Bfv.979/2015/6 – Kúria

(1)bekezdés a) pontjára alapozva felülvizsgálati indítványt terjesztett elő. A felülvizsgálati indítványban arra hivatkozott, hogy az ítéleti tényállás alapján az állapítható meg, hogy a cselekménye nem bűncselekmény, mert amikor ő telefonált, a kollégái intézkedése már befejeződött, és a befejezett intézkedésbe utólag semmilyen módon nem avatkozott be, így hivatali helyzetével nem élt vissza. Miután az irányadó tényállás szerint nem volt befolyásolási szándéka, önmagában azzal, hogy R1-t telefonon felhívta, megítélése szerint bűncselekményt nem valósított meg. Utalt arra is, hogy az ítélet indokolásából nem olvasható ki: a terhelt a telefonáláson túl pontosan milyen magatartásával követte el a bűncselekményt, és annak stádiumára sem tért ki, meg sem kísérelte kifejteni, hogy a cselekmény kísérlete vagy befejezett alakzata valósult-e meg. Álláspontja szerint a T1-nek semmilyen információt nem adott ki, őt semmilyen előnyben nem részesítette megítélése szerint egyetlen konkrét szabályt sem sértett meg, hatáskörét nem lépte túl, magatartása a szakma általános szabályaival sem volt ellentétes, a hivatalos minőséghez fűződő jogosítványait nem gyakorolta társadalmi rendeltetésükkel ellentétesen, hivatali helyzetével sem élt vissza az érdeklődésével, így nem követte el a terhére megállapított bűncselekményt. Mindezek alapján azt indítványozta, hogy a Kúria a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott ítéleteket változtassa meg és a terheltet a hivatali visszaélés bűntettének vádja alól mentse fel. A Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítványt részben törvényben kizártnak, részben alaptalannak találta (BF.1120/2015/1.). Álláspontja szerint a felülvizsgálati indítványnak az a hivatkozása, amelyekben a terhelt jogtalan előny szerzésre irányuló célzatát vitatja, törvényben kizárt, mivel az indítványozók ezzel a törvényi tilalom ellenére a bizonyítékokat és ezen keresztül a tényállást támadták. Alaptalannak minősítette az indítványnak a bűncselekmény hiányára vonatkozó érvelését is, mivel a terhelt célja a tájékoztatás kérésével nyilvánvalóan és egyértelműen a T1-el szemben kiszabandó helyszíni bírság mellőzése volt, az eljáró rendőr jogszerű intézkedésének meghiúsítása volt, és ez az eredmény azért maradt el, mert a terhelt attól tartott, hogy az ezzel járó adminisztrációs kötelezettség miatt fény derül az ő jogtalan beavatkozására. Megítélése szerint azonban az eredmény elmaradása nem változtat azon a tényen, hogy a terhelt szolgálati okkal vagy érdekkel nem magyarázható, kifejezetten személyes érdekeltségből fakadó cselekménye a jogszerűen intézkedő rendőr befolyásolására irányult, és mindenben, így célzatában is tényállásszerű elkövetési magatartás volt. Mindezekre figyelemmel arra tett indítványt, hogy a Kúria a megtámadott ítéletet a terhelt tekintetében hatályában tartsa fenn. A Legfőbb Ügyészség indítványára tett észrevételében a terhelt a védője felülvizsgálati indítványának korábbi érveit változatlanul fenntartotta. A Kúria a megtámadott határozatokat - a Be. 423. §

(4)bekezdésében írtaknak megfelelően - a felülvizsgálati indítványban megjelölt okokra figyelemmel bírálta felül; emellett tekintettel volt ugyanezen törvényhely

(5)bekezdése alapján a Be. 416. §

(1)bekezdés c) pontjában megjelölt és az indítványozók által nem hivatkozott esetleges egyéb, feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértésekre is. A Be. 416. §

(1)bekezdés c) pontja alapján a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen felülvizsgálatnak van helye, ha a bíróság határozatának meghozatalára a Be. 373. §

(1)bekezdés I.

1. b)vagy
2. c)pontjában, illetve II-IV. pontjának valamelyikében meghatározott eljárási szabálysértéssel került sor. Ilyen eljárási szabálysértés az indítványban is hivatkozottaknak megfelelően a Be. 373. §

(1)bekezdés III. a) pontja szerint az, ha a bíróság az indokolási kötelezettségének oly mértékben nem tett eleget, hogy emiatt az ítélet felülbírálatra alkalmatlan. A felülvizsgálati indítvány az indokolási kötelezettség hiányának törvényhelyét külön nem hívta fel, de tartalma alapján ezen okra is hivatkozott, amikor azt kifogásolta, hogy az ítélet indokolásából nem derül ki az, hogy a terhelt telefonáláson túl, egészen pontosan milyen magatartásával követte el a bűncselekményt, és annak stádiumára sem tért ki, meg sem kísérelte kifejteni, hogy a cselekmény kísérlete vagy befejezett alakzata valósult-e meg. Az indokolási kötelezettség megsértésével azonban a Kúria nem találta alaposnak. kapcsolatos érveket A fent már hivatkozott jogszabályhely szerint ugyan valóban feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértés az, ha a bíróság nem tesz eleget indokolási kötelezettségének, azonban csak akkor, ha a bíróság indokolási kötelezettségét a bűnösség megállapítása, a felmentés, az eljárás megszüntetése, a cselekmény jogi minősítése, vagy a büntetés kiszabása, illetve az intézkedés alkalmazása tekintetében mulasztja el, mégpedig olyan mértékben, hogy emiatt az ítélet felülbírálatra alkalmatlan. A Be.

