Kfv.37104/2007/5 – Kúria

Kfv.IV.37.104/2007/5.szám A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a felülvizsgálati eljárásban dr. Tisza Péter Tamás ügyvéd által képviselt felperesnek a Nemzeti Közlekedési Hatóság Központ Hivatala - mint a Közlekedési Főfelügyelet jogutódja - alperes ellen közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indult perében a Hajdú-Bihar Megyei Bíróság

1. november
2. napján kelt 9.K.30.414/2006/
3. számú jogerős ítélete ellen a felperes által
4. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott napon megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta az alábbi í t é l e t e t : A Legfelsőbb Bíróság a Hajdú-Bihar Megyei 9.K.30.414/2006/
5. számú ítéletét hatályában fenntartja. Bíróság Kötelezi a Legfelsőbb Bíróság a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 20.000 /húszezer/ forint felülvizsgálati eljárási költséget, továbbá az államnak - külön felhívásra 36.000 /harminchatezer/ forint felülvizsgálati eljárási illetéket. Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye. I n d o k o l á s A felperes a több házrészből álló ingatlan tulajdonosa 475/801 arányban. Az utcafronti rész tulajdonosa az ingatlanát bérbe adta a Kft-nek, amely sörözőt üzemeltet. A vendéglátó-ipari egység előtt zöldfüves területen - mely közterületként van nyilvántartva - 3 db parkoló kialakítására került sor, a vendéglátó-ipari egység tevékenysége megkezdésével egyidejűleg. Ezen parkolók közvetlenül az ingatlan kapubejárójához létesült bejáróból voltak közvetlenül megközelíthetőek. A Kft. Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatal Jegyzőjéhez kérelemmel fordult annak érdekében, hogy a vendéglátó-ipari egység előtti kapubejárójára merőlegesen kiépített 3 db közterületi parkoló megszüntetéséhez járuljon hozzá. Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatal Jegyzője a
6. június 17én kelt 70936/6/
7. számú határozatával - mint közútkezelő - hozzájárult a 3 db közterületi parkoló megszüntetéséhez. A hozzájárulásban a jegyző tájékoztatta a kft-t, hogy a közútkezelői hozzájárulásban előírtak felülvizsgálatát 15 napon belül a Megyei Közlekedési Főfelügyelettől kérheti. Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatal Jegyzője 8610-3/
8. szám alatt szintén közútkezelői állásfoglalást adott
9. január 20-án ugyanazon tartalommal, mint a 70936-6/
10. számú állásfoglalásában. A hozzájáruló nyilatkozat tájékoztatta a kft-t arról, hogy a közútkezelői hozzájárulás nem mentesíti a közterület igénybevételére jogosultakat a szezon lejárta utáni zöldterületes közterület helyreállítási kötelezettség alól, mely magában foglalja a bútorzat és a napernyő eltávolítását is. A hozzájárulásra való tekintettel a kft. a kapubejáróból megközelíthető 3 db parkolót megszüntette, és annak helyén elbontható teraszt alakított ki, a vendéglátó-ipari egység részeként. A felperes több fórum felé élt jelzéssel a parkoló megszüntetése tárgyában. A Megyei Közlekedési Felügyelet a felperes beadványát egyesítette a parkoló megszüntetése ügyében a Kft. kérelme alapján folyamatban levő eljárás irataival és tájékoztatta a felperest, hogy a beadványában foglaltak önálló határozat meghozatalát nem indokolják. Utóbb a kft. a parkoló megszüntetése tárgyában előterjesztett kérelmét visszavonta, így a parkoló ügyében folytatott hatósági eljárás határozattal megszüntetésre került
11. augusztus 17-én. A felperes ezek után a Megyei Főügyészségnél kifogást terjesztett elő, melyben sérelmezte, hogy kérelme érdemi kivizsgálása nem történt meg; a főügyészség indítványozta az elsőfokú közigazgatási szervnél - a Megyei Közlekedési Felügyeletnél -, hogy a felperes kérelme alapján hatósági eljárás lefolytatására kerüljön sor. A Megyei Közlekedési Felügyelet a felperes kérelmét a parkoló nem közlekedési célú igénybevétele miatti útügyi hatósági eljárás megindítására vonatkozó kérelemnek tekintette. Megállapította, hogy a felperes nem jogosult a közút nem közlekedési célú igénybevétele miatti útügyi hatósági eljárás kezdeményezésére, ezért a
12. áprilisi
13. napján kelt 341/4/
14. számú határozatával a felperes kérelmét elutasította. A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a
