Bf.102/2015/7 – Szegedi Ítélőtábla

(1)bekezdése,

(3)bekezdése,

(8)bekezdés

1. fordulata. Az első fokú eljárásban felmerült, a vádlott által fizetendő bűnügyi költség összege helyesen 385.989.- (háromszáznyolcvanötezer-kilencszáznyolcvankilenc) forint. Egyebekben az első fokú ítéletet helybenhagyja. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. INDOKOLÁS: A törvényszék a vádlott bűnösségét testi sértés bűntettében [Btk.
2. §

(1)bekezdés,

(8)bekezdés

1. fordulat] mondta ki. Ezért a vádlottat 2 év, végrehajtásában 5 év próbaidőre felfüggesztett, végrehajtás elrendelése esetén börtönben letöltendő szabadságvesztésre és 3 év biztonsági őr foglalkozás gyakorlásától eltiltásra ítélte. A szabadságvesztésbe beszámította az előzetes fogvatartásban és házi őrizetben töltött időt, úgy, hogy egy nap börtönnek négy nap házi őrizet felel meg, és megállapította, hogy a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontja a büntetés kétharmad részének a kitöltését követő nap. A magánfél polgári jogi igényének érvényesítését egyéb törvényes útra utasította, és kötelezte a vádlottat 347.429.- forint bűnügyi költség viselésére. A törvényszék ítélete ellen ellenérdekű fellebbezések bejelentésére került sor: - fellebbezett az ügyész, a vádlott terhére, súlyosításért, hosszabb tartamú és végrehajtandó börtön, valamint közügyektől eltiltás és hosszabb tartamú foglalkozástól eltiltás kiszabása érdekében, - a vádlott a védője útján (első fokú iratok
2. sorszám) és a védő a vádlott bűnösségének megállapítása miatt, felmentés érdekében. A védő a fellebbezési nyilvános ülésen a fellebbezésüket azzal egészítette ki, hogy indítványozta, a másodfokú bíróság ne teljesítse az ügyész fellebbezési kérelmét. A Szegedi Fellebbviteli Főügyészség a Bf.16/2015/I-II. számú átiratában az ügyész fellebbezését annak indokaival együtt fenntartotta azzal, hogy a másodfokú bíróság az első fokú ítélet egyéb rendelkezéseit a Be.
3. §

(1)bekezdése alapján hagyja helyben. A fellebbezések alaptalanok. Az ítélőtábla a Be. 348. §

(1)bekezdése alapján az elsőfokú bíróság ítéletét teljes terjedelmében felülbírálta függetlenül attól, hogy ki milyen okból fellebbezett, és a felülbírálat kiterjedt az eljárási szabálysértések vizsgálatára is. A másodfokú bíróság megállapította, hogy a törvényszék nem vétett eljárási szabálysértést, így a felülbírálat érdemben elvégezhető. Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás azonban részben megalapozatlan, mert hiányos [Be. 351. §

(2)bekezdés b) pont

1. fordulata], amit a másodfokú bíróság az iratok tartalma alapján a Be.
2. §

(1)bekezdés a) pontja alkalmazásával akként küszöbölt ki, hogy a tényállást a következőkkel kiegészítette, illetve helyesbítette: A vádlott súlyos testi sértés bűntette miatt már volt büntetve, a Csongrádi Városi Bíróság a

1. február 19.-én kihirdetett, ugyanazon a napon jogerős és végrehajtható 2.B.39/2008/
2. számú ítéletével 200 napi tétel - egy napi tétel összege 200 forint - összesen 40.
3. forint pénzbüntetésre ítélte. Az ott elbírált bűncselekmény motívuma féltékenység volt. Az ügyben született orvosszakértői vélemény ténymegállapítása alapján a másodfokú bíróság akként helyesbítette az első fokú tényállást, hogy a vádlott közepesnél nem nagyobb erővel ütötte állcsúcson, ököllel a sértettet. A sértett magánfélként a képviselője által előterjesztett 250.000.- forint és annak
4. november
5. napjától a kifizetésig járó törvényes kamata megtérítésére terjesztett elő polgári jogi igényt a nyomozás során, amit a tárgyaláson a magánfél személyesen fenntartott. Egyebekben az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás megalapozott, amely a most eszközölt helyesbítéssel és kiegészítéssel vált mindenben irányadóvá a felülbírálat számára. Az elsőfokú bíróság kellő részletességgel és elmélyültséggel foglalkozott az egymással szembenálló bizonyítékokkal. Helyesen, az iratoknak megfelelő tartalmat alapul véve, logikusan, az élettapasztalat és a közfelfogás elvárásainak is megfelelően adott számot arról, hogy a jogos védelmet miért nem állapította meg a vádlott javára, és miért ezzel ellentétes tényállást állapított meg. Az e körben felvett bizonyítékokat okszerűen és logikusan mérlegelte, abban perrendi hiba sem volt tapasztalható. A tényállás lényege az, hogy a vádlott előzetes, komolyabb szóváltás nélkül, ökölvívói tapasztalatát felhasználva, a sértettet a szórakozóhelyen közepesnél nem nagyobb erővel állcsúcson ütötte. A sértett ennek folytán, ittasságára is visszavezethetően megtántorodott, majd elesett és így szenvedte el a súlyos sérülését. Ami a sérüléssel kapcsolatos utólagos adatokat illeti, azokra nézve is helyes tényállást állapított meg az elsőfokú bíróság azzal, hogy ezeknek a vádlott által bűnösen elindított okfolyamatra nem volt kihatásuk, így a vádlott büntetőjogi mentesülése a súlyos eredmény tekintetében szóba sem kerülhetett. Az ítélkezési tapasztalatok irányadóak abban, hogy az elkövető tudatának eshetőlegesen át kell fognia azt, hogy a sértett állcsúcsára mért, közepesnél nem nagyobb - tehát közepes - erejű ökölütéstől a sértett hanyatt esik, és koponyáját a szilárd burkolatba verve súlyos, életveszélyes sérüléseket is szenvedhet. Ami a védelem által hivatkozott, a sértett esetleges kábítószeres befolyásoltságára vonatkozó felvetést illeti, annak az okfolyamat mikénti alakulása szempontjából nincs jelentősége. Egyebekben pedig a jelen ügyben nem a sértett büntetőjogi felelőssége volt a kérdéses, hanem a vádlotté, amit az elsőfokú bíróság helyesen és meggyőzően döntött e. Ami a maradandó fogyatékosságnak minősülő további funkcionális, szervi fogyatkozásokat illeti, éppen a bántalmazás következtében alakultak ki a pszichotikus viselkedési jegyek (az egészségügyi ellátás ésszerűtlen hárítása, bezárkózás), tehát azokkal az okozati összefüggés fennáll. Az orvosszakértő ebben a kérdésben feltételesen fogalmazott, úgy nyilatkozott, hogy a sértetti magatartásra is visszavezethető ezek kialakulása. Mindebből következik, hogy a megalapozott tényállásból helyesen következtetett az elsőfokú bíróság a vádlott bűnösségére és a bűncselekmény minősítése is törvényes azzal, hogy az elsőfokú bíróság nem hivatkozott a két alapesettel megvalósítható testi sértésnek a jelen ügyben fennálló változatára. A másodfokú bíróság ezt kiegészítette azzal, hogy az helyesen a Btk.
6. §

