miszerint a sértett emlékező képességét, így vallomástételét is, nyilvánvalóan befolyásolta az életveszélyes koponyasérülés, ugyanis ilyet sem az orvos-szakértői vélemény, sem a sértett vallomása nem tartalmaz. A
10. oldal
11. bekezdése azzal egészül ki, hogy az agyzúzódás közvetett életveszélyes sérülés (nyomozati irat
12. oldal). A
13. bekezdésben a vádlott tudattartamára vonatkozó megállapítás a jogi indokolás része, ekként nem a tényállásba való. A tényállás 3-
14. oldalán írtakból, továbbá az indokolási részből is mellőzendő
15. tanú sértettként való megnevezése tekintettel arra, hogy az ő sérelmére megvalósult testi sértési cselekmény - joghatályos magánindítvány hiányában - nem volt a vád tárgya, ahogyan ezt az elsőfokú bíróság maga részletezte az ítélet
16. oldalának
17. bekezdésében. Ennek megfelelően a jogi indokolásban sincsen helye erre vonatkozó értékelésnek, melyet szintén mellőzni kell a
18. oldal utolsó bekezdéséből. Az így helyesbített tényállás minden tekintetben megalapozott, az ítélőtábla is erre alapította a határozatát a Be.351.§

(1)bekezdése értelmében. A törvényszék okszerű következtetést vont le a tényállásban ismertetett cselekmény tekintetében vádlott bűnösségére, és helyes annak különös részi minősítése, illetőleg megnevezése is. A Kúria 3/

1. Büntető Jogegységi határozatának
2. pontja szerint életveszélyt okozó testi sértés megállapításának van helye, ha a testi sértésre irányuló magatartást tanúsító elkövetőnek a szándéka az életveszélyre is kiterjed, mert ennek bekövetkezését kívánja, vagy ebbe belenyugodva cselekszik. Ilyen szándék hiányában akkor kell ezt a bűncselekményt megállapítani, ha a beállott életveszélyes következmény tekintetében az elkövetőt gondatlanság terheli. Az eredmény tekintetében fennálló gondatlanság megállapíthatóságának általában - így jelen ügyben is - nem az a feltétele, hogy az eredmény előre látható legyen, hanem az életveszélyes eredménynek kell az elkövetőtől elvárható figyelem és körültekintés mellett felismerhetőnek lenni (BH2005.272). A testi sértésre irányuló egyenes szándék alanyi oldalon az ittasság, a vélt ok miatti felindult állapotban konfliktust kezdeményező, majd válaszra sem váró tettleges fellépés alapján egyértelmű. A tárgyi oldal elemeit vizsgálva megállapítható, hogy a helyszín egy betonozott járda volt, amit a bejárattól egy olyan magas, beton virágláda választott el, amin kényelmesen tudott egy felnőtt ember ülni. Vádlott ezen ült, a sértett és
3. tanú pedig előtte álltak, amikor a terhelt úgy értelmezte a két, vele hasonló korú fiatalember szavait, hogy rá nézve tesznek dehonesztáló megjegyzéseket. A vádlott szemből ütötte meg
4. tanút, majd két alkalommal sértettet, aki az ütésektől hátrálva a virágládába ütközött, egyensúlyát elveszítve azon átesett és hanyatt, feje jobb oldalát beütve érkezett a járdára. Vádlott ezzel nem elégedett meg, hanem a sértett megütését és elesését követően még utána rúgott a menekülő
5. tanúnak. E tényezőkből is az következik, hogy a vádlott testi sérülés okozására törekedett. A sértettnek két, közepest meghaladó erejű, ugyanazon arcfélre ököllel leadott ütés önmagában alkalmas volt 8 napon túl gyógyuló sérülés okozására. A vádlott látta azt is, hogy a nem sík terepen vannak, hanem olyan akadály van, amely a vele szemben álló sértett hátrafelé történő szabad mozgását gátolja. Vádlott számára előrelátható lett volna, ha kellő körültekintéssel jár el, hogy a váratlan ökölütéseitől megtántorodó sértett áteshet a mögötte lévő virágládán és beütheti a fejét úgy a járdába, amelytől súlyos, akár életveszélyes sérülést is szenvedhet. Ily módon a vádlottat hanyagság terheli az eredmény tekintetében. A büntetés kiszabása során a terhelt javára, illetőleg terhére értékelt enyhítő és súlyosító körülmények körét az 56/
6. BKv kritériumai alapján szükséges pontosítani. Az enyhítő körülmények közül mellőzni kell a vádlott bocsánatkérését, mivel csak a sértett megbocsátása értékelhető ekként. Sértett azonban nem bocsátott meg, sőt úgy nyilatkozott, hogy a bántalmazás után táppénzen töltött hosszabb idő folytán bekövetkezett jövedelem kiesése miatt polgári per megindítását fontolgatja (
7. jkv.
8. oldal
9. bekezdés). Ugyanakkor enyhítő tényező, hogy az életveszély közvetett volt és ezen eredmény tekintetében a hanyag gondatlanság áll fenn. Mellőzendő a súlyosító szempontok köréből a „megyében az olyan hasonló jellegű bűncselekmények gyakorisága, amikor vélt vagy valós szóbeli sérelmet durván, fizikai erőszakkal torolnak meg" megállapítás, mivel ilyen általánosítás a bűnügyi statisztikai adatok alapján nem tehető. További súlyosító körülményként kell figyelembe venni a garázda jellegű magatartást, azt, hogy vádlott két személyt bántalmazott, illetve az életveszély mellett, nyolc napon túl gyógyuló sérüléseket is okozott. Az elsőfokú bíróság messzemenően figyelembe vette a súlyosító tényezőkhöz képest az enyhítő szempontokat, amikor a büntetési tétel középmértéket el nem érő tartamú, börtönben végrehajtandó szabadságvesztés büntetést, továbbá annak tartamához igazodó mértékű a Btk.61.§

