A határozat elvi tartalma: A területalapú támogatás alanya lehet jogszerű földhasználóként a családi gazdaság vezetője is. A KÚRIA mint felülvizsgálati bíróság Kfv.II.35.738/2014/9.szám A Kúria a Dr. Hajnis Gábor pártfogó ügyvéd (cím) által képviselt Felperes (cím) felperesnek a Dr. ... jogtanácsos által képviselt Földművelésügyi Miniszter (1055 Budapest, Kossuth Lajos tér 11.) alperes ellen támogatási ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében, a Nyíregyházi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság
- július
- napján kelt 10.K.27.148/2014/
- számú jogerős ítélete ellen a felperes által
- sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott napon – tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi ítéletet: A Kúria a Nyíregyházi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 10.K.27.148/2014/
- számú ítéletét, valamint az alperes 269/1501/125/39/
- számú határozatát - az elsőfokú határozatra is kiterjedően - hatályon kívül helyezi. A felülvizsgálati eljárásban felmerült pártfogó ügyvéd díját teljes egészében az alperes viseli. A le nem rótt 30.000 (harmincezer) forint kereseti és 70.000 (hetvenezer) forint felülvizsgálati illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felperes az Európai Mezőgazdasági Garancia Alapból finanszírozott egységes területalapú támogatás (a továbbiakban: SAPS), valamint az ahhoz kapcsolódó kiegészítő nemzeti támogatások
- évi igénybevételével kapcsolatos egyes kérdésekről szóló 32/2012.(IV.2.) VM rendelet (a továbbiakban: Jogcím rendelet) alapján támogatási kérelmet nyújtott be. Az elsőfokú hatóság a kérelemnek részben helyt adott, és
- április
- napján kelt 269/1501/125/12/
- számú határozatával 2.286.758 forint támogatást állapított meg. Az utólagos ellenőrzés során megállapítást nyert, miszerint az igénylés alapjául szolgáló területeknél a felperes kevesebb terület után jogosult támogatásra. Tekintettel arra, hogy a területkülönbség meghaladta a megállapított terület 20%-át, de nem haladta meg annak 50%-át, ezért az 1122/2009/EK rendelet
- cikk
- albekezdésében foglaltak alkalmazásával a támogatás az igényelt és megállapított területkülönbség kétszeresével csökkentésre került. A fentiek alapján az elsőfokú hatóság
- július
- napján kelt 269/1501/125/24/
- számú határozatával a támogatást megállapító határozatot visszavonta, a támogatási kérelmet elutasította, és a megállapított támogatási összeg visszafizetését rendelte el. A felperes fellebbezése folytán eljárt Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal Központi Szerve, az alperesi jogelőd (a továbbiakban: alperes)
- november
- napján kelt 269/1501/12/39/
- számú határozatával az elsőfokú döntést helybenhagyta. A másodfokú határozat hivatkozott a mezőgazdasági, agrár-vidékfejlesztési, valamint halászati támogatásokhoz és egyéb intézkedésekhez kapcsolódó eljárás egyes kérdéseiről szóló
- év XVII. törvény (a továbbiakban: MVH eljárási törvény) 57/A.§
(5)bekezdésére, valamint a termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény (a továbbiakban: Tft.) 11/A.§-ában, illetőleg 25/B.§
(2)bekezdésében foglaltakra. A felperes keresetét az elsőfokú bíróság elutasította. Ítéletének indokolása szerint a 29/2012.(III.24.) VM rendelet (a továbbiakban: VM r.) 1.§-ának
- pontja alapján a jogszerű földhasználó a földhasználati nyilvántartás részletes szabályairól szóló 356/2007.(XII.23.) Kormányrendelet (a továbbiakban: Korm.r.) szerinti földhasználati nyilvántartásba bejegyzésre kell kerüljön. Ennek folytán csak azt a földterületet lehet figyelembe venni a támogatás mértékénél, amelyre tárgyév június 9-ig a felperes földhasználóként be van jegyezve. Az elsőfokú bíróság kifejtette, hogy a felperes által hivatkozott 73/2009/EK tanácsi rendelet (a továbbiakban: EK rendelet)
- cikk
(1)bekezdése - amely a parcellák rendelkezésre állását írja elő önmagában nem igazolja azt, hogy a termelőnek ezen túlmenően bejelentési, illetőleg nyilvántartási kötelezettségét nem kell teljesítenie a támogatás igénylésekor. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az EK rendelet 124. cikk
(1)bekezdés
(2)albekezdés,
(2)bekezdés
