A határozat elvi tartalma: Nem mentes a bányajáradék fizetési kötelezettség alól az a kitermelés, amelynek célja elsődlegesen nem a vizek kártételei elleni védelem/védekezés, hanem látványtó kialakítása. A KÚRIA mint felülvizsgálati bíróság Kfv.II.37.396/2015/8.szám A Kúria a Dr. Mürkl Máté ügyvéd (cím) által képviselt Felperes (cím) felperesnek a Dr. ... és dr. ... jogtanácsos által képviselt Magyar Bányászati és Földtani Hivatal (1145 Budapest, Colombus utca 17-23.) alperes ellen bányajáradék bevallási ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében, a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság
- február
- napján kelt 14.K.31.653/2014/
- számú jogerős ítélete ellen a felperes által
- sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott napon tartott tárgyaláson meghozta az alábbi ítéletet: A Kúria a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi 14.K.31.653/2014/
- számú ítéletét hatályában fenntartja. Bíróság Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 70.000 (hetvenezer) forint felülvizsgálati illetéket. Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak helye nincs. Indokolás A felperes az Észak-dunántúli Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőségtől ...-án kelt, ... számú határozatában látványtó kialakítására vízjogi létesítési engedélyt kapott. Az eljárt hatóság az engedélyezési eljárásba szakhatóságként vonta be a Magyar Bányászati és Földtani Hivatal Veszprémi Bányakapitányságát (továbbiakban: Bányakapitányság), amely a VBK/1881-3/
- számú szakhatósági állásfoglalásában megállapította a benyújtott kérelem alapján, hogy a felperes 115.000 m3 kavics-homok-agyag összlet elszállítását, értékesítését tervezi a Mosoni-Duna - Lajta vízgazdálkodási rehabilitációs munkálataihoz, és 20.000 m3 agyagos-iszapos meddő felhasználását tervezi saját területen. Már ekkor állást foglalt a Bányakapitányság arról, hogy a tervekben szereplő nyersanyag felhasználás az engedélyezett (engedélyezendő) tevékenységgel nem függ össze. Emiatt a Bányakapitányság előírta, hogy az engedélyes az engedély alapján kitermelt és az engedélyben foglalt tevékenységgel össze nem függő célra felhasznált, hasznosított ásványi nyersanyag mennyisége után bányajáradékot köteles fizetni. A bányajáradék mértéke az engedély alapján kitermelt és az engedélyben foglalt tevékenységgel össze nem függő célra felhasznált, hasznosított ásványi nyersanyag mennyisége után keletkező értéknek az 50 %-a. A felperes - a fenti vízjogi létesítési engedélyre utalással - a Hrsz.1., Hrsz.2., Hrsz.
- és Hrsz.
- helyrajzi számú ingatlanokon lévő kitermelő helyre,
- július
- -
- szeptember
- közötti időszakra és a
- IV. negyedévre (továbbiakban: tárgyi időszakra) vonatkozó önbevallásait benyújtotta az alpereshez, bevallásaiban a bányajáradék fizetendő összegét 0%-ban határozta meg. Az alperes
- április
- napján kelt MBFH/679-1/
- számú határozatával arra kötelezte a felperest, hogy a tárgyi időszakra megküldött hibás bányajáradék önbevallásait módosítsa, és a bányajáradék mértékét a bányászatról szóló
- évi XLVIII. törvény (a továbbiakban: Bt.) 20.§
(3a)bekezdése alapján - 50%-ban - állapítsa meg. A felperes közigazgatási határozat törvényességét, megalapozottságát vitató, továbbá a határozat hatályon kívül helyezését kérő - keresetét az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével elutasította. Az elsőfokú bíróság nem értett egyet azzal, hogy a felperes az önbevallásában a Bt. 20.§
(6)bekezdés b) pontja alapján helyesen határozta meg a bányajáradék mértékét 0%-ban. A kereseti érvelés alapján vizsgálta a felperes részére kiadott vízjogi létesítési engedélyt, annak tárgyát, előírásait, az ezen engedély alapján végzett kitermelés célját. Megállapította, hogy a felperes a vízjogi létesítési engedély céljától eltérően használta fel a kitermelt ásványi anyagot. Álláspontja szerint a Bt. 20.§