15. május 30-án kelt 1147/3/
16. számú határozatával az elsőfokú határozatot megváltoztatta; egyrészt a felperesnek a közút engedély nélküli megszüntetése miatt hatósági eljárás hivatalból történő megindítására vonatkozó kérelmét elutasította, másrészt a felperesnek Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatal - mint helyi közútkezelő -
17. június 17-én és
18. január 20-án kelt közútkezelői döntésének felülvizsgálatára vonatkozó kérelmét elutasította. A felperes keresetében az alperesi határozatok felülvizsgálatát és hatályon kívül helyezését, az elsőfokú hatóság új eljárásra kötelezését kérte. Álláspontja szerint a közúti közlekedésről szóló
19. évi I. törvény /a továbbiakban: Kktv./
20. § /1/ bekezdése egyértelmű abban a kérdésben, hogy utat, közutat, illetve a közutak tartozékát csak a közlekedési hatóság engedélye alapján lehet megszüntetni. Hivatkozott arra, hogy a Megyei Bíróság a 14.K.30.244/2004/
21. számú ítélete indokolásában egyértelműen kifejtette azt, hogy a 3 db várakozóhely a közút tartozéka; az elsőfokú közlekedési hatóságnak kellett volna tehát a parkoló megszüntetéséhez a hozzájárulást megadnia. Mivel az ítélet indokolása mindenki számára kötelező, az általa hivatkozott ítélet pedig a parkolóhelyek kérdésében egyértelműen állást foglalt, ettől az állásponttól a jelen perbeli bíróság sem térhet el. Indítványozta, hogy a megyei bíróság szerezze be a Kft. és a Közterület-felügyelet között létrejött közterület-használati szerződést, mert az - álláspontja szerint - semmis, amely semmisséget a bíróságnak hivatalból kell figyelembe vennie. Álláspontja szerint útcsatlakozásnak nem a kapu előtti, ún. kapubejárót kell tekinteni, hanem csupán a kapubejáró és a közút közötti szűk mértani vonalat. Jogi álláspontja szerint tévesen hivatkozik az alperes arra, hogy perindítási jogosultsága nincs. Az kétségbe nem vonható, hogy a felperes a közút és a tartozékait magában foglaló ingatlannal szomszédos ingatlan tulajdonosa, ebből pedig okszerűen következik, hogy az ingatlanrészekkel kapcsolatos közlekedési hatósági határozat jogát és jogos érdekeit sértheti. A megyei bíróság a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy a kereshetőségi jog kérdése nem tehető vitássá, hiszen a felperes által felülvizsgálni kért határozatnak az ügyfele - éppen akinek a kérelme tárgyában a közigazgatási eljárás folyamatban volt - maga a felperes. Az alperes 1147/3/
22. számú határozata két pontban is a felperes kérelmét utasította el. Tény, hogy az alperesi határozat éppen amiatt született, mert a felperesnek nincs jogi lehetősége a fennálló helyzetben útügyi hatósági eljárás kezdeményezésére, de ez nem jár azzal a következménnyel, hogy az ebben a tárgyban előterjesztett kérelmét elutasító határozat bírósági felülvizsgálatát ne kezdeményezhesse. A megyei bíróság álláspontja szerint a felperes alaptalanul hivatkozott arra, hogy a Megyei Bíróság 14.K.30.244/2004/
23. számú ítélete jogi indokolása által tett megállapítás miatt a jelen perben sem hozható más döntés, mint a felperesi keresetnek helyt adó. Kifejtette a megyei bíróság, hogy azon másik ítéletben a bíróság nem azonos tényállás mellett járt el, a közigazgatási perben nem ugyanazon határozat bírósági felülvizsgálata folyt. Az érintett perben a bíróság abban a kérdésben foglalt állást, hogy ki rendelkezik hatáskörrel az adott eljárásban. A jogvita lényege az volt, hogy van-e bármilyen hatásköre a közlekedési hatóságnak; tekintve, hogy a közlekedési hatóság hatásköre hiányát állapította meg, és nem bírálta el érdemben a felperes által előterjesztett kérelmet. Az érintett ítélet indokolása nem értékelte azt a körülményt sem, hogy a kapubejáró tartozéka, vagy a közút tartozéka-e a várakozóhely; mindössze azt deklarálta, hogy a várakozóhely az út tartozéka. Helyesen hivatkozott az alperes ellenkérelmében arra, hogy az adott ügyben a bíróság nem tett olyan utalást, hogy a jövőben az érintett várakozóhelyet a közútkezelői nyilatkozattal ne lehetne megszüntetni. A felperes kereseti kérelmében - a megyei bíróság álláspontja szerint - alaptalanul hivatkozott arra, hogy az alperesnek, illetve a közlekedési hatóságnak a parkolóhely megszüntetése ügyében a Kktv.
