← Magyarország

Pfv.21550/2014/4 – Kúria

A határozat elvi tartalma: Földhasználati jog alapítása esetén a tulajdonost nem illeti meg a használat és hasznok szedésének a joga, és ha a földhasználati jog alapítása ellenérték nélkül történt, a tulajdonos nem követelhet a földhasználat ellenértékeként díjfizetést. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság Pfv.V.21.550/2014/

  1. A Kúria a Havasi Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Havasi Bence ügyvéd) által képviselt felperesnek dr. Nemes Nagy Boldizsár ügyvéd által képviselt alperes ellen használati díj megfizetése iránt a Győri Törvényszék előtt G.20.897/
  2. számon megindított perében a Pécsi Ítélőtábla
  3. április
  4. napján meghozott Gf.IV.30.400/2013/
  5. számú jogerős ítélete ellen a felperes
  6. szeptember
  7. napján
  8. sorszámon előterjesztett felülvizsgálati kérelme folytán meghozta a következő Ítéletet: A Kúria a jogerős ítéletnek a felülvizsgálati kérelemmel érintett rendelkezéseit hatályában fenntartja. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon alperesnek 180.000 (száznyolcvanezer) eljárási költséget. belül fizessen meg az forint felülvizsgálati Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A fizetési meghagyással indult, ellentmondás folytán perré alakult eljárásban a felperes többször módosított keresetében 5.184.000 forint használati díj, 72.082 forint bérleti díj, 336.058 forint késedelmi kamat megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Kérte továbbá az alperes kötelezését a felperes tulajdonát képező ingatlanon létesített terasz építmény lebontására, és a terasz birtokának a felperes részére történő visszabocsátására. Előadta, hogy a tulajdonát képező strandfürdő megjelölésű ingatlanon egy társasház létesült, melyet önálló ingatlanként az ingatlannyilvántartásba bejegyeztek. A társasház több egysége az alperes tulajdonát képezi, így az étterem is. Az alperes az éttermet bővítette akként, hogy az épülethez közvetlenül csatlakozó 130 m2 nagyságú meglévő terasz felépítményt nyitható üvegfalakkal építette körül és lefedte. A terasz azonban nem tartozik az étteremhez, az nem képezi az alperes külön tulajdonát, de nem képezi a társasház közös tulajdonát sem, az kizárólag a felperes tulajdona. Az alperes közel tíz éve kizárólagosan használja a teraszt. A társasházat az épület alatti földterületből 2808 m2 nagyságú részre földhasználati jog illeti meg, a jog alapítása ellenérték nélkül történt. Ettől független, hogy az alperes a terasz használatáért köteles ellenértéket fizetni, amit a felperes 3.000 forint/m2/hó+áfa, azaz 390.000 forint/hó+áfa összegben számít fel, és öt évre,
  9. február
  10. napjára visszamenőleg érvényesít. Az erről kiállított 5.616.000 forint összegű számlát és a díjigényt az alperes visszautasította. A terasz tekintetében a használati díj iránti igényét
  11. január
  12. napjával keltezett irattal közölte először az alperessel. A felek között a termálfürdőn belül 127,5 m2 nagyságú területre
  13. január
  14. napjától határozatlan időre szóló bérleti szerződés jött létre, a szerződés az alperes felmondása révén 2009 júniusával megszűnt. E bérleti szerződésből az alperesnek 72.082 forint tartozása maradt fenn, melyet nem fizetett meg. A felperes által kibocsátott számlák késedelmes megfizetése miatt 336.058 forint késedelmi kamatkövetelése keletkezett. A terasz építmény elbontását amiatt igényelte, mert az a tulajdonát képező területre létesült, nem tartós fennmaradásra szánt, vagyis tartozéknak minősül (Ptk.
