A Pécsi Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság Bf.I.44/2015/
- szám A Pécsi Ítélőtábla Pécsett, a
- évi október hó
- napján megtartott nyilvános ülés alapján meghozta az alábbi ítéletet: A másodfokú bíróság a hivatalos személy elleni erőszak bűntette és más bűncselekmény miatt I.rendű vádlott és társa ellen indult büntetőügyben a Szekszárdi Törvényszék 6.B.164/2014/
- számú ítéletét akként változtatja meg, hogy I.rendű vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés tartamát 2 (kettő) év 8 (nyolc) hónapra súlyosítja. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja azzal, hogy az elsőfokú eljárásban helyesen ülnök1 és ülnök2 ülnökök jártak el. Kötelezi I.rendű vádlottat 12.700 (tizenkettőezer-hétszáz) forint, II.rendű vádlottat 12.600 (tizenkettőezer-hatszáz) forint másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi költség megfizetésére. Indokolás A Szekszárdi Törvényszék
- április
- napján kelt 6.B.164/2014/
- számú ítéletével I.rendű vádlott neve I.r. vádlottat hivatalos személy elleni erőszak bűntettében és 3 rb. kiskorú veszélyeztetésének bűntettében mondta ki bűnösnek, ezért halmazati büntetésül 2 év börtönre és 3 év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy legkorábban a szabadságvesztés kétharmad részének kitöltését követően bocsátható feltételes szabadságra. III.rendű vádlottat 3 rb. kiskorú veszélyeztetésének bűntette miatt halmazati büntetésül 1 év 4 hónap börtönre ítélte, a szabadságvesztés-büntetés végrehajtását 3 évi próbaidőre felfüggesztette. I.rendű vádlottal szemben a Szekszárdi Városi Bíróság 32.B.361/2010/
- számú ítéletével kiszabott felfüggesztett szabadságvesztés-büntetés végrehajtását elrendelte, rendelkezett a bűnjelekről és kötelezte a vádlottakat a felmerült bűnügyi költség megfizetésére. A törvényszék ítélete ellen az ügyész a vádlottak terhére, a büntetés súlyosítása végett, a vádlottak és védőik enyhítésért jelentettek be fellebbezést. A Pécsi Fellebbviteli Főügyészség átiratában és a nyilvános ülésen jelen lévő képviselője útján a korábban bejelentett fellebbezést fenntartotta, és mindkét vádlottal szemben hosszabb tartamú szabadságvesztés-büntetés kiszabását indítványozta azzal, hogy a II.r. vádlottal szemben a másodfokú bíróság a próbaidő tartamát is súlyosítsa. Az I.r. vádlott terhére bejelentett ügyészi fellebbezést alaposnak látta a bíróság, egyebekben a vádlottak terhére, illetve javára bejelentett jogorvoslati kérelmek megalapozatlanok. A kölcsönösen bejelentett fellebbezések alapján eljárva, a megtámadott határozatot a másodfokú bíróság a Be.348.§
(1)bekezdése értelmében a megelőző bírósági eljárással együtt bírálta felül. A felülbírálat során a másodfokú bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság az eljárást a perrendi szabályok maradéktalan betartása mellett folytatta le, a tényállást a szükséges mértékben felderítette, a bizonyítékokat beszerezte és értékelte, egyben indokolási kötelezettségének is eleget tett. Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás - melyet egyébként sem a vád, sem a védelem nem támadott - a Be.352.§
(1)bekezdés a) pontjában írtakra figyelemmel csupán azzal szükséges kiegészíteni, hogy az I.r. vádlottnak
- szeptember