24. § /1/ bekezdése alapján kell eljárnia. Tény, hogy a Kktv.
25. § /1/ bekezdése akként rendelkezik, hogy utat megszüntetni, elbontani a közlekedési hatóság engedélye alapján szabad, de a Kktv.
26. § /1/ bekezdése az útcsatlakozásra vonatkozóan eltérő szabályt határoz meg, amely azt rögzíti, hogy útcsatlakozást létesíteni a közút kezelőjének hozzájárulásával szabad. A megyei bíróság nem osztotta azt a felperesi álláspontot, hogy az útcsatlakozás pusztán a kapubejáró és az utca közötti geometriai szűk vonal lenne. A Kktv.
27. § o/ pontja magyarázó rendelkezéséből következően ugyanis az ingatlan kapujától az úttestig kialakított részt - azaz a kapubejárót - útcsatlakozásnak kell tekinteni. Ezt az alperesi álláspontot támasztja alá az alperes által hivatkozott szabvány is, mely szerint az útcsatlakozás egyik fajtája a kapubejáró, amely az útmenti magántulajdonú és magánhasználatú ingatlan megközelítését biztosító terület, melyet a közforgalom nem vesz igénybe. A Kktv.
28. § k/ pontjára hivatkozással megállapította a megyei bíróság, hogy az ingatlan kapubejáró útjának, azaz útcsatlakozásának tartozéka a perben érintett felperesi kérelem tárgyát képező 3 db parkoló; ezért az útcsatlakozás tartozékát képező parkoló megszüntetéséhez a közútkezelő hozzájárulását kell beszerezni. Ezen hozzájárulás pedig már megszületett, hiszen Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatal Jegyzője - mint a helyi közút kezelője -
29. június 17-én és
30. január 20-án kelt nyilatkozatában hozzájárulását adta a parkolóhely megszüntetéséhez. Tekintettel arra, hogy az érintett három parkoló jogszerűen szűnt meg, ezért parkoló engedély nélküli megszüntetése ügyében közlekedési hatósági eljárás nem kezdeményezhető. Leszögezte a megyei bíróság, hogy a közlekedési hatóság a Kktv.
31. § /2/ bekezdése alapján a biztonságos közlekedés követelményeinek érvényre jutása érdekében vizsgálhatja felül a közútkezelői hozzájárulást. Így helyesen hivatkozott az alperesi határozat arra, hogy a parkolóhelyek léte, de annak megszűnése sem akadályozza a kapubejáró rendeltetésszerű használatát. Mivel a parkoló mind a közút területén, mind a kapubejáró területén kívül helyezkedett el, annak megszüntetése egyik út állagát sem veszélyezteti; ezért az alperes helyesen jutott arra a következtetésre, hogy a közútkezelő által engedélyezett parkoló-megszüntetés a közúti közlekedés biztonságát és az út állagát nem veszélyezteti, ezért a közútkezelői hozzájárulás megváltoztatása, valamint a forgalomszabályozás módosításának kezdeményezése nem indokolt. A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, annak hatályon kívül helyezését kérte, a keresetében foglaltakat fenntartotta. Arra hivatkozott, hogy a jogerős ítélet sérti az
32. évi LXVI. törvény /a továbbiakban: BSZI/
33. §-át, a 4/
34. /I. 22./ Kormányrendelet
35. § /3/ bekezdését, a Kktv.
36. § /5/ bekezdését,
37. § k/ és o/ pontját,
38. § /1/, /2/ bekezdését, a 15/
39. /XI. 16./ KÖVIM rendelet
40. § d/ pontját, az OTÉK
41. §-át és a Ptk.
42. § /2/ bekezdését. Mindemellett a megyei bíróság a Kktv.