  15. §

(2)bekezdés). A tulajdonosi részjogosítványait kívánja gyakorolni, amikor egy aktuálissá vált cél (kiegészítő turisztikai szolgáltatás) érdekében a teraszt használatba kívánja venni. Álláspontja szerint a társasház alapításakor létrejött földhasználati jog kizárólag az épület alatti telekrészre vonatkozott. A földhasználat intézményével ellentétes, hogy erre hivatkozással a földhasználat egyik jogosultja üzleti céllal, haszonszerző tevékenységre használja az érintett telek egy részét, ráadásul ellenérték nélkül. Az alperes védekezésére előadta, hogy a terasz nem része az étteremnek, ezt igazoló okirat nem létezik. A terasz tulajdonosa a felperes. Az alapító okiratban rögzített földhasználati jog csak az épület rendeltetésével összhangban álló használatra jogosít, így az épület megközelítésére, fenntartására. A földhasználati jog a teraszra nem terjed ki, hiszen ez esetben a társasház összes tulajdonosát megilletné. A késedelmi kamatra vonatkozó kérelem rész tekintetében az általa csatolt kimutatást meghaladóan nem kívánt bizonyítékot benyújtani. A földmérő szakértői véleményt elfogadta. Az alperes a kereset elutasítását kérte. A teraszhoz kapcsolódó területhasználati díjat illetően előadta, hogy a társasház építésekor az alperes tulajdonába kerülő étterem részeként a terasz már az építési engedélyben is szerepelt. Hogy a terasz a társasház szerves részeként létesült, a felperes is elismerte egy időben. A terasz zárttá tétele annak érdekében történt, hogy rosszabb idő esetén is használható legyen, de az az alapterületet nem érintette. A terasz által elfoglalt terület ingyenes használatáról megállapodás volt szóban, de ráutaló magatartással mindenképpen létrejött. Az engedélyköteles építkezés során a földterület tulajdonosának, a felperesnek tudtával és hozzájárulásával jóhiszeműen létesített a tulajdonát képező étteremmel szervesen összefüggő, attól el nem választható felépítményt. A terasz jogi jellegét illetően a társasházi tulajdon része, és kiterjed rá az alapító okiratban kikötött földhasználati jog, ami ellenérték nélküli. A 72.082 forint bérleti díjtartozást elismerte. Állította, hogy a bérleti jogviszony alapján a felperes által kiállított számlákat minden esetben megfizette. Ha a számla kiállításakor azon téves összeget tüntettek fel, a tévedés jogosulti oldalon áll fenn, jogosulti késedelem esetén a kötelezett egyidejű késedelme kizárt (Ptk. 303. §
(3)bekezdés). Emellett a
  1. évre meghatározott összeget vitatta, mert a felperesnek a felek szerződése alapján nem volt joga a KSH által közölt inflációs rátával emelni a bérleti díjat. E tárgyban a felek között nem volt megállapodás, szerződésmódosítás. Az elbontásra vonatkozó kereseti kérelemre kifejtette, hogy ilyen igény a társasházzal szemben volna előterjeszthető, mert az építmény a társasház közös tulajdonát képező területen található. A Győri Törvényszék
  2. szeptember
  3. napján meghozott G.20.897/2009/
  4. számú ítéletével kötelezte az alperest, hogy tizenöt napon belül fizessen meg a felperesnek 680.158 forintot, ezen összegből 72.082 forintnak
  5. július
  6. napjától járó évi 20% kamatát, 608.076 forintnak
  7. július
  8. napjától
  9. június
  10. napjáig a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamat 7%-kal növelt összegét,
  11. július
  12. napjától a kifizetés napjáig a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamat 8%kal növelt értékét. Kötelezte az alperest, hogy
  13. október
  14. napjától az ingatlanon létesített - a meglévő terasz nyitható üvegfalakkal történő beépítésével és cserépfedéssel kialakult étterem-bővítmény fennállásáig fizessen meg a felperesnek minden hónap
  15. napjáig használati díj címén havi 10.800 forint+áfa összeget. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Az alperes beszámítási kifogását elutasította. Kötelezte a felperest, hogy az ítélet jogerőre emelkedésétől számított nyolc napon belül leletezés terhe mellett rójon le 27.000 forint kereseti illetéket. Kötelezte továbbá a felperest, hogy tizenöt napon belül fizessen meg az alperesnek 328.050 forint+áfa, azaz 416.625 forint perköltséget. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az ingatlan a felperes tulajdonát képezi. A Ptk.