(6)bekezdés b) pontjában írt feltételek nem álltak fenn, holott ezek meglétét a felperesnek kellett volna bizonyítani a hatósági eljárás során. E körben kiemelte, hogy a felperes a közigazgatási eljárás során csatolta az A. Zrt. által kiállított nyilatkozatot, mely mindösszesen 1.500 m3 mennyiségre vonatkozott. A bíróság álláspontja szerint a csatolt ... főigazgatójának nyilatkozata, mely szerint a Duna árvízének töltése közcélú vízilétesítménynek minősül, s amelynek megépítése a vizek kártétele elleni védelem és védekezés céljából szükséges, közvetlen bizonyítékot nem szolgáltatott arra, hogy a felperes kitermelési célja nem volt eltérő az engedélyben foglaltaktól, sem arra, hogy a kitermelt ásványi anyag mennyiségét a Mosoni-Duna Rehabilitációs Projekt keretében az új töltéstestbe építették be. A bíróság a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 339/A.§-a alapján rögzítette, hogy a bíróság a határozathozatalkor fennálló tények, illetőleg a határozat meghozatalakor alkalmazandó jogszabályok alapján vizsgálta felül a határozatot, továbbá nem állapította meg, hogy az alperes a tényállás-tisztázási kötelezettségét elmulasztotta volna. E körben utalt arra, hogy a felperes nyújtotta be az önbevallását, az alperest nem terhelte kötelezettség a felperes által benyújtott igazolásokon túlmenően további igazolások bekérésére. A csatolt bizonyítékok alapján a hatóság megalapozottan jutott arra a következtetésre, hogy a Bt. 20.§
(6)bekezdés b) pontjában foglalt konjunktív feltételek nem teljesültek, így az elvégzett kitermelés nem mentes a bányajáradék fizetése alól. A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálat kérelmet, melyben a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a kereseti kérelmének megfelelő döntés meghozatalát, másodlagosan az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte. Álláspontja szerint a bíróság az ítéletét lényeges szabályok megsértésével és a vonatkozó jogszabályi rendelkezések téves értelmezésével hozta meg. Állította, hogy a ... főigazgatója által kiadott, 2013. április 25. napján kelt 00021-0696/2013. ügyiratszámú nyilatkozat megerősíti azt, hogy közcélú vízilétesítménynek minősül a Duna árvízvédelmi töltése, melynek megépítése a vizek kártételei elleni védelem és védekezés céljából szükséges projekt volt, ezért az ezen védekezéshez szolgáltatott és kitermelt ásványi nyersanyag után a Bt. 20.§
(6)bekezdés b) pontja alapján nem kell bányajáradékot fizetnie. Hivatkozott továbbá a vizek kártételei elleni védekezés szabályairól szóló 232/1996.(XII.26.) Kormányrendelet 1.§-ára is, mely szerint nem kizárólag az aktív árvízi helyzet során történő védekezés minősül védekezésnek, hanem a vizek kártételeinek megelőzését, elhárítását szolgáló feladatok is azok. Ezen túlmenően előadta, hogy a korábbi gátak elbontásra, megbontásra kerültek, fokozottan veszélyes helyzet állt elő
- évi árvíz idején, és ezt követően is, amely miatt fokozott gyorsasággal és hatékonysággal kellett a munkát elvégeznie. Utalt arra, hogy az árvízi védekezés az Alaptörvény értelmében a Kormány feladata, az állami feladatellátás során került sor a „Duna-Projekt” elnevezésű kiemelt kormányzati munka megszervezésére és megindítására. A körülményekre tekintettel és a hatékonyság, költségtakarékosság, valamint a feladat mihamarabbi ellátása érdekében vízjogi létesítési engedély alapján végezte a kitermelést, amely szükséges és indokolt volt. Sérelmezte, hogy a bíróság figyelmen kívül hagyott számos releváns bizonyítékot, és ezért jogszabálysértő és iratellenes döntést hozott, éppen