43. § /1/ bekezdését, illetve az 1.115:
44. Műszaki Előírást mindennemű jogalap nélkül alkalmazta, továbbá tévesen értelmezte a tartozék jogi fogalmát. Kifejtette, hogy a tartozék fogalmát a közigazgatási jog nem definiálja, tehát analógia útján a Ptk. ez irányú rendelkezéseit kell alkalmazni. A tartozék „a fődolog rendeltetésszerű használatához szükséges, illetve a használatot elősegíti”. A felperesi álláspont szerint a perbeli várakozóhelyek az út rendeltetésszerű használatához szükségesek, valamint a söröző használatát könnyítik meg, nem pedig az egyébként útcsatlakozásnak nem minősülő kapubeállóét, az utcában történő parkolást nagymértékben elősegítik. Hivatkozott arra a felperes, hogy a Kktv.
45. § o/ pontja szerint a kapubeálló nem minősül útcsatlakozásnak, ugyanis ezen törvényhely szerint az útcsatlakozás a járműveknek a közút melletti ingatlanról közútra való ráhajtását szolgáló területnek, vagyis kapubeállónak a közúthoz csatlakozása, azaz egy mértani vonal. Az alperes által hivatkozott 1.115:
46. Műszaki Előírás a perbeli helyzetre nem alkalmazható, ugyanis az egyrészt országos közutakra vonatkozik kötelező érvénnyel, és csakis olyan kapubeállókra, amelyeket a közforgalom nem vesz igénybe. A perben szereplő kapubeállót a közforgalom igénybe veszi, hiszen a várakozóhelyek éppen azon keresztül közelíthetőek meg; továbbá egy szabvány nem ronthatja le a Kktv. fent hivatkozott rendelkezéseit. Hivatkozott a felperes felülvizsgálati kérelmében a 4/
47. /I. 22./ Kormányrendelet
48. § /3/ bekezdésére, mely szerint közút területének közlekedésre szolgáló részén - a járda kivételével kereskedelmi tevékenység nem folytatható. A parkoló megszüntetése pedig nem vitatottan, éppen hogy kereskedelmi-vendéglátó-ipari tevékenység folytatása érdekében történik. Álláspontja szerint a 253/
49. /XII. 20./ Kormányrendelet /OTÉK/
50. §-át is sérti a határozat, ugyanis a parkolóhelyek - az ítéleti megállapítással ellentétben szükségesek az épület rendeltetésszerű használatához, azok éppen hogy ennek, valamint az utca normális közlekedési rendjének biztosítása érdekében - az üzleti tevékenység engedélyezésének előfeltételeként - létesültek. A sörkertre vonatkozó közterület-foglalási szerződés a Ptk.
51. § /2/ bekezdésébe ütközik, ugyanis sérti a 4/
52. /I. 22./ Kormányrendelet
53. § /3/ bekezdését, az OTÉK
54. § /1/ bekezdését, a közterületi rendelet
55. § /3/ és /6/ bekezdését,
56. § /1/ bekezdés b/ pontját,
57. § /2/ bekezdés a/ és b/ pontjait, ezért semmis; mely tényt hivatalból figyelembe kell venni. A felperes megítélése szerint a megyei bíróság által hivatkozott Kktv.
58. § /1/ bekezdése nem alkalmazható, tekintettel arra, hogy az útcsatlakozás létesítéséről szól, nem pedig út megszüntetéséről. Hangsúlyozta a felperes, hogy a BSZI
59. §-a rögzíti azt, hogy a bíróság határozata mindenkire kötelező, ide értve azt is, hogy ha a bíróság valamely ügyben hatáskörét, vagy annak hiányát állapítja meg. A 14.K.30.244/2004/
60. számú ítélet kétségkívül abban a kérdésben foglalt állást, hogy az alperes hatáskörrel bír-e. Ugyanakkor az alperes ezen előzményi perben hatáskörét arra hivatkozással vonta kétségbe, hogy a szóban forgó, jelen perrel is érintett parkolók nem minősülnek útnak. Megállapításait a Megyei Bíróság ezen korábbi ítéletében a jelen perbelivel azonos természetbeni állapot figyelembevételével tette meg; ezért a jogerős ítélet okfejtése szöges ellentétben áll a korábbi ítélettel, amely a felperesével azonos jogi álláspontot tartalmaz. A felperes tárgyalás tartását kérte az ügyben. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult. A felülvizsgálati kérelem nem alapos. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a megyei bíróság megfelelő alapossággal feltárta és rögzítette ítélete indokolásában az ügyben irányadó tényállást, és abból - az ide vonatkozó jogszabályi rendelkezések alkalmazásával - helytálló jogi következtetést vont le. Elsődlegesen kiemeli a Legfelsőbb Bíróság, hogy a felperes által a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályok és jogszabályhelyek többségét a megyei bíróság - eljárása és az ítélet meghozatala során - nem alkalmazta, így meg sem sérthette. A felperes által megjelölt, a bíróságok szervezetéről, valamint az építésügyi szabályokról szóló jogszabályok alkalmazása a perbeli ügy elbírálásánál indokolatlan és szükségtelen lett volna. A megyei bíróság a keresettel támadott alperesi határozatok jogszerűségét a Kktv. rendelkezései alapján, azokkal összevetve vizsgálta felül, így a Legfelsőbb Bíróság is e körben vizsgálódhatott a felülvizsgálati kérelem elbírálása során, a Pp.
