← Magyarország

Gfv.30060/2015/1 – Kúria

A határozat elvi tartalma: Felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok felülmérlegelésének csak a kirívóan okszerűtlen, a logikával ellentétes mérlegelés esetén van helye. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság Gfv.VII.30.060/2015/

  1. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság dr. Fendrik Gyula ügyvéd által képviselt felperesnek jogtanácsos által képviselt alperes ellen kártérítés iránt a Fővárosi Törvényszéken 15.G.41.638/
  2. számon indult és a Fővárosi Ítélőtábla 16.Gf.40.058/2014/
  3. számú jogerős ítéletével befejezett perében a jogerős ítélet ellen a felperes részéről előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán tárgyaláson - meghozta a következő í t é l e t e t: A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja. Ez ellen az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. I n d o k o l á s A felülvizsgálati kérelem elbírálása szempontjából lényeges tényállás szerint a peres felek
  4. december 3-án „treasury" keretszerződést kötöttek, amely alapján a felperes jogosult lett az alperesnél - lakossági ügyfélként - meghatározott devizaügyletek megkötésére. A felperes ezen jogosultságával élve előbb határidős devizaügyleteket, majd tíz „profitmaximált határidős" ügyletet kötött az alperessel. Ez utóbbi ügyletek közül az első hét a felperes számára nyereséggel zárult. A
  5. augusztus 3-án számon, augusztus 15-én számon, valamint szeptember 4-én számon kötött ügyletekből a felperest összesen 164.162.000 Ft veszteség érte. A felperes módosított keresetében elsődlegesen 164.162.000 Ft és járulékai megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Állította, hogy az alperes a „profitmaximált határidős" ügylet valós természetét, kockázatát, a korlátlan veszteség lehetőségét nem mutatta be, a termék nem felelt meg a felperes kockázattűrő képességének. Az ügylet valódi kockázata ismeretében a szerződéseket nem kötötte volna meg, az alperes ezzel a mulasztásával, magatartásával megtévesztette őt, ezért a köztük létrejött utolsó három jogügylet a Ptk.
  6. § /1/ bekezdése alapján érvénytelen. Másodlagosan kártérítés jogcímén 158.757.000 Ft és járulékai megfizetésére kérte kötelezni az alperest arra hivatkozással, hogy az alperes megsértette a saját üzletszabályzatának a kereseti kérelemben megjelölt pontjait, valamint a befektetési vállalkozásokról és az árutőzsdei szolgáltatókról, valamint az általuk végezhető tevékenységek szabályairól szóló
  7. évi CXXXVIII. törvény (Bszt.)
  8. a §-át, Ptk.
  9. §-át. Az alperes nem adott kellő tájékoztatást a Profit Max termék pénzügyi kockázatairól, nem mutatta be a tőkeáttétel lényegét, és a korlátlan veszteség lehetőségét. Az alperes elmulasztotta továbbá a felperes veszteségeinek mérséklését biztosító intézkedések megtételét is. Az alperes mind az elutasítását kérte. elsődleges, mind a másodlagos kereset Az elsődleges kereseti kérelmet a Fővárosi Ítélőtábla 16.Gf.40.662/2011/
  10. számú jogerős részítéletével elutasította, amely jogerős részítéletet a Kúria Gfv.VII.30.310/2012/
  11. számú részítéletével hatályában fenntartotta. A másodlagos kereseti kérelmet az elsőfokú bíróság ítéletével elutasította. Megítélése szerint a perbeli termékkel kapcsolatban az alperes nem végzett befektetési tanácsadást a felperes részére és nem nyújtott a felperesnek személyre szóló ajánlást, tájékoztatást sem. Az alperes eleget tett együttműködési kötelezettségének is, a bekövetkező veszteség mérséklése, kezelése nem volt az alperes kötelezettsége. A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A fellebbezés indokaira tekintettel arra hivatkozott: lényeges körülménynek minősül, hogy a peres felek között hosszabb idő óta fennálló folyamatos kapcsolat volt. A felperes szerződéskötés során eljárt képviselői ismerték a vitatott termék fő tulajdonságait, a tőkeáttétel lényegét, és az ügyletek azon lényegi tulajdonságát is, hogy a veszteség mértéke korlátlan lehet. A perbeli pénzügyi eszközre vonatkozó, kifejezetten a felperes személyére szóló ajánlást, tájékoztatást nem nyújtott az alperes, így a befektetési tanácsadásra vonatkozó jogviszony hiányában az alperes sem a felperes által megjelölt üzletszabályzati pontokat, sem a Bszt.
