Pécsi Ítélőtábla Pf.IV.20.072/2015/
- szám A Pécsi Ítélőtábla a Fóris-Schneider-Szép-Zaccomer Ügyvédi Iroda által képviselt felperes neve (címe) felperesnek - dr. Bor Tibor ügyvéd által képviselt I.rendű alperes neve (címe) I. rendű, Hetyésy Ügyvédi Iroda által képviselt II.rendű alperes neve (címe) II. rendű alperesek ellen szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt indított perében a ... Törvényszék
- április hó
- napján kelt .... számú ítélete ellen a felperes részéről
- és
- sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta az alábbi ítéletet: A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg a II. rendű alperesnek 15 napon belül 254.000 (kettőszázötvennégyezer) forint másodfokú perköltséget. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. Indokolás Az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott ítéletével az alperesek között - a II. rendű alperesnek a F. Kft.-vel kötött deviza hitelszerződés alapján fennálló 204.180,41 euró követelés eladására -
- október hó
- napján létrejött szerződés érvénytelenségének megállapítása, eredeti állapot helyreállítása, eshetőlegesen a II. rendű alperes 204.180,41 euró kártérítés megfizetésre kötelezése iránt előterjesztett keresetet elutasította. Megállapította, hogy ha a követelést az I. rendű alperestől
- május hó
- napján megvásárló felperes és az I. rendű alperes a kereseti tényállítás szerint a követelést biztosító jelzálogjogok fennállásával kapcsolatban tévedésben voltak - mivel azok a korábbi raghelyű jelzálogjogokkal biztosított egyéb követelésekre tekintettel az engedményezéssel megszerzett követelés fedezetéül nem szolgáltak - a felperes azonban a megtámadás jogát elkésetten, a megtámadási határidő letelte után gyakorolta. Kiemelte, hogy mivel felperes és I. rendű alperes a szerződésük megkötésekor a terheket is tartalmazó tulajdoni lapokat megtekintették, a tévedést, megtévesztést
- május hó
- napján fel kellett ismerniük, utalt emellett arra, amennyiben a felperes - nem bizonyított- tényállítása szerint
- év végén szerzett tudomást a tévedésről, az egyéves megtámadási határidőt akkor is elmulasztotta, az elévülés nyugvásának alapjául szolgáló igényérvényesítési akadályt pedig nem bizonyított, a felperes és a II. rendű alperes közötti
- november -
- június,
- november -
- április időszakban történt egyeztetések a Ptk.
- §
(2)bekezdése szerint nem eredményezhették az elévülési határidő meghosszabbítását, mivel a megtámadási határidő - a felperesre kedvezőbb számítás esetén is -
- év végén lejárt. Alaposnak találta a II. rendű alperesnek a kártérítési keresetet érintő elévülési kifogását is azzal az indokkal, hogy a kártérítés
- május hó
- napján esedékessé vált, felperes 5 éven belül nem érvényesítette igényét, elévülést megszakító tényt nem állított, az elévülés nyugvását sem bizonyította, illetve ha a II. rendű alperesi bankkal folytatott egyeztetések az elévülés nyugvását eredményezték is, a felperes az igényét az ezt követő egyéves határidőn belül nem érvényesítette. A fentieken túl az elsőfokú bíróság a felperes keresetét érdemben is alaptalannak találta. Az volt a jogi álláspontja, hogy mivel felperes tudomással bírt az ingatlannyilvántartásba bejegyzett, korábbi ranghelyű jelzálogjogokról, a II. rendű alperes a terhek törlésére kötelezettséget nem vállalt, a felperes tévedése, megtévesztése nem állapítható meg, és a felperes a II. rendű alperes szerződésszegéssel való károkozását sem bizonyította. Kiemelte, hogy az engedményezési szerződések a Ptk.
