Bf.37/2015/7 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdés b) pont,

(3)bekezdés b) pont,

(4)bekezdés a) pont II. fordulat. A vádlott tartózkodási helye: .... A vádlott előzetes letartóztatásának befejező napja:

1. december hó
2. napja. A másodfokú eljárásban felmerült 10.000.- (tízezer) forint bűnügyi költséget az állam viseli. A végzés ellen további fellebbezésnek nincs helye. Indokolás: A Székesfehérvári Törvényszék
3. december hó
4. napján kihirdetett 6.B.202/2014/
5. számú ítéletével a vádlott bűnösségét szexuális erőszak bűntettében (Btk.197.§

(4)bekezdés a) pont) állapította meg és ezért őt 2 évi szabadságvesztésre és 2 év közügyektől eltiltásra mint mellékbüntetésre ítélte. A kiszabott szabadságvesztést börtönben rendelte végrehajtani, döntött a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjáról, az előzetes fogvatartásban eltöltött idő beszámításáról és a bűnügyi költség viseléséről is. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen kizárólag az ügyész jelentett be fellebbezést, a vádlott terhére a szabadságvesztés súlyosítása, fegyház fokozatban történő végrehajtása és a mellékbüntetés tartamának felemelése érdekében. A vádlott és védője az ítéletet kihirdetésekor tudomásul vették, perorvoslattal nem éltek. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség BF.103/2015/1. számú átiratában az ügyészi fellebbezést fenntartotta. Álláspontja szerint a törvényszék az eljárási szabályok megtartásával folytatta le az eljárást, ennek során megalapozott tényállást állapított meg, okszerűen következtetett a vádlott bűnösségére és a cselekményét is az anyagi jogi rendelkezéseknek megfelelően minősítette. A fellebbviteli főügyészség érvelése szerint tévedett az elsőfokú bíróság a büntetés kiszabásakor, mert eltúlzott jelentőséget tulajdonított a vádlott javára szóló enyhítő körülményeknek, továbbá figyelmen kívül hagyta a cselekmény tárgyi súlyát, törvényi fenyegetettségét és a középmértékből kiinduló büntetési kiszabási előírást. A beszámítási képesség csekély mértékű korlátozottsága számot tevő büntetést enyhítő körülményként nem vehető figyelembe, mert abból a vádlotti magatartásból, hogy a sértettet a történtek titokban tartására hívta fel az következik, hogy a magatartásának tilalmazottságával tökéletesen tisztában volt. Mindezekre tekintettel a Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség indítványozta, hogy a Fővárosi Ítélőtábla a Székesfehérvári Törvényszék ítéletét változtassa meg, a vádlottal szemben kiszabott főés mellékbüntetés tartamát emelje fel és a felemelt tartamú szabadságvesztés végrehajtási fokozatát fegyházra súlyosítsa. Egyebekben az elsőfokú ítéletet hagyja helyben. A védő a nyilvános ülésen rámutatott, arra hogy az ügyészi fellebbezésben foglaltak általánosságban helytállóak lehetnek, de ebben a konkrét esetben az elsőfokú bíróság feltárta a tényállást, és erre figyelemmel helyesen értékelte a vádlott javára az enyhítő körülményeket. Mivel a vádlott beszámítási képessége korlátozott, az általa megvalósított bűncselekményt megbánta, a család is megbocsátott neki, álláspontja szerint az elsőfokú bíróság által kiszabott büntetés elegendő, a büntetési célok elérésére alkalmas, ezért az elsőfokú ítélet helybenhagyására tett indítványt. A vádlott a nyilvános ülésen az utolsó szó jogán nem kívánt felszólalni. A büntetés súlyosítására irányuló ügyészi fellebbezés nem alapos. A Fővárosi Ítélőtábla az ügyészi perorvoslat folytán bírálta felül a Be.348.§

(1)bekezdése alapján a Székesfehérvári Törvényszék ítéletét és az azt megelőző elsőfokú bírósági eljárást. Ennek során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a perrendi szabályok megtartásával folytatta le a bizonyítási eljárást. Törvényesen járt el a törvényszék, amikor a Btk.459.§

(1)bekezdés 14. pont

1. e)valamint
2. c)pontjában írt hozzátartozói viszonyra tekintettel, tanú1 és tanú2 tanúkat a Be.82.§

(1)bekezdés a) pontja szerinti mentességi jogukra figyelmeztette (

1. számú tárgyalási jegyzőkönyv
2. oldal). Mivel a vádlott testvére és annak élettársa a tárgyaláson élt az eljárási törvény biztosította mentességi jogával, ezért helyesen nem tette a bizonyítás anyagává a nyomozás során tett tanúvallomásaikat (Be. 296.§

(3)bek.). A Székesfehérvári Törvényszék ügyfelderítési kötelezettségének eleget tett. Az iratoknak megfelelően utalt arra, hogy az ítéleti tényállás a vádlott nyomozás során tett és tárgyaláson fenntartott teljes körű, bűnösségére kiterjedő beismerő vallomására és az azt megerősítő pszichológus szakértői véleményre valamint az egyéb okirati bizonyítékokra volt alapítható. A törvényszék a Be.118.§