(1)bekezdése és 62.§

(1)bekezdése szerinti közügyektől eltiltás mellékbüntetést - a cselekmény motiválatlan, garázda jellege folytán a közügyek gyakorlására valóban méltatlan vádlott tekintetében - meghatározta. A kiemelkedő tárgyi súlyú, személy elleni erőszakos bűncselekményt elkövető terhelt esetében, a fő- és mellékbüntetés további mérséklésére az ítélőtábla nem látott törvényes lehetőséget. Az ítélőtábla álláspontja szerint azonban a feltételes szabadságra bocsátás a Btk.38.§

(3)bekezdésében írt kedvezőbb szabályának alkalmazása az enyhítő körülmények nyomatékára figyelemmel - az ügyészi érveléssel ellentétben - indokolt volt. A büntetlen előéletű, eseti vétő, cselekményét beismerő és őszintén megbánó, a családjáról felelősségteljesen gondoskodó vádlott esetében alappal lehet bízni abban, miszerint a Btk.79.§-ában írt büntetési célok; így az egyéni visszatartás, megvalósulnak akkor is, ha a terhelt a büntetés fele részének letöltése után lehetővé válik a feltételes szabadságra bocsáthatósága. A táblabíróság észlelte, hogy a törvényszék vádlottra terhelte azt a költséget is, amely 1. tanú igazságügyi orvos-szakértői megvizsgálása folytán merült fel. A Be.338.§

(2)bekezdése értelmében a vádlottat csak azzal a cselekménnyel kapcsolatos bűnügyi költség viselésére lehet kötelezni, amelyben a bűnösségét megállapították. Az 1. tanú sérelmére megvalósult tettlegesség nem volt a vád tárgya, így abban a vádlott büntetőjogi felelőssége értelemszerűen nem került megállapításra, ezért a költségjegyzék 3./ tétele alatt bejegyzett 21.514 forint szakértői díjat a Be.339.§

(1)bekezdés alapján az állam viseli, míg a vádlott által megfizetendő bűnügyi költség összege helyesen 64.889 forint. Az elsőfokú bíróság tévesen tüntette fel a terhelt jelenleg érvényes személyi okmányának számát, mely adatot az ítélőtábla a központi személyi nyilvántartó adatai alapján helyesbített. Az ítélet egyéb rendelkezései helyesek, ezért azokat a másodfokú bíróság nem érintette. Mindezekre tekintettel az ítélőtábla a Veszprémi Törvényszék 10.B.111/2015/7. számú ítéletét a rendelkező részben írt helyesbítésekkel a Be.371.§

(1)bekezdése alapján helybenhagyta. A másodfokú eljárás során a vádlott kirendelt védőjének díjával összefüggésben felmerült bűnügyi költség viselése a Be.381.§

(1)bekezdésén nyugszik. Győr,

1. október
2. napján Dr. Széplaki László sk. a tanács elnöke Dr. Vajda Edit sk. a tanács tagja, előadó Dr. Csák Csilla sk. a tanács tagja Záradék: A Győri Ítélőtábla ezen végzése, és ennek folytán a Veszprémi Törvényszék 10.B.111/2015/
3. számú ítélete vádlott vonatkozásában
4. október
5. napján jogerőre emelkedett és végrehajtható. Győr,
6. október
7. napján . Széplaki László sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: Kiadó: