Pf.20682/2015/3 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdése szerinti késedelmi kamatai megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Követelése az alábbiakból tevődött ki: 33 hónapra elmaradt tagdíj 66.000 forint, megbízási szerződés megszegése folytán 45.000 forint beadványszerkesztési díj és 5.000 forint adminisztrációs költség. Keresetét a Ptk. 198., 201.,

1. és
2. §-aira alapította. Mindezen túlmenően a közjegyzői eljárásban felmerült 10.000 forint ügyvédi munkadíját és 5.000 forint költségének a megfizetését is kérte. Az alperes a kereset elutasítását indítványozta. Nem vitatta, hogy
3. február
4. napjától
5. december
6. napjáig tagja volt a felperesnek és a tagsági viszonya tagdíj nem fizetés miatt szűnt meg. Ugyanakkor vitatta, hogy tagdíjtartozása és a megbízási szerződés alapján bármilyen fizetési kötelezettsége fennáll a felperessel szemben. Az első fokú bíróság az ítéletében a keresetet elutasította, megállapította, hogy az állam által előlegezett 10.000 forint eljárási illeték az állam terhén marad. Az ítélet indokolásában az első fokú bíróság tényként állapította meg, hogy az alperes
7. február
8. napjától
9. december
10. napjáig volt tagja a felperesnek. Kiemelte, hogy az alperes tagsági viszonya az annak létrejöttekor hatályos
11. évi II. törvény
12. §

(1)bekezdése, valamint a felperes alapszabályának értelmében önkéntes volt. Az alapszabály

1. pontja alapján az alperest a tagsági viszonya kezdetétől, annak megszűnéséig terhelte tagdíjfizetési kötelezettség. Az alperes
2. január
3. és
4. szeptember
5. közötti időszakban nem tett eleget tagdíjfizetési kötelezettségének, ezért a felperes jogosult volt ezen igényét alperessel szemben érvényesíteni. Ugyanakkor a tagdíj alapját és mértékét az alapszabály
6. pontja alapján a felperes nem bizonyította, így bizonyítottság hiányában a tagdíj megfizetésére irányuló keresetet elutasította. Az alapszabály 22./F/
7. pont alapján a felperes nyilatkozatára figyelemmel a tagokat megilleti az ingyenes jogi képviselet.
8. szeptember
9. napján a felek megbízási szerződést kötöttek, melynek értelmében a felperes ellátta az alperes képviseletét munkaügyi perben. A felperes állította, hogy az alperes képviseletében három beadványt készített és a munkaügyi bíróságon egy tárgyaláson képviselte az alperest, melyek közül bizonyítékként csak a tárgyalási jegyzőkönyvet csatolta. Az első fokú bíróság ugyanakkor megállapította, hogy a felperes olyan időszakban látta el az alperes képviseletét, amikor az tagja volt a felperesnek, mely időszakban a felperes ingyenesen volt köteles az alperes képviseletét ellátni. Mindezek alapján megalapozatlannak tartotta a megbízási díjra alapított kereseti kérelmet. Megjegyezte, hogy tagsági jogviszony hiányában nem is képviselhette volna a felperes az alperest a munkaügyi perben, továbbá, hogy a megbízás a megbízott részéről gondossági kötelem, és a felek a szerződésben az ügy eredményes ellátása esetére rendelkeztek a megbízási díjról, a felperes az eredményes képviseletet jelen perben nem bizonyította. Ezért a megbízási szerződésre alapított keresetet elutasította. Az első fokú ítélet ellen a felperes élt fellebbezéssel. Elsődlegesen az ítélet megváltoztatását és a kereseti kérelmének megfelelően az alperes kötelezését kérte 66.000 forint elmaradt tagdíj, továbbá megbízási szerződés alapján
10. 000 forint beadványszerkesztési díj és 5.000 forint adminisztrációs költség, azaz mindösszesen 116.000 forint tőke és
11. január
12. napjától számított késedelmi kamat megfizetésére. Másodlagosan a Pp.
13. §

(2)bekezdése alapján az ítélet hatályon kívül helyezését és az első fokú bíróságnak a per újabb tárgyalására utasítását kérte. Hangsúlyozta, hogy az alperes nem vitatta tagsági viszonyát, a megbízási szerződés megkötését. Az alperes a megbízási szerződést annak tudatában kötötte meg, hogy szerződésszegés esetén a felperes jogosulttá válik követelni a 64/