61. § /1/ bekezdésének megfelelően. A Legfelsőbb Bíróság egyetértett a megyei bíróság azon jogi álláspontjával, hogy a perben vizsgált terület - a jogerős ítéletben is idézett jogszabályi rendelkezésekre tekintettel útcsatlakozásnak minősül; ez a Kktv.
62. § o/ pontja alapján egyértelműen megállapítható. Az ingatlan kapujától az úttestig kialakított részt - azaz a kapubejárót - helyesen minősítette útcsatlakozásnak az alperesi hatóságokkal összhangban a megyei bíróság. A Kktv.
63. § k/ pontja felsorolásában a várakozóhely, a pihenőhely… az út tartozékának minősül. Így az ingatlan kapubejáró útjának, azaz útcsatlakozásának tartozéka az a 3 db parkolóhely, amelynek tárgyában a felperes a perbeli közigazgatási eljárást indította. A perbeli parkoló a közút űrszelvényein kívül a közúttól kiemelt szegéllyel, és kb. 1 méter széles füves területtel elválasztva került kialakításra. A parkoló kizárólag a járművek ingatlanról közútra hajtását szolgáló kapubejáró útján keresztül közelíthető meg; ezt a tényt - az eljárás során - maga a felperes sem vitatta. Az ingatlanrész természetbeli, műszaki jellemzőkkel körülírható, tulajdonságából egyértelműen következik, hogy az útcsatlakozás a Kktv.
64. § o/ pontjában meghatározott jogi fogalomnak megfelel, így kétségtelenül útcsatlakozásnak minősül. Megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, hogy a felperes felülvizsgálati kérelembeli érvelésének megalapozottsága esetén minden kapubejáró mint speciális útcsatlakozás -létesítése esetén a közlekedési hatóság engedélyére lenne szükség; ez pedig a Kktv.
65. § /1/ bekezdésének ellentmond. Téves az a felperesi okfejtés is, hogy a várakozóhely nem az útcsatlakozás, hanem az út tartozékát képezi. Ezen felperesi érvelés azt a helyzetet feltételezi, hogy a fődolog - azaz az út és a tartozék - azaz a várakozóhely - nincs tartósan összeépítve, így maga a dologegyesülés nem valósul meg. A Legfelsőbb Bíróság egyetértett a megyei bíróságnak az e körben kialakított jogi álláspontjával. Hangsúlyozza a Legfelsőbb Bíróság, hogy a közlekedési hatóságnak nincs olyan jogi eszköze, amellyel a felperesnek a várakozóhely megszüntetésével kapcsolatos - a felülvizsgálati kérelemben is felsorolt - érdeksérelmét orvosolhatná. A Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint helyesen foglalt állást a megyei bíróság abban a kérdésben is, hogy a felperes által hivatkozott 14.K.30.244/2004/
66. számú ítélet - sem a rendelkező rész, sem az indokolás tekintetében - nem kötötte a jelen perben eljárt bíróságot, tekintettel arra, hogy azon per egészen más tárgyban folyt, az ottani jogvita lényege, hogy melyik hatóság rendelkezik hatáskörrel az eljárás lefolytatására. Minderre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályokat nem sértette meg, ezért azt a Pp.
67. § /3/ bekezdése alapján hatályában fenntartotta. A felülvizsgálati eljárásban felmerült alperesi perköltség megfizetésére a Legfelsőbb Bíróság a felperest a Pp.
68. § /1/ bekezdése folytán alkalmazandó Pp.
69. § /1/ bekezdése szerint kötelezte. A tárgyi illeték-feljegyzési jog folytán le nem rótt felülvizsgálati eljárási illeték viselésére a felperes a 6/
70. /VI. 26./ IM rendelet
71. § /2/ bekezdése értelmében köteles. Budapest,
72. november
73. Dr. Buzinkay Zoltán sk. tanácselnök, Dr. Fekete Ildikó sk. előadó bíró, Dr. Darák Péter sk. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő