Pfv.21044/2015/4 – Kúria

(5)bekezdése alapján fennálló díjkompenzáció fizetési kötelezettségét.

1. XLIII. Tv.
2. §, 224/
3. Korm. rend.
4. §, 64/
5. Korm. rend.
6. §

(1), 64/

1. Korm. rend.
2. §

(2), 64/

1. Korm. rend.
2. §

(3), 64/

1. Korm. rend.
2. §

(4), 64/

1. Korm. rend.
2. §

(5)Pfv.V.21.044/2015/

1. A Kúria a dr. Cseh Zita által képviselt felperesnek a dr. Nagy Marianna ügyvéd által képviselt alperes ellen díjkompenzáció megfizetése iránt a Siófoki Járásbíróságon 3.P.20.763/
2. szám alatt folyamatban volt, és a Kaposvári Törvényszék 3.Pf.20.049/2015/
3. számú ítéletével befejezett perében az alperes által előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi í t é l e t e t: A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja. Kötelezi az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 150.000 (Egyszázötvenezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget. Ez ellen az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. I n d o k o l á s A peres felek
4. február
5. napján módosították és egységes szerkezetbe foglalták a köztük
6. december
7. napján létrejött közszolgáltatási szerződést, amely a ... nagytérség területén ISPA/KA támogatással megvalósult hulladékkezelési rendszer működésének rendjét, továbbá a felperes, mint közszolgáltató, valamint az alperes jogait és kötelezettségeit szabályozta. E módosított megállapodás határozott időre szólt, amely
8. január
9. napján kezdődött és az utolsó létesítmény üzembe helyezését követő 10 év elteltével ért véget. A szerződésben az alperes egyebek mellett - kötelezettséget vállalt a közszolgáltatás díjának önkormányzati rendeletben történő megállapítására, és a közszolgáltatási díj megállapításakor a díj számítására vonatkozó jogszabályi előírások alapján készített kalkulációtól alacsonyabb mértékű díj megállapítása esetén - díjkompenzáció megfizetésére. A megállapodás tartalmazta a
10. évi közszolgáltatási díjat, továbbá az ezt követő évekre járó díj megállapításának elveit, s ennek keretében - egyebek mellett - azt, hogy az alperes indokolt költségként ismeri el a felperes ISPA/KA projekt megvalósításával, a megvalósult ISPA/KA vagyon fenntartásával és üzemeltetésével összefüggésben felmerülő valamennyi költségét és ráfordítását, így mindezen díjelemek közszolgáltatási maradék nélkül elfogadja. díjban való érvényesítését A felperes
11. november
12. napján küldte meg az alperes részére a
13. évre járó díj - közszolgáltatási szerződésnek és az ekkor hatályos 64/
14. (III.28.) Kormányrendeletnek megfelelő módon elkészített -kalkulációját. Az alperes azonban a
15. december
16. napján kelt ... számú határozatával e díjszámítást nem fogadta el, s arra kérte a felperest, hogy készítsen olyan kalkulációt, amelyben a
17. évi közszolgáltatási díj csak az infláció mértékével, azaz 4,2 %-kal magasabb az előző évi díjnál. E felhívásra a felperes
18. december
19. napján két díjvariációt dolgozott ki, amelyekben a
20. évre járó díjat az alperes által kért összegben állapította meg, de az
21. variációban az eredeti műszaki tartalom mellett 3.974.000 forint/év + ÁFA díjkompenzációt számított fel a kieső árbevétele miatt, a
22. variációban pedig a szolgáltatást csökkentett műszaki tartalommal vállalta nyújtani. Az alperes a
23. december
24. napján kelt ... számú határozatával az
25. díjvariációt fogadta el, s a
26. évre járó közszolgáltatási díjat a
27. évi közszolgáltatási díj 4,2 %-kal növelt összegében állapította meg. A felperes a módosított keresetével a
28. év I. félévére 2.523.490 forint, III. negyedévére 1.261.745 forint, IV. negyedévére 1.261.745 forint, a
29. év I. negyedévére 1.314.738 forint, II. negyedévére 1.314.738 forint, III. negyedévére pedig 1.183.264 forint díjkompenzáció és járulékai megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Arra hivatkozott, hogy a felek között a
30. évtől kezdődően nem jött létre közszolgáltatási szerződés, hiszen a díjban nem állapodtak meg. Szerinte a
31. évi CCI. törvény
32. §-ának