1. számú Vezetőségi Testületi határozat mellékletét képező díjtáblázatban foglalt összegeket is. Az alperes a megbízási szerződésben foglalt kötelezettségét megszegte, miután a tagsági viszony három évig fenntartására tett vállalását nem tartotta meg és így tagdíjat sem fizetett. Az alperes önhibájából szűnt meg a tagsági viszony, ezáltal
2. január
3. napjától
4. szeptember
5. napjáig 66.000 forint tagdíj tartozása keletkezett az alapszabály
6. pontja értelmében. Az alapszabályban, illetőleg a megbízási szerződésben megállapított megbízási díj a ténylegesen ellátott jogi képviseleti szolgáltatás értékét nem fedezi, ezért csak a tagsággal rendelkezőket illetik meg a képviselet a Vezetőségi Testületi határozat értelmében is. Az alperes három éves tagsági viszonyt nem tartott fenn, ezért a megbízási szerződés alapján az ügy ellátása kapcsán felmerült költségeket is köteles megfizetni. Fenntartotta a
7. március
8. napján kelt előkészítő iratában foglaltakat. A tagdíj összege vonatkozásában hangsúlyozta, hogy az alperes illetménye alapján az alperes munkáltatója által elutalt legutolsó megfizetett tagdíj 2.000 forint volt. Tekintettel arra, hogy az alperes nem vonta kétségbe a tagdíjkövetelés mértékét, így a Pp.
9. §

(2)bekezdésére is figyelemmel az első fokú bíróság nem utasíthatta volna el összegszerűség bizonyítatlanságára hivatkozással a keresetet. Megítélése szerint a bíróságnak kétely esetén kötelessége lett volna tájékoztatni a felperest a további bizonyítás szükségességéről. Utalt arra is, hogy a teljes tagdíjkövetelés azért sem lett volna elutasítható, mert az kétséget kizáró tényként állapítható meg, hogy a tagnak kötelezettsége a tagdíjfizetés, a tagdíj legalacsonyabb mértéke 1.000 forint/hó, azaz legalább mindösszesen 33.000 forint tagdíjhátralék tekintetében az alperes marasztalása mindenképpen indokolt lett volna és a további bizonyítás elrendelése csak a fennmaradó összeg erejéig lett volna szükséges. Hangsúlyozta, hogy előkészítő irata mellékletét képezték azok a beadványok, amelyeket az alperes képviseletében a munkaügyi perben készített. Abban az esetben, ha ezek bármely okból nem érkeztek meg a bírósághoz, akkor a bíróságnak tájékoztatnia kellett volna ezen körülményről. Utalt a Ptk. 314. §

(2)bekezdésére, a Ptk. 4. §

(4)bekezdésére, kiemelve, hogy az alperes tagsági viszonya önhibájából szűnt meg, így a szerződésszegés alperesnek felróható. A tagsági viszony három éven át történő fenntartása, és így a tagdíj megfizetése a megbízás keretében kifejtett felperesi tevékenységért, a gondossági kötelem teljesítéséért járó ellenszolgáltatás a Ptk. 200. §

(1)bekezdésére is figyelemmel. A felperes kizárólag tagjai részére nyújtott képviseleti tevékenységet abban az esetben, ha a megbízási szerződés megkötésre került és abban bizonyos kötelezettségeket vállaltak ellenszolgáltatásként, amelyeket be is tartottak. Hivatkozott a Ptk. kommentárra, eseti döntésekre. Az alperes érdemi ellenkérelmet nem terjesztett elő. A Fővárosi Ítélőtábla a fellebbezési kérelemhez kötötten az első fokú bíróság ítéletét a Pp. 256/A. §

(1)bekezdés f) pontja alapján - a felek tárgyalás tartása iránti kérelmének hiányában - tárgyaláson kívül bírálta el. Tény, hogy az alperes

1. február
2. napjától
3. december
4. napjáig volt a felperes tagja, tagsági viszonya tagdíj nem fizetés miatt szűnt meg törlés folytán. Nem vitatottan az alperest a tagsági viszonya időtartama alatt a felperes alapszabálya értelmében tagdíj fizetési kötelezettség terhelte. Az alperes kifejezett beismerő nyilatkozatot a tagdíj összegére nem tett, ezért a Pp.
5. §

(2)bekezdés alkalmazhatóságának hiányában az elsőfokú bíróság helytállóan mutatott rá, hogy a felperest terhelte az általa követelt, az alperes részéről meg nem fizetett tagdíj mértékének a bizonyítása. A felperesnek az érvényesített időszakban hatályos alapszabálya

1. pontja szabályozza a tagdíj alapját és mértékét. A rendelkezésre álló adatok szerint a
2. január
3. napjától érvényesített időszakban az alperes munkaviszonyban állt, így az alapszabály
4. pont első fordulata szerint, havonta a pótlékok nélküli bruttó illetményének 1%-át volt köteles tagdíjként megfizetni a felperesnek az alapszabály
5. pontjában írtak szerinti módon. Az alapszabály fenti rendelkezései minimum tagdíjról nem szólnak, így a felperes erre hivatkozása nem alátámasztott. A felperes előadása szerint legutoljára a munkáltató utalta a tagdíjat, amely egyéb tényelőadás hiányában a kereset tárgyára tekintettel
6. évben történt.
7. január
8. napjától jogszabály változás folytán az
9. évi XLIII. tv. 33/C. §

(5)bekezdése a 2/

1. (I. 14.) NGM utasítás
2. §

(2)bekezdés e) pontja értelmében a központosított illetményszámfejtés folytán, külön megállapodás létrejöttének igazoltsága hiányában a tagdíjat az alperesnek kellett volna fizetnie a már felhívott alapszabályi rendelkezés szerinti mértékben. Az alperes jövedelmi adataira sem tényelőadás, sem bizonyíték nem állt rendelkezésre, ezért a fizetendő tagdíj mértéke sem volt tényként megállapítható. Mindezek kiemelésével a Pp. 164. §

(1)bekezdés alapján a bizonyítás sikertelenségének jogkövetkezményét az elsőfokú bíróság helytállóan alkalmazta. Az alapszabály 22.f.

