SZEGEDI ÍTÉLŐTÁBLA Pf.I.20.275/2015/
- szám A Szegedi Ítélőtábla a (pátfogó ügyvéd neve, címe) által képviselt felperes neve(címe) szám alatti lakos felperesnek – az (elnök neve) által képviselt alperes neve (címe) szám alatti székhelyű alperes ellen sérelemdíj megfizetése iránt indított perében a Kecskeméti Törvényszék
- február
- napján kelt 4.P.21.765/2014/
- számú ítélete ellen a felperes részéről
- sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán lefolytatott másodfokú eljárásban meghozta a következő ÍTÉLETET: Az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatja, és mellőzi a felperest elsőfokú eljárási költség megfizetésére kötelező rendelkezését. Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyja. A le nem rótt 40.000,- (Negyvenezer) Ft fellebbezési eljárási illeték az állam terhén marad. A felperes pártfogó ügyvédjének díját az állam viseli. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. INDOKOLÁS: A (város neve)-i Járási Ügyészség
- július
- napján kelt B.504/2011/
- számú határozatával a (város neve)-i Rendőrkapitányságon 494/
- bü. számon indult büntetőeljárást – melyben a felperes sértettként szerepelt – arra hivatkozással, hogy a nyomozás adatai alapján nem állapítható meg bűncselekmény elkövetelése és az eljárás folytatásától sem várható eredmény, megszüntette. A ... Megyei Főügyészség Nyfel. 1160/2012/
- számú, a felperes részére jogi képviselője útján
- augusztus
- napján kézbesített határozatával a felperes által előterjesztett panaszt elutasította. Tájékoztatta, hogy a határozat ellen a közléstől számított 60 napon belül pótmagánvádlóként léphet fel jogi képviselője útján, vagy – a Be.
- §
(1)bekezdésében meghatározott esetben – személyesen a (város neve)-i Járási Ügyészségnél vádindítványt nyújthat be. A ... Megyei Kormányhivatal Igazságügyi Szolgálata Jogi Segítségnyújtó Osztálya a felperes kérelmére a részére
- október
- napján kézbesített BEE/301/260894-8/
- számú határozattal számára 4 óra időtartamban beadványkészítés, vádindítvány elkészítése céljából jogi szolgáltatás igénybevételét engedélyezte. A felperes a vádindítványt
- december 30-án terjesztette elő személyesen a (város neve)-i Járási Ügyészségen, melyben nyilatkozott arról, hogy személyes költségmentesség és pártfogó ügyvédi képviselet engedélyezése iránt a külön jogszabályban foglaltak szerint kérelmet terjeszt elő a hivatalnál. Jelezte továbbá, hogy neki a jogi segítségnyújtó osztály peren kívül jogi segítségnyújtást engedélyezett a vádindítvány megszerkesztése érdekében, egyben esetleges késedelmét kérte kimentettnek tekinteni figyelemmel arra, hogy jogi segítségnyújtás keretében tudott képviseletéről gondoskodni, amelynek érdekében 60 napon belül eljárt. A (város neve)-i Járásbíróság személyesen a felperesnek
- január 24-én kézbesített 1.B.234/2013/
- számú végzésével vádindítványát elutasította. Határozatában a felperes jogi képviselőjeként (pátfogó ügyvéd neve) ügyvédet tüntette fel. Tájékoztatta, hogy a végzés ellen a kézbesítéstől számított 8 napon belül van helye fellebbezésnek. Indokolásában kifejtette, a határidőt a jogi segítségnyújtó osztályhoz benyújtott kérelem tárgyában hozott jogerős határozat közlésétől kell számítani, a tértivevény tanúsága szerint pedig a határozat közlésére
- október 21-én került sor, melyhez képest a pót-magánvádlóként történő fellépésre nyitva álló 60 napos határidő
- december
- napján letelt, a felperes tehát vádindítványát elkésetten terjesztette elő. Időközben a ... Megyei Kormányhivatal Igazságügyi Szolgálata Jogi Segítségnyújtó Osztálya
- február
- napján kézbesített BEE/301/260197-2/
- számú határozatával a felperes, mint pótmagánvádló részére a (város neve)-i Járásbíróság előtt 1.B.234/
- szám alatt folyamatban lévő büntetőeljárás bírósági szakaszában pártfogó ügyvédi képviselet igénybevételét engedélyezte. A felperes a (város neve)-i Járásbírósághoz
- február 5-én érkezett, személyesen előterjesztett
- sorszámú fellebbezésében a