  16. §-ára tekintettel a vagyontárgy haszna a használati díj, melynek szedésére a tulajdonos jogosult, aki e jogát átruházhatja, illetve átengedheti. A felperes és a társasház az alapító okirat II/A. pontjában megállapodtak, hogy a társasházat a felperes tulajdonában álló ingatlanra, abból 2808 m2 nagyságú területen ingyenes földhasználati jog illeti meg, és ez feljogosítja a hasznok, illetve a használati díj szedésére. Az elsőfokú bíróság alaptalannak minősítette azt a felperesi hivatkozást, hogy a földhasználati jog csupán a társasház rendeltetésével összhangban álló használatra jogosít, üzleti célú hasznosítást nem tesz lehetővé az alperes részére. A Ptk.
  17. §
(1)bekezdésének figyelembevételével megállapította, hogy az alapító okirat aláírásakor a felperes nem korlátozta a társasházi földhasználat terjedelmét, nem határozta meg, milyen célok, funkciók valósíthatók meg az érintett földterületen. Az sem olvasható ki a szövegből, hogy a társasház részére megtiltja az üzleti célú használatot. Korlátozó rendelkezés hiányában a társasházat megilleti a perrel érintett terasz területéből - az aggálytalan, felek által nem vitatott földmérő szakértői vélemény alapján - 120 m2 nagyságú rész haszna. Az alperes által használt terasz 9 m2-nyi területet foglal el a földhasználattal nem érintett felperesi ingatlanból. A terasz aljzata statikailag nem képez egységes szerkezetet a társasház épület vízszintes tartószerkezetével, az alagsor feletti födémmel, mivel a födém vasalása nem nyúlik be a terasz vasalt aljzat betonjába. A terasz alapja nem minősül az alapító okirat szerint társasházi közös tulajdonba kerülő alapnak, felmenő falaknak, illetve födémszerkezetnek. A társasház kizárólag az épületre jött létre, a terasz alapja pedig nem része az épületnek. Nem minősül a terasz aljzata a társasház alkotó részének (Ptk. 95. §
(1)bekezdés), hiszen nincs is vele egyesítve. Nem tekinthető tartozéknak sem, mert a társasház rendeltetésszerű használatához, épségben tartásához nem szükséges. A felek
  1. december
  2. napján létrejött megállapodása szerint az alperes a 178,11 m2 hasznos alapterületű étterem, konyha céljára szolgáló egység tulajdonjogát szerezte meg, és ebbe a terasz nem tartozik bele. Az alperes ráépítés címén tulajdonjog iránti igényt kizárólag keresetként, illetve viszontkeresetként érvényesíthette volna, ellenkérelemként nem, ezért az erre vonatkozó hivatkozást az elsőfokú bíróság figyelmen kívül hagyta. A terasz alapja a földtulajdonos felperes tulajdonát képezi, aki a földhasználattal nem érintett 9 m2 tekintetében jogosult használati díjat követelni. Az alperes védekezése szerint kifejezetten abban állapodtak meg, hogy a felperes ingyenes használatába adja a szilárd burkolatú fedetlen teraszt. A felperes pedig azt állította, hogy kizárólag az építmény elkészültéig engedélyezett ingyenes használatot, az építkezés befejezése utáni időre bérleti díj fizetésében állapodtak meg, de ennek összegét nem határozták meg. A Ptk.