1. pont alapján az alperes képviseletének ellátására a peres felek
2. szeptember
3. napján megbízási szerződést kötöttek. A szerződésben az alperes vállalta, hogy tagsági viszonyát három évig fenntartja. Az alapszabály kizárólag pernyertesség esetére szabályozza a képviselt tag fizetési kötelezettségét, ugyanakkor pervesztesség esetére, illetve a megbízási szerződés megszegése esetére rendelkezést, fizetési kötelezettséget nem tartalmaz. A Vezetőségi Testületi határozat a jogi képviselet ellátásáról az alapszabályban rögzítetteken túlmenően a tag fizetési kötelezettségét nem szabályozza a megbízás felmondása esetén kívül. E határozat a felperesi szakszervezet díjfizetési kötelezettségére vonatkozó rendelkezéseket tartalmaz az eljárt jogi képviselő irányában, ugyanakkor szövegezésében nem utal a felperes által hivatkozott és csatolt díjtáblázatra. A díjtáblázatból nem következik, hogy a felperes fizetett a ténylegesen eljárt képviselőnek és milyen összeget, illetve hogy azt a tag köteles lenne adott esetben megfizetni a felperesnek. Az elsőfokú bíróság helytállóan emelte ki, hogy a tagsági viszony önkéntes. Melyből következően a tagság megszüntetésére is korlátozás nélkül jogosult a tag. Ezzel összhangban a felperes alapszabálya sem tartalmazza és tartalmazhatja a tagsági viszony fenntartásának kötelezettségét. A megbízási szerződésben a tagsági viszony három éves időtartamban fenntartási kötelezettség kikötése - a fentebb kifejtettek alapján - a megbízási jogviszonyból, annak tartalmából, valamint a felperes alapszabályából nem következik. A peres felek között létrejött megbízási szerződés egy blanketta szerződés, amelyet a formája alapján is a felperes több hasonló ügyletkötésnél felhasznált. Arra adat nincs, és a megbízási szerződés tartalmából sem következik, hogy ezt a kikötést a felek külön, egyedileg megtárgyalták, a felperes külön tájékoztatta e kikötésről az alperest, illetve a figyelmét felhívta rá. Mindezek alapján a megbízási szerződésnek a tagsági viszony három év időtartamban történő fenntartási kötelezettségről szóló rendelkezése a Ptk. 205/A. §

(1)bekezdés szerint a felperes által egyoldalúan meghatározott általános szerződési feltételnek minősül. A Ptk. 474-479. § megbízási szerződésre vonatkozó rendelkezései nem tartalmaznak arra rendelkezést, illetve a tagsági, valamint a megbízási jogviszonyból sem következik, ezáltal a megbízási szerződéses gyakorlatban sem szokásos megállapodás, hogy megbízó szakszervezeti tag perbeli képviseletét a szakszervezet csak abban az esetben látja el, ha a tag meghatározott időtartamban vállalja a tagságának fenntartását. Ebből következően a Ptk. 205/B. §

(2)bekezdés értelmében az a kikötés, amelyre a felperes igényét alapozta, nem vált a szerződés részévé. Ezért ezen kikötésre alapított keresete nem volt megalapozott. Mindezek alapján a felperes megbízási szerződésre alapított követelését az elsőfokú bíróság helytállóan utasította el. A fentiekre tekintettel annak nem volt ügydöntő jelentősége, és a per érdemi elbírálására kihatása, hogy az elsőfokú bíróság külön tájékoztatta-e a felperest a beadványa mellékleteinek hiányáról, ezért a Pp.252. §

(2)bekezdés alkalmazhatósága egyéb lényeges eljárási szabálysértés hiányában nem vetődött fel. A Fővárosi Ítélőtábla a kifejtettek értelemben a Pp. 256/A. §

(6)bekezdés alapján alkalmazandó Pp. 253. §

(2)bekezdés alapján az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A felperes fellebbezése eredménytelen volt, az alperesnek igazolható költsége a fellebbezési eljárásban nem merült fel, ezért a Pp. 78. §

(1)bekezdés szerinti fellebbezési eljárási költség viseléséről a másodfokú bíróság nem határozott. A felperes személyes illetékmentessége folytán le nem rótt fellebbezési illetéket az 1990. évi XCIII. törvény 74. §

(3)bekezdés alapján alkalmazandó 6/1986.(VI.26.) IM. Rendelet 13. §

(1)bekezdés és

1. § szerint az állam viseli. Budapest,
2. augusztus
3. . Németh László s.k. tanácselnök . Merőtey Anikó s.k.. Molnár Ágnes s.k. előadó bíró A kiadmány hiteléül: Réczi Imréné bírósági ügyintéző bíró