- számú végzés megváltoztatását és a vádindítvány utolsó bekezdése szerinti igazolási kérelem elbírálását kérte. Sérelmezte, hogy a bíróság a végzésben feltüntette jogi képviselőjét annak ellenére, hogy meghatalmazás hiányában személyesen eljáró fél volt. Kifogásolta továbbá, hogy nem döntött a késedelem kimentését célzó igazolási kérelemről. Hangsúlyozta, a bíróság által alapul vett
- október 21-i határidő utáni 60 nap ugyan lejárt, de az ettől számított 8 napon belül igazolási kérelemmel élt. Előadta azt is, hogy a jogi segítségnyújtó osztálynál ún. komplex kérelmet terjesztett elő, amelynek egyik része az okiratszerkesztés, a másik az ügyvédi képviselet engedélyezése, mely utóbbiban jogerős határozat nem született, éppen ezzel kapcsolatosan kellett a vádindítvány iktatott példányát a jogi segítségnyújtó osztály részére megküldenie. A (város neve)-i Járásbíróság 1.B.234/2013/
- számú végzésével a pót-magánvádló fellebbezését elutasította elkésettség címén. A végzéssel szemben a pót-magánvádló – jogi képviselője, (pátfogó ügyvéd neve) ügyvéd útján – fellebbezést, valamint kijavítási és igazolási kérelmet terjesztett elő. Arra hivatkozott, hogy a vádindítvány beterjesztési határideje a
- február
- napjától számított 60 nap. Hangsúlyozta, a fellebbezést elutasító végzés méltánytalan, minthogy tévesen tekintette (pátfogó ügyvéd neve) ügyvédet a bíróság a pót-magánvádló jogi képviselőjének
- számú végzésében. A másodfokon eljárt (alperes neve) 1.Bpkf.130/2014/
- számú végzésével a (város neve)-i Járásbíróság
- számú végzését helyes indokai alapján helybenhagyta. Azt annyiban pontosította, hogy a vádindítványt a felperes mint pót-magánvádló nyújtotta be
- december
- napján, amikor (pátfogó ügyvéd neve) ügyvéd nem volt a pót-magánvádló jogi képviselője. Majd az (alperes neve) 1.Bpkf.132/2014/
- számú végzésével a (város neve)-i Járásbíróság
- számú igazolási és kijavítási kérelmet elutasító végzését is helybenhagyta. Megállapította, hogy az elsőfokú bíróság végzésének indokai mindenben helytállóak. Kifejtette, a vádindítvány előterjesztésére rendelkezésre álló 60 napos határidő
- október
- napján telt le, ugyanis a sértettnek a főügyészség panaszt elutasító végzését
- augusztus
- napján kézbesítették. A felperes keresetében 500.000,- Ft sérelemdíj megfizetésére kérte kötelezni az alperest személyiségi jogainak megsértésére figyelemmel. Álláspontja szerint az alperes felelősségét az alapozza meg, hogy határidőben beadott vádindítványát a járásbíróság elkésettnek tekintette, tévesen tüntette fel jogi képviselőjét határozatában, majd ezt a döntését az (alperes neve) is helybenhagyta. Hangsúlyozta, ahhoz fűződő joga, hogy a bíróság betartson minden jogszabályt, a Ptk.-ban nem nevesített személyiségi jognak tekintendő, amelyet az alperes megsértett. Mivel pedig a járásbíróság és a törvényszék magatartása nem minősül folyamatosnak, a perben az új Ptk. szabályai az irányadók. Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Kifejtette, a felperes sem tette kétségessé, hogy a vádindítvány benyújtására nyitva álló 60 napos határidő kezdete
- október
- napja, így a (város neve)-i Járásbíróság a büntetőeljárási szabályok helyes értelmezésével hozta meg a felperes által vitatott határozatokat. Az alperest jogellenesség nem terheli, kártérítési felelőssége nem állapítható meg. Vitatta egyben, hogy a jogszabály bíróság általi betartása személyhez fűződő jog. Hangsúlyozta, a bíróság közjogi kötelezettsége a jogszabályok betartása, amellyel szemben a felet az eljárási törvények megszabta rend szerinti jogorvoslatok illetik meg. Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Határozatának indokolása szerint a felperest terhelte annak bizonyítása, hogy az alperes jogellenes károkozó magatartásával okozati összefüggésben kár érte. Kifejtette, általánosságban véve nem kizárt, hogy a károsultat olyan sérelem éri a bírósági eljárás résztvevőjeként, amelynek kapcsán személyiségvédelem illeti meg. Rámutatott, a Ptk.