(2)albekezdése, valamint az 1122/2009/EK rendelet idézett szabályaiból következően a VM r. rendelkezései nem sértik a közösségi jogszabályt akkor, amikor többletfeltételt írnak elő a jogszerű földhasználat igazolására nézve. A felperes az általa igényelt többletparcellákra vonatkozóan földhasználati nyilvántartásba nem volt bejegyezve, azokkal nem rendelkezett, miként ezt az általa csatolt családi gazdaságot alapító okirat megerősíti. Emellett nem tudta bizonyítani, hogy a földhasználati nyilvántartásba önhibáján kívül nem került e földterületek tekintetében bejegyzésre. Az elsőfokú bíróság utalt a Tft. 11/A.§-ában, illetőleg 25/B.§
(2)bekezdésében foglaltakra, amely szerint a használt földterület bejelentése nemcsak a támogatás igénybevételének feltétele, hanem a földhasználathoz kapcsolódó általános kötelezettség. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a 2012. évre való jogosultság feltételei az érvényes jogcím és a terület tényleges birtoklása, amelyeket az MVH eljárási törvény 38.§
(8)bekezdése szerint a felperesnek kell bizonyítania. Az elsőfokú bíróság a felperes által előterjesztett bizonyítási indítványokat mellőzte, mivel azok egy része a döntés szempontjából irreleváns kérdések tisztázására, más része pedig a közigazgatási eljárásban már tisztázott tények alátámasztásra irányult. A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet megváltoztatását, keresetének helytadó döntés meghozatalát kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a perbeli ügyet tévesen hozta összefüggésbe a Luxemburgi Bíróság C-61/09. számú Landkreis Bad Dünkheim ítéletével. Sérelmezte, hogy sem a hatóság, sem a bíróság nem vette figyelembe, hogy családi gazdaságként működnek, melynek vezetőjeként egyértelműen jogos igénylőnek tekinthető. Nyomatékosan utalt az MVH eljárási törvény jelenleg hatályos 44.§
(4)-
(7)bekezdéseire, melyet esetében alkalmazni kell. A felperes hivatkozott a perbelivel ellentétes ítélkezési gyakorlatra. Véleménye szerint a támogatást visszavonó alperesi döntés jogsértő, sérti a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 114.§
(3)bekezdését azáltal, hogy elvonja a jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogait. A felperes sérelmezte a közigazgatási eljárás koncepciós jellegét, egyebekben méltányolható személyes körülményeire hivatkozott. A felülvizsgálati kérelem kiegészítésében - korábbi nyilatkozatait fenntartva -, az eltérő joggyakorlat alátámasztására csatolta a Nyíregyházi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság ítéleteit. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte. Álláspontja szerint a felperes csak állította, hogy az ítélet nem megalapozott, de a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 272.§
(2)bekezdésébe ütköző módon a jogerős ítélet vonatkozásában nem jelölt meg jogsértést. Hangsúlyozta, hogy a felperesnek a kérelem benyújtásakor hatályos jogszabályi feltételeknek kellett megfelelnie, a földhivatalnak a bejegyzés kapcsán hivatkozott esetleges mulasztása a jelen eljárásban nem releváns. Az alperes véleménye szerint a felperes a
- évi támogatásra nem jogosult annak ellenére sem, hogy a felesége tulajdonában álló földterületeket a családi gazdálkodás keretében hasznosítja. A megváltozott jogszabályi rendelkezések vonatkozásában előadta, hogy azok a felperes kérelmének benyújtásakor még nem, csak
- január 7-től hatályosak. Az alperes azzal cáfolta a felperesnek a Ket.-re történt hivatkozását, hogy a perbeli eljárásra nem a Ket., hanem az MVH eljárási törvény előírásai vonatkoznak, melyet a Kúria jogértelmezése is alátámaszt. A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274.§
(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el, és a jogerős ítéletet a Pp. 275.§
(2)bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta. A felperes felülvizsgálati kérelme az alábbiak szerint alapos. A Kúria álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a helyesen megállapított tényállásból téves következtetésre jutott az alperesi határozat jogszerűségével kapcsolatban, döntésével és indokaival a felülvizsgálati bíróság nem ért egyet. A Kúria több ügyben állást foglalt a jogszerű földhasználó, illetőleg földhasználat kérdéséről. A vonatkozó hazai és uniós szabályozás összevetésének eredményeként kifejtette, hogy a tagállamoknak van lehetősége arra, hogy az egységes területalapú támogatások megszerzését, az EK rendeleten túli, a támogatás jogszerű felhasználását további garanciákkal, ha tetszik, többletfeltételekkel bástyázzák körbe. A földalapú támogatások akkor jogszerűek, ha a kérelmező igazolni tudja, hogy az igényelt földterületek jogszerűen állnak rendelkezésére, jogszerű és igazolható jogcím alapján használja. [EK rendelet 124. cikk