  12. §-át,
  13. §-át, sem a 2004/39/EK irányelv
  14. cikk
  15. pontját nem sérthette meg. Az a körülmény, hogy a
  16. évi Kockázatkezelési Kézikönyv a perbeli terméket még nem tartalmazta, nem azt jelenti, hogy ennek a terméknek az értékesítésére kizárólag az alperes személyes ajánlása folytán került sor. A másodfokú bíróság szerint az alperes mindenben eleget tett az együttműködési kötelezettségének is, így mindezek alapján az alperesi szerződésszegés jogellenes magatartás hiányában nem állapítható meg. A jogerős ítélet ellen benyújtott felülvizsgálati kérelmében a felperes a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a másodlagos kereseti kérelmének helytadó határozat meghozatalát kérte. Arra hivatkozott, hogy a jogerős ítélet a Bszt.
  17. §

(1)bekezdésének d)-e) pontjaiba, 4. §
(2)bekezdés
  1. pontjába,
  2. §
(1)-
(6)bekezdéseibe, 45. §
(1)bekezdésébe, 46. §
(2)bekezdésébe, 43. §
(8)bekezdésébe, 40. §
(2)bekezdésébe, 61. §
(1)bekezdésébe, az alperes üzletszabályzatának 2.2.5.4., 2.2.5.5., 2.2.5.
  1. és 1.11.
  2. pontjaiba ütköző módon jogszabálysértő. Álláspontja szerint az eljárt bíróságok jogszabálysértő módon állapították meg a tényállást és vontak le téves jogkövetkeztetéseket. A jogerős ítélet több iratellenes megállapítást is tartalmaz, így különösen helytelenül értelmezte az alperes üzletkötőjének S E-nek a tanúvallomását. A perbeli bizonyítékokból felperes előadása szerint az állapítható meg, hogy az alperes a felperes számára nem megfelelő, üzleti stratégiájába nem illeszkedő spekulatív terméket ajánlott; eljárása a felülvizsgálati kérelemben felhívott jogszabályok szerint jogellenes volt; az alperes a felperessel a perbeli ügyleteket meg sem köthette volna; eljárása és az okozott kár között közvetlen okozati összefüggés áll fenn; bizonyított továbbá az alperest ért kár összege is. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő. A Kúria a jogerős ítéletet a Pp.
