Pf.20803/2015/4 – Fővárosi Ítélőtábla

Fővárosi Ítélőtábla 7.Pf.20.803/2015/

1. A Fővárosi Ítélőtábla a Sziklai & Andrejszki Ügyvédi Iroda (fél címe 2, ügyintéző: dr. Sziklai Péter ügyvéd) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek - a Kálmán, Szilasi, Sárközy és Társai Ügyvédi Iroda (fél címe 2, ügyintéző: dr. Sárközy Szabolcs ügyvéd) által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen személyhez fűződő jogsértés megállapítása iránt indított perében a Fővárosi Törvényszék
2. április
3. napján kelt 37.P.21.553/2014/
4. számú ítélete ellen az alperes részéről
5. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő ítéletet: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg - 15 napon belül - a felperesnek 15.000 (Tizenötezer) forint plusz áfa összegű fellebbezési eljárási költséget, míg az államnak - felhívásra - 48.000 (Negyvennyolcezer) forint fellebbezési eljárási illetéket. Ez ellen az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás Az alperes által üzemeltetett ... honlapon
6. április 26-án „..." címmel jelent meg írás, amelyben az alperes beszámolt arról, hogy a Fővárosi Bíróság előzetes letartóztatás helyett házi őrizetet rendelt el az adócsalás és más bűncselekményekkel gyanúsított felperes és társai ellen. A cikk utolsó bekezdése szerint „a lehallgatott és megfigyelt gyanúsítottak több befolyásos politikussal tartottak kapcsolatot; jól is ment a szekerük, hiszen több százmillió forintos állami támogatást kaptak a tervezett filmjeikre." A felperes közreműködésével készült filmek között voltak olyanok, amelyek gyártásához állami tulajdonban lévő gazdasági társaságok támogatást nyújtottak. A felperes ellen különösen jelentős vagyoni hátrányt okozó folytatólagosan elkövetett költségvetési csalás bűntette, közokirat hamisítás bűntette és magánokirat hamisítás vétsége miatt büntetőeljárás van folyamatban. A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperes megsértette a jóhírnevét azzal, hogy az előzőekben körülírt cikkben valótlanul állította, hogy „lehallgatott és megfigyelt gyanúsítottak", mivel a felperest nem hallgatták le és nem figyelték meg. Azt a való tényt, hogy a felperes állami tulajdonú gazdasági társaságoktól támogatást kapott a filmjeihez, abban a hamis színben tüntette fel, hogy ezeket a támogatási összegeket a politikusokkal való kapcsolata miatt kapta. Kérte az alperes eltiltását a további jogsértéstől, továbbá, hogy a bíróság kötelezze az alperest megfelelő elégtétel adására és nem vagyoni kártérítés jogcímén 700.000 forint és kamatai megfizetésére. Az alperes érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Hivatkozása szerint a felperesnek nincs kereshetőségi joga, ugyanis a jogsértés alanya csak meghatározott személy lehet, a perbeli cikk azonban a gyanúsítottak összességéről szól. Érdemben előadta, hogy a cikkben közöltek véleménynek minősülnek, így személyiségi jogsértést nem alapoznak meg. Köztudomású, hogy a cikkben említett támogatások politikai hátterűek, a perbeli cikk nem tartalmaz olyan állítást, miszerint a felperessel szemben politikai korrupcióval kapcsolatos vád vagy gyanú merült volna fel. Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy az alperes megsértette a felperes jóhírnevét azzal, hogy az általa üzemeltetett ... honlapon a
7. április 26-án megjelent „..." című cikkében valótlanul állította, hogy a felperest lehallgatták és megfigyelték; és azt a való tényt, hogy a felperes állami támogatást kapott a tervezett filmjeire, abban a hamis színben tüntette fel, hogy a felperes támogatásokban azért részesült, mert több befolyásos politikussal tartott kapcsolatot. Az alperest a további jogsértéstől eltiltotta, továbbá kötelezte, hogy fizessen meg a felperesnek 490.000 forint nem vagyoni kártérítést. Kötelezte az alperest, hogy a honlapon megjelent írás címe fölött mindaddig, amíg az eredeti írás is felellhető, de legalább 30 napig tegye közzé az ítélet rendelkező részének a jogsértés megállapítására vonatkozó részét. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15.240 forint perköltséget. Rendelkezése szerint a le nem rótt illetékből az alperes 29.400 forint, a felperes 12.600 forintot köteles az államnak megfizetni. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az alperesi cikk utolsó bekezdésében írt sérelmezett állítások egyértelműen utalnak a felperes személyére, ezért a felperes rendelkezik kereshetőségi joggal. Ezen túlmenően az elsőfokú bíróság a cikket a maga teljességében, mondanivalójában vizsgálta, és úgy foglalt állást, hogy az alperes közlése rejtetten arra vonatkozó tényállítás, hogy a felperes befolyásos politikusokkal való kapcsolatai révén jutott állami támogatásokhoz. Utalt arra is, hogy az alperes hivatkozásával szemben nem tekinthető köztudomású ténynek, hogy állami támogatásokhoz politikai kapcsolatok útján lehet hozzájutni. A perben az alperes tartozott bizonyítani, hogy a felperest lehallgatták, megfigyelték és politikai kapcsolatai révén jutott állami támogatáshoz. Az alperes azonban állításait nem bizonyította, így a felperes által sérelmezett valótlan tényállításai alkalmasak arra, hogy a felperes társadalmi megítélését hátrányosan befolyásoljak, az alperes megsértette a felperes jóhírnevét. Figyelemmel volt