(2)bekezdésében írt eljárási kötelezettségnek is eleget tett, azaz a terhelt beismerése ellenére beszerezte és értékelési körbe vonta az egyéb bizonyítékokat is. Ennek azért volt különös jelentősége mivel az ügy 14. életév alatti sértettjének tanúkénti kihallgatására - a Be.86.§

(1)bekezdésében írt szabályozásra is figyelemmel, nyilvánvalóan a terhelti beismerésre is figyelemmel - nem került sor. A vádlott a nyomozás során - védő jelenlétében - részletes, tényfeltáró jellegű beismerő vallomást tett minden olyan releváns tényre, amely később az ítéleti tényállásban is rögzítésre került. Vallomása kiterjedt a rajta és a sértett leányon lévő ruházatra, az általa végzett szexuális tevékenységre („neki álltam .....-t döngetni hátulról") továbbá arra is, hogy a sértett lánnyal közölte: az általa végzett tevékenység maradjon titokban (nyomozati irat

1. oldal 5-
2. bekezdés gyanúsított kihallgatási jegyzőkönyv). A vádlott a fenti releváns tények tekintetében a bírói szakban büntetőjogi felelősségét elismerve a vallomását maradéktalanul fenntartotta (
3. számú tárgyalási jegyzőkönyv
4. oldal
5. bekezdés,
6. oldal
7. bekezdés), ugyanakkor következetesen állította a vádirati tényállásban foglaltakkal szemben, hogy a szexuális tevékenysége során nemi szervét nem vette elő, a péniszét ruháján keresztül, erektált állapotban nyomkodta a kislány ruhás fenekéhez. A perrendi szabályok betartásával hivatkozott arra a törvényszék, hogy az igazságügyi pszichológus szakértői vélemény (nyomozati irat
8. oldal) véleményi része közvetett módon alátámasztotta a vádlott beismerő vallomását. A Fővárosi Ítélőtábla rögzíti, hogy a Be.108.§

(8)bekezdése alapján a sértett szakértő előtt tett nyilatkozatai bizonyítási eszközként a tényállás megállapítása során nem voltak felhasználhatóak. A Fővárosi Ítélőtábla álláspontja szerint a Székesfehérvári Törvényszék által megállapított ítéleti tényállás megalapozott, azt csupán - a másodfokú nyilvános ülésen elhangzott vádlotti nyilatkozat és általa csatolt okirat alapján - az alábbiakkal volt szükséges kiegészíteni. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást a Be.352.§

(1)bekezdés a) pontja alapján az iratok tartalmára figyelemmel az alábbiakkal egészíti ki. - a vádlott

1. március hó
2. napjától határozatlan tartamú munkaviszonyban áll a cég1-gyel, munkaköre: üzemi takarító és kisegítő. Havi személyi alapbére: 110.000.- forint. A fenti kiegészítéssel, az elsőfokú bíróság megalapozott ítéleti tényállása, a másodfokú bírósági eljárásban a Be.352.§

(2)bekezdésére is figyelemmel irányadó volt. A Székesfehérvári Törvényszék okszerűen következtetett a vádlott bűnösségére. A törvényszék a vádlott terhére rótt bűncselekményt helyesen minősítette, csupán az anyagi jogszabályhely megjelölése szorult pontosításra, a bűncselekmény anyagi jogi megjelölése helyesen: Btk.197.§

(1)bekezdés b) pont,

(3)bekezdés b) pont,

(4)bekezdés a) pont II.fordulat. A Székesfehérvári Törvényszék alapvetően helyes jogi indokokkal támasztotta alá a vádlott által megvalósított bűncselekmény minősítését, az elsőfokú bíróság által felhozott jogi érvek azonban az alábbiak szerint kiegészítésre szorulnak. A

1. július hó 1-jétől hatályos Btk. szakított azzal a szabályozással, miszerint a
2. életévét be nem töltött sértett a nemi erkölcs elleni bűncselekmények esetében a törvény erejénél fogva védekezésre képtelen állapotúnak tekintendő. Az új Btk. 197.§-ában írt szabályozási módra tekintettel a
3. életévét be nem töltött sértett sérelmére való elkövetés továbbra is, már önmagában az életkorra figyelemmel kiemelt büntetőjogi jogkövetkezményeket von maga után, azonban a védekezésre képtelen állapotot esetenként szükséges vizsgálni ennél a korosztálynál is. Jelen ügyben a sértett
4. életévét alig elérő életkora önmagában nem alapozhatta volna meg a sértett védekezésre képtelen állapotát. Az elsőfokú bíróság által megállapított, irányadó tényállás azonban helyesen rögzítette, hogy a sértett aludt, amikor a vádlott a szexuális cselekményét megkezdte. Mindezekre figyelemmel a Btk. 459.§

(1)bekezdés 29. pontja alapján az alig 7 éves sértett kislány alvó állapotánál fogva ideiglenesen egyáltalán nem volt képes ellenállás kifejtésére. Erre tekintettel a vádlotti cselekmény a Btk.197.§