úgy, ahogy a hatóság. E körben hivatkozott arra, hogy a kérelemben pontosan megjelölte, hogy mi az oka a 0%-os bevallásnak. Vitatta, hogy a kitermelés az a vízjogi engedélyben foglalt tevékenységgel össze nem függő célú hasznosítás volt. Utalt arra, hogy az árvízi védekezés és védelem céljából volt szükség a meglévő engedély alapján a kitermelésre, törvényi kötelezettség hárult rá a szerződéses vállalás miatt. Hangsúlyozta, hogy a vízjogi engedély is tartalmazta, hogy a látványtó létesítése során kitermelt ásványi anyag gátépítéshez kerül felhasználásra, így már az engedélyezés során feltüntette azt, hogy miként fog eljárni. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróságnak mindezt a Pp. 339/A.§-a alapján és a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló
- évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 50.§
(1)bekezdése alapján értékelnie kellett volna, és nem tekinthetett volna el attól, hogy ha a közigazgatási hatósági eljárás során csatolt bizonyítékai nem elegendőek, akkor a hatóság köteles lett volna a tényállás további tisztázása érdekében hiánypótlást kibocsátani, és a tárgybeli nyilatkozatok hibáját ezzel a felperessel korrigáltatni. A felülvizsgálati tárgyaláson előadta, hogy a bányakapitányság szakhatósági állásfoglalásának azért nincs jelentősége ebben az ügyben, mert a vízjogi engedélyezés idején még nem volt tisztázott, hogy a Mosoni-Duna rehabilitációs projekt a Bt. 20.§
(6)bekezdés b) pontja szerinti védekezési munkának minősül. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmet írásban nem nyújtott be, azonban a felülvizsgálati tárgyaláson a jogerős ítélet hatályban tartását kérte, fenntartva a határozatában kifejtetteket. Az alperes perköltség iránti igényt nem terjesztett elő. A Kúria a jogerős ítéletet a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 275.§
(2)bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta. A felperes felülvizsgálati kérelme nem alapos. Az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló adatok, tények megfelelő értékelése és a vonatkozó jogszabályok helyes értelmezése alapján megalapozottan utasította el a felperes keresetét az alábbiak szerint. A perben felmerült jogkérdés (mekkora összegű bányajáradékot köteles fizetni a felperes) eldöntése szempontjából annak van kiemelt jelentősége, hogy a Bt. 20. §
(6)bekezdés b) pontja alapján nem kell bányajáradékot fizetni a vizek kártételei elleni védelem és védekezés céljából szükséges kitermelés és a kitermelt ásványi nyersanyagnak a közcélú vízilétesítmények építése során történt felhasználása után. E jogszabályi rendelkezés helyes értelmezését adta meg az alperes és az elsőfokú bíróság is akkor, amikor rámutatott, hogy a mentességhez a két konjunktív feltétel egyidejű teljesülése szükséges. Első feltétel, hogy az ásványi nyersanyag kitermelésének a vizek kártételei elleni védelem, védekezés legyen a célja, míg a második feltétel az, hogy a kitermelt ásványi nyersanyagot közcélú vízilétesítmények építése során használják fel. Amennyiben a két feltétel közül bármelyik, vagy mindkettő hiányzik, a bányajáradék összege nem lehet nulla, azaz a bányajáradék fizetési kötelezettség alól a vállalkozás nem mentesülhet. A felperes nem a bányászati hatóság Bt. 21.§
(1)bekezdése, 26.§-a alapján kiadott bányászati engedélye alapján kezdte meg a kitermelést, hanem egy látványtó megépítéséhez kért és kapott vízjogi létesítési engedélyt, majd ez a létesítési engedély lett a kitermelés alapjául szolgáló hatósági engedély. A vízjogi létesítési engedély valójában egy, a vízgazdálkodásról szóló
- évi LVII. törvény (továbbiakban: Vgt.)
- számú melléklete
- pontja szerinti vízilétesítmény megépítésére, átalakítására vagy a Vgt.