- §-a a személyiségi jogokat taxatíve nem sorolja fel, azonban a felperes által körülírt bizonyítatlan sérelem, károsodás nyilvánvalóan nem sorolható az ember magánszférája védelmét biztosítani hivatott jogvédte körbe. A büntetőeljárásról szóló
- évi XIX. törvény (Be.) vonatkozó rendelkezéseit elemezve úgy foglalt állást, hogy az alperes részéről eljárt bíróságok terhére jogszabálysértés sem állapítható meg. A felperes az eljárások folyamán mindvégig következetesen hivatkozott arra, hogy a jogi segítségnyújtó osztály
- október
- napján kézbesített határozata a vádindítvány előterjesztéséhez nyújtott jogi segítséget, amely ellentmond az alperesi magatartás folytán bekövetkezett megtévesztettségének is. Az ítélet ellen a felperes élt fellebbezéssel, amely – tartalma szerint – annak megváltoztatására és az alperes kereseti kérelem szerinti marasztalására irányult. Hangsúlyozta, az elsőfokú bíróság ítélete is tartalmazza, hogy a (város neve)-i Járásbíróság
- számú végzése tévesen rögzítette, miszerint a felperes jogi képviselővel rendelkezett, vagyis megállapítható, hogy képviseletét csak a
- február
- napján kézbesített BEE/301/260197-2/
- számú határozat mellékletét képező meghatalmazással tudta megoldani. Álláspontja szerint pedig az elsőfokú bíróság ennek ellenére nem észlelte, hogy éppen ez a tévedés generálta a további következmények egy részét. Kiemelte, mint jogban járatlan személy e határozat alapján joggal lehetett abban a hiszemben, hogy jogi képviselővel jár el. Ugyanakkor az, hogy egy valótlan képviselő szerepeltetése azt a látszatot kelti, hogy a bíróság szerint az adott ügyvéd a képviselője, nem szorul külön bizonyításra. Véleménye az volt, az ügy eldöntése szempontjából a Be.
- §
(4)bekezdésének rendelkezése a leglényegesebb, mely szerint ha a sértett a személyes költségmentesség és pártfogó ügyvédi képviselet engedélyezése iránt kérelmet terjesztett elő, a 60 napos határidőt a kérelem tárgyában hozott jogerős határozat közlésétől kell számítani. Az alperes fellebbezési ellenkérelmében korábbi előadásait fenntartotta, nem ellenezte ugyanakkor az elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatását atekintetben, hogy az ítélőtábla mellőzze a felperes elsőfokú eljárási költségben való marasztalását figyelemmel arra, hogy az alperesnek áthárítható költsége nem merült fel. A fellebbezés alaptalan. Az elsőfokú bíróság helyesen alkalmazta az ügyben az 1959. évi IV. törvény (régi Ptk.) rendelkezéseit. Egyetért az ítélőtábla azzal, hogy az állított jogsértés a többfokú eljárásra tekintettel folyamatosnak minősül, az első- és másodfokú eljárást a polgári per szempontjából különválasztani, időben elkülönült, elváló szakaszokra tagolni nem lehet, így irányadó a Ptké. 8. §
(2)bekezdésének második mondata. Erre figyelemmel a Ptk. 84. §
(1)bekezdés e) pontjának utaló szabálya alapján a Ptk. 339. §
(1)bekezdésében rögzített kártérítési feltételek megvalósulását kellett vizsgálni. Helytállóan foglalt állást az elsőfokú bíróság atekintetben is, hogy a felperesnek az a joga, mely szerint az általa kezdeményezett eljárásban a bíróság tartson be minden jogszabályt, nem minősíthető személyiségi jognak, illetve személyiségvédelmi igénynek, hiszen ez nyilvánvalóan nem sorolható az ember magánszférája védelmét biztosítani hivatott jogvédte körbe. Ezzel a felperes valójában a tisztességes eljáráshoz való jogának megsértését állítja, amely védendő érdek nem közvetlenül az emberi személyiségből fakad. Ez a jog elsődlegesen nem az individuum védelmét, hanem az állami közreműködés mellett zajló eljárások megfelelő lefolytatását szolgálja (BDT 2015/7-8/