1. §-ában előírtakra figyelemmel a bíróság indokolásában ugyan köteles számot adni döntéshozatali tevékenységéről, és a felülbíráló bíróság ezt köteles ellenőrizni, azonban csak akkor hiúsul meg az érdemi felülbírálat lehetősége, ha a megtámadott határozat indokolása oly mértékben hiányos, hogy nem állapítható meg belőle: mire alapította a bíróság a döntését. Ezen felülvizsgálati ok kapcsán ugyanakkor nem vizsgálható a bűnösség megállapításának, a felmentésnek, az eljárás megszüntetésének, a büntetéskiszabásnak, illetve az intézkedés alkalmazásának anyagi jogi helyessége (BH 2012.32.). A bizonyítékok értékelése körében levont következtetések helyessége, az értékelés eredménye kívül esik a feltétlen eljárási szabálysértések körén. A bírói értékelés eredménye az indokolási kötelezettség teljesítésével kapcsolatos vizsgálatnak nem tárgya, az vitássá nem tehető, mivel a mérlegeléssel szemben eltérő értékelést célzó támadás tartalmilag az ügydöntő határozat megalapozottságának felülvizsgálati eljárásban meg nem engedett vitatása. Erre figyelemmel a felülvizsgálati eljárásban a tény- vagy jogkérdéssel összefüggő indokolási kötelezettség kapcsán csupán az vizsgálható, hogy az eljárt bíróságok a kifogásolt határozatban leellenőrizhető és elégséges módon számot adtak-e a tényállás megállapításához vezető értékelő tevékenységről, azaz nyomon követhető-e a bizonyítékok mérlegelése; annak eredménye azonban nem tehető vitássá. Az elsőfokú bíróság kellő részletességgel ismertette, hogy mely bizonyítékokra alapozta a tényállást, azaz a bizonyíték-értékelő tevékenysége nyomon követhető, és a másodfokú bíróság is megindokolta, hogy ezzel miért értett egyet. Mindkét bíróság megindokolta jogi álláspontját és a kiszabása során értékelt körülményekről is számot adott. büntetés Így indokolási kötelezettségének eleget tett. A felülvizsgálati indítványban a Be.
2. §

(1)bekezdése szerint a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó, és az a felülvizsgálati indítványban nem támadható. A felülvizsgálati indítványnak a terhelt terhére megállapított hivatali bűncselekmény célzatának hiányára vonatkozó részében az indítványozó a törvényi tilalom ellenére az irányadó tényállást támadta. Az irányadó tényállás szerint ugyanis „A terhelt 14 órakor felhívta beosztottját R1 járőrvezetőt az elöljárói engedélyével magánál tartott mobiltelefonján és tájékoztatást kért az általa tervezett intézkedésről azért, hogy személyes ismerősének T1-nek ne kelljen bírságot fizetnie.". Ezért az indítvány ezen része alapján a felülvizsgálat kizárt. A Be. 416. §