  3. §
(2)bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta és azt a hivatkozott indokok alapján nem találta jogszabálysértőnek. A felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabálysértésekre tekintettel abból kellett kiindulni, hogy a peres felek között 2007. december 3-án treasury keretszerződés jött létre. Az ez alapján létrejött profitmaximált ügyletek közül az első hetet a felperes nyereségesen zárta. Az ezt követő három ügylet azonban a felperes jelentős veszteségével zárult. Mindegyik ügylet megkötésére telefonon került sor, amelyet az alperes később visszaigazolt. Ez a visszaigazoló levél - nevével egyezően - az ügyletkötést követően került megküldésre, de az abban foglaltakat a felperes annak kézhezvételekor nem vitatta. A perben eldöntendő első kérdés az volt, hogy az alperes végzett-e befektetési tanácsadói tevékenységet a felperes számára, mert ebben az esetben a Bszt. 44 §
(1)-
(6)bekezdése szerinti alkalmassági tesztet kellett volna a felperessel kitöltetni, és annak figyelembevételével lehetett volna a terméket szolgáltatni. A perben eljárt bíróságok egyező álláspontja az volt, hogy az alperes a per tárgyát képező termék tekintetében nem végzett ilyen tevékenységet a felperes számára. A felperes által hivatkozott S E tanú vallomása, amely szerint tájékoztatta a felperes képviselőit a termékről, nem minősül a Bszt. 4. §
(1)bekezdés
  1. pontja szerinti „személyre szóló" befektetési tanácsadásnak. A profitmaximált termék nem a felperesnek lett kidolgozva, a termékkel kapcsolatos információ bárki számára elérhető volt. Ez utóbbi megállapítást nem cáfolja az a tény, hogy a
  2. évi Kockázatkezelési Kézikönyv a terméket még nem tartalmazta. Az elsőfokú eljárás során kirendelt igazságügyi szakértő is akként nyilatkozott, hogy a profitmaximált ügylet megkötéséhez nem kellett alkalmassági tesztet kitölteni. A befektetési tanácsadás vizsgálata körében a másodfokú bíróság kiemelkedő jelentőséget tulajdonított a visszaigazoló levélben írtaknak, amely szerint az ügyletet nem előzte meg befektetési tanácsadás. A levélben tett megállapítás ellen a felperes annak kézhezvételét követően nem tiltakozott. Mindezek alapján a perben eljárt bíróságok a bizonyítási eljárás eredményeként nem iratellenesen, nem a logika szabályait megsértve jutottak arra az egymással egyező jogi következtetésre, hogy az alkalmassági teszt elmaradása nem minősül az adott tényállás mellett az alperes jogellenes magatartásának. A Kúria ezt követően azt vizsgálta, hogy az alperes megsértette-e a Bszt.
  3. §
(1)bekezdését azzal, hogy az ott részletezett nyilatkozatot a felperestől nem szerezte be. E körben figyelembe kell venni S E tanúvallomását, amely szerint a szerződéskötéseket „én kezdeményezem, közlöm az ügyféllel a treasury központtól megkapott aktuális árfolyamot, amelyre az ügyfél vagy azt mondja, hogy jó rendben, vagy pedig azt mondja, hogy még gondolkozni kíván rajta." Ebből - éppen a felperes által felülvizsgálati kérelmében hivatkozott - tanúvallomásból nem állapítható meg, hogy a per tárgyát képező szerződések megkötésére a fenti két lehetőség közül melyik szerint került sor. Így a visszaigazoló levélben írtakat, amely szerint az ügyletet az alperes a felperes kezdeményezésére hajtja végre, a felperes nem tudta megcáfolni. Ezért nem lehet a bizonyítékok helytelen értékelésének tekinteni azt a megállapítást, hogy a nyilatkozat beszerzése - figyelemmel a Bszt. 45. §
(3)bekezdés b) pontjára - nem volt szükséges. Tekintettel arra, hogy a felperesnek nem sikerült bizonyítania az alperes jogellenes magatartását a per tárgyát képező szerződések megkötésekor, a perben eljárt bíróságok helyes jogi következtetésre jutottak akkor, amikor a felperes keresetét elutasították. Az üzletszabályzat felülvizsgálati kérelmében hivatkozott pontjainak megsértése a fent írtakra tekintettel nem volt megállapítható. A Kúria mindezekre figyelemmel a jogerős ítéletet a Pp. 275. §
(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. A felülvizsgálati eljárásban az alperesnek - igazolt - költsége nem merült fel, ezért arról a Kúria a Pp. 270. §
(1)bekezdés szerint irányadó Pp. 79. §
(1)bekezdése alapján nem határozott. Budapest,
  1. október
  2. Dr. Vezekényi Ursula sk. a tanács elnöke, Dr. Osztovits András sk. előadó bíró, Dr. Pethőné dr. Kovács Ágnes sk. bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.