- számú melléklete
- pontja szerinti vízimunka elvégzésére jogosító engedély [Vgt. 28.§
(1)bekezdés a) pontja]. A felperes a kérelem és a jogerős vízjogi létesítési engedély alapján egy látványtavat kívánt megépíteni, melynek szükségszerű velejárója volt bizonyos mértékű bányászati tevékenység végzése, ásványi nyersanyag kitermelése. A vízjogi létesítési engedély alapján végzett kitermelés elsődleges célja - épp a létesítési engedély célját, funkcióját tekintve - kizárólag a tó kialakítása, a vízilétesítmény megépítése lehet. A tó kialakításának csupán szükségszerű velejárója volt jelen esetben az ásványi nyersanyag lefejtése, elválasztása, azaz a kitermelés. Ezért a Bt. 20.§
(6)bekezdés b) pontja szerinti első feltétel a felperesi kitermelés esetében nem valósult meg, mert a kitermeléshez felhasznált engedély alapján a megkezdett kitermelés célja nem a vizek kártételei elleni védekezés volt. A felperest a jogerős vízjogi létesítési engedély kellő mértékben tájékoztatta a bányászati hatóság álláspontjáról, hiszen a határozat indokolása, sőt a szakhatóság kikötése e körben egyértelmű és kifejezett rendelkezéseket tartalmazott, melybe a felperes a döntés tudomásul vétele folytán bele is nyugodott. Ugyanaz a bányászati hatósági álláspont tükröződik a keresettel támadott határozatban is. Az az utóbb beállt körülmény, hogy a felperes a „Duna Projekt”-ben vett részt, és ásványi nyersanyagot biztosított az árvízi védekezéshez, a gátak megerősítéséhez csak akkor tette volna lehetővé a bányajáradék fizetés alóli mentesülését, ha elsődlegesen ilyen célú kitermeléshez rendelkezett volna hatósági engedéllyel. A vizek kártételei elleni védelem/védekezéshez szükséges kitermelés érdekében új engedély kérelmet kellett volna benyújtani, ez azonban elmaradt. Tekintettel arra, hogy a Bt. 20.§
(6)bekezdés b) pontjának első feltétele nem teljesült, szükségtelen (volt) annak vizsgálata, hogy a másik feltétel [a kitermelt ásványi nyersanyagot a közcélú vízilétesítmény építése során használták fel] a perbeli esetben igazolt vagy sem, hiszen bármely feltétel hiánya önmagában kizárja a bányajáradék fizetés alóli mentesülés lehetőségét. E körben a Kúria kizárólag azt hangsúlyozza, hogy az önbevallás során a felperest terheli azon adatok rendelkezésre bocsátásának kötelezettsége, melyek igazolják a mentesség, kedvezmény igénybe vételét. Ha a hatóság a becsatolt bizonyítékokat elégtelennek ítéleti, szabadon dönthet kibocsát-e hiánypótlási felhívást, vagy a mentesség igazolásának hiánya miatt alkalmazza annak jogkövetkezményeit. Mindez azonban nem fosztja meg a felperest attól, hogy a közigazgatási perben a határozathozatalakor fennálló (esetlegesen hiányosan igazolt) tényeket utóbb igazolja, azaz a közigazgatási perben is módja van a mentesség indokolt alkalmazásának bizonyítására. A fentiek alapján a Kúria megállapította, hogy a jogerős ítélet nem jogsértő a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott okokból, ezért azt a Pp. 275.§
(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. Az alperes a felülvizsgálati eljárásban nem igényelte költségeinek megtérítését, ezért a Kúria e körben a határozathozatalt mellőzte. A pervesztes felperes a Pp. 270.§
(1)bekezdése folytán a felülvizsgálati eljárásban is alkalmazandó Pp. 78.§
(1)bekezdése és a 6/1986.(VI.26.) IM rendelet 13.§
(2)bekezdése alapján köteles viselni a felülvizsgálati illetéket, melynek mértékét a Kúria az 1990. évi XCIII. törvény 50.§
(1)bekezdése alapján állapította meg. Budapest,
- október
- Dr. Tóth Kincső s.k. tanácselnök, előadó bíró, Dr. Rothermel Erika s.k. bíró, Dr. Buzinkay Zoltán s.k. bíró