(1)bekezdés b) pontjába ütközik, mivel a vádlott a Btk.459.§

(1)bekezdés 27. pontjában meghatározott szexuális cselekményt az alvó sértett védekezésre képtelen állapotát felhasználva követte el. Az irányadó tényállás azt is rögzíti, hogy a sértett felett szülői felügyeleti jogot gyakorló apa a testvérét, azaz a vádlottat megkérte, hogy vigyázzon a lakásban maradó gyerekekre, így köztük a sértettre is. A kialakult ítélkezési gyakorlat szerint a nemi erkölcs elleni bűncselekmények szempontjából a sértett felügyelet alatt állása, mint minősítő körülmény megállapítható akkor is, ha rövid az az időtartam, ami alatt az elkövető meghatározhatja a passzív alanytól elvárt magatartást (BH 2011.30.). A fentiek alapján rögzítendő, hogy a vádlott, ha rövid ideig is, de felügyeletet gyakorolt a sértett felett, ezért terhére a Btk.197.§

(3)bekezdés b) pontjára tekintettel, a sértett életkorát figyelembe véve a

(4)bekezdés a) pont II. fordulata szerinti minősítés állapítandó meg. Egyebekben a törvényszék jogi indokolása összhangban volt az anyagi jogi rendelkezésekkel. A Székesfehérvári Törvényszék a büntetés kiszabása során irányadó súlyosító és enyhítő körülményeket helyesen sorolta fel, azokat súlyuknak megfelelően értékelte. Az ügyészi fellebbezéssel szemben helyesen mutatott rá az elsőfokú bíróság arra, hogy a vádlott nem csupán bűnösségére kiterjedő beismerő vallomást tett és megbánó magatartást tanúsított, hanem az ítéleti tényállásban megállapított kiemelkedő tárgyi súlyú bűncselekmény történeti tényállása - lényegét tekintve - a vádlotti vallomáson alapult. Ezért a vádlotti beismerésnek igen jelentős az enyhítő nyomatéka. Az ügyészi érveléssel szemben az is megállapítandó, hogy bár a vádlott terhére rótt bűncselekmény absztrakt tárgyi súlya - a kilátásba helyezett büntetési tételkeretre figyelemmel - valóban kiemelkedő, azonban a vádlott által megvalósított bűncselekménynek a konkrét tárgyi súlya az adott bűncselekmény kategórián belül már nem tekinthető jelentősnek. A vádlott ugyanis a szexuális cselekmény végzése során a rajta és a sértetten lévő ruházaton keresztül került csak testi kontaktusba a sértettel. Az alig 7 éves sértett a vádlott által végzett szexuális cselekményből - az alvó állapotára figyelemmel - nem sokat észlelt, továbbá a vádlott a sértett felébredésekor a szexuális cselekményével fel is hagyott. A másodfokú bíróság megjegyzi, hogy a vádlott beszámítási képességének enyhe fokú korlátozottsága az általa megvalósított bűncselekmény jellegére figyelemmel a Btk.17.§

(2)bekezdése szerinti büntetés korlátlan enyhítését ugyan nem alapozta meg, de a Btk. 79.§-ában meghatározott büntetési célokra tekintettel az elsőfokú bíróság indokoltan alkalmazta a vádlottal szemben a Btk.82.§

(1)és

(2)bekezdés b) pontja alapján az enyhítő szakaszt. A bírói enyhítés lehetőségét biztosító törvényhely kimerítő alkalmazásával kiszabott főbüntetés, a hozzá kapcsolódó mellékbüntetéssel a másodfokú bíróság álláspontja szerint is alkalmas a büntetési célok elérésére. Mindezekre figyelemmel az ügyész, súlyosításra irányuló fellebbezése nem foghatott helyt. Az elsőfokú bíróság bűnügyi költségre vonatkozó rendelkezése törvényes. A fentiek alapján a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét - a rendelkező részben foglalt pontosítás mellett - a Be.371.§

(1)bekezdése alapján helybenhagyta. A Fővárosi Ítélőtábla nyilvános ülésen felvett adatok alapján pontosította a vádlott tartózkodási helyének megjelölését. A rendelkezésre álló iratok alapján az ítélőtábla feltüntette a vádlott előzetes letartóztatásának befejező napját. A másodfokú eljárás során felmerült bűnügyi költséget a Be.381.§

(1)és

(2)bekezdése alapján az állam viseli. Budapest,

1. év október hó
2. napján Dr. Lassó Gábor sk. a tanács elnöke Dr. Ujvári Ákos sk. előadó bíró Dr. Fatalin Judit sk. bíró A Székesfehérvári Törvényszék 6.B.202/2014/
3. számú ítélete a Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 2.Bf.37/2015/
4. számú végzésében írt változtatásokkal
5. október hó
6. napján jogerőre emelkedett és végrehajtható. Budapest,
7. október hó
8. napján Dr. Lassó Gábor sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: tisztviselő