- §
(1)bekezdése szerint kifejezetten bizonytalan követelés átruházásáról rendelkeztek, az engedményező a kezességét kizárta. Utalt emellett arra, hogy felperes a követelést hitelezői igényként nem jelentette be. Az ítélet ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést, fellebbezésében elsődlegesen az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását, a keresetnek helyt adó döntés meghozatalát, másodlagosan az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróság új eljárásra, és új határozat hozatalára utasítását kérte. Hivatkozott arra, hogy a 2001. október hó 11. napján megkötött szerződés jogszabályba - a Ptk. 329. §
(1)bekezdésébe - ütközik, illetve azt jogszabály megkerülésével kötötték, és nyilvánvalóan jóerkölcsbe ütköző, mivel nem szállt át az I. rendű alperesre a követelés biztosító valamennyi zálogjog, a vagyont terhelő zálogjog kimaradt a biztosítékok közül. Utalt arra, hogy a F. Kft. ellen
- évben indult felszámolási eljárás egyezséggel zárult, az egyezség az I. rendű alperes követelésére is kiterjedt. Kiemelte, hogy a II. rendű alperes szerződést szegett, mivel a követelés átruházási szerződésben biztosítékként megjelölt h.-i ... hrsz.-ú ingatlanra a jelzálogjogát nem jegyeztette be, és emiatt a h.-i ingatlan úgy került eladásra, hogy a vételárból a F. Kft., illetve hitelezője az I. rendű alperes nem részesült. Hivatkozott arra, hogy II. rendű alperes a felperes követelését elismerte, az elismerés az elévülést megszakította azzal, hogy bizonyítékait a fellebbezési tárgyaláson csatolni fogja. Utalt arra, hogy I. rendű alperest és felperest az igényérvényesítésben a velük szemben folyamatban volt büntető eljárás akadályozta. Kiemelte, hogy károsodása
- évben következett be, amikor véglegessé vált, hogy sem a h.-i ingatlanból, sem egyéb ingatlanból a követelését a megelőző zálogjogok miatt nem kaphatja meg. A II. rendű alperes a fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. A fellebbezés nem megalapozott. Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, és a helyesen megállapított tényállásból helyes jogkövetkeztetést vont le, ezért a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp.
- §
(2)bekezdése alapján helybenhagyta. Helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy felperes megtámadási keresete és eshetőleges kártérítési keresete is elévült. Az elévülés körében kifejtett jogi indokokkal a másodfokú bíróság egyetért, a felperes a megtámadás jogát elkésetten, a megtámadási határidő lejártát követően érvényesítette, és az elsőfokú bíróság által megjelölt okokra tekintettel a kártérítési igény előterjesztésére is az elévülési határidőn túl került sor. Mellőzi ezért a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének jogi indokolásából a megtámadási kereset érdemére vonatkozó megállapításokat, mivel az elévült, bírósági úton nem érvényesíthető követelést a bíróság érdemben nem bírálhatja el. (BH2006/
- szám alatt közzétett eseti döntés). A fellebbezésben foglaltakra figyelemmel kiemeli a másodfokú bíróság, hogy a felperes a fellebbezésében csak állította, hogy a II. rendű alperes a követelést elismerte, és ezzel az elévülés megszakadt, azonban tényállítását nem bizonyította, az általa hivatkozott bizonyítékokat nem csatolta. Nem állapítható meg a megtámadási kereset tekintetében az elévülés nyugvása sem. Az elévülés lényegében a mulasztás folytán éri a felet, az elévülés nyugvásának lényege pedig az, hogy a követelés érvényesítésének azokat az akadályait, amelyek nem hozhatók összefüggésbe a fél magatartásával, ne lehessen az ő terhére róni. Az elévülés nyugvása meghosszabbítja az elévülési időt, és a hatályos jogi szabályozás mellett bekövetkezhet már az elévülési idő alatt, de akkor is, amikor az igény érvényesítés akadálya, az elévülés megkezdésének időpontjában már fennállott (BH2005/
- szám alatt közzétett eseti döntés). A felperes az alperesek között
- október hó
- napján létrejött engedményezési szerződést támadta meg, tévedésre, megtévesztésre hivatkozással. Igényérvényesítési jogát jogutódi minőségére alapította, viszont saját tévedésére hivatkozott A felperes jogutódként érvényesített igénye körében azonban a megtámadás ténybeli alapjaként is csak jogelődje tévedésére hivatkozhatna, és a megtámadást a jogelődjére irányadó anyagi jogi feltételek fennállása esetén és időbeli korlátok között gyakorolhatná, mivel a jogutódot csak annyi jog illeti meg, mint amennyivel a jogutódláskor a jogelődje rendelkezett (BH2013.96., EBH2015.P.1.). Ebből a szempontból annak van jelentősége, hogy az I. rendű alperes tévedésben volt-e a szerződés megkötésekor, ezt a tévedést a II. rendű alperes okozta-e vagy felismerhette, illetve a II. rendű alperes az I. rendű alperest megtévesztéssel vette-e rá a szerződés megkötésére, és az I. rendű alperes mikor ismerte fel a tévedést, megtévesztést (jelen ügyben alkalmazandó régi Ptk.