(2)bekezdése] További feltétel, hogy a mezőgazdasági termelő tényleges mezőgazdasági tevékenységet folytasson. A családi gazdaság a Tft. 3.§
- h)pontja által körülírt termelési egység, amelynek termőföld és a gazdálkodáshoz szükséges egyéb vagyontárgy, eszköz lehet birtokában. A jogszerű használatot a Korm.r. 4.§-a és 5.§-a szerint a földhasználati lap közhiteles adatként tartja számon. A jogalkotó a Tft.-ben a családi gazdaságot nem ismerte el önálló jogi személynek, így csak annak vezetője és tagjai révén szerezhet jogot. Ekként a felperes is, mint a családi gazdaság vezetője a Tft. 3.§
- i)pont 1. alpontja alapján a családi gazdaság tevékenysége körében szerezhetett jogot. A családi gazdaság földhasználati nyilvántartásban rögzített termőföld használata jogszerű földhasználatot jelent. A perben nem volt vitatott, hogy a felperes fia és felesége tulajdonát képezik az érintett földterületek, melyeket a családi gazdaság számára átengedett, ezáltal a családi gazdaság részét képezik, rendelkezésre állnak. A családi gazdaság, melyet a nyilvántartásba bejegyeztek, vezetője a felperes, aki ennélfogva jogszerű földhasználó, ily módon jogszerűen igényelte a támogatást. Az elsőfokú bíróság helyesen a Pp. 339/A.§-a szerint az alperesi határozat meghozatala idején hatályos jogszabályok alapján vizsgálta az alperesi határozat jogszerűségét, de figyelmen kívül hagyta a hatályos joganyag összefüggéseinek vizsgálatát, ezért téves jogértelmezés folytán hibás döntést hozott. A fenti, a Kúria által más ítéletben már kifejtett (Kfv.V.35.642/2011/3.) és a jelen perben is elfogadott jogértelmezését csak megerősítette a jogalkotó is az MVH eljárási törvény 44.§
(4)-
(7)bekezdéseinek
- január
- napja óta hatályos módosítása révén, amely szerint a jogszerű földhasználatot nemcsak a földhasználati lap, hanem a családi gazdaság alapításáról szóló megállapodás is igazolja. A felperes ugyanakkor tévesen hivatkozott a Ket. szabályaira, mivel a Ket. szerint az eljárási szabályok megsértése miatt, a 114.§ alapján ad lehetőséget a határozat visszavonására. Jelen esetben azonban a kifizetési jogosultságot megállapító határozat visszavonására a Ket. általános rendelkezését felülíró speciális jogszabály [MVH eljárási törvény 57.§
(3)bekezdése] alapján került sor, mégpedig azért, mert az alperes álláspontja szerint felperes nem tudta teljesíteni a támogatás feltételeit, a támogatást jogosulatlanul vette fel [MVH eljárási törvény 69.§
(1)bekezdés a) pontja]. A fenti jogszabály értelmezés szerint azonban a felperes, mint földhasználó jogosult volt az általa igényelt támogatásra, amelyet az alperes jogsértő módon vont el tőle. Minderre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275.§
(4)bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és a Pp.339.§
(1)bekezdése alapján a felperes keresetét nagyobb részben alaposnak értékelve az alperes határozatát, az elsőfokú határozatra kiterjedően hatályon kívül helyezte. A felperes részére a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Kormányhivatal Igazságügyi Szolgálata SZE/301/661073-2/
- számú határozatával a felülvizsgálati eljárásban való képviseletre pártfogó ügyvédet rendelt ki. A felperes pernyertességére tekintettel a pártfogó ügyvéd felülvizsgálati eljárásban keletkezett díját a pervesztes alperes viseli, melynek mértékéről a Szolgálat külön határozatban rendelkezik. Az alperes személyes költségmentessége okán a tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt kereseti és felülvizsgálati illetéket a 6/1986.(VI.26.) IM rendelet 14.§-a alapján az állam viseli, melynek mértékét a Kúria az
- évi CXIII. törvény 43.§
(3)bekezdése és 50.§
(1)bekezdése alapján állapította meg. Budapest,
- szeptember
- Dr. Tóth Kincső s.k. a tanács elnöke, Dr. Rothermel Erika s.k. előadó bíró, Dr. Márton Gizella s.k. bíró