(2)bekezdése

1. január
2. napi hatállyal módosította az ekkor hatályos
3. évi XLIII. törvény (Hgt.)
4. §-át, s rögzítette a közszolgáltatási díj legmagasabb mértékét, így ennél nagyobb összegű díjat nem köteles fizetni a felperes felé. Végül vitatta a díj részét képező ISPA/KA projekttel kapcsolatos kiadások összegszerűségét. Az elsőfokú bíróság 8.859.720 forint, s annak ítéletben meghatározott mértékű kamata megfizetésére kötelezte az alperest. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Megállapította, hogy a felek között
5. február
6. napján közszolgáltatási szerződés jött létre, amely a díjkompenzációval érintett időszakban is fennállt. Az, hogy a felek között a
7. és
8. évi díj összege vonatkozásában vita keletkezett, a szerződés létrejöttét nem befolyásolja. Nem teszi alaptalanná a keresetet a Hgt. módosított
9. §

(1)bekezdése sem, az ugyanis nem érintette a felperes díjkompenzációs igényét, amely mind a közszolgáltatási szerződés, mind pedig a 64/2008. (III.28.) Kormányrendelet 3. §

(5)bekezdése folytán megalapozott. Rámutatott, hogy az alperes köteles megtéríteni a díj részét képező ISPA/KA költségeket is, amelyek összegét a felperes - az aggálymentes szakértői vélemény szerint a hulladékkezelési rendszer keretei között létrehozott önkormányzati konzorcium által elfogadott mértékben számította fel. Az alperes a felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, az elsőfokú ítélet megváltoztatását és a felperes keresetének elutasítását, másodlagosan pedig az elsőfokú vagy a másodfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését és e bíróságok új eljárásra és új határozat hozatalára történő utasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a jogerős ítélet sérti a 224/

1. (VII.22.) Kormányrendelet
2. §-át, mivel a felek a
3. és
4. évekre vonatkozóan nem állapodtak meg a díj összegében, így köztük ebben az időszakban nem jött létre közszolgáltatási szerződés. A
5. február
6. napján kelt megállapodás csak egy keretszerződés, amely - a
7. és
8. évekre vonatkozó közszolgáltatási szerződés hiányában - a díjkompenzációs igényt nem alapozhatja meg. Kifejtette, hogy a jogerős ítélet sérti a Hgt.
9. évi XXVIII. törvénnyel módosított
10. §-át is, amelynek célja - az ehhez fűzött miniszteri indokolás szerint - az volt, hogy a közszolgáltatási rendszerben alkalmazott díjak egységesen kerüljenek csökkentésre. Így a díjcsökkentés nemcsak a lakosság által fizetendő díjakat, hanem az alperes díjkompenzáció fizetésére irányuló kötelezettségét is maximálta, ezért a felperes díjkompenzációra nem tarthat igényt. Végül sérelmezte azt is, hogy a jogerős ítélet az ISPA/KA költségek megfizetésére kötelezte őt, a felperes nem igazolta ugyanis, hogy e kiadásai időközben beszámítás folytán nem térültek meg. A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult. A felülvizsgálati kérelem nem alapos. A Kúria a felülvizsgálati eljárás eredményeként azt állapította meg, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okból nem jogszabálysértő. A felek
11. február
12. napján módosították és egységes szerkezetbe foglalták a köztük
13. december
14. napján létrejött közszolgáltatási szerződést. E szerződés-módosítás idején hatályos 224/
15. (VII.22.) Kormányrendelet
16. §

(3)bekezdése értelmében a közszolgáltatási szerződésben - egyebek mellett - a díjnak a szerződés megkötésekor érvényesíthető legmagasabb mértékét és a díj megváltoztatása érdekében alkalmazandó eljárást kellett meghatározni. Ezen tartalmi elemeket a módosított közszolgáltatási szerződés hiánytalanul tartalmazta is, hiszen rögzítette a

1. évben alkalmazott díj mértékét, továbbá az ezt követő évekre vonatkozó díjak megállapításának elveit. Ezért a bíróság jogszabálysértés nélkül vonta le azt a következtetést, hogy a felek között
2. február
3. napján közszolgáltatási szerződés jött létre, amely a díjkompenzációval érintett időszakban is fennállt. A szerződés létrejöttéhez a 224/
4. (VII.22.) Kormányrendelet nem követelte meg azt, hogy a felek előre megállapodjanak a szerződéskötést követő évek díjának összegében. Erre tekintettel a bíróság helytállóan állapította meg azt is, hogy a felek között 2012-ben kialakult díjvita nem érintette a
5. február
6. napján módosított közszolgáltatási szerződés létrejöttét és érvényességét. Ezért az alperes tévesen hivatkozott a 224/
7. (VII.22.) Kormányrendelet
8. §-ának megsértésére. Nem sérti a jogerős ítélet a Hgt.
9. évi XXVIII. törvénnyel módosított
10. §-át sem. A perrel érintett időszakban a Hgt.
11. §-át először -
12. január
13. napi hatállyal - a
14. évi CCI. törvény
15. §-ának