- §
(2)bekezdése a) pont). Az I. rendű alperes személyes előadása (.... sorszám alatti jegyzőkönyv
- oldal) szerint a megvásárolt követelésre vonatkozó zálogjogot megelőzően bejegyzett zálogjogokról a szerződés megkötésekor tudomással bírt. A
- június hó
- napján kelt keretbiztosítéki jelzálogszerződés alapján tisztában volt azzal, hogy a tulajdonát képező V.y, ... szám alatti ingatlant (... hrsz.) a H. Kft-vel szembeni követelés biztosítékául 600.000.000- forint keretösszeg erejéig keretbiztosítéki jelzálogjog terheli. Az I. rendű alperes számára nem pusztán objektíve felismerhető volt a tévedés, megtévesztés a szerződés megkötésekor, hanem a követelés eladás biztosítékainak terheit saját nyilatkozata szerint ismerte, ezért a tévedés, megtévesztés időpontja elviekben is csak a szerződéskötés napjával azonos nap lehet, mely
- október hó
- napja, ehhez képest az egyéves megtámadási határidő
- október hó
- napján lejárt, az I. rendű alperes tekintetében az elévülés nyugvására vagy megszakadására okot adó körülményre a felperes nem is hivatkozott, így a felperes jogutódkénti igénye érvényesítésének - és igénye érdemi elbírálásának - a követelést a felperesre átruházó - jogelődként megnevezett I. rendű alperessel szemben bekövetkezett elévülés az akadálya. Egyetért a másodfokú bíróság azzal, hogy a felperes kártérítési keresete is alaptalan. Felperes az elsőfokú eljárásban úgy nyilatkozott, hogy kára „a teljes vételár, amit az eredeti szerződés alapján az I. rendű alperes az ő segítségével megfizetett". Nyilatkozata alapján helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, a felperes kártérítési követelése elévült. A felperes a fellebbezésben állította először, hogy a károsodás
- évben következett be, akkor amikor véglegessé vált, hogy sem a h.-i, sem egyéb ingatlanból nem kaphatja meg követelését az megelőző zálogjogok miatt. A felperes módosított tényállítása alapján sem kötelezhető azonban a II. rendű alperes kártérítés megfizetésére. Felperes kártérítési igénye jogalapjaként a II. rendű alperes szerződésszegésére (Ptk. 318.,
- §) hivatkozott, azonban a felperes és a II. rendű alperes között szerződés nem jött létre, és felperes az I.-II. rendű alperesek közötti engedményezési szerződés félként szereplő I. rendű alperesnek nem jogutóda, az engedményezéssel ugyanis nem a korábbi engedményezési szerződés alanyaiban következett be változás, csupán az engedményezéssel megszerzett követelés további átruházására került sor, az engedményezőnek csak az engedményezett követelései szállnak áll az engedményesre, a szerződésből eredő egyéb jogok, kötelezettségek továbbra is az eredeti jogosult jogai és kötelezettségei maradnak. (BH2007/
- szám). Ebből következően a szerződésszegésből eredő kártérítési igény - ezen követelés kifejezett átruházása vagy a szerződés átruházása hiányában - csak az engedményező I. rendű alperes által lenne érvényesíthető. Alaptalan a felperes kártérítési igénye a Ptk.
- §-a alapján is. A szerződésen kívül okozott kár feltétele a károsult által sérelmezett magatartás és a bekövetkezett kár közötti okozati összefüggés. Okozati összefüggést akár aktív, tevőleges, akár passzív magatartás, vagyis mulasztás megalapozhat. A mulasztás azonban csak akkor alapoz meg kártérítési felelősséget, ha az aktív magatartás kifejtése szerződés vagy jogszabály alapján a mulasztónak kötelezettsége lett volna. Ezt a jogi álláspontot fejti ki a régi Ptk. kommentárja a
- §-hoz fűzötten is. Nem volt azonban megállapítható a felperes perbeli tényállításai alapján sem a perben az, hogy a II. rendű alperes aktív magatartásával, jogszabályi, vagy szerződéses kötelezettségei elmulasztásával okozati összefüggésben okozott felperesnek kárt. A Ptk.