  3. §
(1)bekezdésére figyelemmel a megállapodás ingyenes jellegét az alperesnek kellett bizonyítania, és az elsőfokú bíróság úgy foglalt állást, hogy az alperes nem tudta bizonyítani: a felperes akarata ingyenes alperesi használat biztosítására irányult, ezért a Ptk. 201. §
(1)bekezdése szerinti visszterhesség vélelme érvényesült. A felperes
  1. január
  2. napjáig nem lépett fel az alperessel szemben használati díj iránti követeléssel, ami azt eredményezi, hogy a megelőző időszakra ráutaló magatartással lemondott a díj érvényesítéséről. A fizetési felszólítás alperesi átvételét követő időszakra a felperes jogosult volt 9 m2 területre használati díjat követelni. Az elsőfokú bíróság a beszerzett ingatlanforgalmi szakvéleményben szereplő álláspontot osztotta: e terület önállóan rendkívül nehezen adható bérbe, ami nyilván kihat a használati díj összegére, csakúgy mint az a tény, hogy a terasz túlnyomó része a társasház földhasználati jogával terhelt. A szakértő a beépítetlen területre meghatározott használati díjat
  3. február
  4. és
  5. december
  6. napja közötti időre 800 forint+áfa/m2/hó, az ezt követő időre pedig 1200 forint+áfa/m2/hó összegben határozta meg. Így 2009-re 100.584 forint,
  7. és
  8. évre 219.456 forint,
  9. január
  10. napjától
  11. szeptember
  12. napjáig 288.036 forint a lejárt használati díj. A lejárt használati díj után a felperes - hivatkozva a
  13. február 4-i megállapodásra - 20% mértékű késedelmi kamatot érvényesített. Az elsőfokú bíróság szerint a felek szándéka szerint ez a megállapodás köztük fennálló folyamatos üzleti kapcsolat körében kiállított számlák késedelmes megfizetése esetére vonatkozott. A használati díj ezen a körön kívül esik, ezért az elsőfokú bíróság a Ptk. 301/A. §
(2)bekezdése szerint döntött a késedelmi kamat mértékéről. A felperes keresete a terasz felépítmény lebontására is irányult. Ez a felépítmény túlnyomórészt olyan felperesi tulajdonú ingatlanon fekszik, amelyre a társasházat földhasználati jog illeti meg, csak 9 m2 található a földhasználattal nem érintett felperesi tulajdonon. A felperes időbeli korlátozás nélkül adta hozzájárulását ingatlana beépítéséhez, ezzel feljogosította az alperest a terasz alapterületének birtoklására, így az alperes nem tekinthető jogalap nélküli birtokosnak, és a felperes nem követelheti a felépítmény elbontását. Az alperes Ptk.
  1. §-ára alapított beszámítási kifogását illetően az elsőfokú bíróság rámutatott, hogy e körben bizonyítási indítványa nem volt, ezért azt a bizonyítatlanság miatt utasította el. A 72.082 forint és kamataira irányuló keresetet az alperes nem vitatta. A késedelemre alapított felperesi kereseti kérelem tárgyában rámutatott, a felperes nem tudta bizonyítani, milyen fizetési késedelmei nyomán keletkezett az alperesnek 336.058 forint kamathátraléka. Az alperes védekezésére figyelemmel a kamatkövetelés fennállása és beazonosíthatósága a felperest terhelte, és a bizonyítatlanság következménye a felperest sújtja. A perköltség tárgyában a Pp.
  2. §
(2), 81. §
(1)bekezdése, az illetékekről szóló
  1. évi XCIII. törvény (Itv.)
  2. §
(3)bekezdés b) pontja, a 6/
  1. (VI. 26.) IM rendelet
  2. §
(3)bekezdés a) pontja és a 32/
  1. (VIII. 22.) IM rendelet
  2. §
(1)bekezdés a) pontja, 3. §
(1),
(2)és
(6)bekezdése alapján határozott. Az ítélettel szemben a felperes teljes körű teljesítését. fellebbezett kérve keresetének A Pécsi Ítélőtábla
  1. április
  2. napján meghozott Gf.IV.30.400/2013/
  3. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett részét helybenhagyta. Kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek tizenöt napon belül 179.800 forint másodfokú perköltséget. Megállapította: a társasház javára biztosított földhasználati jogra figyelemmel a perrel érintett terasz területéből 120 m2 nagyságú rész után a felperes használati díj iránti igényt nem érvényesíthet. A társasházat a 2808 m2 területű ingatlanra földhasználat jog illeti meg, míg a társasház alapterülete 1303 m