(1)bekezdésének - az indítványozó védő által felhívott -

1. a)pontja alapján akkor van helye felülvizsgálatnak, ha a terhelt bűnösségének megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt került sor. A Kúria nem találta alaposnak az ezen felülvizsgálati okra történő hivatkozást sem. Ahogy arra a fentiekben már utalt, a felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó. A Kúria következetes gyakorlata szerint az irányadó tényálláshoz tartozónak tekinti a jogerős határozat indokolásának bármely részében szereplő olyan ténymegállapítást, amely az elbírált bűncselekmény büntetőjogi megítélésénél jelentős (BH 2006.392.). Ennek megfelelően az ítéleti tényálláshoz tartoznak - a helytelen ítéletszerkesztés miatt - az elsőfokú bíróság által ugyan nem a történeti tényállásban, hanem az ítélet 4. oldalának 3. bekezdésében rögzített ténymegállapítások is, melyek rögzítették T1 és a terhelt, majd a terhelt és R1 közötti telefonbeszélgetést. A Btk. 305. § alapján a hivatali visszaélést az a hivatalos személy követi el, aki azért, hogy jogtalan hátrányt okozzon vagy jogtalan előnyt szerezzen,
2. a)hivatali kötelességét megszegi,
3. b)hatáskörét túllépi, vagy
4. c)hivatali helyzetével egyéb módon visszaél, és a törvény a cselekményt három évig terjedő szabadságvesztéssel rendeli büntetni. A felülvizsgálati indítványt előterjesztő védő érvei alátámasztására elsődlegesen az EBH 2006.1388. számon közzétett elvi döntésre hivatkozott azzal, hogy a terhelt nem valósította meg azokat a többletmagatartásokat, amelyek az elvi döntésben a bűnösség megállapításához vezettek. A hivatkozott döntés azonban a felülvizsgált ügyben nem tekinthető irányadónak, mert abban az ügyben az elkövető a hivatali visszaélés elkövetési magatartásai közül a hivatali kötelességszegés miatt lett marasztalva. A Fővárosi Ítélőtábla helyesen változtatta meg azonban a terhelt által elkövetett cselekmény minősítését a Btk. 305. §
5. c)pontja szerinti hivatali visszaélés bűntettének, ami a hivatali helyzetével egyébkénti visszaélés elkövetési fordulatát jelenti. A hivatali helyzettel egyébként visszaélve a hivatali visszaélést az a hivatalos személy követi el, aki a jogellenes cél elérése érdekében a hivatali helyzetét, a beosztásból eredő lehetőségeit kihasználva, azzal visszaélve kíván másnak jogtalan hátrányt okozni, vagy ő maga jogtalan előnyhöz jutni, illetve mást ilyenhez juttatni. A törvényi tényállás szerint a hivatali visszaélés célzatos bűncselekmény, azaz csak egyenes szándékkal követhető el; az elkövetőnek nem csupán a hivatali helyzetével kell tudatosan visszaélnie, hanem azt abból a célból kell tennie, hogy másnak jogtalan hátrányt okozzon, illetve magának vagy másnak jogtalan előnyt szerezzen. A cselekmény így akkor minősül hivatali visszaélésnek, ha a hivatalos személy a hivatali helyzetét, a beosztásból eredő lehetőségeit a jogellenes cél elérése érdekében használja ki, azaz azért, hogy azzal mást jogtalan előnyhöz juttasson. (Legfelsőbb Bíróság HGY 392.I. szám). A hivatali helyzettel egyéb módon visszaélés során a cselekmény elkövetője a hivatali helyzethez fűződő jogait ugyan alakilag törvényesnek látszó eljárásban, azonban rendeltetésellenesen gyakorolja. Kétségtelen, hogy az ilyen jellegű magatartás nem feltétlenül ütközik konkrét szabályba; esetlegesen a szakma általános szabályaival (a szakmai etika szabályaival) ellentétes, a hivatalos minőséghez fűződő jogosítványoknak a társadalmi rendeltetésükkel ellentétes gyakorlását jelentik (Kúria Bfv.I.819/2013/5.szám). Az adott ügyben irányadó tényállás szerint a terhelt, aki hivatásos rendőr, szolgálati idejében hívta fel intézkedő kollégáját az elöljárója engedélyével magánál tartott mobiltelefonján, és érdeklődött a folyamatban lévő intézkedésről, azért, hogy ismerősének, T1-nek ne kelljen bírságot fizetnie. A terhelt hivatalos személyként járt el, az intézkedő kollégájának felhívása pedig kifejezetten nem törvényes, hanem önkényes volt, ismerősének magánérdekét szolgálta; hivatali helyzete kihasználásával nyilvánvaló előnyt biztosított volna ismerősének, T1-nek azzal, ha annak nem kell bírságot fizetnie. A tényállás szerint az előny pusztán azért nem realizálódott, mert a terhelt felismerve azt, hogy miután a helyszíni bírság nyomtatványa már ki van töltve, kérése számára következményekkel járhat, ezért a cselekmény folytatásától elállt. A bűncselekmény azonban az elkövetési magatartás tanúsításával ekkorra már befejeződött, a jogellenes célzat realizálódásának hiánya a cselekmény stádiumát nem érinti. Nem sértett tehát törvényt a másodfokú bíróság, amikor a terhelt bűnösségét a hivatali visszaélés bűntettének harmadik elkövetési fordulatában megállapította, a minősítés és a kiszabott büntetés is törvényes. A Kúria a Be. 423. §

(5)bekezdésére figyelemmel hivatalból elvégzett felülvizsgálat során nem észlelt az indítványozók által nem hivatkozott, a Be. 416. §

(1)bekezdés c) pontjában megjelölt egyéb - feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező - eljárási szabálysértést sem. Mindezekre figyelemmel a felülvizsgálati indítványt részben kizártnak, részben alaptalannak találva a megtámadott határozatokat - a Be. 424. §

(1)bekezdése szerinti tanácsülésen eljárva - a Be.

1. §-ra figyelemmel hatályában fenntartotta. Az ismételt indítvánnyal kapcsolatos tájékoztatás a Be.
2. §

(4)bekezdés b) pontján, valamint 418. §

(3)bekezdésén alapul azzal, hogy a Be. 421. §

(3)bekezdésére figyelemmel a Kúria az ugyanazon jogosult által ismételten, vagy a más jogosult által, azonos tartalommal előterjesztett indítvány elutasítására vonatkozó határozat hozatalát is mellőzheti. Budapest,

1. október
2. Dr. Mészár Róza s.k. a tanács elnöke, Dr. Elek Balázs s.k. bíró, Dr. Soós László s.k. bíró A kiadmány hiteléül: AIné írnok előadó