- napján .................nevű fiú gyermeke született. A fenti kiegészítéssel az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás mentes a megalapozatlansági hibáktól és hiányosságoktól, az a bizonyítékok okszerű mérlegelésén alapul, így irányadó volt a másodfokú eljárásban is. Az elsőfokú bíróság a tényállást az I.r. vádlott tagadásával szemben az egyező perbeli adatok alapján állapította meg. A hivatalos személy elleni erőszak bűntette tekintetében a sértett vallomását több tanúvallomás is megerősítette, ezekből egyértelműen megállapítható volt, hogy az I.r. vádlott támadt késsel a kezében a vele szemben korábban intézkedő rendőrre. A kiskorú veszélyeztetésének bűntette tekintetében az I.r. vádlott védekezését nem csupán a helyszíni szemle adatai, illetve a szakértői vélemények, de számos, a családjóléti szolgálat által kiállított okirat és tanúvallomások is cáfolták. Mindezek alapján az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg a tényállást, azt, hogy a vádlott rátámadt a vele szemben intézkedő rendőrre, és a két vádlott nevelési, gondozási kötelezettségét is súlyosan elmulasztotta. Az is megállapítható, hogy nem csupán a gyermekek testi, értelmi fejlődésének veszélyeztetése valósult meg, hanem a gyermekek értelmi fejlődése ténylegesen el is elmaradt a koruktól, és ez a nevelés hiányosságaira, az ingerszegény környezetre volt visszavezethető. Mindezek alapján az elsőfokú bíróság helyesen következtetett a vádlottak bűnösségére, és cselekményeiket is az anyagi jogszabályoknak megfelelően minősítette. A büntetés kiszabását meghatározó tényezőket az elsőfokú bíróság helyesen tárta fel, azonban az I.r. vádlott tekintetében azokat nem súlyuknak megfelelően értékelte. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a büntetés kiszabása során nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a kiskorú veszélyeztetésének bűncselekménye kirívóan súlyosnak tekinthető elkövetési magatartással valósult meg. Az I.r. vádlott családban betöltött szerepére, és a cselekményben való részvételre való tekintettel eltúlzottan enyhe a törvényi minimumban meghatározott szabadságvesztésbüntetés kiszabása. A másodfokú bíróság az I.r. vádlott kisgyermekes családi állapotát, újabb gyermekének megszületését nem értékelhette enyhítő körülményként, hiszen éppen a gyermekek nevelésével, gondozásával kapcsolatosan került sor büntetőjogi felelősségre vonására. A fentiekre figyelemmel a másodfokú bíróság I.rendű vádlott szabadságvesztésbüntetését a rendelkező részben írtak szerint súlyosította, az így kiszabott szabadságvesztés áll arányban az I.r. vádlott által elkövetett cselekmény konkrét társadalomra veszélyességével. II.rendű vádlott esetében az elsőfokú bíróság által kiszabott szabadságvesztésbüntetés arányban áll az I.r. vádlott cselekményének tárgyi súlyával, és a személyében felismerhető társadalomra veszélyességgel. Helyesen ismerete fel az elsőfokú bíróság, hogy a büntetlen előéletű II.r. vádlott esetében a büntetés célja a szabadságvesztés végrehajtása nélkül is elérhető, a szabadságvesztés-büntetés felfüggesztése tehát indokolt volt II.rendű vádlott esetében. Ezért a vele szemben kiszabott büntetés enyhítésére, de súlyosítására sem látott indokot a másodfokú bíróság. Mindezekre figyelemmel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét az I.r. vádlott vonatkozásában a büntetés tekintetében a Be.372.§
(1)bekezdése alapján megváltoztatta, míg egyéb törvényes rendelkezéseit a Be.371.§
(1)bekezdése alapján helybenhagyta. Az írásba foglalt határozaton az elsőfokú bíróság tévesen tüntette fel az eljárt ülnökök nevét, ezt a másodfokú bíróság a Be.169.§
(5)bekezdése alapján kijavította. A bűnügyi költségre vonatkozó rendelkezés a Be.381.§
(1)bekezdésén alapul, a vádlottaknak a másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi költséget meg kell fizetnie. P é c s,
- október
- Dr.Makai Lajos s.k. a tanács elnöke, Dr.Tóth Sándor s.k. előadó bíró, Dr.Bencze Beáta s.k. bíró A Szekszárdi Törvényszék 6.B.164/2014/
- számú ítélete a Pécsi Ítélőtábla Bf.I.44/2015/
- számú ítélete folytán - az abban írt változtatásokkal - a
- évi október hó
- napján jogerőre emelkedett, és fel nem függesztett részében végrehajthatóvá vált. .Makai Lajos s.k. a tanács elnöke