  4. A földhasználati jog bejegyzése konstitutív hatályú, a bejegyzéssel, az abban megjelölt terjedelemben jött létre (az ingatlan-nyilvántartásról szóló
  5. évi CXLI. törvény
  6. §
(2)bekezdés). A felperes ezért tévesen hivatkozott arra, hogy kizárólag a társasház épülete alatti földterületre terjedt ki a földhasználati jog. Ez a jog a megosztási vázrajz és a tulajdoni lap szerint 2808 m2 területre terjed ki, és az étterembővítmény alapterületéből 120 m2 esik erre a részre. A földhasználati jog önálló dologi jog, a tulajdonjog tartalmát alkotó egyes részjogosítványoknak önálló jogviszonyokban való megtestesülései, a tulajdonjog tartalmának úgynevezett szelvényjogai” (EBH2010/2218). E jogok bármelyikének jogosultja a más tulajdonában álló dolognak az adott jogviszony által meghatározott terjedelemben hasznát veheti, a tulajdonos pedig ezt tűrni köteles. A Ptk. miniszteri indokolása szerint az egyes jogosítványok önálló létet nyernek, a rájuk vonatkozó speciális szabályok folytán külön jogintézményekké válnak. A földhasználati jog alapításakor a tulajdonjog részjogosítványai közül a használat és a hasznok szedésének joga kikerül, és ez adja a földhasználati jog, mint idegen dologbeli jog tartalmát. A földtulajdonos a földhasználati jog alapításával lemond ezen részjogosítványokról, a használat, hasznok szedésének joga nem illeti meg, ebből eredő igényt nem érvényesíthet a földhasználati jog jogosultjával szemben. Az alperesi terasz által elfoglalt 129 m2 területből 120 m2-re a társasházat a felperestől származtatott földhasználati jog illeti meg, ennek része a használat, a hasznok szedésének joga, ezért a felperes a már átengedett terület használatáért nem igényelhet díjat. A fennmaradó 9 m2-re pedig az első írásba foglalt fizetési felszólítást megelőző időszakra érvényesített használati díj iránti igény alaptalan. A felperes 1999. június 4. és 2000. április 7. napján hozzájárult az étterem teraszának megépítéséhez. A felperes a földterület használatát ellenszolgáltatás nélkül engedte át, ezért a jogviszony e tekintetben a Ptk. 583. §
(1)bekezdése szerinti haszonkölcsön szabályai szerint minősül. A felperesre hárult annak bizonyítása, hogy a földhasználati joggal nem érintett 9 m2 terület használata visszterhes volt, a felek e tárgyban megállapodtak. A felperes a bizonyítási kötelezettségnek nem tett eleget. A haszonkölcsön szabályai alapján a felperesnek arra volt lehetősége, hogy a használat ingyenességét megszüntesse. A felperes
  1. január
  2. napján szüntette meg a használat ingyenességét, jelezte a díjigényét, ezért használati díj az ezt követő időszakra érvényesíthető. Az étterem bővítmény lebontását a felperes nem követelheti alappal, ezt a földhasználati joggal érintett területen a földhasználati jog és a felperes hozzájárulása zárja ki. A fennmaradó 9 m2 tekintetében pedig arról kellett állást foglalni, hogy ezt a területrészt az alperes jogcím nélkül használhatja-e, birtokolhatja-e. Ha az alperes jogcím nélküli birtokos, a felperes kérheti a bővítmény elbontását és a földterület birtokba bocsátását. A felperes engedélyt adott a használatra és a beépítésre, a Ptk.
  3. §
(2)bekezdése alapján a felek között ráutaló magatartással haszonkölcsön- szerződés jött létre e területre is. A felperest ugyan a Ptk. 585. §
(2)bekezdése alapján megilleti a felmondás joga, jogosult az ingyenes használat megvonására. Ezt a jogot azonban a jóhiszeműség és a tisztesség követelményeinek megfelelően gyakorolhatja (Ptk.
  1. §). A 9 m2 terület - ahol egyáltalán a bontás felmerülhet - elválaszthatatlan a terasz egészétől. Ilyen helyzetben a 9 m2-re vonatkozóan előterjesztett igény a Ptk.
  2. §-ában foglaltakat sérti, és a Ptk.