arra is, hogy a felperes negatív társadalmi megítélése a büntetőeljárás megindítása, a felperes előzetes letartóztatása miatt már az alperesi cikk megjelenése előtt kialakult. A nem vagyoni kártérítés mértékének megállapításánál tekintetbe vette továbbá, hogy az alperes írása jelentős számú olvasóhoz juthatott el, ugyanakkor a felperes majd három évvel a jogsértő magatartást követően terjesztette elő keresetét. Nem értett egyet az elsőfokú bíróság azzal a felperesi állásponttal, hogy az adócsalás a társadalom számára nehezebben lenne értelmezhető, mint a politikai korrupció, és nem vonható le az a következtetés sem, hogy a társadalmi akarat megjelenítésére hivatott jogalkotó bocsánatosabb bűnnek tekinti a költségvetési csalást, mint a hivatali vesztegetést. Minderre tekintettel a felperes nem vagyoni kárigényét eltúlzottnak találta, és mérlegeléssel a hasonló tárgyú perekben kialakult gyakorlatra is tekintettel a rendelkező részben írtak szerint határozta meg annak mértékét. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alperes terjesztett elő fellebbezést, annak megváltoztatásával a keresetet elutasító döntés meghozatalát kérve. Kiemelte: a felperes megítélését nem befolyásoló információ az, hogy vele és társaival szemben milyen eszközöket alkalmaztak a nyomozás során, így jóhírnévsértés ezen állítások kapcsán nem valósult meg. Utalt arra is, hogy az elsőfokú ítélet meghozatalát követően nyílt lehetősége a vádiratba betekinteni, amelyből megállapítható: valós az az állítás, miszerint a felperes és társai befolyásos politikusokkal tartottak kapcsolatot, ugyanis az ügyészség ...t is megvádolta, mint az „..." országgyűlésben is jelenlevő párt országos politikai tanácsának tagját. Másodlagosan az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését kérte, ugyanis az alperes a
8. április 8-án tartott tárgyalás és ítélethozatal napját követően vette kézhez az elsőfokú bíróság
9. március 30-án kelt
10. sorszámú végzését, amelyben tájékoztatta a feleket arról, hogy a büntető iratok megtekinthetők. Az elsőfokú bíróság lényeges eljárási szabályt sértett, az alperesnek ugyanis nem volt sem tényleges, sem elméleti lehetősége arra, hogy a büntető ügy irataiba betekintsen, azokat megismerje, arra megfelelő időn belül nyilatkozzon. Ugyancsak súlyos eljárási szabálysértést követett el az elsőfokú bíróság azzal, hogy a tárgyaláson tájékoztatta a peres feleket arról, hogy a NAV-tól megérkezett a válasz a bíróság megkeresésére, azonban annak tartalmát a minősítés jellege miatt a felek nem ismerhetik meg, így az bizonyítékként sem vehető figyelembe, az elsőfokú bíróság ugyanis ezzel az alperest elzárta attól, hogy a NAV tájékoztatással bizonyítani kívánt tények vonatkozásában újabb bizonyítási indítványt tegyen. Harmadlagosan a nem vagyoni kártérítés összegének lényeges, szimbolikus mértékre történő leszállítását kérte, ugyanis az elsőfokú bíróság tévesen mérlegelte a nem vagyoni kártérítés kapcsán a felperes által felajánlott bizonyítékokat és az indokolásban foglalt helyes megállapítások ellenére eltúlzott összegű nem vagyoni kártérítés megfizetésére kötelezte az alperest. Kiemelte, hogy a felperes a késedelmes jogérvényesítéssel nem tett eleget a kárenyhítési kötelezettségének, a kihallgatott tanúk a felperes negatív megítélését a büntetőeljárással hozták összefüggésbe, a perbeli cikkben közöltek a felperes megítélését nem rontották tovább, társadalmi megítélésére egyértelműen az volt rossz hatással, hogy ellene adócsalás és adókra elkövetett különösen nagy kárt okozó csalás gyanúja miatt eljárás indult. A felperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyására irányult. Az alperes cikkében írtak, „a lehallgatott és megfigyelt gyanúsítottak" állítás teljes egészében valótlan, a felperes személye ellen is irányul, őt sérti, ugyanis a felperest a büntetőeljárás során nem hallgatták le és nem figyelték meg, a nyomozás irataiban erre vonatkozó adat nem merült fel. Utalt arra is, hogy az elsőfokú bíróság kizárólag a kártérítés összegének megállapítása kapcsán értékelte azt, hogy a felperes társadalmi megítélését már nem befolyásolták negatívan ezen valótlan tényállítások. Kiemelte: feltéve, de meg nem engedve, hogy a felperes az alperes cikkében állított politikai kapcsolatokkal rendelkezne, a több mint két évig folyó nyomozás során, illetve a vádiratban sem szerepel olyan tényállítás, ami ilyen kapcsolatok kihasználásával, százmilliós állami támogatás visszaélésszerűen való felhasználásával megvalósult cselekményeket róna a felperes terhére. Utalt arra is, hogy a vádiratban ... nem a felperessel, hanem a büntetőeljárásban II. rendű vádlottként szereplő ... személyével összefüggésben került említésre. A cikk összemossa az állami támogatásokat és a szponzorációs összegeket, a szponzorációs célból kapott összegekhez a felperes nem politikai kapcsolatok útján jutott, mivel ilyen kapcsolatokkal nem is rendelkezett, ennek ellenére az alperes azt sugallja, hogy a felperes azért kapott támogatást, mert befolyásos politikusokkal tartott kapcsolatot, azonban ezen állításait semmivel nem bizonyította. Az elsőfokú bíróság ítéletének jogerőre emelkedett rendelkezése nem volt, ezért azt a Fővárosi Ítélőtábla teljes terjedelmében felülbírálta [Pp.
11. §