(2)bekezdése, majd -

1. április
2. napi hatállyal - a
3. évi XXVIII. törvény
4. §-a módosította. Mindkét módosítás célja az volt, hogy megállapítsa az önkormányzatok által a lakosságra kivethető hulladékkezelési közszolgáltatási díj legmagasabb mértékét. E módosítások ugyanakkor közvetlenül nem érintették az alperes díjkompenzáció fizetésére irányuló kötelezettségét, az erre vonatkozó szabályokat ugyanis nem a Hgt., hanem egyrészt a felek között létrejött közszolgáltatási szerződés, másrészt pedig a 64/
5. (III.28.) Kormányrendelet
6. §

(5)bekezdése tartalmazza. Ezért a felperes díjkompenzációs igényét nem tette alaptalanná önmagában az a tény, hogy a Hgt.

1. §-a a perbeli időszakban a fenti írt módon módosításra került. A 48/
2. (III.28.) Kormányrendelet
3. §-a
4. március
5. napi hatállyal módosította ugyan a 64/
6. (III.28.) Kormányrendelet
7. §

(2)és

(3)bekezdéseit, s megállapította, hogy a

1. évben e kormányrendelet
2. §

(1)-

(4)bekezdésében foglalt díjképzési elveket a Hgt. módosított

1. §-ában foglalt rendelkezésre tekintettel kell alkalmazni, s a kormányrendelet
2. §

(5)bekezdésében foglalt díjkompenzáció alkalmazása során az önkormányzat legfeljebb ezen díj mértékéig köteles a közszolgáltató részére a

1. évre díjkompenzációt fizetni. Az alperes azonban a felülvizsgálati kérelmében a 64/
2. (III.28.) Kormányrendelet
3. §

(2)és

(3)bekezdéseinek megsértésére nem hivatkozott, s nem vezette le, hogy e módosított jogszabályi rendelkezések a perbeli időszak egy része tekintetében miként befolyásolták a felperes díjkompenzációs igényének megalapozottságát. Mivel pedig a Kúria a jogerős ítéletet csak a felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem keretei között vizsgálhatta felül (1952. évi III. törvény (Pp.) 275. §

(2)bek.), e tekintetben a jogerős ítélet felülvizsgálatára nem kerülhetett sor. A Hgt.

1. §-ának alperes által hivatkozott szövegét ugyanakkor a jogerős ítélet nem sérti, ezért a felülvizsgálati kérelem e körben sem megalapozott. Tévesen sérelmezte az alperes, hogy a bíróság a díjkompenzáció részeként kötelezte őt a felperes ISPA/KA projekthez kapcsolódó költségeinek megfizetésére. E kiadásokat az alperes a
2. február
3. napján módosított közszolgáltatási szerződésben indokolt költségként ismerte el. Azok összegét pedig a felperes - az aggálymentes szakvélemény szerint - a hulladékkezelési rendszert működtető önkormányzati konzorcium által megállapított összeggel azonos mértékben határozta meg. Így a per során a felperes e kiadások jogalapját és összegszerűségét is igazolta, ezért őt e körben további bizonyítási kötelezettség már nem terhelte. Azon alperesi tényállítás bizonyítása, hogy e kiadások a felperes részére már megtérültek, az alperes kötelezettsége volt (Pp.
4. §

(1)bek.), amelyet nem teljesített. Az alperesi hivatkozás bizonyítására önmagában a Pécsi Ítélőtábla más felek közötti perben született jogerős ítélete nem volt elegendő, ezért a bíróság jogszabálysértés nélkül kötelezte az alperest az ISPA/KA kiadások reá eső részének megfizetésére. A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. §

(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. A Pp. 78. §

(1)bekezdése, valamint a 32/

1. (VIII.22.) IM rendelet
2. §

(5)bekezdése és 4/A. §-a szerint kötelezte az alperest a felperes ÁFA-t is magában foglaló ügyvédi munkadíjból álló - felülvizsgálati eljárási költségének megfizetésére. Budapest,

1. október
2. Dr. Bartal Géza s.k. a tanács elnöke, Dr. Molnár Tibor Tamás s.k. előadó bíró, Dr. Farkas Attila s.k. bíró