  3. §
(1),
(2)bekezdése szerint joggal való visszaélésnek is minősül. Tévesen hivatkozott a felperes arra, hogy a késedelmi kamatkövetelés tekintetében a bizonyítás az alperest terheli. Az alperes a késedelem tényét vitássá tette azzal, hogy a felperes a számlákat a fizetési határidő lejártát követően küldte meg, jogosulti késedelem a kötelezett egyidejű késedelmét kizárja. Az elsőfokú bíróság tájékoztatta a felperest, hogy őt terheli annak bizonyítása, mely számlák kifizetésével, milyen időtartamú késedelembe esett az alperes. A felperes a késedelem bizonyítására nem tett indítványt, sőt 99. sorszámon úgy nyilatkozott, hogy további okiratra nem kíván hivatkozni. Önmagában a számlák felsorolása, csatolása alperesi átvétel igazolása hiányában nem alkalmas az alperes késedelmének igazolására. A perköltség viseléséről a Pp. 78. §
(1)bekezdése és a 32/
  1. (VIII. 22.) IM rendelet
  2. §
(2)és
(6)bekezdése alapján rendelkezett. A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a jogszabályoknak megfelelő, a keresetének helyt adó új határozat hozatalát kérte. A jogerős ítélet a Ptk. 157. §
(2)bekezdésébe ütköző módon figyelmen kívül hagyta a felperes hasznok szedésére irányuló jogosultságát. A bíróságok kirívóan okszerűtlenül értékelték a tényállást, amikor nem vették figyelembe: a társasház - mint a földhasználati jog jogosultja egyáltalán nem gyakorolta a hasznok szedésére irányuló jogosultságát. A felperes nem a földhasználati jog ellenértékét követeli a társasházzal szemben, hanem az alperes által megvalósított használat tényére tekintettel érvényesít használati díjat. A felperes mint tulajdonos a földhasználati jog alapításával nem mondott le véglegesen a hasznok szedésének jogáról. A Ptk. 157. §
(2)bekezdésének analógiájára azt a tényt, hogy a társasház nem gyakorolta a hasznok szedési jogosultságát az alperesi használattal kapcsolatban, úgy kell értékelni, hogy ezzel a jogával felhagyott. A jog gyakorlásával történő felhagyás idejére és annak erejéig a felperes jogosult saját jogán, tulajdonosi részjogosítványként a tényleges használat ellenértékét követelni. A felperes mindvégig az ingatlan tulajdonosának minőségében járt el, és követelte a használati díjat. Az alperes sem a társasházat tekintette a használat, hasznok szedése körében jogosultnak, hanem a felperest. Az alperes nem társasháztól, hanem a felperestől kért hozzájárulást a terasz befedésével kapcsolatos építési engedélyezési eljáráshoz. A társasház soha sem gyakorolta a földhasználathoz kapcsolódó jogait. Az alperes a földrészletet, a terasz területét nem a társasház jogán vagy annak nevében használja és birtokolja, jogcímét nem a földhasználati jogból vezeti le. Az alperes használati joga legfeljebb egy relatív hatályú - visszterhes megállapodáson alapul, amit a felperessel kötött. A bizonyítékok kirívóan okszerűtlen mérlegelését jelenti a társasház alapító okiratának értékelése, a levont következtetés ellentétes az okirat tartalmával. A helyes értelmezés szerint az okirat rögzíti a telektulajdonos abbéli szándékát, hogy a felépítmény (társasház) kizárólag az alatta elhelyezkedő földrészlet vonatkozásában szerez földhasználati jogot. A felperes kifejezett akarata volt, hogy a földhasználatból eredő jogosítványok korlátozott mértékben illessék meg a társasházat. Ez a jog a tulajdonostársak közösségét kizárólag azért illeti meg, mert a felépítmény idegen telken áll, és ennek erejéig szükséges volt az ingatlan használat dologi jogi rendezése, valamint biztosítani kell a felépítmény közúttal való megfelelő összeköttetését is. A terasz bővítmény megtartotta ingó jellegét, sem az épülettel, sem a teraszaljzattal nem alkot olyan szerkezeti egységet, ami miatt a pavilontól, mint ingóságtól eltérő jogi minősítést kaphatna. A ráépítés szabályai ezért a teraszra nem alkalmazhatók. A felperes a teraszt eredeti céljának megfelelően kívánja saját maga hasznosítani. A tulajdonost a Ptk.