- §
(1)bekezdése szerint az engedményezéssel az engedményes a régi jogosult helyébe lép, és átszállnak rá a követelést biztosító zálogjogból és kezességből eredő jogok is. Az alperesek közötti szerződés megkötésekor tehát a törvény erejénél fogva az I. rendű alperesre szálltak át a követelést biztosító, a szerződéskötés időpontjában ténylegesen fennálló zálogjogból eredő jogok, erre a II. rendű alperesnek ráhatása nem volt, amennyiben a zálogjog ingatlannyilvántartási bejegyzés hiányában nem jött létre, a nem létező biztosíték sem szállt át az I. rendű alperesre, azonban a biztosíték hiányát a követelést új szerződéssel megszerző felperes a II. rendű alperesen nem kérheti számon. Felperes kárigénye tartalmában nem is a Ptk. 339.§-a törvényi tényállának felel meg, valójában a felperes a Ptk.
- § szerinti biztatási kár megtérítésére irányuló igény érvényesített, mivel keresetének tényalapja az volt, hogy a követelés behajthatóságában bízva fizette ki az I. rendű alperes helyett annak kölcsönét. A Ptk. 6 §-a alapján a biztatási kár megtérítésének több együttesen fennálló feltétele van, amelyek a következők: a károsultat befolyásoló magatartás szándékossága, a károsodott személy jóhiszeműsége, alapos ok, a károsodás bekövetkezése, az önhiba hiánya. A feltételek között felsorolt önhiba hiánya azt, jelenti, hogy csak az a fél tarthat igényt az utaló magatartással okozott kár megtérítésére, akit önhibáján kívül ér károsodás. Az ilyen kár keletkezésében a károsult közrehatása fogalmilag kizárt (BH1986/
- szám alatt közzétett eseti döntés), így már a részbeni károsulti önhiba esetén is alaptalan a biztatási kár megtérítése iránti igény. A perbeli esetben a felperestől elvárható magatartás az lett volna, hogy még az I. rendű alperes kölcsönének kifizetése előtt meggyőződik arról, hogy az I. rendű alperes által átruházni szándékozott - II. rendű alperestől megszerzett - követelés behajtható-e, annak az alperesek közti szerződésben kikötött biztosítékai fennállnak-e, fedezetet jelentenek-e keletkező követelésére. Ennek elmulasztása önhiba, amely a biztatási kár megtérítése iránti igényt önmagában kizárja. Megjegyzi emellett a másodfokú bíróság, hogy a Ptk. 6.§-a szerinti utaló magatartásnak kifejezetten a károsult felé irányuló szándékos magatartásnak kell lennie, és ez a feltétel is hiányzik a perbeli esetben. Végül kiemeli a másodfokú bíróság a fellebbezésben foglaltakra figyelemmel, hogy a keresetet a másodfokú eljárásban a Pp.
- §-a alapján megváltoztatni nem lehet, nincs lehetőség új megtámadási ok előterjesztésére (BH1994/365.), vagy a kereseti követelés jogi és ténybeli alapjainak megváltoztatására (BH1982/148.szám) sem. A felperes az elsőfokú eljárásban tévedésre, megtévesztésre alapította keresetét,
- sorszám alatt tett nyilatkozata szerint egyéb érvénytelenségi okra nem kívánt hivatkozni, ezért a fellebbezésben felhozott érvénytelenségi okokat nem vizsgálhatta (EBH2010/
- szám alatt közzétett Elvi Bírósági Határozat). A felperes fellebbezése alaptalan volt, ezért költségeit maga viseli és a Pp.
- §
(1)bekezdése alapján köteles megtéríteni a II. rendű alperes másodfokú eljárásban felmerült költségét. A felperes költségmentessége folytán feljegyzett fellebbezési eljárási illetéket a 6/1986.(VI.26.) IM rendelet
- §-a alapján az állam viseli. Pécs,
- szeptember
- Dr. Kovács Ildikó s.k. a tanács elnöke, Dr. Gyöngyösiné dr. Antók Éva s.k. előadó bíró, Dr. Berki Csilla s.k. bíró