- számú döntés). A felperes kereseti kérelmének alapja – tartalma szerint – a bíróság eljárási hibája. Az ilyen jogalapon előterjesztett per azonban, még ha azzal összefüggésben személyiségi jogsértés megvalósulását is állítja a fél, nem töltheti be a rendkívüli jogorvoslat szerepét, nem terjedhet ki a jogerős döntés – bizonyítékok újbóli értékelésével való – érdemi felülbírálatára (Kúria Pfv.IV.21.423/2014/
- számú döntés). A perbeli esetben a felperes hivatkozása az alperes jogsértő magatartása tekintetében kettős volt. Egyrészt hivatkozott arra, hogy a (város neve)-i Járásbíróság 1.B.234/2013/
- számú végzésében jogi képviselőjeként tüntette fel (pátfogó ügyvéd neve) ügyvédet. Az ítélőtábla etekintetben osztja az elsőfokú bíróság álláspontját, miszerint nem nyert bizonyítást, hogy a végzés – kétségtelenül téves – megfogalmazása mennyiben tévesztette meg a felperest és ez milyen okozati összefüggésbe hozható az állított kárával, hiszen a felperesnek nyilvánvalóan tudnia kellett arról, van-e jogi képviselője, adott-e bárki számára meghatalmazást, illetőleg – az általa már bizonyítottan ismert eljárásban – a jogi segítségnyújtó szolgálat engedélyezett-e számára jogi képviseletet a kérelme alapján. Egyebekben lényeges, hogy a jogi képviselő téves feltüntetését az (alperes neve) 1.Bpkf.130/
- számú határozatával korrigálta, egyben megállapította, hogy ez az elsőfokú döntés helyességét érdemben nem befolyásolta. A felperes keresetének jogalapjaként másfelől arra hivatkozott, hogy az alperes téves álláspontot foglalt el a pót-magánvád benyújtására rendelkezésre álló határidő tekintetében. Ezzel összefüggésben az ítélőtábla kiemeli, hogy ha a fél kárigényének alapját az általa törvénysértőnek tartott jogerős határozat tartalmában, az ott részletesen vizsgált kérdésben jelöli meg, a kártérítési per bírósága nem állapíthatja meg a döntés jogellenességét. Kizárt, hogy a fél jogvitájában keletkezett jogerős határozat tartalma a bíróság kártérítési felelősségét megalapozza (hasonlóan: Kúria Pfv.IV.21.423/2014/
- számú döntés). Észlelte az ítélőtábla a másodfokú eljárásban, hogy az elsőfokú bíróság ítéletében alaptalanul kötelezte a felperest eljárási költség megfizetésére figyelemmel arra, hogy az alperesnek az elsőfokú eljárásban áthárítható költsége nem merült fel. Ennek kapcsán az alperes nyilatkozott is a másodfokú eljárásban, hogy az erről szóló rendelkezés mellőzését nem ellenzi. A kifejtettekre tekintettel ezért az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp.
- §
(2)bekezdése alapján – kizárólag az elsőfokú eljárási költség tekintetében – részben megváltoztatta, míg egyebekben, érdemét tekintve azt helybenhagyta. A felperes személyes költségmentessége folytán le nem rótt fellebbezési eljárási illeték a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. §
(1)bekezdése és
- §-a alapján az állam terhén marad, valamint ugyanezen jogszabályhely és a Pp.
- §
(1)bekezdés b) pontja szerint a felperest képviselő pártfogó ügyvéd díját az állam viseli. S z e g e d,
- október hó
- napján Dr. Kiss Gabriella sk. . Bálind Attila sk. . Némethné dr. Suták Anikó sk. a tanács elnöke előadó bíró bíró