  1. §-a alapján megilleti a birtokláshoz való jog. A földhasználati jogot a birtok felperes részére történő visszaállítása nem korlátozza, nem sérti. A felperes azonban jelentős beruházással hozta létre a teraszaljzatot, a fürdő komplexum területén helyhiánnyal küzd, a terasz alkalmas rendezvények lebonyolítására. Okszerűtlen a bíróság értékelése, mely a Ptk.
  2. §-ába ütközőnek tartja az elbontásra irányuló kereseti kérelmet, a terasz beépítésére vonatkozó szerződés felmondását. A felmondás a tulajdonosi minőségből eredő alapvető jog, ami nemcsak 9 m2-t, hanem az egész terasz területét érinti. A csatolt kimutatásból aggálymentesen megállapítható, hogy az alperes mely számlákkal, milyen időtartamú késedelembe esett. A kimutatás tartalmazza az alperes által teljesített fizetés napját, összegét, jogcímét, a késedelem tartamát és a kamat mértékét. Ezzel szemben az alperes részéről nem volt bizonyíték, de még valószínűsítés sem, hogy milyen okból vitatja a késedelmet. csak Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte. Az eljárt bíróságok az ügy szempontjából irányadó tényállást a bizonyítékok helyes mérlegelésével állapították meg, az abból levont jogi következtetés helyes, a jogszabályoknak megfelel. A több éven át tartó perben a felperesnek lehetősége volt annak bizonyítására, hogy a társasház „felhagyott” a hasznok szedésének jogával, illetőleg a felek jogviszonyában a haszonélvezet szabályait kellene alkalmazni, azonban ezt a körülményt a jogerős ítélet meghozataláig még csak említés szintjén sem vetette fel. Maga a per tárgya a felperes használati díj iránti igénye volt, melyet arra hivatkozással kívánt érvényesíteni, hogy az alperes az ő területét használja. Ez az állítás azonban csak 9 m2 területre volt megállapítható, az ezt meghaladó terület vonatkozásában a felperes rendelkezési jogának kimerítését a bíróságok megfelelően tárták fel és értékelték. A teraszterület birtokállapotának helyreállítása és a késedelmi kamatkövetelés tekintetében a bizonyítási terhet a bíróságok megfelelően osztották ki, a felperes által előterjesztett indítványoknak maradéktalanul eleget tettek, a levont következtetések e tárgyban helytállóak. A felülvizsgálati kérelem a jogerős ítélet jogszabálysértését abban határozta meg, hogy a földhasználati jog alapítása nem jelenti, hogy a felperes a hasznok szedésének jogáról lemondott volna, ezért őt illeti meg a terasz teljes területére ez a jog, továbbá, hogy a késedelmi kamat iránti követelését kellő mértékű bizonyítás ellenére utasította el a bíróság. A Kúria a jogerős ítéletet ebben a keretben vizsgálta felül. A felülvizsgálati kérelem a következők szerint nem alapos. A jogerős ítélet felülvizsgálatára a Pp.
  3. §
(2)bekezdése értelmében csak jogszabálysértés miatt van mód, a perben támadott jogerős ítélet nem jogszabálysértő. Az ingatlan társasháztulajdont alapító okirata szerint az épület alatti földterületre - használati megosztási vázrajz szerint földhasználati jogot alapítottak az épület fennállásig. A földhasználati jog alapítása ellenérték nélkül történt. A hivatkozott vázrajz szerint a földhasználati jog a területre és 2808 m2-re terjed ki. A használati megosztási vázrajz alapján egyértelmű, hogy a földhasználati joggal terhelt ingatlan nagyobb alapterületű mint a rajta elhelyezett társasházépület, vagyis a felperes nem pusztán a társasház alapterületének megfelelő földrészletre, hanem az egész ingatlanra biztosította az ingyenes földhasználati jogot. A Ptk. 156. §
(1)bekezdése értelmében a megállapodáson vagy bírósági határozaton alapuló földhasználati jogánál fogva az épület tulajdonosa jogosult a föld (földrészlet) használatára és hasznai szedésére, valamint köteles viselni az ennek fenntartásával járó terheket. A földhasználati jog alapításával a felperes mint az ingatlan tulajdonosa elvesztette ezen ingatlan használatára, hasznok szedésére vonatkozó jogát, és ez a jog a társasházat alkotó tulajdonosok közösségét illeti meg az épület fennállásáig. A haszonélvezet szabályai, így a Ptk. 157. §