(3)bekezdése, tehát az ökölütéssel általában okozható súlyos testi sértés, mint a testi sértés második alapesete minősült fel a súlyosabb eredmény folytán. A bűnösségi körülmények kiegészítésre szorultak; a testi épség elleni bűncselekmények elszaporodottsága súlyosító, csakúgy mint a sportolói ismeretekkel - helyesen: visszaélve - történő elkövetés és az, hogy több maradandó fogyatékosság is kialakult a bűncselekmény következményeként. A súlyosító körülmények kiegészítése és helyesbítése folytán sem állítható, hogy az elsőfokú bíróság által kiszabott, végrehajtásában próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés enyhe lenne, és a másodfokú bíróság álláspontja szerint egyelőre annak végrehajtása is szükségtelen. Alaposan feltehető, hogy a maximális próbaidőre történő felfüggesztés eléri a büntetés célját, mert abban az esetben, ha újabb szabadságvesztéssel büntethető bűncselekményt követ el a vádlott a próbaidő alatt és amiatt szabadságvesztéssel sújtják, a most kiszabott szabadságvesztés végrehajtását is el kell majd rendelni. Ami a büntetett előéletét illeti, a testi sértés miatti elítélése kapcsán a másodfokú bíróság figyelemmel volt annak motívumára is; a féltékenység motiválta cselekmény társadalomra veszélyessége a konkrét ügyben alacsonyabb volt. Ebből következik, hogy az ügyész súlyosítást célzó fellebbezését alaptalannak ítélte, de a vádlott felmentését célzó védelmi fellebbezéseket is, miután azok nyilvánvalóan és kizárólag a bizonyítékok mérlegelését támadják, márpedig az megalapozott első fokú tényállás esetén nem vezethetett eredményre, figyelemmel a törvényen alapuló és szilárd bírói gyakorlatra. Észlelte a másodfokú bíróság, hogy a bűnügyi költség számítása során az elsőfokú bíróság nem vezette be a nyomozási bíró előtti védelemmel felmerült bűnügyi költséget és a sértett kihallgatása során felmerült tolmácsolási költséget sem, ezért azok utólagos bevezetésével azok viselésére a vádlott köteles a Be. 338. §

(1)bekezdése alapján. A másodfokú bíróság a Be. 335. §

(1)bekezdését hívja fel az elsőfokú bíróság által tévesen felhívott 355. §

(1)bekezdés helyett, hiszen nyilvánvalóan ezt alkalmazta az elsőfokú bíróság. A kifejtettekből következik, hogy a fellebbezéseket minden irányban alaptalannak ítélte a másodfokú bíróság, de a minősítés törvényességét és a bűnügyi költség összegét hivatalból is felülbírálva azt a Be. 372. §

(1)bekezdése alapján megváltoztatta, egyebekben pedig a törvényszék ítéletét a Be. 371. §

(1)bekezdése alapján helybenhagyta. Az ítélet elleni fellebbezés lehetőségét a Be.

1. §-a zárja ki. Szeged,
2. október
3. Dr. Hegedűs István s. k. a tanács elnöke Dr. Katona Tibor s. k. a tanács tagja, előadó Dr. Nikula Valéria s. k. a tanács tagja A Szegedi Ítélőtábla Bf.III.102/2015/
4. számú ítélete és a Szegedi Törvényszék 4.B.618/2013/
5. számú ítéletének a jelen ítélettel meg nem változtatott része a mai napon jogerős és, fel nem függesztett részében, végrehajtható. Szeged,
6. október
7. Dr. Hegedűs István s. k. a tanács elnöke