(2)bekezdése még kisegítő jelleggel sem alkalmazhatók. A perben nem volt adat arra, hogy a társasházat alkotó tulajdonosok közössége az alperessel szemben a per tárgyát képező bővítmény miatt a földhasználati jogból eredő követelést támasztott volna. A felperest, mint a föld tulajdonosát viszont ez nem illeti meg, egyrészt mert ebben a minőségében a földhasználati jog folytán őt nem illeti meg a használat, hasznok szedésének joga, másrészt, mert részéről a földhasználati jog alapítása ellenérték kikötése nélkül történt. Nem mond mindennek ellent, hogy a bővítmény létesítéséhez a felperes hozzájárulása kellett, mert erre nem az őt megillető használat, hasznok szedésének joga okán, hanem tulajdonosi minősége miatt volt szükség. A földhasználati jog alapítására tekintettel a felperes nem követelheti a földhasználati joggal érintett területen alperes által létesített bővítmény elbontását, mert az túlnyomó részt olyan területen van, amelyen a használat és a hasznok szedésének joga a felperest nem illeti meg. A 9 m2-nyi terület után az alperes a jogerős ítélet szerint köteles díjat fizetni. A 9 m2-re eső épületrész elbontását a felperes azért nem kérheti alappal, mert ő maga járult hozzá az ilyen módon történő létesítéshez, és az elbontás az okszerű gazdálkodás követelményét sértené. A perbe vitt követelés szempontjából irreleváns, hogy a megvalósult bővítmény ingónak vagy ingatlannak minősül-e, hogy a ráépítés szabályai alkalmazhatók-e, bár kétségtelen erre irányuló viszontkereseti kérelem hiányában ez a kérdés érdemben nem is volt vizsgálható. Annak sincs jelentősége, hogy a felperesnek aktuálisan szüksége volna a területre, mert annak használatát, hasznai szedésének jogát a társasházat alkotó tulajdonosok közösségének átengedte. A „szerződés felmondására” vonatkozó felülvizsgálati kérelemben írt okfejtést pedig azért kell figyelmen kívül hagyni, mert ilyen tényállítás a jogerős ítélet meghozataláig nem képezte a per tárgyát. A felperes által kibocsátott számlák késedelmes teljesítésére alapított követelést illetően is helytálló a jogerős döntés. A Pp. 164. §
(1)bekezdése alapján a felperest terhelte annak bizonyítása, hogy az egyes általa érvényesített követelésekről a számlát az alperes mikor vette át, az alapján milyen fizetési határidő helyett mikor teljesített, és ilyen módon mely időszakra milyen összegű késedelmi kamat számítható fel. A felperes e követelését egy lista csatolásával kívánta bizonyítani, és felhívásra sem kívánt ezen túlmenő bizonyítékot benyújtani. Az alperes a per során végig kérte, hogy a felperes ezt a követelését tételesen bizonyítsa. A felperes által összeállított lista nem más mint a felperes nyilatkozata, melynek tartalma csak az esetben lett volna bizonyított tényként elfogadható, ha azt az alperes nem teszi vitássá, hanem elfogadja. Mivel az alperes vitatta a felperes e követelését, a felperesnek az egyes számlák, azok alperes általi átvételének és az azokhoz kapcsolódó alperesi teljesítéseknek a bizonylatait bizonyítékként elő kellett volna terjesztenie, mert csak így tudta volna az alperes késedelmes teljesítésére alapozott követelését minden kétséget kizáróan bizonyítani. A jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okból nem volt jogszabálysértő, azt a Kúria - a Pp. 274. §
(1)bekezdése szerint tárgyaláson kívül meghozott határozatával - a Pp. 275. §
(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. A felperes részéről a felülvizsgálati illeték lerovottnak minősül. A perköltség tárgyában a Kúria a Pp. 270. §
(1)bekezdése folytán alkalmazandó a Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján határozott. Budapest,
  1. szeptember
  2. . Molnár Ambrus s.k. a tanács elnöke Dr. Madarász Anna s.k. előadó bíró Dr. Szűcs József s.k. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.